Szatmári Hírlap, 1917. január-június (26. évfolyam, 1-26. szám)

1917-02-01 / 5. szám

XXVI. évfolyam.

Szatm áP-Németi, 1917. február 1.

(HETI SZEMLE)

POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI LAP

ELŐFIZETÉSI ÁRAK;

Égési évrs 10 K — f. Félévr* — 6 , — ,

Negyedévre — 2 K 60 f. Egyes szám ér» 8 fillér.

Tanítóknak és kázmfiiparoBoknak egy évre 8 korons_ Amerikai Egyesült-Államokba — égés* évre 8 dollár.

Felelős szerkesztő :

Dr. UHL KAROLY.

Laptnlajdono?

K 3ZATMAR - EGYHÁZMEGYEI IRODALMI KÖR.

A kiadihivaial: illeió .«szes k ldeméuyek. pénzek, hirdetések stb. Dl*. Liihoesins/líy Béla. kiadóhivatali főnök cimére Hunyadi-utca 13 az. a. küldendők. Pályázati hirdet«..k egyszeri kOzlá.e I korona -------------- Ny 11 ttár »or. 40 filler. -------------Me

gjelenik minden csütörtökön.

A mire nem gondolunk.

(+) Ama eljövendő idő, a mikor elült karcok után újra megkezdődik a nemzetek kultur-élete — különösebben nem foglalkoztat bennünket. Pedig előkészület nélkül a munka békés korszaka époly zavaros örvényekbe sodor, mint a minőkben most küzködünk gondolattaiansá- gunk miatt.

Szövetségesünk előrelátóan már rakja a békés élet korszakának alapjait. Nemcsak ipara, kereskedelme, pénzvilága épiiette ki szakszerű tanácskozások, tájékozódó tanulmányozások nyomán uj működésének kereteit, de ezernyi szervezete a sokszövésü élet minden vonalán komoly nekikészüléssel ter- veli ki minden sarokkövét és tégla- darabját a békés jövő épületének.

Mi csak a tőke mozgolódásáról, földbérleteiről tudunk, mint a jövőhöz való készülődésről. Egyébként csend és ráhagyatkozás az államra. Még leendő parlamentünk sem érdekel. Pedig megújhodásunk leghatalmasabb mozgató szerve egy intakt, önzetlen, a becsület és erkölcs alapján álló, tiszta választások nyomán megalakult képviselőház.

Égető és megremegtető változások lesznek a termelés, ipar, kereskedelem terén, ám előkészületek a nagybirtok és a gazdasági szervezetek részéről sehol nem mutatkoznak. A korrupt kezekbe került vagyon félelmesen fenyegeti kiuzso- rázással főkép a kisembert. Szövetkezeti mozgalmakról mégsem hallunk hirt. Nagytőkéjü gyáralapitá- sok lesznek és kisiparunk készülődéséről, mozgolódásáról semmi jelenség nem beszél. Kikerülhetetlen problémákat vet majd föl a nőkérdés erős aktualitása a társadalmi, családi és iskolai élet vonalain;női proletáriátus, még sülyedtebb köz- erkölcsiség rémei ijesztgetnek — megoldást célzó nekikészülődések- Jrel itt sem találkozunk. A nehéz, a drága élet pénzkereső munkára fogja majd az apán kivül az anyát is, a gyermek nevelése mint történik majd ?

Pedig a legkomolyabb kérdés ezen a ponton áll elő. A háboru- okozta súlyos terhek egymaguk — eltekintve a megfogyott munkaerőktől — legalább is két nemzedéknek verejtékes munkáját emésztik föl az elpusztult értékek pótlására. A nagy drágaság megszűnése csak évtizedek múltán várható. És ez is csak akkor, ha minden munkaerő legalább kétszer annyit dolgozik, mint a régi békés korszak generaíiója. Ilyen kettőzött munkára, keményen fárasztó életre, nélkülözések, önmegtagadások, lemondások elvállalására készitjük-e a jövő nemzedéket? A család fölfogta-e ezt a nehéz jövőt, a mely a gyermekre várakozik ? Kedvet, odaadást, vállalkozó erőt, minderre önt-e a gyermekbe?

Mindeu ránk váró nehézség közt ez a legnagyobb. Szinte spártai keménységet kellene bevinnünk a gyermekszobába. De tudunk-e mi, a kiket már annyira elpuhitott a testkultusz, az érzékeknek kedvező, önmegtagadást soha nem próbáló élet? És ha nem tudunk, ha készületlenül, fegyvertelenül megy a most növő generatio a kíméletlen jövőbe, annak kemény, erőfeszítést váró próbái, rettenetes követelései nem zuzzák-e bénára, vagy nem gázolják-e el irgalom nélkül, holott győzelemre kellene indulniok?

