Szatmári Hírlap, 1916. július-december (25. évfolyam, 52-102. szám)

1916-08-13 / 64. szám

SZATMÁRI HÍRLAP 8. Szatmár-Németi 1916. augusztus 13. besült katonákat, valamint a szegény diáko­kat és imádságok s közös azentáldozások fölajáolásával égi segítséget kér harcoló test­véreinkre. Az egyes tantárgyak keretében minden tanár, ds különösen a történelem, földrajz és fizika tanárai domborították ki a háborús vonatkozásokat, ugyancsak ily vo­natkozások voltak a heti exhortatiók. Há­borús vonatkozású dolgozatokat készítettek az 1915—16. iskolai évben a kővetkező czi- mekkel: VIII. o. Égy harctérre induló ifjú levele szüleihez; VII. A magyar ifjúság jö­vendő hivatása; V. o. A magyar-német szö­vetség Kossuth Lajosnak a haderő megaján­lása ügyében tartott beszéde alapján ; III. A divat és a takarékosság; A mi nyelvrokonaink a mai világháborúban. Az ifjúság és a taná­rok háborús emlékek gyűjtését végzik leve­lezőlapok, pénzek, röpiratok, érmek, golyók, stb. gyűjtésével, a melynek eredménye esetén múzeumi elhelyezést nyer a gyűjtemény. (Folytatjuk.) Uj központot kapunk a sokféle és soknemü központokhoz. Ha eddig azt hitted, hogy a zsákokat nem központosítják, hát alaposan csalódtál. Meg­csinálják, bizony megcsinálják a zsákköz­pontot is. Lisztes zsákok, búzás zsákok, korpás zsákok, szenes zsákok, melyekbe fináncokat bujtatnak, — csak ti nem; Izsá­kok — készüljetek, húzzátok ki magatokat, glédába sorakozzatok, peckesen álljatok-, mert központosítanak benneteket. A központ egy óriási nagy zsák lesz, amelybe az összes létező zsákokat beközpoD- tositj'ák, bagyömöszölik. A zsákok, »melyek eddig raktárakban, fészerekben, padlásokban és a szösz tudja hol mindenütt hevertek, belekerülnek a központba, mind számot kap­nak, lajstromozva lesznek és ezzel, akárcsak a többi központosított holmi, egyszerre csak eltűnnek a forgalomból. Mert valahányszor valamit el akarnak tüntetni, egyszerűen meg­csinálják r központját. Csak éppen a kánfor- központot nem csinálják meg, mert mivelhogy úgyis természete szériát a kámfor magától is eltűnik mindeu központosítás nélkül. Tehát legyünk rá elkészülve, hogy zsák- központ igenis lesz, de viszont nem is lesz •zsák. Hanem hát nincs íb rá Bzükség, mert amit a zsákban bstennénk, azt már régen központosították, ergo: nincsen meg. A zsák­központra a többi központnak leszan nagy szüksége. Eddig ugyanig csürve-csavarva, burkoltan, leplezve, takargatva, sunyitva, suba alatt csinálták üzleteiket. Mostantól fogva ellanben nyíltan és őszintén fogják nektek a zsákbamacskát árulni. Milyen és hány lesz még, ha hamarosan be nem feje­zik a háborút? Megyés püspökünknek dr. Boro- misza Tibornsk f. hó 11-én pénteken volt a névünnepo. A székesegyházban háiaadó ün­nepélyes sz. mise volt, melyet Hehelein Károly preiátus-kanouok tartott. Miután főpásztorunk e napot csönden magányába elvonulva szokta tölteni — nem fogadott. A püspöki palotában mégis sokan megjelentek és az irodában kitett ivén tolmácsolták hódoló tiszteletüket. Kérelem. Tisztelettel leérjük előfizetőin­ket, hogy a folyó év második felére elő­fizetésüket megújítani és a hátralékokat pedig sürgősen beküldeni szíveskedje­nek. E nehéz időben oly teher szakad nya­kunkra, hogy e terhet állandó és nagymérvű hátralékokkal elviselni nem lehet. Kiadóhivatal. Balogh Mihály prépost halála. Má- ramarosszigetről jelentik, hogy hajdudorogi Balogh Mihály prépost, görög katholikus püs­pöki helynök a minap meghalt. Az elhunyt főpap nagy érdemeket szerzett a hajdudorogi görög kaiholikus egyházmegye szervezése körül, lelkes előharcosa volt a görög kath. magyarság ügyének és igy halála súlyos veszteséget jelent. A naptáregyesitós eszmé­jéért is lelkesen küzdött, a magyarnyelvű liturgiáért indított mozgalomban is nagy sze­repet játszott. Hazafias érdemeiért többször kitüntetésben részerült, nevezetesen