Szatmári Hírlap, 1917. január-június (26. évfolyam, 1-26. szám)
1917-03-08 / 10. szám
2 SZATMÁRI HÍRLAP Szatmár-Németi 1917. március 8. város ezt az épületet, senkitől bizonyosat nem hallottunk. A polgár- mester szerint kultúrpalotának volna jó. Hát erről nem is beszélünk ; ha már bolondot csinálnak, hát csak egyet csináljanak, de ne kockáztassák még azt 'a pár százezer koronát is, melyet az állam a kultúrpalotát létesítő városoknak ad államsegély gyanánt, és ne kockáztassák annak a lehetőségét, hogy valaha arravaló kultúrpalotát, építhessünk. A hasaárulók. Az 1914. évi márama- rosi orosz betörés uián a jobbára gazdátlan magánértesüiések nagyon lesújtó híreket terjesztettek a ruíkén lakosság „hazafias“ viselkedéséről. Az oroszok kiverése után gróf Tisza István a helyszínen beszerzett információk alapján kijelentette, hogy mindeme hírek valótlanok, mert a rutén papság kivétel nélkül, a rutén lakosság pedig — egy két inkább tudatlan, mint rosszindulatú kivételtől eltekintve, az orosz invázió alatt korrektül viselkedett. Nem sokkal e miniszterelnöki kijelentés után néhány akasztásról jelentek meg hivatalos közlések. — Azóta túlestünk már az oláhok erdélyi betörésén is. Az ellenség kiverése után megint szárnyra keltek azok a bizonyos, suttogva terjesztett hírek. A miniszterelnök most is járt az invázió után a helyszínen, bizonyára mindenről értesült és ennek alapján kijelentetette a parlamentben, hogy bár voltak sajnálatos eltévelyedések, amelyeket kíméletlenül megtoroltak, vagy ezután fognak megtorolni, — de a hazai román lakosság általában hazafiasén viselkedett. Két nappal később, a képviselőház március 3-iki ülésén gróf Bethlen István erdélyi képviselő a következőket mondotta:. „Nem akar általánosítani, de határozottan tiltakozik az ellen, hogy a miniszterelnök bizonyos kedvező tényekből olyan általánositást vonjon le, mely a közvéleményt tévesen befolyásolhatná. (Élénk helyeslés.) Megtörtént számtalan helyen, hogy a lakosság apraja-nagyja, társadalmi különbség nélkül örömmel fogadta az ellenséget, csatlakoztak hozzájuk, minden jóval ellátták őket, hadműveleteiket elősegítették. Amikor győztes csapataink előnyomultak, ezek önként követték a román csapatokat abban a reményben, hogy majd azokkal ismét visszatérhetnek. Mikor látták, hogy ez az idő nem fog bekövetkezni, eleinte a bünutat, hogy a jövő kor kívánalmai az iskolát készületlenül ne találják. Tehát hivatása magaslatán kell állania a tanítói karnak is a bekövetkező szebb jövő hajnalán. Sok lesz a zavar és rendetlenség a jogi élet terén, mindaddig mig a nagy világfelfordulás végső hullámai le nem csillapodnak. Egy uj nemzetközi jog fog kialakulni, megbolygatva az egyes nemzetek közjogát is. Magánjogunk épülete olyan próbának lesz kitéve, hogy reeaegni-ropogni fog minden eresztékében. Hiszen a világháború, mint ősszel a szél a lehulló faleveleket összekavarja és messze határra elsodorja, úgy ösz- szekuszálta az emberi életviszonyokat. Tragédia most sok millió ember élete. De annak osupán első és második felvonását éljük, a bonyodalom és a végkifejtós a háború utánra fog maradni és nem történhetik meg bírói beavatkozás nélkül. Azt óhajtjuk, hogy lehetőleg kész jogrend fogadja a jogkeresőket, mert a salamoni Ítéletekben nem bizunk, sem a deus ex machina-féle megoldás áldozatai lenni nem akarunk. Nem csekélyebb a forradalom az orvos- tudomány terén sem. Orvosok mondják — el kell hinnünk nekik, hogy a sebészet olyan eredményeket produkált, amelyek homlok- egyenest ellentétben állanak sok mindennel, amire tudós professzoraik őket eddig tanították. A szétszórt esetek, az egyes tapasztalatok tudományos kritikája és szerves egészbe való feldolgozása a nyugodt, békés idők feladata lesz. Talán leghatalmasabb átalakulást köz- gazdasági téren várunk. Hiszen bármennyire tetőstől félve csak lopva, később, amikor látták, hogy nem esik semmi bajuk, tömegesen és nyiltan tértek vissza. Még ma sem görbült meg a hajukszála sem.