Ez a küzdelmes jövő, a most növő nemzedék helytállása a legfontosabb, a min gondolkoznunk kell. A jelenen múlik, hogy acélos energiával készítse ki a ráváró kemény harcokra, az életbe lépő jövőt, Primárius feladatunk ez.

Ám a család és az iskola ebben a romlott, megvesztegetett, pénzéhes és érzéki életű levegőben mily eszközökkel élbet egyrészt ellensúlyozásul, másrészt nevelő és ható erővel ?

E kérdésre válaszul ahhoz kell mennünk, a ki azt mondta magáról: „nin vagyok az út, az igazság, az élet.“

Készül a nsmzsti földbirtokpolitika. A radikális tábornak legjobban kiak názott és legmegtéveeztőbb izgató jelszava: földet a magyar parasztnak ! Egészségtelen birtokelosztásunk, a sok hitbizomány, főleg pedig az egyházi birtokok, szerintük, okai minden társadalmi bajunknak. Ezért vándorol ki siázezróvel a magyar, ezért olyan nevetségesen csekély hozamú a tejjel-méxzel folyó magyar föld és innen van népünknek kulturális elmaradottsága. Meg kell szabadítani a hitbizományi és holtkézi birtokokat az elidegeníthetetlenség béklyóitól, mozgóvá,

földóhes népünk számára megszerezhetővó kell azokat tenni, hogy ezrek helyett milliók mondhassák a magukénak a hazai földet. — Tagadhatatlanul van sok igazság is e jelszavakban. Földbirtokpolitikánk mindenesetre gyökeres reformra szorul Belátták ezt nemzetünk legjobbjai is ; elég, ha a székesfehérvári püspök nagyszabású indítványára utalunk. A mostani háború pedig, amelyben a magyar parasztság eddig nem is sejtett ős- erőről, nemzetfentartó képességekről tett bizonyságot, még jobban homloktérbe állította azt a követelményt, hogy népünket földhöz kell juttatni, milliókkal kell szaporítani föid- mives osztályunkat. És mikor a helyzet eny- nyire érik, sőt égetően sürgőssé válik, amikor hovatovább sgvetlen komoly tényező sem ellenzi már a földbirtoknak okos reformját, — akkor különös dolog történik. Előál- lanak a nagy bankok és ezerbold számra vásárolják össze a földbirtokot, avagy veszik bérbe 30—40—50 esztendőre. Afelől biztos lehet mindenki, hogy a bankoktól megvett vagy bárbevett birtokokhoz nehezebben tud hozzáférni a paraszt, mint az Esxterházy herceg, vagy az esztergomi érsek földjeihez. Ahány holdat most összevásárolnak a bankok, azt mind a magyur parasztság elől vonják el. Á kötött, a paraszt számára hozzáférhetetlen birtok tehát nemhogy fogyna, da rohamosan nő. Növelik a bankok. És különös, a parasztság radikális mentorai némák e sokkal veszedelmesebb birtokeltolódással szemben. Dehogy cikkeznek, dehogy is an- kéteznek erről! A háború előtt is csak a hitbizományokkal volt bajuk, a Jászi-párti birtokosok ellen egy szóval sem izgattak. Pedig a hitbizományi birtok mindössze 2,329.206 katasztrális hold, mig egy 1895-ből való statisztika szerint csak a 100 holdnál nagyobb komplexumokból 5,980.140 hold van a „forradalmi haladás“ kezén. — Nem a magyar paraszt sorsa aggasztja a radikális urakat. A parasztmentés csak megtévesztő ürügy, amellyel elleplezik igazi céljukat: a keresztény Magyarország két erős oszlopának, a kath egyháznak és a konzervatív főúri osztálynak vagyoni letörését.

Nemzetiségi el;, nemzeti állam.

II.

(*) Magyarország, mint földrajzilag adott egység szét nem szakítható, részekre nem bontható. Arra van predesztinálva, hogy egységes államnak legyen a hordozója.

Politikailag egységes a magyar állam — kisebb megszakításokkal — ezer év óta. Országunk területe, lakosságának száma, természeti kincsei bőségesen elegendők egy erőteljes, elpusztíthatatlan nemzeti élet kialakulásához. S mi mégsem bírtuk mind ezideig megteremteni ezt az erőteljes nemzeti életet, amelynek megsemmisítésére még gondolni se merjen senki. Hiszen váltig mondottuk, mindannyian éreztük, hogy ennek a világháborúnak a kockája úgy fordulhatott volna, hogy eltemet bennünket.

Igen, bennünket el lehetett volna te-