Szatmári Hírlap, 1916. július-december (25. évfolyam, 52-102. szám)

1916-09-13 / 73. szám

XXV. évfolyaisa. Szatmáp-Német1916. szeptember 13. 73. szám. SZATMÁRI HÍRLAP (HETI SZEMLE) POLITIKÁÉI ÉS TÁRSADALMI LAP ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egész évre 10 K — f. ! Negyedévre — 2 K 50 f. Félévre — 6 » — , | Egyes szám ára 6 fillér. Tanítóknak ős kőzmfiiparosoknak egy évre 8 korona- Amerikai Egyesült-Államokba — egész évre 8 dollár. Felelős szerkesztő . BODNÁR GÁSPÁR, Szerkesztőség Arany János-utca 44. Ide kell küldeni minden ; lap szellemi részét illető közleményeket, leveleket. Lap í ülő dön oh k SZATMÁR - EGYHÁZMEGYEI IRODALMI KÖR. A kiaddóhivatalt illető, összes küldemények, pénzek, hir detések stb. Fintér Jóasef kiadóhivatali főnök cimére Egyházmegyei Alapítványi Pénztár küldendők Pályázati hirdetések egyszeri ktfzláse 6 korona ----------------- Nyilttér sora 40 fillér. -----------------­Me gjelenik minden héten Kétszer: szerdán és vasárnap Megyéspüspökünknek, dr. Boromisza Tibornak nagy alapítványai. — Ti? éve, hogy püspökünk. — A tiz éves püspökségnek határideje még csak közeledik s íme az áldások forrásai már megnyílnak, buzognak. Főpásztorunk 1916. szeptember hó 11-iki kelettel negyedmilliót jóval rneg- haladö alapítványt tett. És pedig a kő­vetkező egyházmegyei és háborús célokra. I. Az egyházmegyei papi nyugdíjalapra az eddig adományozott 65 ezer koronának jtüO ezer koronára való kiegészítéséül 35 ezer koronát. II. A szatmári irgalmas nénéknél — a belső internátusbán — két szatmáregyház- megyebeli hadi árva leány neveltetésére 20—20, tehát 40 ezer koronát. III. Az írstk árvühitzban, két szatmár- egyházmegyebeli hadi árva fiú nevelte­tésére 20—20, tehát 40 ezer koronát. IV. Egy későbben meghatározandó egyház- megyei célt szolgáló alapul 200 ezer koronát. Összesen tehát 315 ezer koronát adományozott. * Azt hisszük hogy ennél tartalmasabb vezér­cikk ritkán jelenik meg a mi lapjainkban. Oyönyörü szivárvány ivezeteként öleli át a magyar nem­zet ezeréves életének egét az isteni Gondviselésbe vetett hite. A tevékeny hit. Az a hit, a mely megnyilvánul egész keresztény élet- rendszerében. Nemzeti életében. Csa­ládi tűzhelyein és főleg ott magas- ük mindig legfőbb kormányzatának té­ny eiben. A nemzeti élet története azt bi- zonyitja, hogy valahányszor a ke­resztény életrendszer, morál útjairól letért ez a nemzet vagy csak elhaj­lott: jöttek a nemzeti csapások, a belső tusák, a szociális élei egyen­súlyának megbillenése, a társadalmi rendnek megbomlása és főleg a kor­rupció. Az uj Mag-y:. országnak egyik legfájdalmasabb sebe, melynek ke- levényei e rettenetes időben faka­doznak fel, hogy a nemzeti élet ten­gelyét, gerincét mintegy elválasztani, elkülöníteni törekedtek a keresztény morál, elvek és életrendszernek be­folyásáról. Az úgynevezett liberális kormány­zat, életfelfogás, morál, rendszer megtevesz­A tábornok ur dohány szelencéje. Irta: KEMO. A pirkadó hajnal teregette már bihor köntösét, — hírnöke, a játszi napsugár, mint megannyi csintalan kohold ott incselkedett a tiszti étkező sáppadó fényű csillárival, de a derűs tiszti társaság még javában mulatott. A brigadóros ur magas személye volt ezúttal a vendég. Az a fess, hires arszlán; kitől bókot tanulhatna a brigád legifjabb hadnagya is, de egyben az a rettegett katona, kiről a legendák egész sora kering a tiszti körökben. Egész éjjel folyt a pezsgő, járta a tánc, a tiszti asszonykák dévaj kacaja s a dohány­füsttől párás levegőbe bele-bele zsongott a cigányzene. Ez este a tiszt urak valóban remekeltek, — úgyszólván kifogyhatatlanok voltak a bájos hölgyek, — no meg Ő exellentiája mu- lattatásában. Báró Wetter dragonyos kapitány, a köz­ismert rettenetes ivó, — vitézi tornára kelt ■— Szaploncay tüzér őrnagygyal, ki dicsére­tére legyen mondva méltó ellenfélnek bizo­nyult. Br. Wetter minden pezsgős betteriá- jára egész salvéval