Szatmári Hírlap, 1916. július-december (25. évfolyam, 52-102. szám)
1916-07-12 / 55. szám
2 az ünneplést, amely csakis főispánunk személye, hivatali működése az ő osztatlan népszerűségében bírja erejét. Sajnos, helyszűke miatt röviden kell fognunk referándákat s e miatt nincs módunkban részletes tudósításban beszámolnunk magáról az ünnepségről. Az ünnepi közgyűlést Dr. Vajay Károly kir. tan. polgármester igen szép beszéddel nyitotta meg, majd ennek végeztével egy küldöttség ment Csaba Adorján főispánért, akit megjelenése után a városi törvényhatóság részéről dr. Farkas Antal biz. tag üdvözölt tartalmas, az idő komolyságához mért szép beszéddel. Utána dr. Lénárd István városi főjegyző, h. polgármester tolmácsolta a városi tisztikar köszöntését s ragaszkodását az ünnepelttel szemben. Csaba főispán meghatott szavakban mondott köszönetét a meleg ünnepeltetésért s beszédjében a további ernyedetlen munkát,' a háború által okozott sebek gyógyítását jelölte meg, mint olyant, a melyet szigorú kötelességei közé soroz. A közgyűlés után következett a küldöttségek fogadása. Elsőben Benkö József kanonok-plébános vezetésével a róm. kath. egyháztanács és iskolaszék küldöttsége jelent meg a főispán előtt s Benkö kanononok a következő tartalmas beszédben üdvözölte az ünnepeltet : A szatmár-németi róm. kath. egyháztanács és iskolaszék küldöttsége megjelent Méltóságod előtt, hogy a 7000 lelket számláló rk. hitközség nevében Méltóságodat legfelsőbb kitüntetése alkalmából szive egész melegével üdvözölje. Örömmel jelentünk meg itt, mert a mi főispánunkat ért kitüntetés nagyságából — úgy érezzük — reánk, mint a törvényhatóság polgáraira is esik egy bizonyos kicsi fénysugár. Viselje azért Méltóságod e kitüntetést saját megelégedésére, de egyúttal a mi büszkeségünkre is. Imádkozunk, hogy Méltóságodnak e nehéz napokban végzett önzetlen s körültekintő munkáját nemcsak a földi hatalom jutalmazza meg, hanem jutalmazza meg azt a jó Isten is hosszú élettel, mert — mint a költő mondja : „Az élet jutalom, ha kettő néz le reánk áldva : Az Isten és a hon !“ Éljen ! Ezután a görög kath. egyházközségek együttes tisztelgő küldöttsége következett, melynek élén Göncsy Pál szatmári plébános az alábbi megkapó rövid szavakban adott kifejezést üdvözlésüknek : — Hát te azt hiszed, hogy azt titokban lehet tartani . . . — De mit, miről bezzélsz ? — Tökéletlenkedel. Hát hiszen már a verebek is csiripolják. Aranka elpirult. Talán azt hiszik, hogy jegyet váltott Edussal. Másra mire is gondolhatott . . . — Talán azt hiszed, hogy jegyet váltottunk ? — Éppen az a baj, hogy nem váltottatok. — Hát miért lenne ez baj ? — Mert akkor még sem ítélnének úgy meg. — De mit ... de mit ? — Ne vedd rossz néven Aranka, ha őszinte leszek. — Sőt kívánom .... hogy az légy. Mindig szerettelek. Most is ez a forrása egyenes, nyílt kimondásnak. Nem kellene pénzt elfogadnod a kapitánytól. — Miféle pénzt, hüledezik Aranka. — Hiszen tekintélyes összeget kapsz tőle a harctérről is . . . Anyád címére jön, de az a tied. Az önérzetnek egész hatalmával, a tiszta lelkek félelmetes egyenességével kiáltott fel Aranka : — Hazudtok! Rágalmaztok ... az a pénz nem az enyém. Az a pénz nem a miénk. — Égyszer csak világos lesz előtted is minden. Csak engem bántsatok. Azt az élet és halál közt lebegő jó embert De gyanúsítsátok. S látszott, hogy szavai folyásában visz„SZATMARI HÍRLAP“ Méltóságos Főispán ur! Legfelsőbb kitüntetése alkalmából fogadja Méltóságod a szatmári és németi gör. kath. egyházközségek üdvözlését, melyet