Szatmári Hírlap, 1916. július-december (25. évfolyam, 52-102. szám)

1916-09-27 / 77. szám

XXV. évfolyam, Bsafznár-Németi, 1916. szeptembep

Óin

(HETI SZEMLE)

POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI LAI?

ELŐFIZETÉSI ÁRAK.:

Égési évr# 10 K — f. I N*sry9dérr« — 3 X 60 f. Félévre — 6 , —■ , | Ejjrs* »aim éra S fillér.

Tanítóknak éa kézmüiparosoknak agy évre 8 korona- Amerikai Egyesült-Államokba — ég ési érre % dollár.

H'ei.iftr <toric.»siBODNÁH GÁSPÁR.

Szerkesztőié# Arany Jdnos-utc* dd. Ide kell küldeni minden » lap szellemi részéi illető közleményeket, leveleket.

U&jnU ir. tOt>JJt.*5

A SZÍTSÁK - EGYHÁZMEGYEI IRODALMI IÖR.

A kiaddóbiTaialt illető összes kiildamőuyek, pénzek, hir detéeek stb. Pintér «Jóseseí" kiadóhivatali főnök cimére Egyházmegyei Alapitrányi Pénztár küldendők PaiyOsatl hlrSstéa.k eijuerl késié«« I ksses* ----------------- Njlittér ura 40 ■Her. ----------------Mt

gjtltnlk minden héten kétszer: szerdái <i TSSámp

ßelutak és kövezetváni.

— Befejező közlemény. —•

Irta: ERDÉLYI ISTVÁN váróéi főmérnök.

A még semmi kövezettel nem biró s csapadékos és sáros időszakokban járhatatlan utcáknak a legolcsóbb darabos terméskő burkolattal való ellátása csupán 4-0 m. szélességgel a mai anyag és munkaárak mellett kb. 46,000 koronába kerülne, ha pedig az utcákat hasonló módon egész szélességükben mindenütt ki akarnék kövezni, mintegy egy millió 700 ezer korona lenne szükséges. Ilyen kiterjedésű terméskő burkolatra azonban semmi szükség nincs s elégséges lenne csupán a keskenyebb és nagyobb forgalmú utaknak egész szélességben való kikövezése, és a fő súly inkább a mü kocsiutak tovább épitósére volna a jövőben is fektetendő; a Deák-tér és lstván-tér pedig — a mint ez már régebben el is határoztatott — a nagy közönség érdekében közegészség- ügyi szempontból mint parkok és üdülőhelyek lennének berendezen- dők.

Hogy a jobb minőségű burkolatok fejlesztésére s a cyklops burkolatoknak a főbb közlekedési utakon keramit, aszfalt, idomított terméskővagy bazalt-kis kő burkolattal való kicserélésére mily nagyságú összeg volna előirányozható, ennek megállapítása áttol függ, hogy minő anyagú burkolatot kívánunk készítem és milyen terjedelemben, mert az előállítási költségek közt nagy különbségek vannak. Véleményünk szerint a mi viszonyainknak a ba- zaltkiskő burkolatok fejlesztése lenne a legmegfelelőbb, azonban ezeknek az építése is csak a kövezetvám díjtételeinek emelése által előálló nagyobb bevétel folytán megnövekedett belkö.vezési alap terhére legalább is 20 éfi törlesztés melleit volna lehetséges, szóval hogy azt ily módon is eszközölhessük és a vámtárgy fenntartási s ezzel kapcsolatos kiadások fedezhetők legyenek, a vámdijtételek felemelése elkerülhetetlennek mondható. Mivel azonban az 1890. évi I. t. c. 85. §-a értelmében a vámszedési jog külön jövedelmi vagy kereseti forrást nem képezhet, a dijtétek megállapításánál fontolóra veendő és szem előtt tartandó, hogy nem fogják-e azok hátrányosan érinteni és befolyásolni a városnak közforgalmi s közgazdasági érdekeit és minő hatást fog gyakorolni a vidéknek több köz- fontosságu érdekeire, mert a szükségesnél nagyobb és a helyi viszonyok által nem indokolható vám- szedési dijak nem engedélyeztetnek. A vámdij tételeket nem lehet okvetlenül oly mérvben és nagyságban megállapítani, hogy a célbavett kö- vezósi, burkolási és átalakítási munkálatok költségei egyedül a vámdij tételek alkalmazásából várható bevételekből legyenek fedezhetők, hanem a nagyobb költséget igénylő munkálatok és létesítmények előállítása a város egyéb bevételi terhére eszközlendők.

