Szatmári Hírlap, 1917. július-december (26. évfolyam, 27-52. szám)
1917-09-13 / 37. szám
XXVI. évfolyam. Sssímáp«»Mémeíi, 1917. szeptember 13. 37. szám ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Negyedévre — 2 K 50 f. Egyes szára ára 20 fillér. Egész évre 10 K — f. Félévre — 5 . — „ Tanítóknak és kézműiparosoknak egy évre 8 korona Amerikai Egyesült-Államokba — egész évre 3 dollár Felelős szerkesztő : Dr. TTHL KAROLY. Laptulajdonos A SZATMÁR- EGYHÁZMEGYEI IRODALMI SÖR. A szerkesztőséget és kiadóhivatalt illető összes mények, pénzek, hirdetések stb. Fázmán, (Iskola-utca 5. sz.) cimre küldendők Pályázati blrdetásek egyszeri Közlése 8 ---------------- Hyilttór sora 4a fillér. --------Me gjelenik minden csütörtökön. „Saíholikus státarendezés“. (*) E hangzatos cím alatt a Budapest szept. 8-iki száma, állítólag „legilletékesebb helyről vett értesülések“ alapján egy nagyszabású tervezetet közöl, amelynek értelmében a nagyobb egyházi javadalmakat unifikálnák (nem szekularizálnák) és az egységesítés után a közös jövedelemből rendeznék úgy a főpapság, mint az alsópapság fizetését. A tervezet szerint a hercegprímás évi 800.000 koronát kapna, de mostani egyházmegyéjéből kihasítanák a pozsonyi és az esztergomi püspökséget. Az érsekek fizetése 180.000 korona lenne, a megyéspüspököké pedig évi 120.000 korona. Az egységesített egyházi vagyonból a főpapok fizetése után fennmaradó összeg, eredeti rendeltetésének megfelelően, továbbra is katholikus egyházi és tanügyi célokat szolgálna. Elsősorban rendeznék a fővárosi plébániák tarthatatlan helyzetét, azoknak szaporításával s határaik arányosabb beosztásával. De különös súlyt fektetnének az alsó papságnak egyre elviselhetetlenebbé váló helyzetének gyökeres szanálására. Abban még nem történt végleges megállapodás, hogy ez a státusrendezés külön, avagy pedig a katholikus autonómiával együttesen oldassák meg. Ez a lényege a Budapest-ben közölt tervezetnek. Nincs módunkban ellenőrizni, hogy ez a szenzációsnak mondható reformtervezet tényleg foglalkoztatja-e az egyházi és világi tényezőket. Mert az természetes, hogy a jelenlegi állapotnak ilyen gyökeres megváltoztatása nem történhetik a Szentszéknek, az érdekelt püspöki karnr k és a legfőbb kegy- urnak hozzájárulása nélkül. Amig tehát csak politikai és pénzügyi körök csinálnak ilyen tervezgetéseket, addig annak nincs semmi jelentősége. Ez a körülmény azonban nem tarthat vissza bennünket attól, hogy mint az alsópapság helyzetének, gondolkodásának és kívánságainak ismerői meg ne tegyük e tárgyra vonatkozó észrevételeinket. Az egyházi javadalmaknak tervezett egyesítése föltétlenül emelné a birtokok jövedelmezőségét, amennyiben rázkódtatásoktól mentes folytonosságot vinne a gazdálkodásba és lehetővé tenné a nagyobb arányú, csak hosszabb idő múlva gyümölcsöző befektetéseket. A mostani rendszer mellett ez alig lehetséges. A javadalmaz elhalálozásakor a főpapi birtok egész instrukciója eladásra kerül, az uj javadalmasnak ezt meg kell vennie s így óriási adóteherrel kezdi a gazdálkodást, ami jó néhány évre elzárja az anyagi erőforrásoktól őt is, a segítségére utalt egyház- megyei közcélokat is. Már ez a körülmény is kizárja a sok költséget igénylő befektetéseket. Ezenkívül a haszonélvezeti idő bizonytalansága, a javadalmasok rendszerint előrehaladott kora s az az általános emberi gyöngesóg, amely vonakodik csak a halál után, ismeretlen utód javára kamatozó áldozatokat hozni, — mindez bizonyos mérvű tartózkodást szül az egyházi gazdaságoknak modern színvonalra emelésében. Az egyházi és iskolai célok tehát az egységesítés által feltétlenül több jövedelemhez jutnának. További előnye volna a szóbanforgó tervezetnek, hogy az alsópapságnak — beleértve az extra curam animarum, a központokban, iskoláknál működő papokat is — anyagi helyzetét egy csapásra rendezné, a hasonló képesítésű státusokkal egy nívóra emelné és a normálisra csökkentené azt a kiáltó aránytalanságot, amely a nagy javadalmasok s az alsó papság között most fennáll és amely már oly sok ideálizmusnak, nemes ambíciónak lett a sírja s viszont annyi elégületlenségnek, még több irigységnek, de legeslegtöbb tülekedő stréberségnek a melegágya. A főpapok fizetésének egyöntetű és kerek összegben való megállapítása előnyt jelentene úgy maguknak a főpapoknak, mint az egyházi és iskolai