Szatmári Hírlap, 1916. július-december (25. évfolyam, 52-102. szám)
1916-09-20 / 75. szám
SZATMÁRI HÍRLAP 2 Szatmár-Németi 1916. szeptember 20. óhajtják s ennek érdekében fáradnak s mindazt ami ehhez szükséges létesíteni akarják : akkor lesz vége a háborúnak. Addig nem érdemlik meg Istenük segítségét, még akkor sem, ha éjjel-nappal nem tesznek mást, mint imádkoznak a bókéért. A jóakaratu és nem az önző imádságért remélhetnek meghallgat- tatását. Az angyalok mind térdre hullottak az Ur trónja előtt s együtt zengtél: „Szent vagy Urunk Istenünk, szent, igazságos, irgalmas és könyörületes.“ Lent pedig a Földön az emberek imádkoznak a békéért s csodálkoznak, hogy az Ur miért nem hallgatja meg imádságukat. Imádkoztak a békéért s majdnem kárörvendőleg mondogatták azoknak, kik a világbékéért fá radtak : ti álmodozók vagytok, amit ti akartok, az sohasem lesz meg! Mi nem csatlakozunk hozzátok. A világbéke egyesülete csak az ábrándozó lelkek passziója 1 Majd elválik 1 Fősz M. Wilhelmin irgalmas néno. Bánatosan szólnak az irgalmas-nénék áhitatos imádságra indító harangjai. Tetszett a Mindenhatónak ugyanis — (jelenti a kolostor elüljáróságnak gyászértesi- tője) szeretett rendtársnőnket, Pósz Mária Wilheimin fogadalmas nénét életének 56 évében a paulai szent Vincéről nevezett irgalmas né- nék társaságából az 1916. év szept. 18-án éjjel fél 11 órakor Szatmár-Németiben kiszó- litani, miután 38 évig szent hivatásában Istennek hűségesen szolgált. Tehát egész fiatalon, 18 éves korában lépett a megboldogult a kolostorba. S azóta 38 éven keresztül Istennek tetsző módon — imádkozva és dolgozva --- viselte a fátyolt mindig derűs kedéllyel és jó szivének meleg sugárzásával értékes szolgálatokat téve aunak a szerzetnek, melynek működése nyomán áldások forrásai fakadnak az iskolákban, a kórházakban, a börtönök szomorú celláiban és a tűzhelyeknek betegágyainál. Ha jól emlékszünk, csaknem két évtizede, hogy a szatmári kolostorban működött. Egészséges piros arca, tevékenységének sokoldalúsága és energiája, komoly, de az élet derűjére hajló kedélye hosszú életet Ígért neki. Az óvóképzőben úgy elüljárói, mint rendtársai értékes erőnek Ítélték, de főleg tanítványai szeretettel rajongták körül, mert szerető anyát ismerték benne; a ki szeretettel párosult szigorral és szigorral párosult szeretettel töltötte be nem éppen könnyű feladatát. De az iskolában végzett munka neki nem volt elég. Az anyaháznak széleskörű kormányzó munkájában mindig a szerény, dolgozó személytelen munkást ismerték benne. A növendékek.iskolai-színpadjának rendezője, mestere volt. Ötletei a korszerű díszletek és jelmezek feltalálásában, némaképek csudás előállításában valójában nem egyszer elragadta a kolostorba meghívott vendégeket. Mióta pedig a nagy nemzeti önvédelem, a világháború megkezdődött, a sebesültekkel megteltek kórházaink, az iskolai szünetek alatt ott ápolta a hősöket, nagy kitartással, szeretettel, angyal türelemmel, eszményi- magasabb isteni felfogással és önfeláldozással. Szive rajongással eltelten érezte az irgalmas jnénék kötelességét akkor, mikor a nemzet vére ömlik és a nemzet élete kívánja az áldozatokat. Lapunk 1914. év szeptember hónapjában igy irt Vilhelmin nővérről : Vilhelmin néno szomorú arccal bosiéli, mint érkeznek meg a mi eebesü.t hősoink ide, a kórházba. Nemcsak a csaták tiizébél, de a sárból, igzapból, a porból, a nehéz nyugtalan utazásból. De itt megmossák, tisztába teszik. Mily elégedetten fekszenek lo a friss kötések után s nyomban elalszanak Másnap mintha kicserélték volna őket. Arcuk kiderül (és a néne arca is) szemükben a hit és remény bizodalma ragyog. Csakis igy tűrhetik csöndesen és hősiesen sebeik sokszor iszonyú fájdalmait. (XXIII. évf. 37. sz) És ime a jó Isten úgy akarta, hogy a sebesültök közt töltse utolsó óráját is. Tizen- nyolcadikán, most német sebesültek érkeztek, fáradtan, éhesen a zárda polg. iskolájába elhelyezett kórházba. A kicsomagolásuk nem történhetvén meg, vacsorához is alig juthattak. Vilhelmin jó szivével kopogtat az elől járóságnál és azonnal jó meleg vacsora ké szül. ő osztja társnőivel. 