szerencsés lehetek tolmácsolni. Méltóságos Uram ! A szavak sokasága és szépsége még nem kizárólagos és egyedüli fokmérője az érzelmek őszinteségének és nagyságának, — egyszerű, keresetlen szó sokszor ép oly hir hordozója az érzelem mélységének, mint a legékesebb beszéd. Én is tehát egyszerű, keresetlen szavakba öntöm a mi örömünket, foglalom ami köszntésünket és amikor ebből az alkalomból is kérem Méltóságodat, hogy eddig tapasztalt pártatlanságát, elfogulatlan igazságszetetetét a jövőben se vonja meg egyházainktól, — egyben kérem a magyarok Istenét, hogy Méltóságodat, a mi kedves városunk szolgálatában sokáig éltesse Éljen 1 A megállapított sorrend szerint jelentek meg ezután a különböző küldöttségek, igy a szatmári és németi részi református egyház Bélteky Lajos lelkész, az evang. egyház Du- stik Lajos lelkész, az izr. hitközség dr. Jordán Sándor főrabbi, a katonaság Masorana Emil cs. és kir. ezredes, tanintézetek, egyesületek, testületek, hivatalok igazgatóik, elnökük, főnökük vezetésével. Csaba Adorján minden egyes küldöttségnek külön-külön meghatót szavakban mondott köszönetét megjelenésükért. A város rendes közgyűlése. Szat- már város th. bizottsága hétfőn délután tartotta julius havi közgyűlését Csaba Adorján főispán elnöklete alatt. A polgái mesteri jelentés megemlékezik az ántánt részéről minden oldalról megindult hatalmas offenziváról, melynek hatása az ország közhangulatára, főkép a keleti harcterekhez közel fekvő vidékek lakosaira kissé nyomasztólag hatott. Meg kell azonban állapítanunk azt, hogy a mi városunk lakossága nyugodtan, a komoly időkhöz mérten viselkedett és viselkedik ma is ezen nagy offonziva, alatt s a legnagyobb bizalommal várja ránk nézve kedvező eldö- lésót. Dicső hadseregünk és szövetségesünkbe vetett hitünkbe nem csalatkozva, a hatalmas nagy orosz offenziva másrészben meg- állittatott és remélhető, hogy a gondviselés segedelmével e világháború kezdete óta legnagyobb arányú támadás hadseregünk és szövetségesünk érefalain ismét véresen fog megtörni és összeomlani. szaszoritja könnyeit. Csak egy-egy csepp szabadult ki szivéből, de az a néhány csepp forró volt, mint az égő tűz. — Én nem gyanúsítok, ón nem rágalmazlak és nem gyanúsítok, szeretetből . . . — Szeretetből — mondotta Aranka és ráönti barátnőjére szemének egész szemrehányását ... Es lassan, tagolva mondotta: — Szeretettel . . . szeretetből. Köszönöm. Ezt is köszönöm . . köszönjük. Többet, nem szólt. Meghajtotta fejét némán és bucsutlanul indult útjára. A templomban leborult, térdeire ereszkedett. A litá niának már vége volt. Csak egy-kót öreg asszony maradt még ott. Aranka körülnézett . . s most már nem birt magával. Könnyte- len zokogásban tört ki. Mert könnyei nem tudtak szivéből kiszabadulni. Ott vergődtek bensőjében s rettenetes kínokkal gyötörték. De mikor ránézett a Szűzre . . . mintha hót tőrt látott volna a szűznek szive táján. Es e látómás úgy megnyugtatta. Némán erdtek könnyei most már és megöntözték a hideg követ, melyen térdelt. Egészen megkönnyebbülten tért haza. Holnap lesz a vizsgálatom. Holnap szerzem meg oklevelemet. Milyen könnyű a lelkem. Milyen készséges. Hogy segít a jó Isten. Csak meg tudja hálálni az ő érdemtelen leánya . . . Haza ért. Es nem szólott egyetlen szót sem édes anyjának a jelenetről. Oh a gyöngéd lelkek, a tiszta lelkek őrizkednek attól, hogy másnak fájdalmakat okozzanak. Hogy hogyan tehette volna ezt ... az ő beteges édes jó anyjával. Szatmár-Németi 1916 julius 12. A kanyaró, mint járványszem betegség megszűnt. Csak