hajdu­dorogi előnóvvel magyar nemességet kapott. Az egyik cikluson országgyűlési képviselő volt. Az elhunyt püspöki helynök 1857-ben született és igy most 59 éves volt. Temeté­sén nagy és őszinte részvét nyilvánult. A véres szerenosótlensógröl, mely szerdán délután, tehát heti vásáros nap a Hám János és Rákóczi-utcák szögelésénél, az úgynevezett „éles kanyarulatnál“ történt: ma már úgyszólván mindenki értesült e vá­rosban. A tényállás ez: A Rákóczi-utcán a láncos templom felől haladt dr. Galgóczy István mikolai földbirtokos két lovas szekere. Hajtotta Lipcsei József kocsis, mellette Pe- leskei József gazdasági cseléd. Észrevették ugyan, hogy a Hám János-utcáról dübörög a helyi vonat. Ám a vonat még normális sebességgel hajtott, igy azt hihették, hogy a síneken sikerül keresztül hajtani. Á vonat azonban a kanyarodáshoz a könyelmüen vélt időnél előbb ért és előbb is eresztette meg a gőzt, mellyel aztán gyorsan bekanyarodott a Rákóczi-utcába akkor, mikor a szekér éppen a sinre jutott. A mozdonyvezető tüstént meg­kísérelte a vonat megfékezését. De ez a kí­sérlet már nem sikerült. Rászaladt a szekérre és azt elütötte. Lipcsei kocsis a járdára vá­gódik ki. Véres fejjel, eszméletlenül terült el; úgy, hogy sokan azt hitték szörnyet halt. Peieskei szintén kiesett, de szerencsére ki­sebb zuzódásokat kapott. Á lovaknak semmi bajuk. A szekér összetört. A vonaton utazó dr. Barcellel Miksa orvos nyújtotta az első segélyt a Munkás Segítő pénztár helyiségé­ben, a hova az összegyűlt nagy néptömeg közül kocsin vitette a szerencsétlen embert, kiről konstatálta, hogy koponyatörést és agy­rázkódást szenvedett. (Szerdán éjjel pedig sebébe belehalt a 31 éves ember. Özvegye és két árvája siratják.) Jöttek aztán a men­tők is. A szerencsétlen embert a kórházba szállították. E sorok Írója látta a véres sze­rencsétlenség lefolyását. De nem lepte meg. Hiszen hajmeresztő eseteket, eleget látott már e kanyarulatnál s valóban csodás gond­viselés, hogy csak annyi szomorú eset tör­tént évtizeden tut, amennyi történt. Nemcsak a szekerekkel, kocsikkal, de az ezen kanya­rulatnál járó emberekkel, főleg iskolás gye­rekekkel. Hiszen egy állami iskola a kanya­rulat közvetlen közelében van. E sorok Írója már e helyi vasút építésékor vakmerőségnek jellemezte, úgy ezt a kanyarulatot, mint a Kossuth-kertnél való fordulást is. Felelőssé­get is emlegetett ... de hát a vakmerőség­nek mi az emberi élet ? Ezeken az ember pusztító kanyarulatokon végre is segíteni kell. S ha a mostani idő erre nem alkalmas: úgy felelősségnek terhe alatt kötelezni keli a részvénytársaságot, hogyha nem mindennapra, de legalább vásárok alkalmával oda őröket állítson. Ezek a helyek még jobban követe­lik az őrt, mint a közforgalmú városi híd. Ott egyenes a közlekedés, a szem tekintete jobban előre láthat. A véres eseménynek va­lószínűleg egy felelős közege lesz. A moz­dony-vezető. Hát ez igazságtalanság lenne. Hisszük, hogy még más és reálisabb oldaláról is Ítélkeznek majd e véres szerencsétlenségről. Se kenyér, <§e Hast. Három-három nap után -városunkban se kenyér, se lisz- ujra, talán nem napokig, de egy hót után so’ kapható. Mit is mondott Tisza miniszter­elnök a nála járt küldöttségnek. Gondosko­dom, hogy a Hsditermóny kellő időben és mennyiségben lássa el a városokat a szüksé­ges gabonával, liszttel. A gondoskodás — igazán — félemletea jövőre szoktat. A Hadi- termény-központ — igy beszélnek ma váro­sunkban — gondoskodott arról, hogy alkal­mazottai dús fizetéssel rendben legyenek. A városokat azonban kétségbeejtő helyzetbe hozza, hiszen még kenyerünk sincs. Est a megnyilatko­zást közérdek szempontjából kötetességünk­nek tartjuk leszögezni. Halálozás. Baudisz Jenő, Szatmár- vármegye tiszti ügyésze hosszas betegség után szerdán hajnalban elhunyt. A várme­gyének kiváló becsülésben álló tisztviselője volt a boldogult — éppen