Szatmári Hírlap, 1916. július-december (25. évfolyam, 52-102. szám)

1916-09-20 / 75. szám

XXV. évfolyam

áp-Héméti, 1916. szeptember

(HETI SZEMLE)

POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI LAP

ELŐFIZETÉSI ÁRAK:

Sgéaa évre Félévre

10 K 6 .

f.

Negyedévre — 2 fi 60 f. Egyes szára ár» 8 fillér.

Tanítóknak és kézmüiparosoknak egy évre 3 koronáit merik a i Eg-yeaüR-ÁJlamofcba — egész évre 8 dollár.

Felelős szerkesztő

BODNÁR GÁSPÁR.

Sz»rke*ztö«ég Arany János-uÍ9a 44. Ida kell küldeni minden a lap szellemi részéi illető közleményeket, lereleket.

LaplulujdoGOK

& SZSTHÄR- EGYHÁZEEGYE1 IRODALMI KÖR.

A kiaddóhivaiaií illető összes k ildeméuyek, pénzek, hír detések stb. Pintér* József kiadóhivatali főnök címére Egyházmegyei Alapitványi Pénztár küldendők Páljra»atl iilrdatéaek egysxorl közlése I kenni ----------------- Nyllttár sara -40 fillér. ----------------Me

gjelenik minden héten kétszer: szerdán és vasárnap

Meddig' tart a háború?

Irta: Dr. CSÓKÁS VIDOR.

Az Ur angyalai, élükön az egyes nemzetek védőangyalaival, könyörögve járultak az isten trónja elé s egyesitették az emberek millióival könyörgésüket a békéért. Kérték az Urat, hogy segítsen az emberiségen, mely annyit imádkozik most a békéért, mint még soha, mióta ember él a Földön. Hivatkoztak imádságukban az Ur könyörületességére. Irgalmára és könyörögtek, hogy az Ur vessen véget a világháborúnak, mert megígérte, hogy az igazak imádságát meghallgatja. Hisz! most az igazak is a békéért könyörögnek.

Az Ur azt mondotta, hogy hallja az emberiség mindennapi könyörgését. Hiszen szüntelenül hangzik az Ég felé. Irgalma s könyöriiletes- sége nem szűnt meg s az igazak imádságát most is meghallgatja. De még az igazak közül is kevesen imádkoznak azért, amiért imádkoz- niok kellene. A legtöbb ember csak ennek a most dúló háborúnak befejezéséért könyörög. Azon békéért

imádkozik, mely’ ennek a háborúnak vet véget. A bajból akarnak menekülui. Ez nem érdem! Az önzésből önként következik, hogy minden ember meg akar szabadulni a bajból. Kívánják, hogy legyen vége ! S ha vége lesz, mit fognak csinálni ? Készülni fognak egy még nagyobb, még véresebb háborúra. Megérdem- lik-e azok, akik igy gondolkoznak, akik ezt akarják tenni: a bábom befejezését, a bókét ? Nem érdemlik meg.

Ha azt akarják, hogy megkönyörüljön rajtuk Istenük, legyen meg bennük a jóakarat, hogyne azért a békéért könyörögjenek csak, mely ennek a háborúnak vet vég i, hanem azon békéért is, mely minden háborúnak véget vet.

Ezt kell óhajtaniok ! Ebben kell bizniok! S ha nem is bíznának benne, mégis tenniük kell valamit ama béke érdekében, mely minden háborúnak végét jelenti.

Ez már érdem, mert nem önzésből fakad a béke óhaja, hanem azon felebaráti szeretetetből ered, hogy a később élő nemzedék ne kezdjen háborút.

Minél tovább tart a harc, annál

jobban be kell látniok, hogy a háború nagy csapás s ha idejekorán nem kezdik meg a védekezést ellene: a későbbi nemzedékekre oly váratlanul s kikerülhetetlenül reá zudul, mint most reájuk esett.

Szükséges tehát, hogy óhajtsák azt a bókét, mely minden háborúnak véget vet. Ennek a békének érdekében tőgyen valamit minden ember, hogy azon intézmények, melyek e bekét vannak hivatva a Földön létesíteni, megerősödjenek s teljesíthessék azt, amit az emberek kiizömbössége és részvét- lensóge miatt nem teljesíthetett eddig.

Tehát a háborúnak akkor lesz vége, mikor ilyen jóakaratu emberek lesznek nagy számban a Földön. Most még azok vannak túlsúlyban, akik a bajból akarnak megszabadulni.

Ha meglesz az emberekben a jóakarat, hogy ezen háború befejezése után mindent megtegyenek, hogy többé ne legyen háború; ha hajlandók lesznek azon intézményeket segíteni, melyek eddig is a béke létesítéséért fáradtak, de a közömbösség miatt nem működhettek eredményesen: akkor lesz csak vége a háborúnak. Ha olyan jóakaratnak lesznek az emberek, hogy azon béke létrejöttével, mely ennek a háborúnak vet véget, készek kinyilatkoztatni ünnepélyesen, hogy többé nem gyilkolják egymást és ennek je. léül, nem készülnek újabb fegyvergyártással a háborúra; vagyis ha a békét, a világiéké

Pöstyénben.

