Szatmári Hírlap, 1917. július-december (26. évfolyam, 27-52. szám)
1917-09-13 / 37. szám
Bzatmár-Németi, 1917. szeptember 13. a felekezeti együttérzés jegyében a magyar zsidóságot: kizsa-olja a magyar szabadelvü- ség türelmét, kizsarolja e kettős fedezet alatt a népóleíet és munkájáért az erkölcsi felelősséget a magyar zsidóságra hárítja, ugyanarra, melyet rövidesen agyonversenyez és megront.“ — Hát nem érthetetlen elfogultság, öngyilkos vakság a magyar zsidóság részéről ezt a nem kívánatos elemet védelmébe venni, a közérdekkel szemben érette közbenjárni, ilyenformán magát vele azonosítani és érdemetlenül rossz hírbe keveredni I Ezzel nemcsak önmagának árt a hazai zsidóság, de nagy hálátlanságot is követ el a befogadó magyarsággal szemben. A galiciá- nerek eltávolítását a magyar nemzeti eszme s a magyar népélet érdeke egyaránt követeli. A hazai zsidóság tehát épen olyan bűnt, követ el azzal, hogy ilyen elemek után nyújtja karjait, mintha a fiatalasszony gyermekkori ismerősét ültetné arra az érzelmi piedesztálra, ahol hites urának van a helye. Városi közgyűlés. Szatmár-Németi törvényhatósóga e hó 10-én tartotta szep- teraber havi közgyűlését, Jékey Sándor főispán elnöklésével. A polgármesteri jelentés az ggzi munkálatok kedvező elhaladásáról, a gyeng0 tengeri és még gyengébb takarmány- termésről számolt be. Megemlékezett továbbá a városi közélelmezós, különösen a zsireliá- tás zavartalan lebonyolítása érdekében tett, és ezután teendő lépésekről. Majd a városi villamos mii állapotáról szólt. Dacára az április l-től történt áramdíjemelésnek, az üzem az első félévben 51000 korona veszteséggel dolgozott. Az üzemveszteség fedezésére nem marad más mód, mint az áramdijaknak további felemelése. De nagyobb baj is van a villamos műnél. A polgármester minden fáradozásával sem tudta biztosítani az üzem fentartásáboz szükséges szénmennyiséget. Ha a kormány nem tesz intézkedést, hamarosan be kell szüntetni az áramszolgáltatást; ha ez nem is fog néhány nap múlva bekövetkezni, a télen folytonosan Damokleskardjaként fog fenyegetni bennünket — a sötétség. Nagyarányú üzemredukciókra pedig feltétlenül el kell készülnünk. — A polgármestri jelentéshez — amelyet egyébbként elfogadott a közgyűlés — dr. Fischer József azt o helyes megjegyzést fűzte, hogy a villamosmű üzemének biztositására a város nem használja ki avasi erdőbirtokát, de eltűri, hogy egy magáncég onnan ötször annyi fát szállítson el nagy haszon mellet, mint a város. Wekerle Sándor miniszterelnököt a közgyűlés feliratban üdvözölte. A Magyar Vöröskereszt Egylet uj sorsjegyeiből 10 sorozat 'jegyzését határozták el. A Neuschlosz-féle gő'zfürész részvénytársaságnak újabb 600 négyszögöl területű ingatlant adtak el tisztilak felépitére. Néhány kissebb jelentőségű ügyet tárgyalt még a közgyűlés. Politikai és társadalmi demokrácia, (S. Y.) A jelszavak korát éljük. Demokrácia, világáramlat, általános titkos, szupre- mácia, radikalizmus stb. mindmegannyi jelszó a javából. Ebben az agyongyötört, megide- gesedetí világban hol van az a tudós, aki a jelszavak igazi értelmét tadná adni ? Nem olyan világban élünk, hogy nyugodtan gondolkodhatnánk, mit akar az egyik, mit a másik; gránátzápor ez a fronton belül és bizony sok a sebesült, meg a halott. Itt van például az agyonmagyarázott, nagy kihatású kérdés, a demokrácia, amely sajnos, többnyire csak a pártpolitikai