Szatmári Hírlap, 1916. július-december (25. évfolyam, 52-102. szám)

1916-09-27 / 77. szám

2 SZATMÁRI HÍRLAP Szatmár-Németi 1916. szeptember 27. ügyi okokból kényszervágásnak szüksége me­rül fel. A hét másik két napján, és pedig szerdán és •pénteken tilos húst, akár nyers, akár feldolgozott állapotban forgalomba hozni. Ezen­túl tehát még hentesárut sem szabad szerdán és pénteken árusítani és sem főtt, som sült, sem füstölt, sem sózott, általában semmiféle husnemüt nem szabad üzletekben árusítani. Ugyanez a tilalom kiterjed az ezeken a napokon vendéglőkre, fogadókra, egyleti jellegű és egy­általán minden olyan helyiségre, a hol éte­leket iparszeriiieg kiszolgálnak. Szerdiín és pántökon nemcsak húst nem szabad árusítani és felszolgálni, hanem olyan ételeket sem sza­bad előállítani, illetve kiszolgálni, a melyekhez húst használnak fel. (Például töltött káposztát, töltött, főzelékeket sth.) Hús és husneinü alatt általában min­denfajta hús értendő, kivéve a halakat, a me­lyek szerdán és pénteken is árusíthatók és hasz­nálhatók. Ellenben tilos ezentúl a marha, borjú, sertés, juh, kecske, ló, nyúl, szárnyas és mindennemű vadhúsnak bármilyen részét szerdán és pénteken felhasználni és árusí­tani. Husnemünek tekintendő még a rendelet szerint a husnewüekből előállított húskonzerv és minden néven nevezendő hentesáru is. Egy­szóval szerdán és pénteken a legszigorúbb hustilalom érvényesül és csak a halfogyasztás van megengedve. Éz a rendelkezés azonban csak az áru­sításra, üzletekre, hentesboltokra, szállodákra, vendéglőkre, korcsmákra, kifőzőkre és álta­lában az iparszerü étkezőhelyekre vonatkozik. A magánháztartásokra a tilalom nem terjed ki. Magánháztartások az előző napon megvásá­rolt húsokat szerdán és pénteken is felhasz­nálhatják. A rendelet megszegése kihágás. Két hónapi elzárás járhat érte, vagy 600 koronáig terjedhető pénzbírság. * Hát jól vun. Hindeburg mondotta, hogy harc van otthon, itthon is." A harc lemon­dással, nélkülözésekkel, szenvedésekkel jár. Viseljük! De két megjegyzésünk van. Az egyik az, hogy hát ha egyszer rendelet, azt végre is kell hajtatni és szigorúan ellenőrizni. Mert a hatályát vesztett rendelet a hu* nél­küli napokon bizony hogy leginkább papiro­son maradt. Egy nagy társadalmi osztály megtartotta kényszerből, a hús drágaságának okából vagy nemes lemondással. Da a társa dalom egy másik, főleg háború* konjunktú­rákból meghízott része belekönyökölt a jó módba és az bizony fütyült a hústalan na­pokra. Tartunk tőle, hogy most is igy lösz. A másik, hogy mikor a kormányzat ezt a megszorító rendeletet kiadta, gondolt-e arra, hogy mikép lehet les* a gyakorlati életben keresztül is vinni. Hiszen a tojás-piócák miatt, a kivitali tilalom megszüntetésével lehetlennó ván, csaknem kihivóan az anya Pistuka anyja. Könnyű azoknak, akik cselédet tart­hatnak. Mély csendesség támadt a meglehető­sen nehéz levegővel telt szobában. A höl­gyek szinte megfagyva szegezték tekintetü­ket a földre, mintha szégyelnónek az asz- szony szemébe nézni. Aztán Babuka töri meg a csendet. Sugárzó két szemét rászö- gezi az anyára. — Hát lehetetlenség, hogy idejét úgy ne oszthassa be, hogy a gyermeket egy órára szabad levegőre ne vihesse. — Igen, igen jól mondod Babuka, biz­tatta szép leányt Keresztinó. — Én vigyem ? — Igen magának kellene vinnie . . . — Én, akinek férje tisztességes iparos. Akinek ura a harctéren küzd a hazáért. En vigyem. Hiszen ki nevetne az utca. Ujjal mutatna rám. — Ni Barabásné már pesztrává lett-. . . Lángvörös lett mind a két urhölgy erre a szóbeszédre. Szemükben a méltatlan­kodás tüze égett, hogy szinről-szinre halla- niok kellett és látniok, mint győzi