Szatmári Hírlap, 1917. január-június (26. évfolyam, 1-26. szám)
1917-03-08 / 10. szám
XXVI. évfolyam Szatmár-Mémeti, 1917. március 8, 10. szám. ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egész évrs 10 K — f. Negyedévre — 2 K 60 f. Félévra — 5 „ — „ Egyes szám ára 6 fillér. Tanítóknak és kézműiparosoknak egy évre 8 korona. Amerikai Egyesült-Államokba — egész évre 8 dollár. A jé vásár! (8. V.) Ez a jó vásár a városnak kínálkozik, tárgya az Iparos Otthon épülete. Eladási szándéka van az Iparos Otthon azon vezetőinek, tagjainak és érdekelt hitelezőinek, akik közül egyrész saját bőrét mentené a könnyelmű jótállás következményei alól, másik része a hitelező intézetek képviselői, kik bankjuk kétes követeléseinek bomlását szeretnék létrehozni evvel a vásárral. Olyan bolond emberfia nem akad Szatmáron, aki annyi vételárat adna az iparos Otthonért, mint a mennyi adósság van rajta, (több, mint 400000 K.) A törvény- hatósági bizottságban is helyet foglaló érdekelt urak ráestek tehát a városra, hogy ennek erkölcsi kötelessége ezt a jó vásárt megcsinálni. Evek óta súlyos ezrekkel károsította meg ez a torz intézmény eddig is a város pénztárát. Még Tan- kóczi Gyula néhai főkapitánykodása idejében, ez a főkapitány, — aki inkább volt az Iparos Otthon elnöke, mint főkapitány, a város egyik értékes jogát, a mozgószinházat a váAZ ............ A Szatmár-egyházmegyei Irodalmi Körnek azt az örvendetes munkálkodását, ame lyet régebben tanúsított, a háború egészen megakasztotta. Mindnyájan emlékezünk még azokra a jól sikerült felolvasó-ciklusokra, melyeket a vallás-, bölcsészet, történelem és természettudomány köréből tartottunk s amelyeket a legnagyobb figyelemmel és elismeréssel honorált rfzatmár város előkelő katho- likus társadalma. De jött a háború, hadi célokra lefoglalták a Cecil-egyesület és a kir. kath. főgimnázium épületét, ahol azelőtt összejöveteleinket tartottuk s igy azóta nincs módja az Irodalmi Körnek, hogy ezen utón a nagy közönséggel érintkezzék. Látjuk, hogy azóta más hasonló célú egyesületek, az első háborús hónapok szellemi zsibbadtságának bilincseit magukról lerázva, belső életerejükről le nem kicsinyelhető bizonyítékot szolgáltatnak : mi nem irigyeljük ezt tőlük, sőt a meg nem érdemelt gáncsot is szívesen eltűrjük. Bízunk a jövőben s a kedvező alkalomra gyűjtjük erőnket. Mert a háború után a katolikus társadalomra a megoldásra váró feladatok akkora özöne fog zudúlni, hogy — ha arra már most elő nem készül, ha arra már most nem gyűjt erőt — maguk alá temetik a habok és elmerül. Tekintsünk végig a nagy háborús korszakokon s azok megtanítanak arra, hogy a harcokat közmegnyugvásra befejező bókeköFelelős azerkeiztó Dr. UHL KAROLY. Lzptulajdonos A SZATMAR - KöYHAZMKGYEI IRODALMI KÖR. ros elől az Iparos Otthonnak juttatta. Mint főkapitány elsősorban azon működött, hogy olyan engedélyek, melyekért a városi pénztárnak fizetni kell, az Iparos Otthon céljaira kiaknáztassanak. Közben az is megtörtént, hogy a válságba jutott Otthonért a város negyvenezer korona építési tőkét is kifizetett, bár az akkor még nem elnök polgármester szívta a fogát, de a kérdés annyira iparos közérdeknek volt beállítva, hogy senkinek sem volt bátorsága ellene szólni. Tankóczi Gyula távozásával a bajban lévő érdekeltek diplomáciai érzékük fényes tanujelét adták, midőn a polgármestert kérték fel elnöknek, és a polgármester bámulatos naivsággal nem érezte meg, hogy itt a város bőrére négyszázezer koronát akarnak eialkudni, s ez az állás az ő polgármesterségével a legnagyobb mértékben összeférhetetlen, az elnökséget elfogadta, s most ő csinálja ugyanazt, amit Tan- kócziban maga is elitéit, tudniillik, a város érdekeit nem tudja szétválasztani azon befolyástól, melyet mint elnök érez. tés után olyan vallási, erkölcsi, társadalmi és közgazdasági átalakulások következtek be, hogy azok a régi állapotokat tökéletesen felforgatták. így volt ez Közóp-Európában