Szatmári Hírlap, 1916. július-december (25. évfolyam, 52-102. szám)
1916-07-09 / 54. szám
2 gaszkodás és hűség azt az erős kötelékét, amely szegényt és gazdagot, tudóst és tudatlant, férfit és nőt a szülőföld „szép határához“, hőn szeretett, pótolhatlan talajához láncol. A gondok és aggódások azon hullámai, amelyek a lét tengerét állandó mozgásban tartják, csapkodják, alig voltak hevesebbek és nyugtalanítóbbak valaha, mint ma, midőn az önfentartás terhei csaknem elviselhetlen suly- lyal nehezednek a halandók vállaira. Különösen fontos tehát ma, hogy a munkásság szelleme hassa át az ifjúság kebelét. Legyen meggyőződve arról, hogy a munka életszükséglet, tisztesség és a boldogulás alapja. „Boldog az — mondja sz. .Ágoston — aki óletét nemes céloknak szentelte és jól megfontolt terveit bölcsen megvalósítja.“ A régi család nevek: Asztalos, Bognár, Halász, Kollár, Kovács, Lakatos, Mészáros, Molnár, Pintér, Szabó, Szűcs, Varga és hasonlók elvitázhatlan bizonyítékai a becsülós- nek, amelyben jó őseink a munkát, létfentartó foglalkozásukat részesítették. El kell követni mindent, hogy az ifjúság most is szeresse, becsülje a munkát és örömmel kitartóan, buzgalommal . végzze. Véssük azért mélyen emlékezetébe a költő szép szavait: „Munkásság az élet sója, A romlástól mely megóvja. És csak az, ki nem hevert, Várhat áldást és sikert." A szó szorosabb értelmében vett iskolán kivül vannak más oly szellemi bányatelepek is, a melyek a tudás kincseivel kedveskednek. A népkönyvtárak, a népakadómiák, a munkásgimnáziumok, a szabad liceumok, a tudományos színházak (Uránia), a felolvasások, a néphangversenyek, a múzeumok, kiállítások főleg azon intézmények, amelyek a műveltség javait és értékeit mindenki számára közvetíthetik. Buzgó felkarolásuk, nagylelkű támogatásuk, minél több helyen történő felállításuk, szakszerű vezetésük és szorgalmas kiaknázá- zásuk nemcsak a szerzett ismeretek megrögzítését, mélyítését, gazdagítását mozdíthatja elő, hanem pótolhatja a tanítást, vagy iskolalátogatást esetleg oly érettebb koruaknál is, akik a kedvezőtlen viszonyok, a mostoha körülmények, vagy más akadályok folytán kénytelenek voltak annak idején jótéteményeiről és áldásaitól lemondani. Észbontó, idegemósztő az a borzalmas küzdelem, amelynek hihetetlen pusztításai szinte őrjitőleg hatnak a mély buba és vi- gasztalhatlan gyászba merült emberiségre. . . . Hadi munka délutánt rendeznek a hölgyek, mióta a háború kitört. Asszonyok, leányok vegyest varrják a harcztérre, kórházakba küldendő kézi-munkákat. Most is együtt vannak. — Azt mondják, hogy Arankáék jegyet sem váltottak, szól egy kávés néniké. — Én is úgy tudom, erősítette a munkadélután mozgópostása. — Lehetetlen, kiáltott fel egyik jeggyü- rüre áhítozó leány. — El se kepzelem, hogy ez igy történhetett . . . — A kaució — a kaució! — Szegény leánynak ez a sorsa. Fellángolnak a férfiék irántuk s aztán ... aztán . . . cserben hagyják. — De hiszen Bokrossy dúsgazdag ember. Á kaució biztositva van. — A család, a család I — Meg aztán járja az, ugrott fel egy bakfis. Járja az, hogy a szegény leányokért kifizeti a leendő férj a kauciót. Mi velünk szemben, tehetős leányokkal szemben nem csak első a kaució, hanem még évi apanázst és öröklést kérnek. — Követelnek ! — Hát járja ez — most már csipőre tett kezekkel deklamál a bakfis. Arca bíborban ég és szemében az önórzeti tultengős barna fellegei közt szikrák villannak. Járja ez, hogy minden csak a szépségükért . . . ami voltakép gusztus, ízlés dolga. — Persze, azok a hires, szegény