Szatmári Hírlap, 1916. július-december (25. évfolyam, 52-102. szám)
1916-07-23 / 58. szám
Szatmár-Németi, 1916. julius 23.-SZATMÁRI HÍRLAP történeti pillanatokban ! Igazán nem tehetünk róla, ha úgy érezzük, hogy közel áll ez a vállalkozás a gyermekes hóborthoz, melyet konstatálnunk kell — a nemzeti közérzés, ha kifejezetlenül is, de benső világában igy fog fel. Tessék elolvasni azokat a programmdara- bokat, foszlányokat, melyekből a készületlenség, a gondolatoknak kuszáltsága, a komolytalanság dől ki. Kell-e most még papirosra vetni a nemzet lelkének óhaját, reményét, jogainak tudatát, mikor azt vérrel irta bele maga a nemzet; nemcsak a saját leikébe, de egész Európának tudatába. Az uj párt felett már az ítélet meghozódott. A nemzeti közitélet nem veszi komolyan. Csak néma sajnálkozással látja, hogy személyek és szereplések még a nagy vérhullások idején is próbálkozhatnak. Körséták. Az uszodától a vágóhidig egy vasárnap délután három óra tájban. Rekkenő hőségben, csaknem kihalt utcákon át célomhoz érek. Az uszodánál meglehetős csend, alig fürdik valaki. Az uezodakertet a vendéglő körül orosz foglyok locsolják, hogy hűvös legyen a később oda jövő sörözőknek. (Hátha a mi fogságban levő katonáink közül is ugyanezzel foglalkozik néhány talán olyan is, akinek hozzátartozója most itt sörözni fog.) De gyerünk tovább! Alig hagyja el az ember az uszodai épületeket, már szabadban fürdőket látni. De hagyjuk őket, menjünk előbb végig a két szép fasor közötti utón, amely más célt is szolgálhatna, mint most. Kellemes sétahely, jobb levegőjű a folyó miatt —, lehetne, mint akár a Kossuth-kert. De jelenleg nem való oda sétálni menni. Az ut mentén lépten, nyomon a fűben heverésző, alvó embereket látni. Igazuk van, alvásra elég kellemes, hüs hely, de a sétálóra kellemetlen látvány. De siessünk tovább I Amott egy nagyobb csoport tarkállik. Mi lehet ott? Talán valami szerencsétlenség ? Odaérünk. Semmi baj, semmi szerencsétlenség. Egy kártyázó társaság s az őket néző publikum. Lássuk közelebbről ! Kártyaasztal a betaposott fii, kassza egy skatulya fedél, benne egy csomó 10, 20 filléres. A játék tehát nem 1—2 fillérbe, hanem legalább 10 be megy. Kik a kártyázok ? Tizenkét-tizenöt éves iparos vagy kereskedő tanoncok s köztük egy, egyetlenegy meglett bajuszos ember. A nézők minden féle korból kerülnek ki, köztük több elemi iskolai tanuló is. * Eszembe jut a múltkor leleplezett ke- reskedő-tanonc tolvajszövetkezet, akik bevallásuk szerint azért loptak, hogy moziba járhassanak. Vájjon nem fognak-e legközelebb egy másikat felfedezni, a kiket a kártya ördöge hozott össze ? A velük kártyázó meglett ember is gyanús előttem. Hogy miért, azt mindenki kitalálhatja. Az iskolás tanulók is jóra használják fel a szünidőt, nézik s igy megtanulják a kártyát. De menjünk tovább. Nem messzire egy másik kártyázó kompániát látok meg, ezek már a védtöltés tetején ütötték fel tanyájukat. A kaszárnya tájékán már más a kép. Itt katonák beszélgetnek, olvasgatnak. Egy csoport együtt ül, köztük a látogatóba jött hozzátartozók. Jó „hazai“-t falatoznak, a kosaradból, tananyákból és kiki kandikál a foszlós kalács, a kacsacomb, szalonna pogácsa s tni8gymás. Vígan beszélgetnek, bizonyára egv faluba valók lehetnek; mikor elhaladok mellettük, éppen azon vitatkoznak, hogy milyen cigarettát adnak majd a harctéren. * Távolabb, lehetőleg elhúzódva egy idillikus kép. Egy katona, ót látogatni jött ifjú feleségével s köztük a boldogságuk : egy alig járni tudó kis gyermek. Megállók. Elnézem őket. A falatozáson már túl vannak. Jelenleg szóval nem is beszélgetnek, csak szemmel s gondolatban. Hol egymásra néznek, hol közös kincsükre. Gondolataik bizonyára a múlt utain s a jövő bizonytalan ösvényein kalandozhatnak. De ne zavarjuk őket. * A vágóhidhoz értünk, nem megyünk tovább. Visszafordulunk, hogy közvetlen a folyó parton haladva, megfigyelhessük a szabadban fürdőket, kiknek zajongása végig kisért utunkon. A vágóhíd tájékán cigányok fürdőnek, vegyesen ifjú, öreg, fiú, leány. Beszédjük bizony nem a legépületesebb, pedig néhány méterrel feljebb, zsidó fiuk fürdenek, a kik netn a legjobbat tanulhatják tőlük. Még feljebb legélénkebb a szabad s ingyen fürdő. Iparos óa kereskedő tanoncok, elemi iskolások egész raja fürdik, köztük diák (gimnázista, polgárista) kinézésű alakokat is látni. Bizony nagyon sok tekintetben kifogás alá eshetik ez a szabadban való fürdési rendszer. Elsősorban életveszélyes is lehet egy- egy virtuskodóra. Debát „ne menj a vízbe, bele nem fűlsz“ azt mondja a közmondás. De kifogásolható nevelési és erkölcsi szempontból is. * Nem bocsátkozhatom lapunk szűk