le az ál- szemórern, a hiúság, a megbomlott iparos világ hamis felfogása — az anyát. Az anyá­nak diadalmas önfeláldozását. Az emberek­kel, a világgal való nemtörődóst. sőt meg­vetést. Egy gyermek életéért. Egy leendő polgárnak élete megmentéséért, amely pol­gárokra a nemzetnek ma oly 'nagy, életkór­vált a tojással való ellátás. Liszt-jegy van, de liszt nincs. T*j maximálás van, de erre is fütyülnek. Cukor központ van, nincs cukor. A kávé 100°/o sl emelkcdstt. A krumpli szin­tén. Hét mit főzzenek és mit adjanak akkor azoknak pl, akik; a vendéglői kosztra vannak kidobva. Tessék megmondani. Jk naptár ©gfyesités* Irta: Marosán János állami slumi iskolai igazgató. I. Tudvalevő dolog, hogy Magyarország három görög szartartásu róni. kath. püspöke: a hajdudorogi, ungvári és eperjesi, folyó évi junius hó 14 tői — adott hatalmuknál fogva — egyházmegyéikben életbe léptették a Ger­gely pápa naptára szériát való idő számítást. Vagyis a régi károsnak, hátrányosnak bizo nyúlt Julián naptárt eltörölték; e naptól kezdve egyesítették egyházmegyéikben az idő- s igy az ünnepszámitását az egyházé* a többi keresz­tény hitfelekezetek idő- és ünnepszámitásaival, mit röviden napiáregyésitésnok nevezünk, A naptáregyesitós eszméje hazánkban már ré­gibb keletű közóhaj és akarat, melynek fo- gauatositása, végrehajtása hol ezért, hol meg amazért mindig elmaradt. Annái kellemeseb­ben, de egyszersmind meglepetésszerűen ha­lott reánk a vitéz bolgár nemzet azon tör­vényhozási intézkedése, mellyel kimondotta Bulgáriában, a gör. keleti ortodox államban, ß Julián naptár megszűnését és a Gergely pápa naptár szerinti időszámítást. Hogy mi -indította Bulgáriái, ezt az egységes ortodox vallása államot a naptáregyesitésrc, azt most nem kutatom, d8 gondolom, hogy a haladás eszméje, praktikus gondolkozás és közszük­séglet voltak azok a rugók, melyek a naptár- egyesítés eszméjét kipattaniották. A Julián naptár hátrányai az egységes keresztény gondolkozás és ünneplés szép s magasztos eszméi és tervei indíthatták tehát a fentebb említett egy fiárfej ed elmeket is arra, hogy egyháztartományaikban a naptéregye- sitós üdvös és hasznos eszméjét megvalósít­sák. Es a régi eszme, a rettenetes világhá­ború véres napjaiban testet öltött, ténnyé vált. Megvallom, nem csekély bátorság kel­lett e kérdéshez nyúlni épp most, az amúgy is tulfeszitett idegeink vergődésében, érző szerveink rendkívüli módon kifinomitott álla­potában. De e három püspök bár szemük előtt lebegett az akadály, nehézség, érzékeny- kedés, mely e reform megvalósulása elé gör­dül, mindezek dacára mintegy kötelességsze- rüleg a naptáregyesites kérdését napirendre tűzték, azzal behatóbban foglalkoztak és ima: déses szüksége van, hogy élhessen, hogy jövőjének szálait újra felvehesse. — Én fogom megmenteni ezt a gyer­meket — kiáltott fel Babuska. — Es ón veled leszek a megmentésben, szólt zuhanó komolysággal Keresztiné. — Ide adja ezt a szegény hervadó gyer­meket. Az anya könnyedén mosolygott. Azt hitte, egy szeszélyes, hirtelen fellángolt el­határozásról van sző. Nem is komoly az egész beszéd. De ime a gyermek már a kis kocsiban van. Kellően ellátva kendővel. — Viszem . . . — Visszük. Az anya vállait vonogatta. — Hát legalább jó helyen lesz. En pedig dolgozhatok. — De dolgozzék, komolyan dolgozzék aztán Teréz — pattogott Babuka éa szép kezét intőleg emelte fel. Babuka pedig indította a kis kocsit. A benne ülő Pista mosolygott; nem tudta, hova viszik, mi sors vár reá. A kocsi már az udvaron van ... — Hadd kisérjem el legalább, szólt az anya egykedvűen , . Talán sírni fog utánam. — Teheti, jöjjön ! Es az asszony ment. Már alkonyodott. A két urhölgy