8 ime e közben megrázkódik, ólaiéi. A nővérek a katonák segedelmével kiviszik a szabad levegőre. Majd a sz. József betegek házába. A vég- szentségek felvételénél még eszméletén van, a keresztet csókolja, mellét veri; fői 11 órakor azonban mély sóhajtá-isal kiadja angyal tiszta lelkét. Szólküdés érte. Temetése ma d. u. 3 órakor lesz. Az ö. v. f. u. A Az elmebetegekért. Az emberi elmének elboruiása, a kitörő elmebetegség a halandó legnagyobb szerencsétlensége. De ha ez a szerencsétlenség valakivel, (akinek nincs módjában azonnal és máskép intézkedni) városunkban történt vagy történik: még súlyosabbá válik. Mert nincs hely, ahova célszerűen elhelyezhessék. Azaz . . a mentők vették — veszik oltalmukba. Hogyan ? Ha szükség volt, kényszerzubbonyt dobtak reá és elhurcolták a csendőr-fogházba. Aztán rákat az élvezeteket, amelyekkel Thália választottjainak művészi előadásai kedveskednek. Vasárnapokon a Vöröskeresztegylet vezetőinek buzgólkodásából háborús jótékony- sági ünnepségek rendeztetnek, amelyek a város és a vidék áldozatos közreműködése folytán egy-egy alkalommal 10—12.000 koronát jövedelmeznek, a sebesültek, a hadi árvák, vagy özvegyek javára. Aminő nemes versengést fejtenek ki a fürdőzők az ünnepségek óhajtott sikerének biztosítása körül, épp oly gondos figyelmet tanusit a rendezőség a telep fürdői jellege, a betegek érdekei iránt. Mihelyt az alkonyat szárnyain leszáll az est, elhalnak a zene akkordjai. Elsimulnak a sótamozgalmak hullámai. Elül minden nesz. Lecsillapodik minden zaj. Kiki nyugalomra vonulhat anélkül, hogy megzavarása miatt aggódnia kellene. Az éj sötét leplével néma csend borul a városra. A háboritlan pihenés üti fel békés tanyáját. A telep egyetlen pontja képez kivételt. Á „Tűnél“ vagy „Alagút“, amelynek mélységei felett a Royal-Szálló három emelete őrködik. Tágas, Ízlésesen berendezett helyiségei akkor élénkülnek meg, amidőn mások elnémulnak. Termeiben akkor ragyog fel a villamos fény napja, midőn más falak között leáldozott. Külön házi törvényei vannak, amelyek e fényűzést megengedik és s pazsgős élet minden mozzanatát szabályozzák. Justinián kódexe, Verbőcy hármas könyve nem ismeri azokat. Magasabb szentesítéssel sincsenek ellátva. Á megrögzött szokás mindazáital oly jogerővel ruházta fel, hogy a legkószsógesebb engedelmességgel hajolnak meg intézkedései előtt a serlegek hő tisztelői. Örömmel róják le azon súlyos kötelezettségek adóját, amelyeket a törvények s.ulyos szakaszai előírnak. A nagyon szigorú 8 §. például, amely — az eredeti nyelv nehézségei miatt kevésbbé sikerült fordításban — igy hangzik: „A kan- csék — más kihárnozás szerint: a palackok üritése mellett állhatatosan ki kell tartani“, oly szives teljesítésben részesül, mint aminőt az a törvénysorozat remél, amely az uj adókról készül 1 Nem törődnek a t. föld alatt járók a veszélyekkel, amelyeket az ősrégi szabványok a zsebek és tárcák kisebb-nagyobb tartalékaira nézve rejtegetnek. Az olykor-olykor előforduló balesetekkel szemben, amelyek némi öntudat-elh^mályosulások, egyensúlyzavarok, lépés-eltolódások alakjában lépnek fel, néma lemondást, szótalan önmérsékletet tanúsítanak. Megszívlelik és nem feledik a gyöngéd célzást, amely a kijárat mellett függő nagy táblán olvasható: „Kéretnek a t. c. látogatók, hogy az alagút elhagyása után a parkban nyugodtan viselkedni szíveskedjenek.