Szatmári Hírlap, 1917. január-június (26. évfolyam, 1-26. szám)
1917-02-01 / 5. szám
2 SZATMÁRI HÍRLAP“ Szatmár-Németi 1917. február 1. metni, mert Magyarország területén 20 millió magyar állampolgár, de csak 10 millió magyar él. Ugyan kinek jutna eszébe a magyarság megsemmisítése, vagy csak teriileli épségünk megesonkitása, ha szinraagyar volna ez ország lakossága ? Egyszerre megszűnnének, mert tárgytalanná válnának a cseh-tót, a dákóromán s a szerb-horvát aspirációk, az bizonyos. Aminthogy bizonyos az is, hogy ezek a kifelé sandító, vagy kívülről közénk okvetetlenkedő mesterkedések nem fognak addig megszűnni, amig Magyarország területén nemzetiségi tömegek lesznek. Csak a felületes naivság hiheti azt, hogy „megértő nemzetiségi politikáival, bi zonyos nemzetiségi kívánságok teljesítésével, főleg nyelvük használatának biztosítás val szilárdan a magyarsághoz köthetjük nemzetiségeinket. Minden engedmény, amit nekik akár egyházi, akár iskoiui vagy közigazgatási téren teszünk, csak növeli telhetetlen étvágyukat s gyarapítja kezükben ama fegyverek számát, amelyeket a magyarság ellen használhatnak. Tanulságos példát nyújt, erre a horvátok dolga. Évszázadokon keresztül testvéri viszonyban éltek velünk ; 67-beo ostoba nagylelküseggel mindent megadtunk nekik, még a szlavóniai magyar vármegyéket is átengedtük nekik; kaptak olyan széleskörű autonómiát, amilyenről nem is álmodtak. S az eredmény ? — Erről jobb nem beszélni. A nemzetiségi kérdésnek csak egy meg dása lehet nálunk : a nemzetiségeknek fenn tartá# nélkül bele kell olvadniok a magyarságba. A magyar állarnegység földrajzi és történelmi jogon annyira elvitathatatlan, a magyarság számbeli ós kulturális fölénye annyira világosan neki biztosítja az uralkodó szerepet, hogy kívüle más nemzetiségi különállás fenntartásának semmi hazafias célja vagy joga nem lehet. A helyes magyar nemzeti politikának tehát energikus kézzei meg keli ragadnia mindazon törvényes eszközöket, meg kell teremtenie a legnagyobb áldozatok árán is azon intézményeket, amelyek alkalmasak arra, hogy a nemzet nyelvi egységét létrehozzak Ez ellen a „soviniszta“ nemzeti politika ellen két ellenvetés tehető. Az egyik, hogy nem vezet eredményre; a másik, hogy sérti a nemzetiségek természetes jogait. Végezzünk előbb az utóbbival. Magyar- országon egy nemzetiségnek sincs sem természetes, sem szerzett joga ahhoz, hogy nemzeti különállásában meghagyassék. Ez magyar ország. Az oláhnak, a szerbnek, a tótnak meg van a természetes joga ahhoz, hogy ólán, szerb, vagy tót maradjor, de nem Magyarországon. Ha ő ehhez a természetes jogához annyira ragaszkodik, ismét joga van elköltözni olyan helyre, ahol eme jogának fenntartása nem ütközik másoknak világos, az ország földjével összeforrt jogaiba. Hogy ez türelmetlenség, vagy szívtelenség ? Hát nem megköveteljük minden idegen ajkú honfitársunktól, hogy szeresse a magyar hazát ós hogy érzésben összeforrjon velünk ? Ha pedig igazán, őszintén megvan ez a magyarsággal való együttérzés, hát ennek legelső megnyilatkozása lehet-e más, minthogy nyelvünket elsajátítsa ? Ha nincs meg bennük a készség nyelvünk megtanulására, ha annak terjesztése ellen kézzel-lábbai tiltakoznak, akkor rossz magyar állampolgárok, akik sem védelmet sem kíméletet nem érdemelnek. Alaptalan az az ellenvetés is, hogy a soviniszta nemzeti politika nem tud eredményt elérni. Dehogy nem tud, csak legyen kitartó és ne elégedjék meg fólrendszabá- lyokkal. Csak állítsa szolgalatéba a közoktatást minden fokon, a »ajtót, a közigazga tá»t és a közgazdaságot, nagyobb nemzetiségi tömegek között a telepítést, az izgató- kat pedig, személyeket és