Szatmári Hírlap, 1916. július-december (25. évfolyam, 52-102. szám)

1916-07-30 / 60. szám

Szatmár-Ntüneti 1916 julius 30. SZATMÁRI HÍRLAP 3. Ez a szempont azonban semmi körülmények között nem állhat fen a szorosan vett városi lakosságra nézve. A városi polgár hiába is venne búzát ; a leg­nagyobb bajjal és költséggel kellene azt távoli vám- érlőmalmokba elvinni és megerőltetni. A városi em­ber rendszerint lisztet vásárol. Az ő életviszonyai semmi változást azzal nem szenvednek, ha arra utal­juk, hogy a közélelmezési eljárás során szerezze be lisztszükségletét. Nem esik tehát az egyes polgáron semmi sé­relem ezen rendszabály által, a városra nézve pedig határozottan igen helyes a dolog, mert a városi ható­ság csak akkor tudja a közélelmezés ügyét jól ren­dezni, ha biztos alapon tehet számítást a lakosság szükségletére nézve. Azt hiszem, most már a Haditermény is bele­tanult nehéz feladatába s ahol a hatóságok helyesen és idejekorán lépnek fel, nem lesz semmi hátrány vagy fennakadás. Tisztelettel üdvözöl hived Tisza. Tisza levelére nevezett munkapárti kép­viselő újból felvilágosítással szolgált a mi­niszterelnöknek. Elmondja, hogy a praktikus életben máskép ismerjük a helyzetet, mint a rendelet. Most máskép van a városokban, mint mikor a városi polgárság egész bizo­nyos volt abban, hogy napról-napra besze­rezheti a szükséges lisztet. De mikor ez a polgárság látja, mi történik a hatósági lisztes boltok előtt s hányán maradnak napokig ke­nyér nélkül: akkor valóban igazságtalanság megfosztani azt a hivatalnok sereget és más intelligens osztályt attól a lehetőségtől, hogy magát búzavásárlással biztosíthassa. Hiszen az intelligencia nem mehet a tömeg közzé, hogy ököllel szerezzen magának élelmet. Az is helytelen felfogás, tévedés, hogy csakis a bevásárlás jogosultságnak megszorításával le­het takarékosságot biztosítani. Hát 10 millió ember takarékoslcodhatik szabad bevásárlási jog­gal és csak egy milliót kell megszorítani ? így, pontról-pontra tönkre teszi nevezett munkapárti képviselő Tisza okoskoskodáeát. Talán hasztalan 1 Mi pedig csak egy megjegyzést füzünk mindezekhez : A Haditerménnyel az egész or­szág csömörlésig van. A Sz. Hírlap állandóan kritika tárgyává tette képtelen, sokszor káros minden, csak nem jő intézkedéseit. Olvassa csak a közönség most Tisza levelét. A mi­niszterelnök reméli, hogy végre a Haditermény is beletanul a dolgába. Eddig tehát szerinte, sem értett hozzá. Vagy talán nagyon is ér­tett ! Mi ettől a részvénytársaságtól semmit sem remélünk, ellenben biztosra vesszük, hogy mikor az ország termése a karmai között lesz : 70—80 százalékkal megint drá­gább lesz minden portékája. Mert a főárdrá- . gitó ö szokott lenni. Egyházmegyei hírek, Qlazarovits Ber­talan aknasugatagi lelkész vinnai lelkésszé neveztetvén, helyébe ideiglenes lelkésznek Podaril József, eddigi vinnai id. lelkész kül­detett ki. — Dictig Béla kinevezett szakaszi h. lelkész helyébe Nagybányára segédleikósz gyanánt Czumbel Lajos dr. végzett római theologus került. — Bujdos Balázs tanárje­lölt krasznasándorfalui segédlelkész lett. Tisza István miniszterelnök a hét derekán Máramarosban és Besztcrce-Naszód megyében járt. A Szatmárvármegyei Gazdasági Egyesület is ünnepelte a főispánt kitünte­tése alkalmából. Mint jeleztük, a G. E. szer­dán választmányi ülést tartott. Ezt az ülést felhasználta arra, hogy Csaba Adorján alel- nök iránt érzett őszinte tiszteletét, nagyrabe­csülését kifejezze. A;kitüntetett;főispánt dr. Bö­szörményi Emil ügyvezetőalelnök üdvözölte, üdvözlésében azon reményének ad a szónok kifejezést, hogy abban a nagy munkában, mely most, e nehéz időkben az egyesületre szakad : Csaba Adorján, az alelDök és a főispán egy­aránt aktiv részt fog venni és az egyesület tag­jaival együtt fog dolgozni valamint befolyásával az egyesület érdekét előmozdítani igyekszik. A főispán megnyugtatja a