Szatmári Hírlap, 1916. július-december (25. évfolyam, 52-102. szám)

1916-08-13 / 64. szám

2.

' „SZATMÁRI HÍRLAP

Szatmár-Németi 1916. augusztus 13.

szén/ Kérjed Boldogságos Anyánk szent Fiadat, hogy a magyar nemzetien a hit meg ne fogyatkozzék. A Tebenned és a nemzet felgerjesztő erejében való hit. A győzelemnek és béke- ségnek reménye abban, hogy nemzeted élni és bízni fog Istenben.

AAusquit beszédét még jobban labet jellemezni, ha a róla való Ítéletünket nem az első olvasásnak hatása alatt alkottuk meg. Többször és higgadtan elolvasva, megállapíthatjuk, hogy ez a beszéd nem rejtély, mint elsőben gondoltuk. Ebben a beszédben az angol tagadta meg magák éz ezzel világosan elárulta, hogy a világhíres angol flegmának, hideg vérnek — lőttek. Hogy a büszke, döly- föB és szertelenségbe csapó angol sebet, vérző sebet kapott. Hogy szenvedélyeinek fékezését nem bírja és a hires fegyelmező erő, mely az angol típusnak egyik eredeti vonása volt — csődöt mondott. Nem bírta tovább a hallgatás élő súlyát, melytől emberi nyugalmak és államférfiaknak sikerei függnek. Á gyaláz- kodás, a gentlement férfit lealázó közönséges ezidkozódás a gyengébbeknek, a vergődőknek a fegyvere. A német nemzetről szenvedélyes vakságában oly állításokat kockáztatott meg, a mellyel szemben az egész világ szánalommal van. E szánalom nem a német csudás erejének szól. A bőréből kiugratott angol flegmát sajnálja le. A szenvedély, a dölyf, a fenyegető kihívás igen rossz tanácsadó. Lázba jutott az angol, ezt bizonyossá tette ez az államférfihoz nem méltó beszéd, melyre az angol nép sokáig fog szégyenpirral gondolni.

Körséták. E lap szerdai számának egyik cikkében olvastam, hogy egy neves közgazdasági iró úgy nyilatkozott a rendeletekről, a városoknak szabályrendeleteiről: Ezeket vagy megtartják, mert ellenőrzik. Vagy egyáltalán megalkotják, kihirdetik és nem tartják meg. Nem őrzik ellen. S ha az utóbbi eredménye van a rendeletnek: akkor ezek a rendeletek még rosszabb helyzeteket teremtenek. Mert tekintélyt rongálnak. A hatóságnak gyengeségét árulják el. Es önkéntes jogszokásokáso- katgyökeresitenek. A mi városunk közigazgatása a szabályrendeleteknek egész erdejét produkálta. Azt hisszük, hogy csinos kötetet tennének ki ezek a szabályrendeletek, ha egy

És akit a balsors üldöz, miként vigasztalják az arany ábécé szavai ?

Nézz amikor sorsod árva A Hit a Remény csillagára!

Általános az a néphit, hogy amikor az égről egy csillag leesik, vaiaki meghal. Erre céloz Petőfi is, amikor Írja:

Mondják, hogy mindenikünk bir egy csillaggal S az, akié lehull az égről meghal.

És igy fogy az ember, igy fogy a csillag. Mindegyre omolnak.

Aa egyik az égről a földre,

A másik a földről a sirgödörbe.

Hah, majd ha milljon és milljon év lemegyen S a földön és az égen

Csak egy ember s csak egy csillag bujdosik 8 ba végre az is leesik!

Valójában látni lehet gyakran, hogy egyes csillagok ivalakban az égboltozaton lefelé szaladva, onnan leesnek. Ezt a tüneményt csillaghullásnak nevezik. Természet- tani magyarázata & következő:

— Azok közül a megszámlálhatlan soka- ságu caillagtestek közül, melyeket mi röviden csillagoknak hívunk s melyek úgy tűnnek föl előttünk, miütha a kéklő mennyboltozaton volnának elhelyezve, a nagy világűrben millió meg millió idestova bolyong anélkül, hogy volna valami iránya vagy vonzási középpontja. Bolyongása közben a nap vonzási körébe jut, ahol mozog, mint bolygó, a föld. Itt a föld kötelébe kerül, annak ereje magához vonza és leesik. Minden kis csillagtest azonban nem esik a földre. Némelyik más csillagtest közelébe jut, azt az vonza magához s az abba ütközvén bele, arra is esik le. A leesés rövid folyamatu s amig az történik, a csillagtestecske, ha nagyon kicsiny