szervezeteket, irgalmatlanul törje össze: akkor egy-két em beröltő biztos eredményt hoz. Félre a szentimnntalizmussal, a kishitűséggel 1 Salus republicae suprema lei esto 1 Sitigbarát. Ennek az államok fölé kerekedett, igazán mérhetetlen hatalomnak csúfos bukásáról, a ki nélkül ós a kinek ellenére azr osztrák kormány ment som mozdulhatott, és u kit tisztult látású, a keresztény erkölcs alapján álló ifjú királyunk erkölcsi undorodat« fosztott meg egész hirtelen megdönthetetlennek látszó mindenhat óságától, ennek a félelmetes erejű pénzfejedeiomnek sokat jelentő megsemmisítéséről szinte egy szót is alig olvastunk napisajtónkban. A pénzvilág érdekelt orgánumai, természetre, hogy nem világítanak be a bukást megérteié bűnös okokba. A pénz fertőző voltát, törvényen magát túllévő hatalmi vágyát eddig csak. kisebb arányokban láttuk. A szédelgők, üzérek, csempészek, csaló szállítók, conjunoíurás árdrágítók özeiméiben. Nyögjük, ugyan a meg- fékezheteíien pénzhiénák árdrágító gazságait, sok képviselőt is érdekeltségébe bevonó mé- telyezéséi, de csat a háborúval együtt járó tüneteknek gondoltuk. — A pénz azonban örök hatalom akar maradni. Sieghardt, a világhatalomra tövő pénz e rettenetes genicjo, az osztrák földhitelintézet rnilliárdokat összeharácsoló kormányzója, nem pánzriarácsolásra tört csak. Uj hatalmat akart kreálni az államban, ós uj, iebirhatatlan hatalmat az egész világon. Úgy akart organizálni minden életműködést: kereskedőit, iparit, termelőit, hogy az egységesített tőke középpontjával legyen kapcsolatban. Úgy és akkor dolgozzék minden, a hogyan és a mikor a tőke jónak látja. A tökének egyes államokban megtörtént koncentrálása után pedig — a mely a gazdasági élet minden működését irányítja — következzék el a világ munkáját egységesítő, nagy, internacionális bankhatalom, a jövő fejlődésének egyetlen szükséges szerve. A minda- ' üvé parancsait küldő centrum. — Irtózatos, rabszolgaságot teremtő, szörnyű terv ez: a pénz akaratiból dolgozó embermilliók, a pénz irányítása szerint működő parlamentek, kormányok, sajtó ... De Sieghardtot elsöpörte egy tiszta, fejedelmi kéz. á melynek ilyen munkáját, oh mennyire várjuk hazánkban is. Á tisztviselők háborús problémái. Állami tisztviselők. — Ingysn konyha- kertészet. — A hadikölosön. — Városi burgonya. — Cukrászat. Sok kérdőjel mered reánk háborús viszonyaink között; mindmegannyi probléma a logikusan gondolkozónak. Tények látszólagos összefüggés nélkül ugrándoznak szemünk előtt és mi megdöbbenve állunk velük szemben már már azzal a tudattal, hogy agyszerkezetünk talán felmondta a szolgálatot ós nem képes az emberiség legnagyobb gondolkodóinak — Aristoteles, Aquinói szent Tamás, Kant — megállapított normái szerint működni. Ellentétek ellentéte és minden csak ellentét a mai világban. * Állami tisztviselők! Sohasem voltak olyan aktuálisak, mint ma. Munkájuk terelte reájuk a figyelmet ? Nevetséges; dolgoztak ők mindig becsülettel ós a figyelem elismerő sugarai csak kevésnek hnlloUak megőszült vagy megkopaezodott fejére. Most az ő mag tépázott agyuk és szivük feketa sugarai lövődnek oda, ahol sorsuk oérnácskaszálait a Párkák fonják. Keservesen élnek, az bizonyos. Kettős munka, rossz táplálkozás. (A matema tikusok kétségbavonják ám ennek az aránylatnak fordított voltát!) Tehát segíteni kell rajtuk. Életre való eszme pattant ki erre nézve a parlamentben. Kapják meg a megélhetési eszközöket természetben. Vájjon mit fognak ehhez honatyáink szólni? Ha valaha Mezőhegyesen jártak, igen megszívlelendőnek fogják minősíteni ezt a gondolatot ós ha úgy határoznak, hogy a megélhetéshez szükséges fűtőanyagokat tér cnészetben megkapjuk, íkry