Szatmári Hírlap, 1917. január-június (26. évfolyam, 1-26. szám)

1917-03-01 / 9. szám

2 SZATMÁRI HÍRLAP Szatmár-Németj 1917. márciusi 1. hetetlenek ; ós a mint a mi kía anyagi vilá­gunkban is kihasznált földrétegeket csúsztat el és hoz felszínre uj televónyt — ha kell, a tengerfenékről, — viharral dolgozik, ha fer­tőzött a levegő, vizeket áraszt aszú síkságokra: — ilyen időnkint ismétlődő jelenség az em­beriség életében is a rémes pusztítással vi­harzó, d© a jövő tisztultabb életét megteremtő kataklizma. Babylon levegője már csak fer­tőző miazmákat termelt — hát a föld rétegei temették el; a császári Róma epikureusai már erjedő hullává tették a nagy birodalmat — hát szétmáilott; Bizáucz aljas servilizmusa bemocskolt, minden emberi erényt — hát Kelet orkánja szertefujta. De mikor néznék a háborús évszámok negyedikében: mi az, a mit megölt a rossz­ból es a világháború é# helyette azt látjuk, hogy nőttön nő az uzsora, csalás, önzés, becstelen meggazdagodás, az érzéki élűivé- gyáe, a kánként járó művészet, irodalom, színpad bűzlő Holttangere, a szükséggel és nyomorral üzérkedő pénzvágy, s prostitutio és a vérbaj förtelmes kelevénye; és mind hangosabbnak halljuk a pusztán anyagiakban való nélkülözés miatt az önző elégüietlenség kifakadésait: a csüggedés eíborulásával már elkésettnek gondoljuk a világégést, mert mintha e korszak emberiségében már nem volna semmi kiégetni való urany. Nem igv van. Még hatalmas rétegek vannak a mi nemzettestünkben is, a melyek Sokrates mód­jára azért boldogok, mert látják, mily sokra nincs szükségük, a mit a világ hiúságának vásárén kapkod a tömeg. Nincs szükségük éjszakai mulatók élvezeteire, rikító csillogása ékszerre, izgató kártyajáték szenvedelmeire, a mozi vásznára, a ponyvairodalom Gélem­ére, a hetenkint változó divat ízléstelensé­geire, lélektelen jourok tüntetéseire, nem ejti meg őket a gyáralapiíás, parcellázás, bank­részvények láza. Értelmi tartalmasságuk füg­getleníti sok anyagitól, a mi időt rabol, ideget pusztít, önzővé tesz. Ezek a rétegek most a meggazdagodás szennyes tülekedésében, kell, hogy jobban feltűnjenek, mint a béke csöndességében, a mikor észrevétlen jelentéktelenségben dolgoz­tak a nsmzet ideális javainak gyarapításán. Tisztviselőinkre, a bírói, tanári karokra gondolunk, a nemzet ez igazán értékes intel­ligenciájára. Mennyi belső értéket, milyan csodálatos erőt, az áldozatosság és hősiesség, az önzetlen magukról megfeledkezés mennyi tiszteletreméltó erényét kell meglátnunk bennök ! Terheit a háborús anyagi válságnak ők érzik legjobban, » náluk igazán meglevő csa­ládi otthon meghittsége, ha felhős is ege, együvé kapcsolja őket most is, ceelédtelenüi, házi munkákat maguk s családtagjaik végezve törik nemes némasággal, jajt nem hangoz­tatva és nem is érezve a sok önmegiagadást és végzik megszaporodott munkatöbbletét ál­lásuknak. Tisztes, sokat nélkülöző szegény­ségükből csak egyetlen kéréssel léptek ki most a háború harmadik évében : a köz meg­terhelése nélkül jövedelmük növelésére a bí­rák engedőimet kértek nVeliókfoglalkozás vál­lalására. Nemes gondolkozáeu réteg ez, a legér­tékesebb nemzettestüukben. Pénzvágy meg nem ejti, áldozni tud, nélkülöz önzetlenségé­ben, megvesztegetés nem fór hozzá, erkölcsi alapjáról le nem száll. Valóban hősies a vi selkedése. Ilyenné kell átváltoznunk. Értelmi, er­kölcsi javak vágya kell belénk, hogy erősek, tiszták, becsületes jellemüek lehessünk a nél­külözésekben, a melyek várnak ránk az el­jövendő béke nagy munkát követelő korsza­kában. (7.) Lord Róbert Cecil blokádminiszter egy újság tudósitójával folytatott beszélgetés­ben kijelentette, hogy Anglia a barbár és kalóz németekkel szemben a semlegesek minden kí­vánságait mindenben teljesiti. Ugyanez a blo­kádminiszter, ugyanabban a beszélgetésben kijelenti azt is, hogy oly