azért halála széles körben őszinte és mély részvétet váltott ki. Mi ltsz a nullás hiszttel ? Most a háború és lisztellátás harmadik évének kez­detén leszűrve az élelmezés terén szerzett értékes, de nem kellemes tapasztalokat és számbavéve a rendelkezést, amely csak barna és főzőlisztből enged kenyeret sütni: önkén­telenül is felmerül az a kérdés, hogy mi történik az idén a nullásliszttel ? Az hogy nem engednek nulláslisztből kenyeret sütni, mivel az igazán a legnagyobb fényűzés lenne és azonkívül visszaélésekre is vezetne, amelyekben bőven volt már részünk. A nul­lásliszt legtermészetesebb felhasználása az lenne, ha megengednék ismét a zsemlye és kifli sütését. Ez nemcsak hogy nem fényűzés, ha­nem egyenesen gazdaságos, mivel ha 6 fillérbe is kerül darabja, olcsóbb és megfelelőbb reg­gelire meg uzsonnára a kenyérnél, de külö­nösen a gyerekekeknek. A mostani kenyerek már nem egy embernek a gyomrát tették tönkre, akikre ráférne napjában legalább egyszer két zsemlye. Hogy a zsemlye csaku­gyan nélkülözhetetlen, legjobban az bizonyítja, hogy a katonai kórházak részére mindig ké­szítették és most is készítik. Miért ne sza­badna a polgári betegeken is segiteni vele. Szerintünk az még azért is helyes lenne, mivel máskülönben ismét tarhonyaesempé- szésr» fogják felhasználni a lakosságnak szánt nullásiisztet. A hadiárvák táj alapja kezelősége kéri a közönséget, hogy ne hagyják el az alapnak megsegítését. Akár tejben, akár pénzbeli adományban. A lelkesen felkarolt tejakció mintha megcsappant volna. Pedig a szükség, a hadiárvák létszáma növekedik. Julius hóban pl. 750 liter tejet osztottak ki. Az adományokat juttassa közönség: a pol­gármesteri hivatalba. Vas 2 filléresek. A vas SO filléresek már kezdenek forgalomba jönni s nemsokára forgalomba kerülnek a vas 2 filléresek is. Az erre vonatkozó tárgyalást már megkezdte a magyar és az osztrák kormány. A vas két- filléresek verésének czélja az, hogy az igy nyert bronzot a hadsereg számára értékesít­sék. Ez idő szerint Ausztriában 182 millió korona értékű, Magyarországon 78 millió K értékű bronz kótfillóres van forgalomban. Milyaa a termés Némstországb&n? Khuen Hódervári Károly volt miniszterelnök minap érkezett haza Berlinből. Kijelentette, hogy az ellenség offenzivája meghiúsult, kiéhez- tetésről beszélni naivitás ; Németország termése brilliáns. A német külügyi államtitkár pedig egy hírlapíróval folytatott beszélgetés kap­csán azt mondotta „Németország termése megtanítja Angliát arra, hogy a kióheztetési blokád sem ér eemmit.“ A mi hŐB©ink halála. Winkler Bence, a cs. és kir. 65. gyalogezred tartalékos had- aprődja, a polgári életben az Első Magyar Általános Biztoöitó Társaság szatmári főügy- nökségánek tisztviselője az oroszokkal vívott csaták során julius 30-án egy előnyomulás alkalmával 22 éves korában hősi halált halt. Az elhunyt hadapród 4 évig volt buzgó hiva­talnoka az Első Magyarnak és szép karriér előtt állott. Századának pedig bátor, sőt vakmerő katonája volt. A vörös kereszt egylet úja kére­lemmel fordult az általa fenntartott üdítő állomás rássóre természetben való adományokért Szatmár és vidéke áldozatra kész közönségéhez és ezen kérelemnek ör­vendetes eredményként máris folytak be adományok. Julius hóban adakozni szívesek voltak : Kulcsár Lajosné 60 liter tej, Koos Kálmán 10 kgr. kockacukor, fél kgr. tea, özv, Helmecy Józsefnó egy mázsa búza, különféle zöld főzeléknek való, özv. Dege- randó Atilláné Pálfalva 8 liter tej, 50 drb. tojás, 2 kgr. zsir, 4 kgr. liszt, 13 kgr. zöld bab, 4 drb. tök, Szabó Sándorné Ombod 1 pár csirke, 10 tojás, Tamás Károly né Ombod 6 tojás, 1 liter tejfel, 1 kgr. túró, Szabó Mihályné Ombod, zöldség és ugorka, bér. Kováts Miklóané, Homok, 1 zsák karalábé, 3 zsák sárgarépa, 4 tök, Á. Károly Mihályné Ombod 18 liter tej, 8 és fél kgr. liszt, 60

Next

/
Thumbnails
Contents