felelt. Vay huszár őrnagy az ismert nőgyülölő, most az egyszer kivéte­lesen banális volt; bájos szomszédnője Wet­ter kapitánynénak magyarázta élete eddigi tévedéseit, a tüzes szemű szép asszony ké­résére állítólag ígéretet tett volna, hogy ez­után minden másként fog lenni. Várady főhadnagy, az örökké kedves, szellemes fíu, a cotolliont rendezte s a meg­lepetések egész légiójával kedveskedett a fess hölgyikéknek. Maga a kegyelmes ur finom mosollyal ajakán, gyönyörködött a mulatozásban, gyak­ran szűrcsölvén az előtte mindig frissen habzó édes nedűt, majd a körűié csoporto­suló bájos asszonykáknak mesélni kezdte élte derűs episodjait. Elegáns, könnyed mo­dorral adta le azokat a csintalan huszár tör­téneteit, melyek hőse, talán mondani sem kell mindig egy egy bájos asszonyka volt, ki mint a légy — a pók hálójába úgy beleke­veredett azokba a csillogó sujtásokba. Minden történetnek meg volt a maga bus vagy játszi csattanója s a kedves tiszti asszonykák majd egy-egy röpke sóhaj vagy dévaj kacajjal jutalmazták az előadót. A kegyelmes ur ajakáról szaporán folyt a szó. Beszéde közben egyszerre egy remek­mívű dohány szelencét vont elő, melyen drága ékkövekből kirakva ott tündöklőit a főhercegi díszes korona, majd egy név kezdő­betűje s valamelyes dátum. Mig az illatos finom dohányból egy cigarettet sodort, aja­kán hamiskás mosoly jelent meg, jeléül an­nak, hogy ennek a tárcának is meg lenne a maga banális históriája, hiszen parancsőr tették a nemzetet. A külső sikerek, melyeket a liberális kormányzat fel­mutatott és minden eszközzel fel­mutatni törtetett: csakhamar igaz mérlegre jutottak az életeseményei­nek malomkövei közt. S kitűnt, már régen nyilvánvalóvá lett, hogy belső értékük hamis, alapjaik a korrupción, a szinte brutális igazságtalansá­gokon, a makacs és hihetetlen mérvű érdekközösségeken épültek fel. íme, most ... a nemzetnek tör­ténetében talán a legnagyobb meg­próbáltatásának idején, a nemzet legfőbb fórumain, az ország törvény­hozásának termében tör ki a lel kék­ből az őszinte, az igaz önvallomás, hogy : A liberális rendszer, kormányzat itt, ez országban is, csak a korrupcióval tart­ható fenn, És fentartható-e igy ? A nemzet, mely élet-halál küzdelmétől, kiöm­lött vérétől megújhodását, újjászületé­sét várja epedve: bizhat-e egy oly rendszerben és türheti-e e rendszer képviseletét, azt a kormányzatot, melynek egzisztenciája, alapja, élete, eszközei ilyen alapra vannak letéve? Lehetséges-e újjászületés, nemzeti tiszti emlék volt — egy tündér világból, — de ridegen fegyelmezett agya ajakára hall­gatást parancsolt s a kórdezősködőknek kur­tán csak annyit felelt „egy távlovaglás em­léke az“. A kurta válasz dacára a remek mivü tárca közérdeklődés tárgya kezdett lenni s a kiváncsi asszonykák közökbe vették — lágyan melegen simogatták a drága jószágot, majd suttogva találgatták az ajándékozó magas személyiség nevét. Aztán kézről-kózre járt a tárca s nem egy elkeseredett agg törzstiszt irigykedve simogatta azt a fényes koronát, mert mi tagadás benne, némilegesen össze is függhetett az az aránylag oly fiatalon el­nyert tábornoki arany sarkantyúkkal. De mint minden csoda, úgy ez sem tarthatott örökké. A közérdeklődést báró Wetter és Szap­loncay tánc-duettje keltette fel. Szörnyű mód igyekezvén a két derék bajtárs a föld vonz- körót kerülni. Dicséretökre legyen mondva a számlálhatlan palackok dacára ez sikerült is nekik, s a hangos vivátot mindketten saját lábukon állva tudták megköszönni. Egy ideig még durrogtak a palackok a tánc ütemein pengtek még a sarkantyúk, az ég peremére felbágó nap tüzes fénye azon­ban véget vetett a hangos dáridónak. A brigadéros ur búcsúzni kezdett. Min­den dámához újból volt egy kedves szava, sőt némelyiket még meleg tekintetével is kitüntette. Az uraknak merev katonás tisz­telgés közepette mondott rövid köszönetét. Már pengeni is kezdett az arany sarkantyú,

Next

/
Thumbnails
Contents