szórványosan fordul elő még s igy általánosságban városunk közegészség- ügyi állapota kedvezőnek mondható. Beszámol azután a jelentés a 477 pár csizma megvételéről és bejelenti, hogy másnemű életszőkségleti cikket is beszerezni óhajt. Megemlékezik azokról az intézkedésekről, melyeket az 1916. évi termés zár alá vétele tárgyában kibocsátott rendeletek vonnak maguk után. E tekintetben a hatóságra az eddiginél is nagyobb munka vár, amennyiben ezen rendeletek szerint a terményvásárlás csak vásárlási igazolvány mellett történhetik sőt mindennemű őrlés is csak őrlési tanúsítvány mellett, lehetséges. Az aratáshoz fűződő országos érdekekre tekintettel és a törvényhatóságokra háramló felelősség tudatának érzetében a hatóság mindent megtett az aratási munkálatoknak kellő időben leendő elvégzésére. Ugyanis 4 katonai munkásosztag kirendelését kérelmezte s ezen osztagok már a gazdák rendelkezésére bocsájtattak és kilátásba helyeztetett 300 hadifogolynak a fogolytáborból való kiadása, így ezen munkaerőkkel az aratási munkálatokban fennakadás nem fog történni. A termés hordás biztosítására 300 drb. kincstári lovat kérelmezett a tanács. Ezen kérelem azonban kedvező elintézést aligha fog nyerni, mert a munkabizottság elnökétől nyert értesítés szerint a már kiadott lovak közül is 200 dr-bot a katonai hatóság bevont. A város tulajdonát képező Krasznay-féle lankából naponta elég nagy mennyiségű konyhakertészeti cikkek boosájtatnak áruba a Deák-téri piacon, mely áruknak a piacra vitelével az árcsökkentést igyekszik a város elérni. A polgármesteri jelentést a közgyűlés pár hozzászólás után elfogadta. — Az őrlési vámot a közgyűlés 10 százalékban állapította meg és elhatározta, hogy erről az egyöntetű megállapítás céljából értesíti a vármegyei alispánt is. — A városi pótadó 70 százalékban állapíttatott meg. Szedjük a rongyot! Háború előtt Budapesten a korzón, kioszkokban és a többi Faubourg Saint Leopold- negyedekben sokszor hallhatta a vidékről felkerült ember a pesti zagyvaléknyelvből kivihánckoló leszólást valakiről: Az csak — rázza a rongyot! Körülbelül annyi, mint a régi jó magyar „Fenn az ernyő, nincsen kas“. Fitogtat olyasvalamit, ami nincs neki. „Flancol“, — megint jó pestiraagyarosan szólván. Ez volt a háború előtt. Rázza a rongyot! . . . De most a háború második esztendejében uj jelszó kerekedett fel a főváros közhelyein és elite-társadalmától kezdve le egész a wurstli-práter körhintájáig. _ Szedjük a rongyot! Ez az uj jelszó, És ez annyiból jó, hogy nemcsak divat, hanem hasznos is. Hasznos a közügynek, hasznos a hadiárváknak, hasznos a hadban értünk küzdő katonáinknak. Ennyiből áll: A Hadsególző Hivatal, — amelynek a székhelye Budapesten az Országházban van s amely Hivatal minden hozzáintézett, kérdésre, tudakozódásra részletesen választ ad, Budapesten megvalósitott egy ötletet, melyből pár hónap alatt százezreket kalapált össze a köz javára, amely ötletet tehát nálunk a vidéken is meg kell honosítani, át kell plántálni magunkhoz és amely ötletből pénzt kell csinálnunk — a Hadsegélyző részére, hogy a Hadsegélyző meg viszont téliruhát, meleg takarót, cigarettapapirost s más eftólét csináltathasson a gyárakkal katonáinknak. Arról van szó, hogy semmiféle hulladékot, posztómaradványt, rongyos nadrágot, elnyűtt fehérneműt, lyukas halinacsizmát, szétmállott szőnyeget, harisnyát, még folthátán folt szürdolmányt se dobjuk többé a szemétbe, hanem gyűjtsük össze még a szomszédainktól is és adjuk oda a Hadsegélyző Hivatalnak. A gyűjtésre — szerveszkednünk kell. /