egyszerre igen kollegiális viszonyba kerülünk a mezőhegyesi béresekkel. Mert akkor fogunk kapni: búzát, tengerit, babot, tehéntartást, disznótartást, libát, tyúkot, kacsát, csirkét, ruhát, kalapot, csizmát, szappant ée — fizetést. Oh boldog kor, jöjj el csak egy — évre. * Városunk vezetősége köteles leend egy miniszteri rendelet értelmében az állami tisztviselőknek ingyenföldet adni konyhaker- tészet céljából. Hogy meg fog egyszerre szaporodni földbirtokosaink számai Mennyi név fog egyszerre az éji homályból felszárnyalni! Csak az a kérdés, hogy fogja ki-ki a maga tagját felszántani ? Ha maximálni fogják a szántási munkát, nem kapunk szántómun- kést. Ha nem lesz maximálás, egy barázda, mint a szántás egysége, bizonyára felszökken legalább ötven koronára. Nem le*z más hátra, mint olyan ekét kitalálni, amelyet magunk is elhúzhatunk. De ahhoz hám is kell, még pedig a családtagok számához viszonyítva. Hol veszünk bőrt. vagy kötelet, vagy ha vehetünk, miiven árban ? Ásni fogunk. Ámde mezítláb nem áshatunk, akkor még hideg lasz. Cipő? Annak az ára akkorára legalább háromszáz koronára fog felbillenni. Régi cipőnk mar nincs, vagy ha vau, nincs bőrlalp. A falaip az ásón eltörik. — Minden csak probléma. # A hadikölcsön fényes eredménye bámulatba ejt minket, de megdöbbentő hatással volt bizonyára ellenségeinkre. Van itt pénz annyi, mint a zsír. A hadikölcsön körül szerzett érdemek megfelelő kitüntetésben részesültek. Hiába ez a hadikölcsön is cs,ak probléma. Felelet: Vettem az ősszel öt családtagom számára összesen tiz darab cipőt, párjával nyolcvan koronáért. A legjobb bőrszakértelem szerint egy pár értéke maximum harminc korona; ötször harminc a matematika örökre érvényben levő törvényei szerint egyszázötven korona; levonva a kifizetett négyszáz koronából, valakinek, valakiknek a zsebébe vándorolt kettőszázötven korona aki, vagy akik hadikölcsönt jegyeztek, belőle és abból megfelelő kamatot kapnak, a tőkéjük is megmaradt. Nekem sora kamatom, sem tőkém ós most már — sem cipőm 1 Milliók ós milliók sovány pénztárcájából születelt meg ,a nagy hadikölcsön. — Igazán különös probléma. * Burgonyát vásárolhattunk a városi közélelmezési hivataltól. Mire hazakerült az első rendű (ma az 1) élelmiszer, kerek huszonnyolc harminc koronába került mázsája. Mikor itt volt a nem. nagyon népszerű Erdélyi Zoltán úr az országos közélelmezési hivataltól kiküldte, állítólag azzal válaszolt egy bizottságnak az aggódósn elhangzott nyilatkozatokra, hogy „egyék krumplit “ A rekvirált búzáért fizettek negyvenegy koronát, de csak úgy, ha az ember, pl. egy tisztviselő maga vitte vagy vitette el a nagy gőzmalomba. — Fuvardíjat egy mázsa után legalább három koronát fizetett; így a burgonya ós a búza között az árkülönbség nyolc-tiz korona. Ne együnk búzát, hanem krumplit 1 — Érdekes probléma. * Füszeresboltok, cukrászdák, utcasarkok színház, mozi tele cukorkákkal, bodegák vajjal, csak cukor nincs, sem tej. Úgy gondo om, hogy a cukorkákból lehetne cukor, és ha vaj nem volna, volna tej. A cukor csontképző, a tej tápláló. Különösen a gyermekeknek nélkülözhetetlen. — Mi szükségünk vajra, és a csudába, mi szükségünk cukrászdákra. Aki nincs a fronton, hanem itt belül biztonságban az élete, legyen az akár civil, akár katona vagy ápolónő, egyék — majdnem azt mondom — burgonyát, de mindenki kivétel nélkül. ínyencségekre, ha van is pénz, de nincs jogcím. Ha nem lesz cukrászda, marad a tej a jövendő generáció testi épségének feutartására. Micsoda ellentét 1 Sokan habos, vajas tésztát esznek a cukrászdában, az apróságoknak meg nem jut tej. — Bosszantó probléma, amely ökölbe azoritja a kezet. Sovány István.