szép „SZATMÁRI HÍRLAP“ Orkánszerüen tombol az a vihar, amely tövestül akarja kiszaggatni mindazon erők és intézmények gyökereit, amelyek a társadalom nyugalmának, jólétének gazdagon gyümölcsöző fáit táplálták. Reméljük azonban, véget érnek a mond- hatlan szenvedések, amelyek a szülők és hitvesek, a gyermekek és unokák, az özvegyek és árvák sziveit marcangolják. Annál is szívesebben tápláljuk e reményt, mivel erősen hisszük, hogy ha lezáródnak e rémes korszak kapui, megnyílnak az uj iskolának az ajtaja, amelyeknek eszroé- nyies munkája a nemzet fejlődésével és izmosodásával a haza emelkedésével és virágzásával kecsegtet. Azokról, akik félnek. A mai viszonyok között könnyen megtörténhetik, hogy a harctérrel szomszédos osztrák tartományok lakosainak egy része, ha mindjárt a kisebbik is, ok nélkül megijed s az aggodalmak hatása alatt faluját sietve elhagyja, hogy biztosabbnak látszó tájak felé húzódjék. Tekintettel erre az eshetőségre, a belügyminiszter és az osztrák kormány között eleve megegyezés jött létre, amely azt foglalja magában, hogy a Magyarországba érkező osztrák honosok itt ideiglenesen sem települhetnek le. Ha tehát azok közül egyik vagy másik mégis ide téved, azt nyomban el kell expediálni. Ily körülmények között arról sem lehet szó, hogy az idejövök segélyben részesülhessenek. De még azok sem húzhatják meg magukat nálunk, akik pénzt hoznak magukkal és akik a hatóságok támogatására egyáltalában toem szorulnak. A belügyminiszternek ez a rendeleté már megérkezett a törvényhatóságok fejeihez és minden intézkedés megtörtént e tekintetben, hogy a kormány intézkedésének szigorúan érvényt szerezzenek. Hogyan lehet utazni a haditerületen ? A belügyminiszter újabb rendelete értelmében az utazáshoz személyazonossági igazolvány most (már csak a következő helyekre szükséges: Magyaroroszágon Alsófe- hór, Besztercenaszód, Brassó, Csik, Fogaras, Háromszék, Hunyad, Kisküküllő, Maros-Torda, Krassó-Szörény, Nagyküküllő, Szeben, Ternes, Torontói, Udvarhely vármegyékbe és Fiume városába, Horvát-Szlavonország egész területére, Bosznia-Hercegovina egész területére. Csak fényképes igazolvány érvényes Fiúméba, Lika-Krbava és Modrus-Fiume vármegyébe, Tuzla, Szarajevó és Mosztár kerületeibe. Á többi vármegyébe, továbbá, Alsó- és Felső-Ausztriába, Csehországba és Morvaországba utazási igazolvány nem szükséges. leányok idő előtt elhervadnak. Agyonstra- pálják magukat. Egy nagymama, aki eddig mélységesen hallgatott ... és leikéből sajnálta a szegény leányokra szórt megszólásokat, most már nem türtőztethette tovább . . . Hiszen ő is szegény leány volt. — Nincs igazságtok! Nem szép tőletek, hogy igy beszéltek. Éőleg Arankáról. — Kikérjük magunknak pattant fel a bakfiis. Mi semmi rosszat nem mondottunk Arankáról. Mi a szegény leányokról beszéltünk. — Aranka is szegény leány — szólott az őszbeborult, jóságos nagyanya. Én is szegény leány voltam . . . A háziasszony felállolt, odament a kis bakfishoz és azt súgta neki : — Tiszteld az öreg asszonyt és légy szerényebb. Á bakfis hangosan felelt: — Utóvégre hát mégis furcsa, hogy mindenki tudja a városban, hogy Bokrossy mindennapos volt Arankáék házánál. Hogy mindenki várta a jegvyáltást. — És elmegy a vőlegény a csatába jegyváltás nékül . . . — Itt hagyja jegygyűrű nélkül. — Neki a csatába indulónak nem kell jegygyűrű! E pillanatban lépett be Aranka. Mint mindig, most is kedvesen, hóditóan. «Szerénységével, önszemólyóvel hódított mindig. Egyszerre néma csend támad a szobában. A keAz élelmiszerekkel való uzsoráskodás