Irta: Dr. WALTER GYULA.

A harcterekről érkezett sebesültek a város különböző magánházaiban lévén elhelyezve, nem ritkán a legszerényebb kényelemnek és ápolásnak azon elemi feltételeit is nélkülözték, amelyek hiánya kedvezőtlen befolyást gyakarolt állapotukra. Winter Lajos csakhamar megpendítette a kívánatos intézkedést: egy külön badikórház eszméjét, amely élénk visszhangot keltett az illetékes tényezők köreiben és általános tetszéssel találkozott. Megvalósítása nem is késett sokáig. Igen rövid idő alatt készen állott a sziget nyu- gati|oldalán a hatalmas épülettömb, amelynek főbejárója felett ezek a jelentőségteljes szavak diszlenek:

PRO PATRIA.

A szó legszorosabb értelmében a legmodernebb intézmények közé tartozik a kórház és 600 sebesült számára nyújt oly kényelmes, kellemes és barátságos otthont, aminő igen kevés helyen várakozik a vitéz harcosokra.

Auguszta kir. főhercegasszony nagyon meg volt lepetve, amidőn aug. hó 2-án a kórház tágas, szeliős, világos helyiségeit és azok célszerű, Ízléses felszerelését látta.

Vécsey Arthur Vöröskeresztegyleti fő- megbizott, Winter Lajos és neje, továbbá dr. Gara Zsigmond főorvos és Reiehard Melitta főnöknő kalauzolása mellett megtekintette az összes kórtermeket, a villamos üzemü gépekkel berendezett konyhákat, a gazdagon felszerelt élés- és ruhatárakat, a hűtőkamrákat és iszapmedencét.

Távozása előtt nyomatékos szavakban kölcsönzött kifejezést megelégedésének és mondott meleg elismerést mindazoknak, akik az intézeti ügyek vezetése, ellátása és gondozása körül fáradoznak.

A magas vendég megjelenése lelkesedést keltő ünnepi mozzanat volt a fürdőben.

Vidáman lengtek a szép házsorokon a központi hatalmak zászlai, fennen hirdetve az örömet, mely a szivekben hullámzott. Az ablakok párkányán mosolygó virágok illatával az a szeretet szárnyalt a légben, amely a jelen súlyos viszonyok között oly fáradhat- lanul munkálkodó főhercegasszonyt országszerte övezi. Az épületek homlokzatait díszítő lombfüzórek és viruló gallyak a hálás érzelmekről suttogtak, amelyek a lelkek ama gyöngédségért adóztak, amellyel az enyhülés, vigasz és erősités balzsamát cseppegtette a sebzett keblekbe.

Szünetelt néhány órán át a példás rend, amely a telepen uralkodik. Az idegzsongitó csendet örömteli zaj váltotta fel. Pezsgő elevenség szállt a zavartalan nyugalom hallgatag berkeibe.

A hangulatos képek kölönben máskor sem hiányoznak a fürdőben. Folyton ismétlődő körvonalakkal, szinte szabályosan kimért időben lépnek naponként a szemlélő elé. Legfeljebb a színezés árnyalatai és az alakok változásai lopnak eltéréseket a keretekbe.

A korai reggeli órákban szótalan csend honol a terjedelmes, szorgosan gondozott park árnyas lombjai között. Nóbányan a szigetre vezető bid mellett épült kápolnában ájtatoskodnak. Mások a szent Szűz lurdi szobra előtt, vagy az Ízléses kivitelű régi kereszt lábánál röpítenek buzgó fohászonat az egek magasságai felé. Kevesen élvezik még a park legszebb részletének, a fasornak kellemeit. A város védelmére készült, több kilométer hosszú Vágparti töltés úgynevezett Riviera-sétányán szórványosan játszadoznak lenge öltözetű benszülött apróságok és kipirulva fürödnek a feljeb-feljebb hágó nap tüzes sugarai árjában.

Tíz óra körül kezdetét veszi az élénkebb mozgalom. Sürü egymásutánban haladnak az utcákon és a park árnyas fái alatt a festői ruházatú leányzók által vezetett gyaloghin- tók, amelyekben az óvatosan begöngyölgetett betegek a fürdőkből szállásaikra vonulnak. Kipihenve, ‘felüdülve özönlenek nem bosszú idő múlva a hűvös sétányok felé, ahol a zene hangjai melett fesztelenül, kedélyesen szórakozva várják a fehér asztalokhoz hívogató tam-ta- mok messzire csengő szavát.

Alig ürültek ki a mokka-csészikák, már szervezkednek a kisebb-nagyobb karaváncsoportok, hogy „indulatba jöjjenek“ a körülfekvő községek, várromok, vagy más oly pontok felé, amelyek természeti szépségek által tűnnek ki.

Idejüket azonban mindig úgy osztják be, lépteiket akként irányítják, hogy hat órára visszatérjenek és ne mulasszák el azo-