“ fordították az ajtót s ott maradt végzetével a szegény őrült. Hányszor lehetett hallani szivettépő orditást. Hányszor lehetett hallani egy egy szerencsétlenről, hogy összezúzta magát, a szoba kályháját. Öklével döngette az ajtót s ha nem sikerült azt bezúzni, a fejét verte a falhoz. Rettenetes állapot, mond juk kulturáliapot ! Hiába való volt a sajtó felszólalása, a tűzoltó főparancsnok jelentése, az orvosok sürgetése. Végre talán, de csakis talán üt az óra. Egy bizottság foglalkozott minap ezen tarthatatlan állapotokkal, (dr. Schik h. főkapitány, Ferenc Ágoston gazd. tanácsos, dr. Halász és dr. Wallon városi orvosok). Azt javasolja a bizottság a városi tanácsnak, hogy a közkórház telkén azonnal kezdje meg a barakk redszerü megfigyelő, illetőleg elmebajosok számára szolgáló épület létesítését. Legyen benne a férfiak és nők számára egy-egy megfigyelő helyiség, a kettő között pedig egy oiyan szoba, ahonnan az orvos a beteget megfigyelheti. Mig ez az építkezés megtörténik: kötelezze a tanács a közkórházit, hogy az elmebetegeket vegye fel. Humánus megoldása lenne ez az örökös tengeri kígyónak. Csak attól tartunk, hogy sok viz folyik le a Szamoson, mig ezt — főleg a mostani viszonyok között — nyélbe ütik. Bár csalódnánk 1 A szatmármegyei románság hűség nyilatkozata. Olahország gaz árulása, rabló betörése a mi megyénk románajku polgárainkat is felháborította. Erről a szent és jogos felháborodásról nem kételkedtünk egy percre sem. S úgy voltunk meggyőződve, hogy minden hűség — nyilatkozat nélkül is hitünk a mi polgártársainkban jogosult és csalatkoz- hatlan. Ha mégis lelkűk vágya, szükséglete kívánta a hűség — nyilatkozatot, örvendünk neki. A minap ez a hűség nyilatkozat Csaba Adorján főispán előtt a vármegye nagy tanácstermében megtörtént Markus Romolus főesperes vezetése alatt a szatmárvármegye románság legtekintélyesebb képviselői tettek hűségnyilatkozatot, melynek tartalma, határozott hangja, Oláhországnak teljes elitélése (írásban is) a vármegye örök és szép emlékei közé fog tartozni. Mindent — a katonaságért, még gyermekeink tanulhatási eszközeit, helyeit is. A német' katonaság Szatmáron kórhazait nagyobb arányúvá szándékozik tenni. Azért e célra lefoglalta az eddigi középüzleteken ki- vül az apáca zárda Kinizsi-utcán levő polgári- iskolai épületét, a Kinizsi-utcai állami, a rk. püspöki népiskolának helységét valamint az ev. ref. leányintózet internátusát is. A német katonaság nagyméretű féregmentesitő és fertőtlenítő telepeket fog szerezni itt városunkban : ezen célra szükségesek a lefoglalt épületek. Erdélyi gyermskek ügyében fordult a kolozsvári m. kir. gyerm^kmenbely veze- ősége a városi tanácshoz. Ugyanezt tette a tanfelügyelőség utján a debreceni állami men- hely orvosa azon kérelemmel, hogy a maros- vásárhelyi és kolozsvári gyermekmenhelyek kiürítésére lévén szükség a hadi helyzet miatt — ezen gyermekedet a szatmári telepre továbbíthassák. Az ügy az elhagyott és államilag ápolt gyermekek talepbizottságához Is erűit, mely bizottság szombaton foglalkozott az erdélyi gyermekek ide való telepítésével — Bélteky Lajos telepbizottsági elnöklete alatt. D. Lénárd, Szlávy Dezsőné. Demkő Sándor és Tóth József hozzászólása után a bizottság sajnálattal konstatálta, hogy bár Szatmár városa meleg karokkal óhajtaná befogadni az erdélyi gyermekeket: azt most tennie úgyszólván lehetetlen. Itt vannak a német kórházak, melyek középületeinket elfoglalják, itt vannak a mi kihelyezett gyermekeink. Ilyen körülmények közt nem rendelkezünk kellő erővel, móddal, hogy az erdélyi menekülő gyermekeketelfogadhassunk. A bizottság azonban számba vette azon eshetőséget, hogy mig ezen átiratra illetékes helyére jut városunk felé már indíthattak útba menekülő gyermekek: megkeresi tehát a városi tanácsot az iránt, hogy az erdélyi menekülő gyermekek ideiglenes elhelyezésének céljaira á Rákóczi-utoai kisdedóvót bocsássa a telepbizottság rendelkezésére s az ott ideiglenesen elhelyezendő gyermekek elszállásolásához és ellátásához nyújtson segédkezet.