úgy látszik, nemzetközi ragály. A zsebtolvajlás eme legmodernebb formája ellen még Németországban is hallatszanak panaszok s az ottani hatóságok buzgón üldözik a frontmögötti országrészek hiénáit. Ausztriából is érkeznek hírek, példásan szigorú büntetésektől számolnak be, amelyek a tettenért árfelhajtókat igyekeznek ártalmatlanokká tenni. Ä mód, amellyel ezek a visszaélések történnek, nagyjából mindenütt ugyanaz. A Deutsche Tageszeiung pl. az árdrágításról ezeket Írja: A háborús uzsora megvizsgálásánál különféle dolgok jutnak napvilágra, amiket eddig csak sejtettek, de amiket alig tartottak lehetségeseknek. Bebizonyosodott pl., hogy füstölthusok, konzervek és hasonló áruk, amelyek már régen raktáron álltak, 5—6 tulajdonos kezén is átmentek és mindig ugyanabban a raktárhelyiségben maradtak. Ezek nagyon keresett árucikkek és mégis nyugodtan hevernek raktáron, legfeljebb tulajdonosokat változtatnak és minden tulajdonoscserénél megdrágulnak. Az egyre növekedő vételelárhoz mindig uj közvetítési dijak kapcsolódnak, amelyek a legközelebbi eladásnál egybeolvadnak a vételárral. így kereskednek az árukkal és drágítják őket anélkül, hogy a fogyasztókhoz eljutnának. A meg mem engedett árfelhajtások különféle fogásai kivált a .szappankereskedelemnél érvényesülnek. Égyes nanykereskedők úgy tudták rendezni a dolgokat, hogy a fogyasztók még azokat az árukészleteket is, amelyeket olcsó pénzen állítottak elő és olcsóbban juthattak volna forgalomba, csak a felemelt árak ellenében kaphatták meg. A kiskereskedőknek kicsiny készleteket bocsátottak rendelkezésére vagy mindjárt cédulákat is küldtek nekik a régi árak leragasztására úgy, hogy módjukban voll egy meghatározott időpontban a régi, mérsékelt árak helyett a magasakat léptetni életbe. A kiskereskedők kénytelenek voltak ezeknek a csendes megállapodásoknak eleget tenni. Mostanában egyre nagyobb számmal jönnek a hatóságok az ilyen csendes manipulációk nyomára. A közlemény korántsem mond olyan dolgokat, amelyek csak A. vagy B. országra vonatkoznak s a melyek másutt ismeretlen tünet gyanánt jelentkeznének, de viszont nagyon örvendetes, hogy tudomást vesz róluk a hatóság s kemény börtönbüntetéseket kezd róni a háborús kereskedelemnek ezen díszes szakértőire. ___ __Szatmár-Németi 1916 julius 9_ lepel ő nyelvek nagypéntekje volt ez a néhány perc. Mert a bakfis nem állotta meg, hogy oda ne súgja szomszédjának: — Fekete ruhában jár. Aranka csakugyan barna, sötétbarna, egyszerű ruhában járt, mióta Edus a frontra ment. És nem járt sehova, csak a templomba meg ide, a munkadélutánokra. A csend meglepte. A fogadtatás, a rá- bámulás valami sejtelmet vetett a leikébe. Mintha tudta volna, hogy ő zsindely a ház fedelén. Hogy angyal röpült keresztül e szobában, mint mondani szokás. Mikor vagy el kell nómulni, vagy a beszédet más vágányra terelni. Végre megindult a beszéd. Nehéz volt Arankának ez a d. u. Munkálni sem tudott. Szórakozott volt. Nyomott kedélyű, amilyen talán sohasem. Az idő mégis csak eltelt. Hazamenet a bakfis húzódott hozzá és egész hazáig kísérte. Áz utón visszamondta ez a lelketlen leány mindazt, ami a munkadélutánon történt. — Tudod lelkem, én nem szólottám bele, mert mindig szerettelek. De, — ne haragudj érte, mégis csak nem járja, hogy Bokrossy jegyváltás nélkül ment élet-halálba. Félre magyarázzák . . . — Ne bántsátok őt — szólt Aranka rettenetes lelkifelinduláeban. Inkább engem bántsatok, üssetek és rágjatok. Csak őt ne bántsátok. És Arankának szeme megtelt gyé- mántfónnyel, meleg forró könnyekkel.
