Szatmári Hírlap, 1916. július-december (25. évfolyam, 52-102. szám)
1916-08-06 / 62. szám
2. Két király és császár szózatát olvasták népeknek milliói. Olvasták és akik gondolkozni is szoktak azon, arait olvasnak, azoknak lelkében a királyi és császári mani- íeeztumok minden egyes sora, mondata a lelkűkben mélységes visszhangra talált. Mily más hang szólal meg ezekben az Írásokban, mint ellenségeinknek pöfeszkedö, elbizakodott feleseléseiben, vakmerő állításaikban, a békére vonatkozó indoklásaiknak hamisságaiban s bátran mondhatjuk, népek vérét ontó vad indulataikban. Nincs a mi agg királyunknak egyetlen alattvalója, a ki meg ne volna győződve, hogy az élet estendejéhez ért Ferencz József, a kálváriákat végig járt magyar király akarta volna a háborút és útját állaná az igazságos és jogos békének. Hiszen lelke át- .érzi, viseli minden egyes alattvalójának gyászát, fájdalmát; méltányolja, hálás elismeréssel adózik minden nélkülözésért, minden áldozatért. így ismeri II. Vilmost is a hatalmas német nép. Mily fönségesen hatalmas mind a két uralkodónak Istenbe vetetett hite. Bátran, bizalomal tekintenek az égre, ahol Isten szeme lát mindent. Mily acél karok azok, melyeket kifeszitve, bátran mutatnak reá azokra a gonoszokra, a kik miatt a háború ily nagy időn át vérrel és könnyekkel áznak a népek, országok földjei. Mily hatalmas jogérzékkel, az önvédelemnek teljes és biztos tudatával hirdetik, hogy nem ők okai annak, melyszerint a háborút folytatniok kell. Ezek a szózatok a történelem lapjain fogják századról-századra hirdetni, bogy milliók életének elrablásért, millió és millió értékek elpusztításáért, kik a felelősek ? Áss iskolák értesítői arról tesznek tanúságot, hogy 1915—16-iki tanévben, az országnak iskoláiban eavartalanul folytah a tanítások. Elenyészően kicsiny azon iskolák száma, a hol vagy későbben lehetett megkezdeni az oktatást vagy, főleg faluhelyen, tanító hinyában megállt az iskolai élet. Azt, hogy a tanesztendőt csaknem az egész vonalon előbb zárták be : nem járt döntő hátrányokkal, mert előzetesen felépített tantervvel az anyagnak elvégzése megtörtént. Ilyen világháborús időben a nemzetre nézve ez a konstatálható jelenség nagy áldás. Hiszen a nevelés történet tanúskodik, hogy országoknak, népeknek, nemzeteknek kultúra forrásait, az iskolák működését, életét kisebb háborúk is egészen megbénították, megálli— ZsuMsilca! És e szót egy gondolat is kísérte. Hazamenni ! Csak egy napra hazamenni 1 Hogy Zsuzsikát láthassa, Zsuzsikával beszélhessen. — Hja, be nehéz fába vágja a fejszéjét. Fába, melynek nincs levele. Kopasz, erős, nagy, hatalmas fa az. Hogy kezdjen a forgácsolásához . . . E perctől fogva kereste a csaták viharát. A veszedelmet. Mindenáron nagyot, hősiest akart véghez vinni. És véghez is vitte. Olyat cselekedett, olyan hősies tettet cselekedett, hogy egyszerre három csillagot kapott a gallérjára. A mellére meg medalliont. így jelentkezett aztán a kapitányánál. Mert neki, ha egy napra is haza kell mennie. — De hiszen fiam, neked nincs senkid. Mint tudom, árva vagy. Kihez mégy, miért mégy . . . ? — Nincs senkim . . . mondotta vitéz Bandi. Csak egy leány a faluban. Áz az egyetlen, aki elbúcsúzott tőlem. Nincs senkim, csak egy leány. A leánynak a szemében pedig egy csillogó könnycsepp, amely könnycsepp még nem száradhatott fel. Csak nézte . . nézte a kapitány vitéz katonájának arcát, arcán a szemeit. De megveregette ám a Bandi vállát . . . — Értelek fiam. Mehetsz . . elmehetsz. * Vitéz Bandi most is csendesen, nesztelen surrant a falujába. Nem akart ő találkozni senkivel. Látni se akart mást, csak Zszuzsikát. Belenézni a szemébe, a szemének a tekintetébe. Hogy ott csillog-e még az az egyetlen könnycsepp, megr6meg-e még beszéde, ha köszönését fogadja. „SZATMÁRI