a harminéves háború, a törökök kiűzése, a napóleoni harcok és a 48 as események után. Amiért a háború alatt fegyverrel küzdöttek, azért s a belőle folyó következményekért tollal folyik tovább a harc. Hogy a példát messziről ne kelljen vennem, eszméljünk csupán arra, hogy szabadságharcunk után évtizedeken keresztül, sőt lehet mondani a legutóbbi évekig ezen nagy nemzeti küzdelmünk állott gondolat- és ér- zelemvilágunk középpontjában s ez nyújtott kimeríthetetlen anyagot a magyar irodalomnak. Mennyivel fokozottabb mértékben lesz ez igy ezen világháború után! Hiszen a most folyó küzdelmekben minden nemzet a végsőkig feszíti erejét. Most felszínre kerül nemcsak az, amit szivében eddig rejtegetett, hanem a harcok nagy mérlegére teszi mindazt, amit szellemi és anyagi téren évszázadok óta kincsként gyűjtögetett. Vegyük még hozzá azt a rengeteg sok tanulságot, amelyekre szert tesz, a hadviselést nem is említve, a polgári társadalom megszervezése terÓD, a miben a németek nyújtanak nekünk, sőt még az ellenségnek is utolérhetetlen póldátr Ezt mind fel kell dolgoznia a békekötés utáni irodalomnak. A háború után uj élet kezdődik. Nőm a régi Európa fog a véres hullámokból kibontakozni, hanem egy egészen uj világ, meA kiadóhivatalt illető össze» küldemények, pénzek, hirdetőiek stb. Dr. LahoOHiimzUy Béla kiadóhivatali főnök címére Hunyadi-utca 13 az. a. küldendők. Pilyiantl hirdetések egyszeri kBzlése ■ koráné ----------------- Nyllttér sora 40 fillér. ----------------Me gjelenik minden csütörtökön. Csakis ilyen viszonyok között lehet bátorsága egyeseknek arra, hogy ezt az értéktelen, semmire sem használható, elhibázott épületet a város nyakába akarnák sózni, olyan áron, melynek felét sem éri meg. Senki sem tudja megmondani, miért, és mire kell megvennie a városnak ezt az épületet. Iparos közérdekért? Nem ! Ez az épület sohasem szolgálta az iparosok érdekeit, hacsak avval nem, hogy egy hol jó, hol rósz kocsmát tartott fent. Mégcsak olvasó terme sem volt, mert a kocsinafütés mellett ennek a teremnek a fűtésére nem tellett, de meg a közönséget elvonta volna a kocsmától, ami az Otthon fentartásának érdeke ellen való lett volna. Mi volt itt tehát iparos érdek ? Semmi. Egy néhány jó- és kevésbbéjó sorban levő polgártársunk elkövette azt a jóvátehetetlen hibát, hogy súlyos ezrekért közös jótállást vállalt. Ezt magunk is fájlaljuk, de ebben nem találunk olyan közérdeket, melyért a városnak fizetni kellene. Arról, hogy minek venné m.eg lyet a régitől eltérő eszmék hevítenek. A háborúból visszatérő katona a részéről hozott áldozatoknak megfelelő érvényesülést fog követelni. Tévednek, akik azt hiszik, hogy a szavazati joggal megelégszik ; azok sincsenek birtokában az igazságnak, akik a szegényebbeket földbirtokkal vagy bérlettel vélik kielégíthetni : nem, visszatérő hőseink joggal számot tarthatnak mindama javakban való részesedésre, amelyek megvódelmezésóért annyit szenvedtek. Elvárják, hogy szavukat mindenütt meghallgassák és saját körükben ők irányítsanak. Minő feladatok háramlanak ezzel a politikára és a szociológiára, mindenki beláthatja. Az a katona, aki a lövószárokban hosz- szú éveken át szenvedett s életét ezer veszedelemnek tette ki, más emberré formálódik, mint ami azelőtt volt. Ezzel már most számot kell vetnie a lelkipásztornak és a köz- igazgatási tisztviselőknek. A rokkantak, az elesettek özvegyei gyámolitást, a hadi árvák szeretetteljes gondoskodást várnak. Mindez uj feladatokat ró a nép hivatott vezetőire a nagy városokban épen úgy, mint a legutolsó faluban. A harcokban megedzett és lelkében megnemesült apa azt akarja, hogy az ő fia is hozzá hasonló derék ember legyen; joggal elvárja, hogy a gyermekéi úgy neveljék tanítói, hogy az uj világrendbe életrevaló módon tudjon beilleszkedni. Tehát megváltoznak a nevelés eszményei. Már most tapasztaljuk, hogy forradalom készül a nevelés terén s a vezető elmék tapogatózva keresik a helyes