kötetbe nyomtatták volna. Nos és az élet, a gyakorlat mit mond ? Azt, hogy a szabályrendeletek nagy, de nagy százaléka papiroson marad. A gyakorlati élet nem veszi be. Hiszen a végrehajtó közegek maguk vallják be konkrét eseteknél, hogy nem akarják a közönséget zaklatni. Ily körülmények közt számot kell vetni a rendőrségnek újjászervezésénél ezekkel a szabályrendeletekkel. Vagy- vagy I Ha nincs arra mód, garancia, hogy ezeknek a szabályrendeleteknek érvényt is tud szerezni, úgy el! — velük. A rendőrség tekintélyének, komolyságának semmi sem árt úgy, mint ezeknek a rendeleteknek lemo- solygása, kicsinylő gesztusokkal való értékelése. Példákkal szolgáljunk ? Jó ideje, hogy olvassuk Hajdú Károlytól jegyzett hirdetményt, melyben idézi a szabályrendelet számát és szigorú hivatkozással figyelmezteti a lakosságot, hogy szarvasmarháit, szárnyasait ne bocsássa legeltetésre utcáinkra. Tessék végig menni utcáinkon! Soha annyi szárnyas, tehén, ló nem sétált a mi utcáinkon, mint most. Hármas, négyes raj vonalokban. Egész falusi kép. A csendőrök, rendőrök e rajvo- nalban járnak-kelnek. És soha eszükbe se jut a szabályrendeletnek §-sa. Inkább azt gondolják, hogy ime mennyi a jószág és mégis milyen nagy a drágaság. És nem tudjuk, vájjon e kivételes idő nem rúghatja fel

— e szabályrendeletet, (ügy emlékszünk van is valami konkrét elvi döntés ebben a mostani időkre, hogy valahol, talán a köztereken

— legelhetnek a jószágok.) De ^bát akkor miért a hirdetés, a fenyegetés, a büntetésre való hivatkozás, az eljárás megindításának kilátásba helyezése. Ha ne nem őrzik ellen. Ha a kutya se törődik vele. Igaza van annak a közgazdasági Írónak, hogy rosszabb helyzetet teremt, mintha nem volna szabályrendelet. Mert tekintélyt ront és önkéntes jogszokásokat gyökeresit. Ott vau a másik szabályrendelet. A müjárók és a mellettük buján tényező vadfüvekről. Hiszen már a féljárdákat benőtte a fü, a gaz. Tessék csak végig sétálni a városnak, főleg mellékutcáin. Nem hasig, de homlokig nőnek a bojtorjánok. Minek kell hát ily végrehajtás mellett szabályrendelet. A biciklista-betyároktól már nem lehet a járdákon utunkat folytatni. Csengetnek, hogy térjünk le olőlük. Gyermekeket gázolnak és nekik áll feljebb. Mert soha se érzik a szabályrendelet végrehajtásának súlyát Majd még a többi is következik.

s esése túlságosan sebes, amig a földre érne, mivel a levegővel való súrlódás következtében felhevül, gázzá válik vagyis elóg. Amelyik azonban nagyobb s amelyiknek esése is lassúbb, az a- földre érvén, arra, mint meteor vas vagy meteorkő esik le.

• Gyakran egész csillagrajokat lehet látni, hogy a földre hullanak. Ézek hulló csillagrajok. Ezek is irány nélkül bolyonganak, mig az előbbiekhez hasonlóan, a nap vonzási körébe jutnak ők is, ami körül gyűrű alakulag keringenek, mig a föld évi forgása közben odaérve, rajtuk keresztül gázol s őket magához vonzván, tömegestül hullanak arra. Ilyen csillagrajokat augusztusban főleg novemberben és december hónapokban lehet meglátni.

Amint, a társadalomnak, hogy benne rend legyen, úgy a természetnek is meg vannak a maga törvényei, melyek szerint igazodik, hogy rend legyen benne is. Ezekből a törvényekből is jó tudni valamicskét, mert a természet törvényeit ismerve, az ember azt mindég javára fordíthatja.

*

Ezt az ismeretet, az értelmet, az okoskodó észt azonban most nagyban leköti a fantázia. A lelkek szárnyaló képzelete. Itthon és a fronton egyképpen. Oh a fronton . . . Hogy keresi a vitéz szeme sokszor azt a csillagot, amely az ő elhagyott tűzhelye fölött ragyog. Szinte azt szuggerálja a leikébe, hogy — fölismerte azt a csiilagosoportot. S ha egy egy csillag lehullása rezzenti meg itthon a szemet, a tekintetet: oh vájjon mi gondolat szökik az agyba s mi hullámzó érzés támad a sxivben. Ki tudná azt megmondani ?