HÍRLAP“ tották. Annak egyik fő oka, hogy a nemzeteknek a nevelés terén váló általános óhajtásai törekvései, szellemi vágyódásai csak lassan vagy épen nagy idők után teljesedhettek : a folytonos háborúskodás is oka volt. De nagy, értékes intézkedésnek tekinthetjük azt is, hogy az iskolájukat megszakított és katonai szolgálatba lépett ifjakI nak módot nyújtott a kultuszminiszter és hsdvezetősóg arra, hogy vizsgálatra jelentkezhettek. Sőt négy-öt heti szabadságot adtak j arra, hogy a szervezett hadi póttanfolyamokon az ismeretek alapjait megszerezhessék. Hogy lehetőséget nyerjenek arra, melyszerint önképzéssel pótolhatják azokat az ismereteket, melyekre a maguk pályáján szükségük lesz. Vármegyénk csaknem minden gimnáziumában volt ilyen hadi póttanfolyam. A szatmári kir. kath. tanítóképzőben is, valamint az ungvári gk. tanitóképzőben. A munkácsi állami képző póttanfolyamáról nincs értesülésünk. Ezón, a képzőkben lefolyt póttanfolyamon különösen arra vetett súlyt a főtanhatóság, hogy a nevelő oktatásban nyerjenek lehető bő ismereteket a harctéren, vagy katonaszolgálatban levő tanítójelöltek. Örömmel jegyezzük fel, hogy a katona uniformisban póttanfolyamot hallgató ifjak fegyelmezettséget, szorgalmat, meglepő tudatosságot tanúsítottak. A iskolai értesítőkből azt is látjuk továbbá, hogy az oktatás keretébe erősen és helyesen kapcsolódtak be mindazon vonatkozások, melyek a most folyó nemzeti önvédelemmel összefüggésben vannak, ügy a tananyagban, mint az Írásbeli dolgozatokban. A vonatkozások világosságot visznek a magyar ifjúság leikébe a háború okairól. Bizalmat, helyes önérzetet keltettek a mi faji kiválóságunkat illetőleg. Példákat, eszményeket ültettek a tanulók szivébe hőseinknek Európától megbámult tetteivel és plasztikusan állították az ifjúság elé azt a tényt, hogy mit jelent, mikor a nemzet egységes, mikor a nemzet egészben és részeiben is meg van győződve a maga igazságáról és jogos önvédelméről. Ezek a benyomások a jövő nemzedékre, polgárságra nem maradhatnak hutás nélkül. Mester. A leány oktató-nevelés újjászervezése, A rendeltet, mely a leányok középiskolai oktatásának sürgős és gyökeres újjászervezését tartalmazza: a közönség már a napi lapokból olvashatta. Az eddigi tapasztalatok elég okot adnak erre az átalakító Találkozott Zsuzsikával . . . — Micsoda vitéz legény lettél Bandi .. — Gondoltál-e reám Zsuzsika ? — Miért kérdi. ’Isze^ tudhatja . . . — Eljönnél-e hozzám édes Zsuzsikám feleségemnek. — Árva leány vagyok én, Bandi . . . és szemében megcsillogott az a könnycsepp. Még a bucsuzáskor felszakadt könnycsepp. — Én is árva vagyok, ’iszen tudhatod, s megfogta a leány kezét. Isten engem úgy segélyen, hogy szeretlek . . . — Én is . , én is . . mindig is szerettelek. Este volt. Csillagok ragyogtak, szép holdvilág sütött az égen. Két árvának lelke borult össze a földön . . . ... Az esküvő katonásan ment végbe. A falu népe csak ámult-bámult, mi lett az anyámasszony katonájából. A falu leányai szinte szégyeitók, hogy egykor ezt a derék vitézt lenézték. De az idő rohant. A szabadság eltolt. Vitéz Bandinak újra csatába, tüzbe kell sietnie . . . Sietett is 1 Megest ott küzd a fronton, akár az oroszlán. S mikor úgy pihenőre jő a hadi posta, neki is levelet hoz. Levelet csaknem napról . . napra. Meleg üzenetet, forró vágyódásokat. Bandi vitéz ezeme villog, kemény tekintetét elbontja a szeme nedvessége. És néz . . néz a lombos fára . . . vájjon mikor levelét hullatja . . . ölelő [karjai közt lesz-e az ő hűséges páratlan párja, az ő szép, búgó gerlicéje, Zsuzsikája. Szatmár-Néraeti, 1916. augusstus 6. munkára. A háborús időkből származó viszonyok psdig csaknem életszükségletté tették azt, hogy a leányoktatás alkalmazkodjék a háború után való életátalakulásokhoz. A