Szatmári Hírlap, 1917. július-december (26. évfolyam, 27-52. szám)

1917-07-26 / 30. szám

XXVI. évfolyam.

Szatmér-Németi, 1917. julius 26.

30. szám.

ELŐFIZETÉSI ÁRAK:

Negyedévre — 2 K 50 f. Egyes szám ára 20 fillér.

Egész évre 10 K — f. Félévre — 5 „ — „

Tanítóknak és kézműiparosoknak egy évre 8 korona* Amerikai Egyesült-Államokba — egész évre 3 dollár

Felelős szerkesztő:

Dr. UHL KAROLY.

Laptulajdonos

A SZATMÁR-EGYHÁZMEGYEI IRODALMI KÖR.

A kiadóhivatalt illető összes küldemények, pénzek, hirdetések stb. Pázmány-sajtó (Iskola-utca 5. sz.) címre küldendők.

Pályázati hirdetések egyszeri közlése B korona ---------------- Nyilttér sora 4o fillér. ---------------Me

gjelenik minden csütörtökön.

Általános, egyenlő és titkos!

(?) A választójognak’ e három jelző szerint való átalakítására vállalkozott a kormány, avval a toldással, hogy e mellett, a magyarság supremáciája meg lesz tartva.

Sokak szerint ez a két dolog egymást kizárja s ezekkel a hazafias aggodalom azt mondatja, nem szabad a választói jogot csak kiterjeszteni.

Sem annak a bizonysága, hogy a demokrata jelszó szerint az átalakítás a magyarságot veszélybe dönti, sem az, hogy a kiterjesztés meddig a mértékig mehet el, sem előttünk, sein mások előtt nem fekszik, a választójog felett való végleges felfogás tehát csak akkor alakulhat ki, ha a számadatokkal bizonyított javaslat mutat rá az eredményekre.

Azokkal nincs mit számolni, akik minden módon ellenségei a nép joggal való felruházásának, azokkal szemben pedig, kik nemcsak a magyarság veszedelmét, de a magyar nép politikai érettségét is kétségbevonják, áll Prohúszka püspöknek választó- jogos felfogása.

Nincs ennek a kérdésnek más fontos oldala, csak az, hogy lehet-e a magyar állameszme veszedelme nélkül megcsinálni! Azt pedig, hogy lehet e, meg kell próbálni!

Ennél a kérdésnél azonban a mai időben két aggodalmat keltő körülmény áll fenn.

Tiszta képet csak akkor láthatunk, ha az adatok megbízható kézben erős magyar felfogással lesznek feldolgozva és ha az ösz- szegyüjtött adatok valóban az ország képét mutatják.

Feltéve, hogy az adatok ilyenek lesznek, a mi szemünkben nem megnyugtató az a kilátás, hogy a választójogos törvényjavaslatot Vázsonyi Vilmos fogja kodifikálni.

Jogos elfogultság támasztja fel hennünk az aggodalmat, mert a magyarság ilyen exis- tenciális kérdésének elbírálását nem láthatjuk nyugalommal annál az embernél, kinek szabad- kőmives felfogása a nemzetiségi kérdésben és az internacionalizmus felé hajló Jászi féle teóriái közismertek.

De veszedelem van abban is, hogy a régi statisztika nem mutatja az ország mai képét, egy ma készítendő pedig nem mutatná az ország jövendő kialakulását.

Ennek oka a háború. Azok az emberek — kikről statisztikát csináltak — százezer, sőt talán millió számra fekszenek a hősi sírokban, az ország népesedési viszonyai, nemzetiségi arányai olyan mértékben változtak, hogy a múlt összegyűjtött adatait bátran a papírkosárba lehet dobni.

Hogy a jövő Magyarország képe miként alakul, mutatná egy jövő összeírás, mikor az újból megtelepedett harcosok, Amerikából visszajött kivándorlók, hadifogságból hazaérkezett hősök számbavehetők volnának.

Nincs tehát meg a megbízható adat és nincs meg a kellően megválasztott államférfi, ezért nem lehet ceudáikozni azon, hogy nagy azoknak a száma, kik nem ellenségei a választói jog legszélesebb kiterjesztésének, de szeretik a hazánkat és előbb látni akarnak megnyugtató bizonyságokat arra nézve, hogy — Tisza szavai szerint — nem ugranak a sötétbe.

*

Amilyen tiszteletreméltó tehát Magyar- ország demokrata átalakítására irányuló törekvés, épen olyan tiszteletreméltó a félelem, mely a magyarságot az országban vezető szerepében meg akarja tartani.

