Szatmári Hírlap, 1916. július-december (25. évfolyam, 52-102. szám)

1916-07-09 / 54. szám

XXV. évfolyam.

SaiaímáF-Mémeü, 1916. Julius 9.

54. szs.ám.

(HETI SZEMLE)

POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI LAP

ELŐFIZETÉSI ÁRAK:

Egész évre 10 K — f. Félévre — 5 , — ,

Negyedévre — 2 K 50 f. Egyes szám ára S fillér.

Tanítóknak ás kézműiparosoknak egy évre 8 korona Amerikai Egyesült-Államokba — egész évre 3 dollár

í'elelös szerkesztő ■

BODNÁR GÁSPÁR.

Szerkesztőség Arany János-utca 44. Ide kell küldeni minden a lap szellemi részét illető közleményeket, leveleket.

Lapnilajüonoe

& SZATMÁR - EGYHÁZMEGYEI IRODALMI KÖR.

A kiadóhivatalt illeté összes küldemények, pénzek, hirdetések stb. Pintér József kiadóhivatali főnök czimére Egyházm. Alapítványi Pénztár küldendők Pályázati hirdetések egyszeri küzlése S korona ----------------- Nyilttér sora 40 fillér. ----------------Me

gjelenik minden héten kétszer: szerdán és vasárnap

Áss iskola és a háború.

Irta: dr. WALTER GYULA.

— Befejező közlemény. —

Az athéniek egykor a perzsák közeledtére lerombolták erősségeiket, hogy a háború után annál szilárdabban és díszesebben építsék fel azokat. Romboljuk le mi is lélekben a régi fogyatékos iskolákat és emeljünk helyettük minél tökéletesebbeket a béke áldásokat osztó napjaiban.

A reformok egyik főfeladata, irányeszméje, vezető gondolata a nagy szellemű Goltz pasa ajkairól lebbent el, kevéssel elhalálozása előtt. Nyomatékosan hangsúlyozza e vég- rendeletszerü kijelentésében, hogy a jövő iskolájának féltékeny gondosságot kell a testi nevelés, az edzés és ügyesités körül kifejtenie.

Szem előtt kell továbbá azt a régi szót lebegtetni, amelyet a főváros egyik legújabb kereskedelmi tanintézetének kevésbbó vonzó és tetszetős homlokzatán olvasunk, de már jól ismerünk: Non scholae, séd vitae diseimus. Közelebb kell tehát hozni az iskolát az életviszonyaihoz, igényeihez, követelményeihez.

Nem az ismeretek körét kell

szélesbiteni. Nem a tantárgyak szármát növelni. Nem a tudás határait tágítani.

A gondolkodást kell fejleszteni. A felfogást élesíteni. A figyelmet növelni. Az érdeklődést fokozni. Az érzelmeket mélyíteni. Az akaratot edzeni. A tetterőt acélozni. A szivet nemesíteni. A jellemet szilárdítani.

Ébren kell őrködni afelett, hogy a lelkek tisztaságát ne homályosit- sák el a felületesség, a könnyelműség, a léhaság gyarlóságai, kinövései. Oda kell hatni, hogy nemesen cselekvő eszményekért lelkesülni tudó legyen a nemzedék. Ne riadjon vissza a nehézségektől, amelyek a kötelesség és becsület göröngyös utjain zsák lányokra leselkednek.

Gondoskodni kell, hogy az ön- fentartási harczok nem könnyű tusáiban és a sors esélyeinek mos- tohaságaival szemben a vallás örök igazságaiban, a honszeretet tettekre hevítő érzelmében, a munka örömeiben — erősítőjük, védőjük, támaszuk, bátoritójuk legyen azoknak a rokonszenves, vidám csapatoknak, amelyek gondtalanul vonulnak az élet küzdelmeinek szinterére.

Gondoskodni kell, hogy az igazi vallásosság, a lángoló hazaszeretetei, a nemesitő munka szellemei kísérjék őket a földi vándorlás szövevényes ösvényein.

Aggályos gonddal kell minden- előtt a benső vallásosság és meg- vesztegethetlen erkölcs magvait az ifjúság fogékony lelkiiletébe ültetni. Hiszen tudjuk, hogy nem a tudományos ismeretek, nem a művészi készségek, nem a kincses szekrények, hanem azok az erényes tulaj- donk tartották fenn évezredeken keresztül az egymást követő nemzedékeket, amelyeket a kereszténység az élet szabályozóivá, irányítóivá,, magasztositott.