rendelet tartalmát ismervén az olvasóközönség: csak általánosságban teszünk pár megjegyzést. Első sorban azt, hogy a reform minden normáját, célzatát és kívánalmait alig lehetséges és szükséges minden városban, minden tanintézetben egy kaptafára huzni. A helyi viszonyokkal okvetlenül számolni kell a gyakorlati kivitelben ós átalakító újításoknál. Pld. itt Szatmáron is. A miniszteri rendeletben továbbá hangsúlyozva van, hogy az újabb oktatási rendelettel a miniszter kereseti forrásokat akar nyitni a nők számára. Helyes. Mi is elismerjük, hogy a mai, de főleg a bekövetkező háború után való időben a nőnek oka van ós lesz reá, hogy a maga egzisztenciáját kereseti képességgel biztosítsa. Ám mégis, valljuk, hogy a nő hivatásának a nemzet életében nem lehet legfőbb és kardinális rendeltetése a kereset. A tudás a nőnek ad egy szakképzettséget. Egy szak-világot. De ez csak egy világ. A nemzet, a nő egyónisó ge, természete, alkotása azt kívánja, hogy a nőnek legyen, maradjon meg a maga eredeti világa. Nőiessége . . az 6 világa, mely őt mindenkor képesítse a nő első eredeti hivatására. Ezt soha sem szabad feledni — még a jelen időben sem. Vigyázzatok, mondja egyik hires pedagógusunk, hogy „a nőben megmaradjon a nő. Mert ha ez megmarad: megkapja minden javát, szabadságát és méltóságát. Amint ezt a nöiség ápolását nevelését elhanyagoljuk — a nőt a szerenesétlenségelc és csalódások útvesztőjébe visz- szük. És nemcsak ő, a nő fogná ezt a mulasztást megkeserülni, de maga nemzet is. M. Az slevenór® tapintottak bizonyos köröknek. Itt jártak hazánkban nem rég’ a német Bajtársi Szövetségnek kiküldöttei. Szóba került a háború után megkezdendő gazdaságnak reformálása is. Wermuth berlini főpolgármester, a ki itt nálunk — ugylátszik szomorú tapasztalatokat szerzett, főleg a közvetítő, spekuláns, konjunkturás seftelésekről, keresotforrások ellen azt a tanácsot adta a magyarnak emlékezetes beszédében, hogy igyekezzünk kiküszöbölni a közvetítő kereskedelmet, melyet a németek igen jellemző elnevezéssel „Kettenhandel“ — láncos kereskedelemnek mondanak. És ezen kívül is sok jó és praktikus tanáccsal szolgált a magyarnak. A bajvívók elhagyták hazánkat. És ime, mit olvasunk válaszképen egy néhány fővárosi lapban. Halljak! — Majd azt meglátjuk, hogy kövessük e nőmet tanácsot. Úgy teszünk, a mint nekünk magyaroknak legjobban fog tetszeni. Egyelőre vendégeket láttunk sörülünk, hogy jól találták magukat: de ne csudálkozzanak a német Bajtársak és ne vegyék rossz nevelésnek, ha mi a barátkozáat csak barátkozásnak akarjuk felfogni. Hát ehhez a hetyke nyilatkozathoz nem kell magyarázat. Az elevenére tapintottak a németek azon elbizakodott és még mindig hizni akaró köröknek, a kik lehetetlenné tették az életet e hazában és a kik már gondolni sem akarnak arra, hogy lesz itt még másképen is. És úgy szándékoznak tenni, a mint nekik tetszik. Szasxanov. H& az ember ennek a derék urnák a nevét leírja, szinte önkéntelenül Szatanovot akar Írni a Szaszanov helyett. Annyi bizonyos, hogy Sátán őfelségével elég érdekviszonyt tarthat fenn s ha előbb nem, hát utóbb egy helyre kerülnek a mulatságban. Ez a finom ur volt az, aki a háború ördögét elszabaditotta. Azonban most csak arra a kis változásra akarunk rámutatni, mely ennek a hernyónak az alakjában a háború után észlelhető volt. 1. A háború megindulásakor igy szaval : Németországot össze fogjnk törni. 2. Egy év múlva, a dardanellai kudarc után megelégedett ennyiről: Konstantinápoly ée e Dardanellák az oroszoké lesznek. 3. Mikor a Dardanelláktól dicsőségesen elinantak a vitéz jóbarátok, ezt mondta : az ellenséget ki fogjuk szorítani határainkból. 4. Nemrég, bukása előtt lehorgasztotta a fejét, de mellét nem verve ezt zokogta: rettenetes bűn terheli azoknak a lelkét, akik