“ — Az embernek itt önkéntelenül is eszébe jut néhai Ötvös Ká- rolynak triviális hasonlata, amellyel gróf Tisza Istvánnak bizonyos kedvenc eszméihez való elvakult ragaszkodását jellemezte. Egyik ilyen kedvenc eszméje, mondhatnék rögeszméje Tiszának a nemzetiségekkel szemben a megegyezés politikája. S eme rögeszme mára múltban is megfosztotta az államférfim tisztánlátástól s többek között az Apponyi-féle iskoíatörvény felfüggesztésére bírta. Most pedig az ő nemzetiségi politikáját halálosan kompromittáló adatok elől — a homokba dugja fejét és a „hűségnyilatkozatok“-kai rakja körül a maga horizontját. Ä helyes fajvédő politika. (*) A magyarság jaj kiáltásai onnan a végekről, a nemzetiségi vidékekről, ahol egyremásra sülyednek el a magyar szigetek idegen népárada'ofc előretörő hullámaiban, — még a mi társadalmunkat is megmozdulásra bírták. Már évek óta működnek „közművelő dósi egyesület“-eink a világ négy tája felé és mentik is a magyarságot a tót, a horvát, az oláh beolvasztással szemben Hogy milyen eredménnyel, arra megdöbbentő világot vet a Cél februári számának egyik cikke, amelyből kiragadunk néhány adatot az Emke tevékenységének illusztrálására. Erdély lakosságából az 1910. népszámlálás szerint magyar 918200 (34%), román 1.472,000 (55%). A tiz óv előtti arányhoz viszonyítva ugyan javult a magyarság szá- szaléka, (1900-ban 32‘0—56'4% volt az arány), de az a javulás javarészben a petroz3Ónyi ős dévai bányavidékeknek bevándorlással táplált fellendüléséből, a városi lakosságnak szintén nem természetes utón való szaporodásából és a Darányi féle telepítésekből állott elő. A falvakban, amelyek a népek szaporodásának egyedül szilárd alapjai, annál lesujtóbb a helyzet. Torda-Aranyos megye tordai járásának 35 községe van. Ezek közül 3-ban egyáltalán nincs magyar, a többiből 17 ben csökkent a magyarság száma. Ugyanez a helyzet Nagyküküllő megye nagysinki és Kisküküllő megye hosszuaszói járásában. 1840—1890 között háromszáz magyar község cserélte fel magyar anyanyelvét románual : csupán két megyében, Szilágy és Szolnok- Dobokában 36 községet hódított el tőlünk a leplezik innen is túl is, ezt a háborút mégis csak a gazdasági verseny szülte; tehát főképen ezt fogja eldönteni a hosszú harc eredménye. Nézetem szerint mi magyarok örülhetünk, hogy olyan szövetségnek lettünk számottevő tényezői, amely kellő módon értékel bennünket. Felfedeztek bennünket, kezdik megismerni hazánkat és nemzetünket. Én hiszem, hogy külföldi tőke segítségével uj felvirágzás korszaka köszönt reánk. Engem a történelem arra tanított meg, hogy Magyarországon konszolidált, viszonyok mindig egy-egy erősebb nyugati behatásra állottak elő. Most is úgy lesz. A reális német vállalkozás és szorgalom el fogja seperni az efemer jellegű közgazdasági alkotásokat, ki fogja csavarni az ipart és kereskedelmet a megbízhatatlan elemek kezéből és éberségével gondja lesz arra is, hogy érdekei megvédel- meztessenek. A mi feladatunk lesz okulni, tanulni s nemzeti őserőnkkel az idegen alkotásokat, sőt alkotóikat is magyarrá tenni és a nemzeti eszme szolgálatába állítani. Szólhatnék még a világforgalom útjainak megváltozásáról és a fajok kibékülésének nagy problémájáról, de nem akarok az utópisták birodalmába tévedni. Azt hiszem, hogy gondolkozásra elegendő anyagot szolgáltattam s megmutattam, hogy az «laposan képzett emberre, aki egyúttal a tollat is tudja forgatni, minő munka vár a saját