porondon szerepel, sokaknak csak eszközül egyéni érvényesülésekhez, minden igazi meggyőződés nélkül. Ez a politikai demokrácia; mint elmélet gyönyörű, édeskésen hangzó, valóban piától, pláne ha megtoldjuk még a sokat jelentő modern szóval, mert hogy ma nem lehet beszélni antik demokráciáról, hanem csak modernről, azt felesleges bizonyítani. Ámde az a nagy kérdés meredez elénk, hogy fest majd ez az elméleti, politikai demokrácia a valóságban, a társadalmi életben, a praktikus világban ? Milyen lesz a társadalmi demokrácia? Milyen követkeményekkel | jár majd sajátos társadalmi viszonyainkat tekintve ? A háború megtaníthatott bennünket már arra, hogy ne szaladgáljunk külföldi minták, pláne külföldi jelszavak után. Megtanulhattuk, hogy hazánk, nemzetünk nemcsak kaszárnyája és éléskamrája a Lajtán túli szomszédnak, hanem egyéb őserő is lakozik bennünk. Van államalkotó erőnk, talán legtöbb az európai nemzetek között; kuiturérzékünket ki merné ma már tagadásba venni ? Van-e valakinek tejjel-mózzel folyóbb hazája Európában, mint nekünk ? Helyes, megadjuk a választói jogot mindenkinek, még a kisebb agysullyal biró nőknek is. És ugyebár ezzel meg lesz oldva a demokrácia elmélete! Politikailag valóban egyformák leszünk, de mi lesz a barriká- dokká tornyosult társadalmi válaszfalakkal? Voltak-e valaha nagyobb társadalmi eltolódások hazánkban, mint épen ma,? Talán még a vallásharcok idején sem. És vájjon ezek a társadalmi eltolódások megszűnnek a választói joggal a háború után ? Korántsem. Ma, mikor öncél a vagyon, amikor a nemzet pazarló gazdagokra és rongyos éhezőkre, vagy mondjuk nyuzókra és nyuzottakra oszlik, ki fogja ezt a rettenetes ellentétet elhessegetni ? Avagy ki fogja a bánatok, nyomorúságok, szenvedések miatt felgyülemlett gyülöletenergiát fókentartani a háború után, hogy a társadalomban ki n etörjön, olyan társadalomban, amely Istentől meglehetősen eltávolodott már ? . . . Igen demokrácia kell nekünk a javából, de elsősorban társadalmi demokrácia, amely ledönti közöttünk az óriási válaszfalakat, afféle eszményi értelemben vett keresztény demokrácia, amely az egyenlőséget, testvériséget és szabadságot a legeszményibb értelemben hirdeti, amely nem terrorral dolgozik, hanem békében terjeszti a társadalmi reformokat. Olyan demokrácia kell nekünk, amely a jogok mellett a kötelességeket is előírja, azok becsületes teljesítéséről gondoskodik, amely arra kötelez, hogy minden becsületes munkának meg legyen a becsületes ellenértéké, a becstelen munkának meg legyen a — börtöne és akasztófája. Aki ilyen demokratikus államot alkot hazánkból, a magyar politikai és társadalmi világ legnagyobb alakja lesz; aki esetleg pártszempontból, vagy egyéni önzésből avagy pláne osztrák vagy antantos udvarlásból teszi tönkre szép hazánkat, az a világ leggazabb politikusa lesz. „SZATMÁR HÍRLAP“ Tehetősek! Gondoljatok a Kárpátok védelmében elesett honvédekre, a ti vagyonotokért is áldozták életüket. Adjatok a „Szurmay-alapra « • Az Uránia mozgó i plakátjai. Megszoktuk már, hogy az Uránia hirdető plakátjai ritkán fedik a valóságot. A plakát szövege mindig nevetséges a maga rettenetes túlzásaival. A legmerészebb fantáziájú költő sem merne oly túlzó participiumokat használni, mint ezek a plakátok. Eddig elég volt ennyi: izgalmas dráma, érdekfeszitő detektív dráma, érdekfeszítően izgalmas és izgalmasan érdekfeszitő stb.; a vasárnapi plakát túltett valamenyi társán, Az Ő fensége kalandja című darab már idegtépőén érdekfeszitő. Vájjon milyenek lesznek az ezután következők ? Érdekfeszítően idegtépők ? Legalább is ílyenfé- lék : fülettépöen, hajaitépöen érdekfeszitök. Pedig a valóságban valamennyien zsebtépöen pénz- tárcafeszitök. Gazdagok! Hol volna a ti vagyonotok, ha nincsenek hős honvédeink ! Bőven adjatok a „Szúrmayalapra !