Szatmári Hírlap, 1916. július-december (25. évfolyam, 52-102. szám)
1916-09-06 / 71. szám
4 SZATMÁRI HÍRLAP Szatmár-Németi, 1916. szeptember 6. Eskolás Peti voltak otthon. A kandalló mellett. A bogárhátu kisházban. A többi elment a felvégre — tallufosztani, A tél és tavasz, már mint az öreg Sári, meg Eskolás Peti ott üldögéltek egy ideig a lobogó tűznél szótlanul. Talán egyikük se’ mert beszélni. Még a kakukos óra se kegye- gett rendesen. Végre is Sári néni nyelvének orsója indult meg. — Te Peti! — Hallom, nagyanyó. — Osztég szoktak a királynak Írásos papirost küldeni? — Levelet ? — Azt — azt, mert folyamodásról hallottam. — Már miér’ ne! Tszen jó ember a király. Meg az ország atyja. Olyan jó atyja egy nemzetnek sincsen. Szent csend követte a fiú szavait. Majd megint az öreg szólal meg: — Osztég küldeni is szoktak mi mást, egy-mást, ezt-azt a királynak? — Már’ miér’ ne! Olvastam az újság- papirosból, hogy magyar csizmát is küldött őfelségének egy csizmadia. Sári anyó arca a hasadó hajnal módjára vidult ki. Olyan volt az a vén asszony ez estenden, mintha ijudott volna. — Peti fiam . . . rebegi. — Hallom, nagyanyó. — Mondanék neked valamit. De tudsz hallgatni ? — Hát ’iszen tróbálta már nagyanyó. — Küldjünk a mi áldott jó kenőcsünkből a király őfelségének. Hiszen az ón áldott jóságos kenőcsöm magyar. Ha paraszti is. Meg az édesapára szógált a királynál. Beszólt is vele. Es csillagot is hozott haza. Hát elfogadhatja a magyar király őfelsége az én kenőcsömet is. Meglátja, megtudja a világ, hogy meggyógyult a keresztcsontja. Az én kenőcsömtől. Eskolás Peti csak bámul . . . bámul a beszélő öregre. És leesik az ajka, mint mikor azt hisszük, hogy megzavarodott az esze, akivel beszélünk. — Az ég szerelmére — nagyanyó — hebegi végre a fiú. ’Iszen azt fogják mondani, hogy nagyanyó megzavarodott. Az újságok fogják trombitálni, kukorikolni . . . . Az öreg asszony meghőkölt. Szinte halálsárga színbe borult. Az ajka vetélt, de csak nehezen bírta kimondani: — El ne árulj. Tudod, mit Ígértél. A „púja“ meg éppen haza érkezett a felvégről. Nanó, szokatlanul szomorú és szót- lan. Csendes borulat nyomta az egész házat. Mert senki se’ tudta, mi történt. Peti elhallgatott. Hiába ostromolták — csak a vállát vonogatta, Az öregasszony lefeküdt. De nem jött szemeire álom. Virrasztott. Zsibongó szende redősében egyszer egyszer mintha a király ágyánál virrasztott volna. Egy-egy percre. Aztán felsóhajtott: — Szegény, jó öreg király I íjTalán ép- peg most gyötri a ráma. A gonosz réma. Milyen is az élet. Nem hisznek a szegény embernek. A jóságos kenőcsömnek. Miér’. Mer’ paraszti. Inkább engedik, hogy a király szenvedjen. A keresztcsontja gyötörje. * A következő héten nemkülönben volt az est. Ott ültek ujfent a kandalónál. Peti megest olvas. A gazda is bejön, hogy végezte a téli lim-lomolást. — Halljad csak János, halljad — ugrott fel nagyanyó a deszka-székről. — Hallgasd csak . , . — Mit édes ? — Csak olvasd Peti. Biztatja Eskolás unokáját és ráncos barna kezeit sürgetésre emeli Peti felé. De hangosan, nagyon értelmesen. Peti olvassa . . . Megható az a gyöngédség, amellyel a magyar nép az ő jóságos királya iránt viselkedik. Amikor az öreg király gyöngélkedett . . százával érkeztek a kabinetirodába a tanácsok. Orvosságok a reumatikus bán- talmak gyógyítására. — A réma, a réma . . . kiált bele rekedten a nagyanyó. Peti tovább olvas: — Az iroda elfogadja a leveleket, a küldeményeket. És őfelsége nevében meg is köszöni. — Megköszöni?! Ugy-e mondottam Peti! Ugy-e tudtam Peti! — Hát nem én mondtam ? dicsekedik Peti önérzetesen. . . . Most aztán már nincs hatalom, ami Petinek a lelkét továbbra is zárva tartaná. Elmondott mindent. A kenőcsről. A nagyanyó titkos terveiről. A pulya nem szörnyíilködött a • titkos terven. Hiszen a szívnek olyan sok szép álma, a léleknek olyan sok szándéka van. — Meggyógyult már a király ... olvasta más héten Eskolás Péter az újságból. — Hm . . . Meggyógyult? lógatta fejét nagy kételkedve nagyanyó. — Itt van az újságban. Kövér hetükkel hirdetik. — Hm . . . Azt hiszik ? Persze. Mer’ a réma olyan vendég ugy-e, akit ha egyszer elkergettek . . . hát sose fordul vissza. Nem olyan a’. Bizony visszajön a’. Meglátják a hires doktorok. Majd akkor . . . akkor. Nem halok én meg addig. Könyörögni fognak még az én jóságos paraszti kenőcsömért. . . Bodnár Gáspár. Háborús-apróságok. Csiamát árult a muszka. Egy fogoly- táboros nagyobb város piacán nagy néptömeg vett körül két polgári rnhába öltözött tányér- sipkás hadifoglyot. Az egyik muszka tót és magyar szókkal fűszerezve kinálgatta a kezeiben tartott csizmákat megvételre. A takaros külsejű, igen formás, jó kidolgozású csizmákat az orosz hazulról, Russziából kapta. De itt ilyen finom jószágot a mezei munkánál nem használhat, mert — mert lábára mutat — sokkal jobb a katonai bakkancs. Kézbe veszik, vizsgálgatják, végre akadna vevő, de 75 forintot kér értük az orosz. „Nyé koruna hetvenöt, hetvenöt forint“ sivit a muzsik, de bizony felsült a vásárral, ilyen áron senkinek sem kell a csizma s megnyúlt orral nyakába akasztja a vagyont, az éppen arra haladó kocsira kapaszkodik a szintén orosz fogolytárs kocsis mellé, de még onnét is kiabálja : hetvénöt forint a csizma, nyé koruna. Hogyan dobják I® a bombát a repülőgépről. Általában azt hiszik, hogy a repülőgépről a bombát nem célozva, csak találomra dobják le és a többit a szerencsére bízzák. Ez tévedés, mert minden repülőgépen van egy célzó készülék, amelynek segítségével a megfigyelő tiszt abban a pillanatban teszi szabaddá a bombát, amidőn a repülőgép a megfigyelő pontot elérte. Ez az apparatus egy optikai eszköz, amelynek lencséjén keresztül a megfigyelő tiszt folyton szemmel tarthatja a célt. Ha a repülőgépről mechanikusan leválik a bomba, akkor ennek útját végig kisérheti a megfigyelő tiszt célzókó- szüléken. A bomba nem csap le merőlgesen, hanem igyekszik tehetetlenségénél fogva követni a repülőgép útját és ezért parabolikus pályát ir le. A megfigyelő tiszt teljesen tisztán láthatja, hogy minő hatást ért el a bomba. A palóci Mathuzsálem. Pár hete halt meg Pálócon Moskovics Herskó 101 éves korában, kinek jelenleg 14 élő gyermeke, 5Ö unokája és 67 dédunokája van. A nagy időket: látott embernek 1849 ben a mai állapotokhoz hasonló esete volt az oroszokkal. A muszkák ugyanis eihajtották 76 darab ökrét, amelyért semmi kárpótlást nem fizettek. Hogy az elhaltnak testi és szellemi frissesóge még a legutóbbi években is mennyire megvolt, bizonyítja, hogy négy óv alőtt még nő- sülési szándékai voltak és leányt akart feleségül venni, melyben azonban hozzátartozói megakadályozták. Két házasságából 17 gyermeke lett, ezekből 14 él; a legidősebb Moskovics József ungvári lakos terménykereskedő, kinek magának is már 20 unokája van. Igen érdekes, hogy a pálóci izr. templomban levő imaszókét legkisebb fia unokájának hagyta azzal a meghagyással, hogy az imaszék a fiú nagykorúságáig bórbeadassék és évi haszonbérén a fiú részére sorsjegy vásárolíassék. E sorsjegy pedig a pálócai izr. hitközségnek bemutatandó legyen. Nyomatott a Pázmány-sajtóban Szatmárau, Iskola-köz 3. sz. ASzatmári Bazárban az összes játélt-, diszmű-, emlék és rövid* áru czikkeket helyszűke miatt a nagy nyári vásár idény alkalmából mélyenleszállitottáron bocsátom a n. é. közönség rendelkezésére KAZINCZY- UTCA 10. könyvkötészete Szatmár, Deáktér 3. sz — (Színház mellett.) — ÍOOOOO lábat tesz tönkre a szült czipő. Aki ennek ellensége, önmagának meg jó barátja, az rendelni fog Ízlése szerint czipöt Walek János czipész mesternél. Szatmár, Széchenyi-u. 7. GYÁR villamos gépekkel berendezve. Kedvező fizetési feltételek mellett kiváló légnyomás, csőrendszer szerint (pneuma'ikus) tartós és nemeshangu orgonákat szárit. Orgonajavitásokat és orgonahangolásokat lelkiismeretes pontossággal teljes.t. Jókarbantartást mérsékelt árban elvállal. BIEGEB OTTÓ cs. és kir. udvari szállító. Hazánk legnagyobb orgonájának: a király orgonájának alkotója a Szent-Sír lovagja és a Ferencz József-rend tulajdonosa. BUDAPEST, X., Szigligeti-uteza 29. szám. Tervezeteket, rajzokat és katalógust kívánatra díjmentesen küld. A párisi, bécsi és pécsi kiállításon több helyről kitüntetve. Gyáram 39 évi fená lás óta 1900 orgonát szállított, közte a koronázási templom király orgonáját, mely orgonamü 80 változatú és villanyerőre van berendezve, Nyomatott a Pázmány-sajtóban Szatmár-Németi 1916. — Kiadó : Szatm áregyházmegyei Irodalmi Kör. — Felelős szerkesztő : Bodnár Gáspár.