választmányt, hogy azokat az eszméket, feladatokat, melyekről az őt üdvözlő szónok emlékezett — lelke egész erejével támogatni fogja. Ő, a főispán a múltban és jelenben mindig arra töreke­dett, hogy erősítse a nemzet gazdatársadal­mát, mert akkor erősödni fog az ipar és ke­reskedelem is. Végre megköszöni a lelkes ovációt és megnyitja a bizottsági ülést a folyó ügyek tárgyalására. Ezt magyarázza meg koma! A mindennemű folytonos áremelkedésből kifo­lyólag nagyon természetesnek találják a ga­bonaárak felemelését. Felhívjuk azonban a figyelmet a magyar és osztrák áruk közötti különbségre. Szinte hihetetlen ugyebár, hogy különbség legyen ? És ha van különbség, hát akkor az csak olyan lehet, hogy a ma­gyar fogyasztó javára szolgáljon. Ám azt ki magyarázza meg, hogy az osztrák kormány jelentékenyen olcsóbb árakat szab meg a gabona részére, mint amilyenek Magyaror­szágon érvényben lesznek ? Pedig Magyar- ország szállítja a gabonát Ausztriának. Ho­gyan lehetnek ott olcsóbb árak, mint nálunk ? Boszorkányság ez, vagy talán valami finom számtani művelet, amelyhez mi nem értünk? Rejtély ez a differencia, csakúgy, mint aho­gyan rejtélyes a központok működése, a Ha- ditermóny és sok minden más. Ä cár sápadozott és lemondással fenyegetődzött a nagy hadi tanácskozáson. Miért? Talán azt jelentették a tatuskának, hogy még mindig sok nép, sok katona kell a vágó hidra, a tömeg támadásra ? Oh de­hogy ! Az emberpazarlásból ő lelkiismeretet nem csinál. O akkor sem sápadna el, ha minden közös sírban nyugvó katonának szel­leme előtte ökölbe szorított kézzel jelenne meg. Talán azért sápadt, hüledezett tehát, hogy nem bírnak velünk ? Meg hü szövetsé­günkkel 1 0 nem! Hiszen neki a cárnak mindig győzelmet jelentenek. A sápadságot a hü szövetséges, a kalmár angol okozta, a ki nagyhatalmi, független, szabadrendelkezési jogába karmol. A ki ellenőrzi az ő külföldi politikáját. A kinek beleegyezése nélkül im­már egy szabad lépést sem tehet. Nem ígér­het. Vasúti koncessiókat nem tehet. Á ki a nyakán ül és fojtogatja a bü szövetségessóg révén. Jól van őz igy. Csak hadd sápadjon a tatuska. Még le is mondhat. A falánkság­nak ez a büntetése. A egész Európán ural­kodni akar; aki mindent elnyelni törekszik: az bűnhődjék megalázással és szabad mozgá­sainak csúfos elvesztésével. Katonai kitüntetések naplója. Ő Felsége a király Magda László m. kir. 12. honvódgyalogezredbeli századost, a hactóren tanúsított vitéz magatartásának elismeséaeül, soronkivül őrnaggyá nevezte ki. Dr. Steinber- ger Jenő cs. és kir. segódorvos, az ellenség előtt tanúsított bátor és önfeláldozó magatar­tásáért legfelsőbb dicsérő elismerésben része­sült. — Rácz Lajos szatmári bankhivatalknok, ki a Lokáczy mellett vivott harcok alatt ro­ham alkalmával bátor fellépésével kitüntette magát, soronkivül tart. h8dapróddá lépett elő és a II. osztályú vitózségi éremmel lett ki­tüntetve. A király Bojtor György cs. és kir. 5. árkászezredbeli hadnagyot az ellenség előtt tanúsított bátor és vitéz magatartásáért a signum laudisszal tüntette ki. Ä vitéz hadna­gyot, ki a háború kitörése óta állandóan a fronton küzd, ezúttal a negyedik kilüntetós éri. Ifj. Farkas Jenő m. kir. honvédtüzór zászlós, Farkas Jenő felsőbányái polgármes­ter fia, az ellenség előtt tanúsított vitéz ma­gatartásáért a II. osztályú ezüst vitézsógi ér­met kapta. Esik az eaő! Írja a Székesfehérváron megjelenő Fehérmegyei Napló. Azaz nem is Írja, örvendve kiáltja: Esik az eső! Ma éj­félkor kezdettö s azóta hol gyorsan suhogva, hol lassabban szállingolva, ezüstös cseppek- ban hull-hull az áldást hozó, a könyörögve várt, a jóságos, a kedves eső. Ódát, himnuszt sze­retnénk írni . . hogy a betűk énekeljék azt a boldog örömöt, amely ma Fehórmegye la­kosainak szivét átjária. Oh milyen csüggedt kétségbeesés volt az, amely hetek óta a lel­kűnkön ült ... Á templomok boltivei alatt vasárnap, hétköznap szállott az