érdekekre nézve. Előnyösebb volna a fix, bár az eddiginél kisebb jövedelem a főpapoknak, m«rt megszabadítaná őket a velük szemben most mindenfelől támasztott és valósággal telhetetlen igényektől, amelyek a legbőkezűbb adományokat is keveslik s a magyar püspöki jövedelmeket kimerithetetlennek képzelik. Nyernének általa Ukránia függetlenség*©. Irta: POLGÁR IVÁN. Mióta drága fiaink vérével Lengyelországot az orosz iga alól felezabaditottuk s mióta cárján túladván Oroszország lerázta az abszolutizmus béklyóit, a világbirodalom számos része nekifogott, hogy magának független állami életet biztosítson. Lengyelország szerencséjén buzdul fel Ukránia is még a cári uralom idején, miközben sajtóirodája Svájcban kezdi meg működését. A cár lemondása után az ukránok kikiáltják függetlenségüket s az ideiglenes orosz kormánytól meg is szerzik az autonómiát. Hogy e tárgyban az alkotmányozó országgyűlés mellőzése miniszterválsággal jár, ez az ukránokat nem zavarja munkájukban. Ukránia összes kormányzóságait egyesítve megalkotják az első minisztériumot. A feltámadt ellenhatásra Kijev megszakít Póter- várral minden összeköttetést. Mikor a mosz- kovita kormány politikája sérti az ukránokat, ezek elpártolnak az ideiglenes kormánytól és Németországgal keresik a békekötést. A nagyobb bonyodalomnak útját vágják kelet- galíciai győzelmeink, amelyek hatása alatt az ideiglenes kormány kénytelen abbahagyni azokat az erősebb intézkedéseket, amikkel Ukránia függetlenitósét megakarta akadályozni. Sőt hogy a kötelékek minél többfeló lazuljanak az ukrán papság is mozgalmat kezd, hogy egyházát az orosz ortodox egyháztól különválassza. Mi hát az az Ukrajna vagy Ukránia ? Az Ukrajna szó csak azt jelenti: határország ; mint nálunk is volt határőrvidék, így nevezték a középkorban a moszkvai birodalomnak és Lengyelországnak határán a gyér lakosságú vidékeket, amikínomád népekkel voltak szomszédosak; amott a moszkvai, rjazáni, szibériai, emitt az orosz lengyel szlobodiai Ukrajna nevezetes. Mikor a litvánok 1320-ban Kijevet meghódítják, akkor nevezik el a Dnjepr középső folyásának két partján az egész területet Ukrajnának. Ez a lengyel kijevi vajdaság, lakja pedig a kisorosz és a kozák ; vagyis menekülőkből letelepített batárkatonaság. Ez a vidék lengyelek és oroszok közt folytonos civakodás tárgya. Á Dnjepr keleti oldalán levő részét orosz Ukrajnának hívják, a jobbparti vidéket pedig lengyel Ukrajnának, arról alengyelek 1686-ban mondanak le, ezt pedig 1793-ban hazájuk második felosztásakor engedik át az orosznak ; abból az oroszok Novgorod, Szereszkoj (később Poltava. Cserwigovszkij) Kijev, Podó- lia és Yolhinia. A 17. században keletkezett szlobodiai Ukrajna most a Kharkov kormányzóságot alkotja Poltavától keletre a Donee két partján. Az Ukrajna elnevezést tovább megtartja a Dnjepr vidéke ahol tulnyomólag kisoroszok laknak, ezért Ukrajna vagy Kis- Oroszország egyet jelent. A kisorosz aztán egyrészt Volhiniából és Podoliából áthúzódik Galíciába és hazánk északkeleti megyéibe is ruthén néven, másrészt újabb időben Besza- rábiát, Kerszont és Tauriát is benépesíti s a lakosság nagyobb felét alkotja. Ebből érthető, hogy ha a sok kormányzóság összetart, egészen számottevő országot fog kitenni, amelyben uralkodó elem a 20 milliónyi kisorosz. Ez a népfaj nyúlánk, barnás, mozgékony, költői és zenei hajlamú, nyelve az eddig irányadó nagyorosztól tájszó- lásban külömbözik. Telepitményei a sivatagokban nagyon messze terjednek ; itt bizony a nép fa hiányában kis agyagházak építésére kényszerül. Ami az Ausztriában és hazánkban élő ukránokat vagyis rutbóneket illeti, nálunk a a nemzetiségek közül a legszívesebben magyarosodnak. De akik nem akarnának német vagy magyar nyelvüekkó lenni, dicséretesen járnak el, ha kiköltöznek uj, független hazájukba ; hadd erősödjék az meg bármiféle föl- kerekedbető vihar eilen is ! A függetlenné alakuló Ukrániában a végrehajtó bizottság s az ukrán pártok közt komoly összetűzést idézett elő a főváros kérdése, mikor a nagyon eloroszosodott Kijev helyett a tiszta ukrán Poltavát szemelték ki. Kijev a hagyomány szerint „Oroszország minden városának az anyja.“ A fejedelmi család tagjainak szent Olgának és szent Vladimírnak közreműködésével veszi föl a keresztséget; metropolitája egész a 13. századik legfőbb papja Oroszországnak. Ma