Ápolni, éleszteni, fokozni kell keblében állandóan a hazaszeretet magasztos érzelmét és azon kötelmek tudatát, amelyek adójával a hazának tartozunk. Éleszgetni kell azt a szent tüzet, amelynek lángjai olthatlan vágyat gyulasztanak a kebelben, hogy a hazáért munkálkodni, fáradni, áldozni legfőbb kötelességünknek ismerjük. Lankadatlan éberséggel őrködjünk afelett, hogy uralomra ne juthasson a lelkekben valamely végzetes hatalom, amely képes lenne széttépni a raApró, háborús regények.

Téged, egyedül és örökre . . .

Irta: BODNÁR GÁSPÁR

Bokrossy Ede éppen végrendeletét fogalmazta, mikor sürgönykordo kopogtat be és táviratot kézbesít.

— Jól van I S nyugodtan ajándékozta mega kézbesítőt huszonöt fillérrel.

Aztán a katona nyugalmával bontja fel és olvassa. Még egyszer átolvassa. Feláll s csaknem hangosan válaszolja a sürgönyre.

— Tehát még az éjjeli vonattal a frontra kell indulnom.

Jól esett lelkének, hogy a végrendelkezését csaknem befejezte. Gyorsan utána járt, hogy a közjegyzői hivatalban is elvégezze dolgát. Katona volt a javából. Gyorsan és határozottan tudott valamit elvégezni. Szép katona volt, a magyar fiuknak legszebb típusából való. Termete, mint egy sugár cédrus. Szeme fekete és ragyogó, miut a gyémánt, járása határozott, természetes. Egyéniségé az egyén.

Sorozáson hagyták itthon. Most hát végre ..neki is ütött az órája : march 1

Ügyeit elvégezvén, lelkében szinte kitört a vágyakozás:

— Nos, most következik a háborúnál is nehezebb. — Arankától elbúcsúzni.

— Az éjjel indulok.

— Más városba ?

— A frontra.

Aranka elsápadt. Olyanná lett, mint a liliom, mikor hirtelen vihar éri. Ede látta a leányt lelkének fájdalmában, de katonásan őrizte meg lélekjelenlétét.

— Szeretsz ?-— Sose kérdezte még.

— Szeretsz?

— Téged, egyedül és örökre.

— Megvársz ?

— Mindig várlak. Egész életemben is várni tudnék.

— Váltsunk jegyet?

Mély csend, kínos és mégis édes csend.

— Akarod ?

— Amint te akarod.

— Én úgy gondolom, édesem,'szükségtelen, és itt mélységes sóhajtás tört fel a vitéz katona leikéből.

Á leány szól:

— Ha neked ez terhes édesem, ne tegyük . . .

— Hallgass meg édes jó szerelmem, angyalom. Most igazán őrző angyalom. Hall- gas ide. A férfi tízszer, húszszor válthat jegyet. Visszaküldik, visszaadja a gyűrűt, az örök szeretet talizmánját. Aztán kikefóli ruháját . . megy tovább más házba, más tűzhelyre. Újra jegyet vált. SeDki, még újabb újabb jegyese sem veti szemére. De a nő 1 A gyenge leány, aki egyszer már jegyet

váltott! Oh az ő sorsa egészen más. A férfiak önzők. Igazságtalanok. A nőt, a lányt egy másik, újabb, igaz, őszinte szerelemre képtelennek tartják. Az ölelés, a csók, amit első jegyesének önfeledten adott: megrendíti a férfi bizalmát és és . . óh ne kívánd, hogy többet mondjak.

— Édesem, hiszen mi sohasem vétettünk, se csókkal, se öleléssel, mondotta a leány . . gyermeki naivsággal.

— Most sem vétünk. íme az első csók, amit szájadon csattantok, édes arcodra öntök és lelkembe küldök.

Szólott a férfi, átölelte a leány lengő derekát és elcsattant az első csók, melyből mintha tiszta ezüst harang hangja csengett volna ki emigyen . . .

— Téged egyedül és örökre.

Többé szóba sem került az eljegyzés.

*

Halmos Aranka szegény leány. Apját korán elvesztette. Annyja kevés nyugdijából éldegélnek és fizetik a tandijat, mert Aranka a tanítónői pályára kéBziil.

De tüneményesen szép leány. Olyan, amilyet csak keveset teremtett a jó Isten a magyar földre. Ha az utcán végig megy, a . . . szemek ráöntik tekintetüket. Társnői szemébe mondják, hogy olyan, mint a leghíresebb festő Madonna képe. Szegény leánynak az arca bíborba szökik ilyenkor, mert sejtelemszerüen érzi, hogy a hízelgő külső alatt mily érzelmek lappanganak.