Ab as falvi.

Tissa mégis enged,

Városok vidékén is vásárolhatnak gabonát.

Többször ismertettük Tisza miniszterelnök amaz intézkedését, amely szerint a városok még saját vármegyéjük területén sem vásárolhatnak gabonát. A rendelet képtelenségét és veszélyeit, amelyek a város polgárságára hárulnak, kézzel foghatólag bebizonyítottuk, példákkal illusztráltuk az anomáliákat, amelyek következni fognak belőle.

Nagyon természetesen minden város a legerélyesebben tiltakozott a rendelet túlságos megszorító intézkedése ellen és arra kérték a kormányt, hegy legalább az illető vármegye területére adjon vásárlási engedélyt.

Tisza miniszterelnök azonban hajhatatlannak mutatkozott; végre azonban mégis győzött nála is a jobb belátás, intézkedésének helytelenségét és mondhatjuk a városi népre nézve igazságtalanságát, belátta és most egymás után megadja a kérelmező városoknak a vásárlási engedélyt a megyék területén vagy egyes megjelölt helyeken, (pl. Egernek) Tudomásunk szerint Nagyvárad, Nagykanizsa és Zalaegerszeg kapták meg. Reméljük, hogy Szatmár is következni fog. Mi sem nyugszunk meg addig, amig a kedvezményt meg nem kapjuk. Ne is nyugodjunk.

Iskolai Értesítők,

A Szatmári Kir. r Kath. Főgimnázium 1915—ISIS. évi Értesítője. (Vájjon hányadik ? Érdekes lenne, hogy tudjuk.) Az Értesítőt „Iskolánk és a háború“ c. rövid, de annál magasabb, szinte tacitusi tömörséggel megirt cikk vezeti be.

— Intózetelünk — úgymond nemes büszkeséggel gondolhat arra, hogy e háborús években minden szent áldozatot meghozott a hazáért. Tanárikarunk 12 tagja és száza diákjainknak fegyverben állt a nemzetért. Két tanárunk életér, is oda adta. Forró munkában dolgoztunk értelmi, erkölcsi és anyagi téren, száz 1000, koronát adtunk hadikölcsönre.

— Áldozatos volt életünk minden napja és ezt tetőztük a magunktól önként hozott áldozatokkal . . . Panaszra nem nyilt szánk, a mikor a mieinket sebesülten, bénán láttuk viszont, vagy tudtuk, hogy nem is látjuk már, még sirjokat sem.

Az intézeti épületről való fejezetben beszámol az Értesítő arról, hogy a gimnáziumukban jó ideig katonaság, újoncok voltak beszállásolva. Arról, hogy a szatmári reform, gimnázium 1914. év november 5 és 6; a polgári iskola pedig 1915. április 7-ótől iunius 7-ig és szeptember 1-t,ől 21-ig tartott előadásokat az iskola épületében.

A háborús idő természetesen tantárgy fölosztás változásokat követelt. A tanári-kar létszáma megfogyatkozván, leszállított óraszámban kellett dolgozni — az 1915. évben, de már az 1915—16. évben minden zavar nélkül rendes óraszámmal működött az intézet.

Áz intézet a hősi halált halt tanároknak emlékéi az iskolai értesítőben és jegyzőkönyvben örökíti meg. Ünnepi gyászmisét, tartott, jegyzőkönyvi kivonatban részvétét fejezte ki az elhunyt özvegyeinek. Á 12 bevonult tanár óráit az itthon maradt tanárok látták el fizetés nélkül s tanítottak 1915. február 1-éíg háti 23 —25. majd február 1-étől Hónai János uj tanár kinevezése után, heti 18—24 órában.

Az ifjúság Hűnek Emil tanár kezdeményezésére az 1914—15. iskolai évben 25 kg. ónt, 15 kg. vörösrezet, 38 kg. sárgarezet, 35 kg. ólmot gyűjtött. 1915—16 ban 1 fémet, a melyből 23 kg-ot a pozsonyi fámátvételi bizottsághoz juttatott.

Schőber Emil tanár kezdeményezésére az ifjúság az 1914—16. iskolai évben 2 mm. szedorlevelet, P2 kg. csaián-azárat, egy fél t liter csalán magot gyűjtött. Tóth József tanár * vetített képekben ismertette a különböző harctereket. Varjas Endre tanár megalakította az ifjúsági Hadsególyző Ligát, a mely mindkét iskolai év folyamán állandó könyv-, újság-, cigaretta- és pénzgyüjtéssel segíti a se-