imádság a meggyötört szivekből felszakadt sóhajok: Hallgasd meg Uram könyörgésünket, engedj nekünk hasznos, jó esőt stb. És nálunk? Szakadt az eső napról-napra, éjjelről-éjjelre. Remegő tekintettel nézünk az egek felé s le a földre, hol learatott búzáink kévéi vesznek. Mi lesz velünk, ha még tovább is esik az esői? Csanálos község uj jegyzője. Az elmozdított volt jegyző helyébe Osanálos községe Brandt Dezsőt választotta meg a a jegyzői állásra. Remélni lehet, hogy az uj jegyző áldásos hármóniában fog a község vezetésében működni. Halálozások. Bakó Mihály a 3. har­madik honvédgyalogezred szakaszvezetője, szatmári vízvezetéki szerelő az orosz harcté­ren 28 éves korában hősi halált halt. Meny­asszonya Darabánt Róza gyászolja. — Özv. Serig Gusztáváé, Szatmár vármegye volt fő­orvosának özvegye 67 éves korában Nagy­károlyban elhunyt. A tisztes matróna nagy társadalmi tevékenységet fejtett ki Nagyká­rolyban. Elnöke volt az ottani Nőegyesület­nek és a Vöröskereszt helyi fiókjának. Teme­tése nagy részvét mellett ment végbe szerdán. A hatóságnak joga van közfo­gyasztásra sertést rekvirálni. A kor­mánynak a sertósvágások korlátozásról és a sertésekért követelhető legmagasabb árak megállapításáról szóló rendelete némi aggo­dalmat keltett, mert többen úgy magyarázták a dolgot, hogy a maximális árak megállapí­tása csak papiron lesz meg. Az aggodalmas­kodók azzal érveltek, hogy a kormány meg­feledkezett a maximálás legfőbb szankciójá­ról : a közcélokra való rekvirálásról. Erről ugyanis a rendeletben szó sincsen. Örömmel vesszük tudomásul a minisztérium kijelenté­sét, hogy a hatóságnak igenis törvényes joga van sertést maximális áron közszállitási célra refcvirálni bárkitől, aki sertésállományát nem hajlandó a megajánlott maximális áron eladni. A rekvirálásról azonban indokoló jelentést kell tenni a belügyminiszterhez. Az átutazó sebesült és beteg kato­nákról ne feledkezzünk meg az aratás ntán sem. A helybeli Vörös Kereszt Egylet veze­tősége arra kéri a város és környékének közönségét, hogy ez év nyarán is szíveskedje­nek : búza, bab, krumpli tej, tojás, szárnyas és zöldség féle adományaikat Szlávy Dezsöné alelnöknöhöz eljuttatni; ki azokat a nagygőz­malom telepén levő raktárhelyiségben kezeli és nyilvántartja. Á vasúti üdítő állomás in­gyenes éttermének állandóan nagy a forgalma. Havonta most is 2—3000 sebesült és beteg katona kap ott a nap bármely szakában íz­letes ételeket. A múlt évben különösen a fehérgyarmati kör szállított be sok élelmi­szert, most a többi járás vezetősége is felké- retott, hogy a gyűjtést községeikben rend­szeresen szervezni szíveskedjenek. Az elhullatott kalászok. Más évek­ben az aranykalász csak a földmives ember­nek a magtárát gazdagította. Az elhullottal senki sem törődött. Az eső beverte és ez ki­csirázott. Láttunk ősszel gazdagon zöld me­zőket, mintha vetések lennének, pedig az el­hullott és senki által fel nem szedett kicsi­rázott magja volt. Kárba veszett. Ez évben azonban az elhullott kalászt a városi nép is megbecsüli. Százával járnak ki a mezőkre az elhullott kalászt szedni. Tarlóznak. Ha kint járunk a mezőn és látjuk a sok-sok nőt, a bibliai kalászt szedő asszonyok jutnak eszünkbe. A baromfi részére nincs eledel, na­gyon helyes dolog, ha a baromfitartók össze­szedik az elhullott kalászokat. A háború okozta szükség sok okos dologra kényszeríti és tanítja az embereket, amit annak előtte semmibe se vettek. Az elhagyott aranykalászt most megbecsülik és felszedik. Ne feledkez­zetek meg a szegény, átutazó beteg sebesült katonákról sem, mikor kiméntek tarlózni I Háborús zeneirodalmi újdonság. — Requiem címmel Kondela Géza szerzőtől Zilahy Lajos költeményére megjelent Kalo­csán Jurcsó Antal kiadásában egy háborús dal kísérettel. Ez a Requiem nem egyházi, nem templomi ének, hanem csak egy meleg, hangulatos emlékezés, a mi elesett glóriás,

Next

/
Thumbnails
Contents