semleges hajók, amelyek megkísérlik, bogy a blokádot Német­országnak szánt, vagy onnan érkező árukkal áttörik, kiteszik magukat annak, hogy egy koboemányi bíróság lefoglalja őket. Ha pedig a semleges hajók nem önkéntesen keresnek fal egy angol kikötőt az átkutatás megajtése vé­gett, akkor nem panaszkodhatnak majd, hogy ellenséges kereskedelemmel való foglalkozás gyanújába esnek. B kijelentésben három ér­dekes dolog van : «) Hogy a német barbár kalóz, amikor ugyanezt teszi, amit Anglia; de azért az angol müveit angol marad, b) Milyen furcsa kívánságaik vannak a semle­geseknek ; bizonyára ők körték a koboemányi bíróságot! e) Milyen vastalapzatu logikája van ennek a blokádminiszlernek: minden kí­vánságodat teljesítem, de — megöllek! h Egyházmegye] Irodalmi Kör közgyűlése. A jövőbeli tevókeöységét illetőleg a leg­szebb reményekre jogosítanak azok a benyo­mások, amelyeket az Irodalmi'-Kör tegnapi közgyűlésén szereztünk. Á vidéki tagok rész­véteiét ugyan sajnálattal nélkülöztük, de jól tudjuk, hogy ezt nem az érdeklődés hiányá­nak, hanem a rossz közlekedésnek a szám­lájára kell Írnunk. Annál több lelkesedést, dolgozni akarást árultak el a városi tagok. Minden szó, amely munkára szólított, a te­vékenység ujrafelvételér sürgette, zajos he­lyeslésre talált. Kinn ült az arcokon a ko moly elhatározás, hogy az ideiglenes tospedós után lüktető életet akarunk belevinni az Iro­dalmi Körb«. Kedvező kilátást nyújt erre nézve az új elnök személye is, aki nemcsak programmjában, hanem egész egyéniségében is mint a tetterős munka embere áll előttünk. A közgyűlés lefolyásáról az alábbiakban adjuk a technikai okokbol rövidre fogott be­számolót. Bagossy Bertalan egyházi alelnök nyi­totta meg a közgyűlést és raélyenszántő elő­adásban tárta fel sima kérdéseket és felada­tokat, amelyek a háború után az Irodalmi Kör munkásságát várják. A nagyszabású el­nöki megnyitót, amelyet dr. Jordán Károiy apátkanonok indítványává jegyzőkönyvbe fog­laltatott a közgyűlés, jövő számunkban kö­zölni fogjuk. Benkő Gáspár titkári jelentésében az elmúlt 3 óv történetéről adott szemléltető képet. Pintér József pénztáros pedig ugyan­csak az elmúlt három évről terjesztette elő számadását. A pénztári számadás átvizsgálá- i sára dr. Kováts Gyulát és dr. Lahocsinszky S Bélát küldötte ki a közgyűlés. A „Szatmári | Hirlap“ szerkesztőségében beállott változást ; abban az ismert formában, ahogy azt a vá- í íasztmány annak idején megoldotta, helyee- j lőleg tudomásul vették. Az Irodalmi Kör eddigi elnöke, Bodnár Gáspár s vele az egész tisztikar lemondott tisztségéről. A legutóbbi választmányi ülésen kiküldött jelölő bizottság nevében dr. Kováts Gyula az elnöki székre Ratlcovsski Pál tb. kanonok főigazgatót ajánlja a közgyűlésnek. Általános éljenzés hagyta helyben a jelölő bizottság javaslatát s az igv megválasztott új elnököt háromtagú, küldöttség hívta meg a közgyűlésre. Ratkovszki elnök a következő beszéddel foglalta el székét: Melyen tisztelt Közgyűlés ! A jelölő bizottság azon megtisztelő fel- hivása, hogy fogadjam el az irodalmi kör elnök-jelöltsógét, illetőleg elnökké választá­som esetére fogadjam el az elnökséget, any- nyira váratlanul s a választást megelőzőleg oly rövid idővel előbb ért, hogy a kérdésnek magammal való tárgyalására alig maradt néhány órai időm. Sok ok szólott amellett, hogy a meg­tisztelő ajánlatra köszönettel tagadó választ adjak. Ezen okok egyike, mely nagy suly- lyal esett a mérlegbe, az irodalmi kör tagjai előtt is ismeretes. Ismeretes ugyanis, hogy engem, ki az irodalmi kör működését a kör megalakulása óta ismerem, nem elégített ki a kör működése s ezt szóban is, írásban is kifejezésre juttattam oly alkalmakkor, midőn vélemény nyilvánításra közvetve vagy köz­vetlenül feíhivíak. Ilyen előzmények után elíenmondásnak látszhatik a kör élére