Nemzeti böjt. Európa népe böjtjének is nevezhetnők azt az élelem megszorítást, melyre a nemzeteket a világháborúnak gazdasági harca kónyszeritte. Nálunk a hót kedd- jét és péntekét rendelte a kormányzat hús nélküli napokul. Most tovább ment a korlátozással. A napi lapokból már értesült a magyar nép, hogy e hó 25-étöl kezdődően a szerda és péntek „hústalan napok“, hétfőn pedig „zsirtftlan“ nap következett be az egész ország területén. Úgy, mint ez már külföldön hónapok óta érvényben van. A rendelet értelmében tehát 25-étől ezentúl a hét két napján: és pedig kedden és csütörtökön nem szabad levágni, illetve leszúrni szarvasmarhát, sertést, juhot és kecskét, kivéve ha állategészségÄ kis Pistukát megmentették...

— A Szatmári Hírlap eredeti tárcája, —

Irta: MESTER.

Asszonyok és leányok hangos beszélgetésben távoznak a gyermekeket megmentő

— értekezletről.

— De aztán tegyük is meg ám, amit határoztunk. Alijuk is, amit vállaltunk . . .

— Hogyne, az Isten szerelméért . . . .

— Mert nálunk — fájdalom — gyorsan lelkesülnek a szivek. Sok mindent fogadnak, határoznak.

— De legtöbbje, papiroson, a jegyzőkönyvben marad, ugy-e édes kis babukám

— szólott egy óltesebb úrnő, kinek szép, fekete hajába már fehér selyemszálak fűződtek. Mi ketten fogunk járni a szegény gyermekes családokba. Úgy e édes babukám . . S megsimogatta a leánynak, Bárdos Babu- kának, (mint általán becézően nevezték) szép barna arcocskáját.

Babuka meg olyan boldogan mosolygott. Szép, kék szemében a jóság fénye rezgett; lelke szinte már ott járt a szegény, elhagyatott gyermekek tűzhelyén r . .-"És sz. Vincét látta maga előtt- .esodás vízióként. Aki karjain két elhagyatott,'"Szegéöy gyermekkel járt-kelt apostolként s mondotta- mondogatta :

— Aki az ilyen elhagyatott gyermekeket

szereti — Jézust szereti. Aki őket megmenti, a nemzetet menti meg.

*

A két urhölgy, az éltesebb, a jóságos, szelíd Keresztiné és Bárdos Babuka komolyan is vették a rájuk bízott feladatot. Másnap már útnak indultak — és keresték az árvákat, az elhagyott gyermekeket, akiknek apjuk talán a haromezőn küzd. Vagy gondjaitól, szegénységtől, munkától gyötörve: nem tudja, adhat-e egy pohár tejet vagy darab kenyeret gyermekének.

Mentek . . mendególtek és figyeltek.Igya keztek, hogy azután gyorsan intézkedhessenek.

— Még holnap édes Babukám, mondotta szemében könnyel az óltesebb úrasszony . . Gyorsan, mert ez az összeaszott csepp jószág már a kis kék koporsónak van szánva.

— Igen, kedves néni, magam fogom elhozni a tejet és kenyeret.

Mentek, mendególtek tovább . . tovább. Egy kis alacsony házba tértek be

Es kit látnak ?

Egy magas, kopott ruhába öltözött asz- szonyt, anyát kis fiúcskával karján.

— Ni Teréz I . . .

— Hát megismert a kisasszony ?

Volt oka a szegény asszonynak kételkedni benne, hogy felismeri Babuka, akinek egykor ruhát varrt. Még mikor gyermek leány volt a kedves Babuka. Milyen szép varróleány volt. Most a régi szépségnek

roncsa. A korán megvánülés jelei szinte le- rittak arcáról. Elaszott . . .

— Hát hogy ? kérdezte Babuka.

— Az ember a harctéren van. Mikor még itthon volt, akkor is küzdöttünk. Mert az ón férjem szeret ugyan dolgozni, de pénzét ritkán hozta haza. Mégis csak jutott nekünk is, ha vigyáztam reá. Most azonban igazán éhezünk és napról-napra szenvedünk.

Az úrnő a beszéd alatt karjaiba vette kis fiút. Már gőgicsólt. Gyönyörű gyermek lehetett nemrég. Kék szemekkel, magas homlokkal. Most láthatólag összeesett, össze- aszott . . .

— Milyen gyermek volt ez a kis Pis- tuka, lelkem nagyságos asszonyom.

— Hiszem, mondotta Keresztiné — szomorúan.

— Hiszen nincs még levegője sem, hogy a táplálkozásról ne is szóljak, jegyezte meg Babuka. És mi hiába fogunk neki naponkint tejet küldeni, ha sohasem viszi az éltető napfényre, levegőre. . . , ez a kis angyal elpusztul.

— Mit tegyek? lelkem kisasszonyom. Nekem dolgozni kell itthon, mert a nekünk juttatott hadisegélyből nem tudnék megélni. Én nem vihetem. nem hordozhatom . . .

— Látom, hogy van kis kocsijuk. Bele kell ültetni a kis fiút és elvinni ki a szabadba. Hiszen ennek a gyereknek levegőre van szüksége. Különben elpusztul.

— Nem telik pesztrára, szólott mogor-