vitte, taszította a kocsit . . . és egyenesen a Babuskáék háza felé tartot­tak. Ott betértek . . . ma már a naptáregyesités e három püspök egyházmegyéik hatósága területén meg is valósult. Az igazat megvallva az ember nem csak egyházi utón, hanem a magyar törvényhozás utján várta volna a naptáregyesités behoza­talát és nem részlegesen, hanem általános­ságban az egész ország éa a magyar szent korona országainak területén is. fia ez igy történt volna, talán nem állottak volna be átmeneti természetű zökkenések, akadályok s főleg talán elkerülhető lett volna az itt-ott mutatkozó órzékenykedés is. E fontos kérdés általános és közmegnyugvást keltő törvény­hozási utón való megoldását annál is inkább vártuk, mert, ha az orthodox Bulgária elér­kezettnek látta nz időt a naptáregyasitésre, mi a római szentszék hitbeli alattvalói, meg éppen kívánatosnak tartottuk, hogy célszerű- sógii szempontból ez nálunk ia igy történjék meg. Hogy a naptáregyesités nem törvény­hozási utón ás nem in genera történt, okát ezúttal nem kutatjuk. (Mi tudjuk. Szerk.) Nem k®verík a lísstet. A búza és rozs kiőrlési arányát legújabb 2 rendelettel szabályozták. A múlt hét végén az volt a helyzet, hogy ez kétrendbeli rendelet rövide­sen változni fog, amennyiben á búza- és a rozsliszt kimélés9 céljából a kenyérlisztnek és a rozslisztnek keverését egy újabb rende­letben kötelezően fogják rendezni. Amint most értesülünk, a lisztkeverés­ről szóló rendeletat egyelőre, nem hozzák nyilvánosságra és igy a kiőrlés aránya, vala­mint a tiszta búza ás rozsliszt használata to­vábbra is változatlan marad. A kormány a jelenlegi szűk korlátok közé szorított lisziel- látást ez idő szerint még nem akarja további korlátozásokkal megnehezíteni é* ezért a bszíkeverós rendjét e»ak kó*őbbi időpontban szándékozik életbeléptéim. Illetékes helyén mindenesetre kisvárén* dónak tartják egyrészt a cséplési eredmé­nyekről szóló végiege* kimutatás elkészültét, másrészt pedig az országosan olrendalt rsk- virálásnak a legközelebbi hetekben mutatkozó eredményeit. Az a körülmény, hogv a lisztkeverés kötelező elrendelése elodázást nyer, semmi esetre sem ad okot arra, hogy a rendelkezé­sünkre álló készlettel könnyelműen bánjunk, ellenkezőleg a helyzet megkívánja, hogy e részben az egész vonalon a legszigorúbb ta­karékossággal éljünk. Szeretettel kérjük lapunk megrendelőit., hogy a hátralékokat sürgősen küldjék he kiadóhivatalunkhoz. Nem 'szeretnék, ha — a rettenetes áremelkedéstől nyomatva — postai megbízatást, kellene alkalmaznunk, A szülei hallván a történteket, szívesen befogadták a kis Pistát. Legalább addig, amíg megmentését biztosíthatják . . . Az anya egy csókkal búcsúzott, mikor látta, hogy kis fia mily mohón fogyasztja a tejöt és más, gyermekek előtt kedves eledelt. Es vigasza se nézve, távozott. A kis Pista nem eirt anyja ntán. Olyan jól érezte magát. Babuka minden nap, ha napsugaras idő volt vagy borulat . . meg- kocsikáztatta a nagy, hatalmas kertben a megmentett Pistukát. Mert kétségtelenül el­pusztul, ha otthon marad. Most már él. Pi­ros az arca, eleven a mozdulata. Olyan ked­ves a gyermeksége. * Bábukénak álmában megjelent szent Vince alakja. Úgy amint azt egy gyönyörű képen látta. Karjain elhagyatott gyermekkel. Es hallotta gyermekek világhíres apostolá­nak szavait: — Te szereted az árva Pistukát . . Jé­zust szereted általa. Te megroentéd a Pistu­kát: a nemzet megmentő apostolnője lettél. Oh ha téged sokan, nagyon sokan követné­nek, mily más kép tárulna elénk e vérözö- nö3 háborúk után. Higyjétek - el, nem álom ábránd ez. Eszmény, melynek valóra kellene válni e hazában is. Adja az Isten !

Next

/
Thumbnails
Contents