Ha a kormány megbízható bizonyságot tud adni majd az aggódóknak, akkor megcsinálhatja a választójogos törvényt az általános, titkos- és egyenlő mértékkel, de ha az fog kiderülni, hogy sem ő maga nem talál megnyugvást, sem az aggódókat nem tudja megnyugtatni, akkor nem kerülheti el a taktikázás mesterségét, mely az átmeneti állapotban, ha nem is teremti meg az általánost járulékaival, de csinál egy olyan kiterjesztést, mely- lyel csak azok nem lesznek megelégedve, kiknek közömbös az, hogy ebben az országban a magyarságé a döntő szó!

Nem egészen helyénvaló az a jelenség, melyet városunkban kialakulni látunk. Kivid állva minden pártköteléken, az elfogulatlanság tisztábban láttatja át velünk az események ferdeségeit, melyeket idejében le kell nyesegetni azoknak, akiknek módjuk vau rá.

Csak a múlt számunkban irtunk róla, hogy Szatmáron a kiskirályok rendszerét megdöntve szeretnők látni. Ez alatt azt értettük, hogy a régi kormányzati rendszernek egyebekben bár tiszteletreméltó egy-két vezérembere valósággal kisajátította magának a közügynek intézését és irányítását.

Ilyen törekvést látunk most az uj kialakulás néhány párt-emberénél, nagyon nagy az a mohóság, mivel a hatalom közelestét élvezik. Szinte kacagtató jelenség, mikor lépten-nyomon találunk ifjú óriásokat, kik főispáni-, képviselői- sőt miniszteri hatáskörbe tartozó Ígéreteket, biztatásokat ajándékoznak jobbra-balra.

A másik oldalon a múltban tapasztalt és pozícióban lévő pártembereknél helytelenítettük ezt a rendszert, mennél inkább vigyázni kell az uj rezsimnek, hogy hasonló

hibába ne essék, de olyanokkal, kik a közügynek intézésétől eddig távol állva, apró kortesszolgálatokért ne lehessenek uj kiskirályok.

A főispán, a képviselő és a függetlenségi párt vigyázzon arra, hogy ilyen apró törekvések el ne riasszák mellőlük a város komoly elemeit.

*

Az is furcsa rendszer, ami a főkapitányi állás betöltése érdekében már jó eleve folyik.

Jó baráti körben a régi főkapitány visszahelyezéséért valóságos népszavazást rendeznek aláírások gyűjtésével. Elismerjük, ez is módja a közbizalom megnyilvánulásának I

Szokatlan és uj dolog, de az egyenlőség kedvéért kérjük, hogy azok, akik nem akarják, szintén aláírásokat gyűjtsenek, mert ez az igazság I

Ha az ilyen reménységek is az uj kormányzati rendszerrel függnek össze, előre bejelentjük, hogy demokrata elvekkel nem tartjuk összeférhetetlennek a népszavazást, de ellenpróbát kérünk, vagy ha ezt nem, akkor legalább huszonegyezer aláírást, mert ez a nép- , többség !

Bankok földbérlete.

Több napilap hirt adott arról, hogy hires termékeny Bácskában Chotek gróf futaki birtokaiból 10.000 holdat 30 évre bórbevett a Magyar Agrár- és Járadékbank. A bank belterjes gazdálkodást szándékozik folytatni, amire a környéken levő sok mezőgazdasági ipartelep bőséges alkalmat nyújt. A kötött szerződés szerint a bérbevett birtok egy részét a környék- gazdái alhaszonbérletbe kapják. Arra is kötelezettséget vállal a bank, hogy a gróf által a birtokon létesített kórházakat maga is fenntartja. Ez a legutóbb megkötött 10 ezer holdas bérleti szerződés a kánaáni gazdag Bácska legnagyobb bérlőjévé teszi az Agrárbankot. Nem tudjuk mennyi része lesz a szóban forgó bérletbe a föld népének. Félünk azonban, hogy itt is ki lesz játszva, mert ahol a bankok terjeszkednek a földeken, ott a nép legfelebb jobbágy, sőt csak rabszolga lehet. Nem múlik el hét, melyen hasonló bankbórletekről lapunkban ne kellene hirt adnunk. Ezt azonban mindig csak a legnagyobb felháborodással tehetjük. Tűrhetetlen dolog ugyanis, hogy mig a parasztok védik, addig a bankok bérlik a legtermékenyebb, legkövérebb magyar földeket. A bankárok szekerét toló és velük recipiált furfanggal összejátszó Jakabok hangos lármával, sőt kirakat beveréssekkel — melyek-