“ A honvéd árvák legyenek a ti árváitok! 3 á püspökünk adománya. Néhány héttel ezelőtt indítottuk meg gyűjtésünket a „Szúr may‘alapra. Főpásztorunk székhelyére visszatérve, első teendői között emlékezett meg mozgalmunkról és háromezer korona adamánnyal tett újabb bizonyságot atyai nemes szivéről, midőn hadijótékonyságok által nagy mértékben igénybevett pénztárából ezt a tekintélyes összeget utalványozta. Mi tudjuk, hogy jóságos püspökünk minő áldozatokat hozott már eddig is a háború szerencsétlenjei érdekében : amidőn'her- vadhatatlau érdemeit újabban gyarapította, hálás szívvel nézünk fel arra a püspökre, ki az apostolod méltó utódja gyanánt a lelki vigasztaláson felül anyagi javainak feláldozásával segít a szerencsétlenek testi nyomorán. Újabb adományok: Püspök Ur Öméltósága adománya 3000'— K bulyi és jékei dr. Jókey István tb. főszolgabíró, földbirtokos Erdőd .......................................100 — K Mú lt héten kimutatott összeg . . 293-— K Összesen: 33931— K Őszi séta a Verdi©viaán. A Verchovinán jártam . . . Virágos rétek, csörgedező patakok, zugó fenyvek vadvilága ... és roskadozó viskók, ezek váltakoztak folyton szemeim előtt . . . Csupa virulás, élet: a természet — és csupa szenvedés: az élő emberiség. Nem szed itt virágot kosárba csillogó szemű gyermek, nem fürdik a csobogó csermelyekben habtestü, leDhaju leány . . . nem borul itt térdre zugó fenyvek fenségének láttára a bronzkaru férfi — ez nem jut eszébe senkinek : itt mindenki dolgozik, nyomorog — avagy a harcban van... És ez az: dolgozik, küzd az élettel és még sincs boldogsága, soknak még betevő falatja sem . . . Feles tehénke legel rétjein s ingben őrzi egy gyermek . . . egy szál ingben szomorúan, némán — dana nélkül . . . sóhajok között ... A danát rég elfütyölte fölötte, dobszótól kisérve: a kazár . . . — Ki ad többet érte: Az őszi szél szomorú tyrádákat dalol — és én járom a Verchovina szomorú kiégett ugarait . . . * * * Napfény az őszben . . . Vibrál, rezeg, táncolnak sugarai, de érzem, mert tudom, hogy nincs ereje, nincsen oly ereje, mint csak — nemrég, csak pár nappal ezelőtt. . . Hová lett az erő? Talán kisugározta? így fogy el majd az én erőm is . . . Jaj megöl a gondolat: szellemtelenül élni . . . Pedig úgy van, lassan őrlődik az emberi elme — mig aztán kiapad . . . Ilyen az élet — ez az élet! És hol a megállás ... a tépelődós állomása ? Ott lent a mélyben, a sirgödörben a stáció. Elérem én is stációmat — de Uram, kegyelmezz kérlek; érném el szellemem frissében, hogy utolsó sóhajom is tudatos legyen, hogy e földön is érezzem, majd kezed áldását 1 . . Napfény az őszben: gondolataim az élet mai zűrzavaros chaoszában . . . Napfény ... az őszben . . . Dudinszky Nesztor. Hátralékos előfizetőink részére elküldöt- tük előfizetési hátralék kimutatásunkat. Kérjük, szíveskedjenek a kimutatott hátralékot kiadóhivatalunknak beküldeni, hogy nehéz hivatásunkat a mai rendkívüli időkben is akadálytalanul végezhessük.