való állásom. Másik tiltó okul állott elém önkritikám uzon Ítélete, hegy nekem olyan irodalmi működésem, rneüy megokolhatná agy irodalmi társaság élére való állíítaíáeomat, nincs s nem valószínű, hogy & jövőben szerezhetek érdemeket. Merült fel lelkem előtt még több tiltó ok is, melyek felsorolásának meghallgatásá­val n.:>m akarom az igen tisztelt kör tagjait terhelni. A döntést természetesen megelőzték a megfontolás stádiumában a tiltó okok mellett az indító vagy parancsoló okok is. Ezek sem kis számmal jelentkeztek. Elsőül állott elém, hogy a kath. öntudat felébredésének időszakában, köteles minden jóravaló kath. ember kivenni a munkából a neki kiosztott részt; köteles szívvel lélekkel azon működni, hogy a kath. újjászületés nagy körben terjedjen, mélyre hasson $ minél nagyobb eredménnyel járjon. Elém állott, hogy ebben a nagy, nemes inunkéban az óriási rész a toll embereinek jut s rgegvssztegetően befolyásolta elhatáro­zásomat a* a gondolat, hogy az ily nemes munkában fáradó?,ók élére "halyeztAés nem ktcsinyelhető megbecsülést foglal magában s hogy az igy kínálkozó munkaalkalom elől személyi okokból kitérni nem szabad. Elém állott az a gondolat i*, hogy ta­lán sikerült annak a nagy gondolatnak, mely ezelőtt 25 évvet az irodalmi körben működők lelkében megfogant s aztán szóbelileg igy nyert kifejezést: „létesítsünk sajtót*, hogy mondom iaisn sikerülni fog valóban meg­teremtenünk a sajtót. Mert van ugyan saj­tónk, de annak ma nincs gazdája; a lelkes aiapiiőfc kihaltak, vagy lemondtak jogaikról s igy ma úgyszólván senki sem törődik a sajtóval. Hej pedig uraim, be nagy hatalom a sajtó s be fontos az, hogy sok, nagyon sok jó olvasmányt s lehetőleg olcsón jutas­sunk az olvasni szerelő nép kezébe. Be fon­tos az, hogy az igazi kath. felfogást hirdatő művek, lapuk, füzetek, társadalmunknak minél szélesebb Köreiben terjedjenek el. Mikor idáig értem megfontolásommal, el volt döntve a kérdés. Határoztam s pedig úgy, bogy, ha csakugyan a társulat élére állítanak a tagok, meghajlom határozatuk előtt. Ezen elhatározásomnak megfelelően, köszönettel elfogadóul az elnöki tisztséget. A dolog természete szerint az következ­nék most, hogy • részlete« programmot adjak a jövőben való munkáról. Részletes program- mot azonban tekintsttal a rendelkezésemre állott rövid időre, nem adhatok. Annyit azon­ban jelezni óhajtok, hogy a kör jövőben való működése nagyobb vonásokban lelkem előtt áll s e nagyobb vonások pontokba foglalva a következők : 1. Tevékeny munkásság a kör belső életében. 2. Minél gyakoribb érintkezés a kath. közönséggel előadások ós felolvasások utján. 3. Hírlapunk népszerűvé tétele és ter­jesztése. 4. Kath. szellemű, a népnek való olvas­mányok készítése és olcsó áron való terjesz­tése. 5. Sajtónk végleges megteremtése. Nem kis, nem könnyen megoldható feladatok ezek. De egy társaság, melynek keblében annyi becses munkaerő vau össze­halmozódva, mint abban az irodalmi körben, lelkesedéssel, kitartással legyőzheti a nehéz­ségeket s nagyokat alkothat. Uraim! eddig azt a munkaköri, mely részemre ki volt jelölve, mindig teljes erőm­mel, önzetlenül, jó kedvvel, a muuka iránt való szeretettel igyekeztem betölteni. így óhajtok az öuök által részemre kijelölt mun­kában is részt venni. Igyekezzünk vállat összevetve kath. hitéletünk, meggyőződésünk megerősítésén, mélyítésén, terjesztésén mun­kálkodni. Bizalmukat megköszönve Isten ál­dását kérem munkálkodásunkra.'’ A jelölő bizottság előterjesztése alapján egyhangúlag megválasztotta a közgyűlés egyh. alelnöküek Bagossy Bertalant, világi alelnök­inek dr. Lengyel Alajos ügyvédet, titkárnak Rónai János főgimn. tanárt, pénztárosnak dr. Lahocsinszky BóJát, — azonkívül 18 helybeli és 12 vidéki választmányi tagot, akiknek névsorát jövő számunkban fogjuk közölni.

Next

/
Thumbnails
Contents