szakmájában. Ezek az eszmék jelölik ki egyúttal az Irodalmi Kör feladatait is. Hogy mikóp valósíthatjuk meg azokat, arról egy más alkalommal. Bagossy Bertalan. románság e félszázad alatt. Még a városokban is tért vészit a magyarság nem egy helyen. Az utolsó 10 év alatt a románság százaléka Kolozsvárott 12'3% ról 12 4% ra, Nagyszebenben 24% ról 26'27%-ra, Gyula- fehérváron 42% ról 44‘5%-ra emelkedett, mig az utóbbi helyen a magyarság száma 5250-ről-(45-72%) 5226 ra (44 9%) csökkent. —; Irne ilyen eredményesen működik az Emke s vele szemben az oláh bankok. Csaknem egyidőben az „Uj Nemzedék“ is közölt egy cikket a német telepítő politikáról Magyarországon. Ebbő! a cikkből is leközlünk pgy-két tanulságos adatot. A Nagyszebeni Általános Takarékpénztár 1885-től 1910 ig 4817 hold földet és 389 szász kisgazdaságot védett mag attól, hogy „idegen“ kézre jusson; azonkívül 8830 kát. holdat és 128 kisüzemet vásárolt meg a németek számára más anyanyelvű gazdáktól. — Az Erdélyi Egyesületi Bank (szintén szász pénzintézet) 12 német nemzetiségében meggyengült község határában 6165 kát. hold földet vásárolt és parcellázott s ezáltal biztosította e községek német jellegét. Irne igy védik fajtestvéreiköt a szászok. Akié a föld, azé az ország. Amíg mi megelégszünk görögtű.tzel dolgozó közművelődési egyesületekkel, kultúrpalotákkal, áruig csak az iskolára, csak hivatalnoki karra akarjuk bízni a veszélyeztetett magyarság védelmét és nem ragadjuk meg a fajvédelemnek azt a bevált eszközét, amellyel nemzetiségeink nemcsak védekezni, hanem hódítani is tudnak, addig — onnan a végekről mindig hangzani fog véreink jajkiáltása és mindig elszomorítók lesznek a statisztika adatai. A horvát ,,nemzeti esemény“. A magyar államiság teljes kiépítését nemcsak a még mindig kisértő trializmus. a rno.st már 20 évi vámközösséget követelő Ausztria változatlan kizsákmányolási törekvése gátolja, de belsőnek mondható ellenséges kezek is dolgoznak azon, hogy nemzetünk, a mely hősiségben és áldozatban a legtöbbet adott a világháború során és egyben a legá-azrevehe- tőbb bizonyságot tett arról, hogy nemcsak a mi, de Ausztria jövője is hazánk megizmosodásától függ, ezek ellenére — ismételjük — belső ellenségek is mind vakmerőbben dolgosnak ellenünk. A horvátokat értjük a belső ellenség alatt. Ez az agyondédelgetett, fanatizmusának önteltségében elkapatott hor- vátság parlamentjében — a száborban — már úgy beszél Magyarországról, mint „a Szent István koronájához tartozó többi országiról. Most folyó gyűlésén pedig a többség IV. Károly királyhoz intézendő föiirati javaslatában olyan hangok adnak kifejezést a horvát „nemzeti eszmány“-nek, a mely Dalmácia ósa tengerpart Horvátországba való bekebelezését kívánja. Nemzetiségi politikánk igazán rövidlátó volt örök engedékenységében, ha ily eredményeket szült. Annak a félénk tartózkodásnak. a mely politikánkban ma is jelentkezik, még e kihívó viselkedésekkel szemben is, csakugyan meg kellene már szűnnie és a leghatározottabban le kellene szögeznie a nemzetiségi áskálódásokkal szemben az intranzigens, következetes elbánás módjait. Isten-tiszteletek sorrendje nagyböjt harmadik vasárnapjára. 1. A székesegyházban: D. e. 7 órakor énekes sz. mise prédikációval (Sepsy Márton.) D. e. V<9 „ az iskolások sz. miséje. D. e. 9 „ káptalani nagy mise prédikációval (dr. Sclieffler János.) utána vecsernye. D. e. 11 órakor csendes sz. mise. D. u. 3 „ Prédikáció (P. Faludi S. J.) D. u. 5 „ litánia. 2. A Ferencrendiek templomában: D. e. Vä7 órakor csendes sz. mise. D. e. 8 „ a tanuló ifjúság miséje. D. e. 9 „ Prédikáció (P. Pesthy Manó.) D. e. VslO „ Nagymise. D. u. 5 , Szentbeszéd (P. Mássá Viktor) utána keresztuti ájtatosság.