kereti között eme kifogásolt szempontok fejtegetésébe, csak néhány mondatba foglalom össze megjegyzéseimet, amit az illetékesek figyelmébe vagyok bátor ajánlani. Egy csendőr őrszem nem ártana a Sza- mospartra, aki az alvókat elzavarná a kár- tyázókat nyakonesipnó. Hol késik az a sokat emelgetett ingyen népfürdő? Van-e az ingyen, szsbad fürdésre kijelölt hely ? S ha igen, annak az előbb említett kivánatos csendőr őrszemnek arra is felügyeletet kellene gyakorolni. — Nagy időket ólünk, a jövő Magyar- ország a mostani ifjak 1 Kár volna minden vízbe fűlt ifjú életért! Kár volna az alkalom s rossz pajtások elrontotta minden ifjú jellemért I A mai időkben a pénz nem elkártyázni való s a kártya az ördög bibliája. Gondoljunk ez ifjakra s bennök a jövő Magyarországra. J. Z. A pápa folyton fáradozik a hadi foglyokért. A pápa nemcsak imádkozik a hadi foglyokért, folyton tevékenykedik. Fárad, agitál és közben jár. Imádkozik is, jegyezzék meg ezt azok a szellemetlenül szellemes- kedő sivár filiszterek, a kik a pápa akcióját mindenáron kicsinyíteni akarják, de cselekszik — még pedig eredményesen. Most például újabb lépésre készül őszentsége. És ez a lépése is oly szép, oly magasan tipikus. Az a terve, hogy mindazokat a családapákat, akik legalább tizennyolc hónapja fogságban vannak és akiknek három vagy több gyerekük van, tekintet nélkül arra, hogy harcké- pesek-e vagy sem, Svájcba szállítsák és ott internálják őket a háború végéig A svájci kormány már hozzájárult a pápa tervéhez. A hadviselő államok közül Németország minden feltétel nékül beleegyezett a Szentatya tervének végrehajtásába és Franciaország hozzájárulása is biztosítva van. Volt már nehezebb, keményebb időnk önvédelmi harcunknak e két esztendeje alatt. Mikor idegeink még nem edződtek meg és lelkünk Istenben való bizalmon kivül nem találhatott olyan támasztópontot a magyar vitézségnek rettenthetetlenségében és Európától megbámult szívósságában. Mikor féltünk bevallani, hogy bevallani valónk lenne. Mikor talán sokak lelkében a reménynek utolsó szálai is szakadóban . . . Mit irtunk ? Mit kiáltottunk lapunk soraiban: Ne fussatok! Bízzatok ! Bátorság 1 Bizzalom Istenben . . a mi hős katonáinkban. S amit annyian nem hittek s amiben annyian kételkedtek . . . Megtörtént . . . Történeti csuda történt . . ugy-e megfordult minden? S mi s ti dicsértétek, magasztaltátok a magyar vitézséget, a mi héroszainkat, szövetségesünk hűségét. Nos? Most újra kétkednénk abban, amit a gondviselés, a magyar lélek, a magyar hadsereg ereje, képessége, kitartása a tenyeretekbe tett ? Minden katona, minden magyar, minden ifjú és öreg népfelkelő bátor ott a fronton. És csak mi lennénk gyávák ? Bizalmatlanok, félénkek ? Nekünk most sincs más beszédünk, nincs más írásunk, nincs más hírünk, mint a múltban volt. Ne féljetek ! Bízzatok I Isten most is velünk van! A férfi legyen férfi . . családi tűzhelyeinken. És akkor az asszony, a nő is asszony és nő leszen. A szentirásbeli erős nő. Erős asszony. A város feje is legyen lélek. Az a lélek, mely lélek lelket tud önteni. Vihart tud csendesíteni. Amely akkor eszmél a legvilágosabban és akkor érezteti, hogy él, mikor mindenki fél. még remélni is fél. Nincs baj! 'fisak akkor lenne baj, ha a bajnak szemébe nézni — a mi katonáink, a mi hőseink nem tudnának. De tudnak ám. Napról-napra bizonyítják! A kitüntetések naplója. A hivatalos lap közli: A badrakelt seregnél az Őfelsége által erre felhatalmazott parancsnokság az ellenség előtt tanúsított vitéz magatartásuk elismeréséül a következő 12. honvéd gyalogezredbeli vitézeknek úgy minfiTaussig József tart. zászlósnak, Vida Mihály tart. hadapródnak, Kosa Isván törzsőrmesternek, Cserepes Pál őrmesternek, Mihálka György, Lang Kálmán I. osztályú számvivő altiszteknek, Nap László, Sebők Imre szakaszvezetőknek, Fodor Sándor, Budai Emánuel, Tyujáu János, Frankó Ferenc, Popovics András, Zakha Jakob tizedeseknek, Rost Gyula, Nagy Sándor, Kriszta László, Zelenyák László őrvezetőknek, Gavrillás Trifon, Bóra András, Lupán Miklós, Benke János, Moskovics Zoltán, Csocsán László, Kire László Jackenicz László, Noldován György, Virág József, Farkas Gergely, Popa Dregáu Tódor, Almási Péter, Bo- kotus Jánoz, Tontye Gábor, Papp László, Goj ka István, Barbus Tódor, Zacherie György, Gerus Zsigmond, Popovics Miklós, Szabó Gáspár, Csepregi János, Balog Sándor, Mo- csirán Sanaszi, Barta Károly, Sztarozta Ferenc Dembrovszki Sándor és Ferencz- György honvédeknek a vitózségi érmet adományozta. Rendőri assistenoia. A szerdai piacon a hentes sátraknál egy szegény asszony egy kiló szalonnát akart venni. Nincs — mondották a hentesek. Vegyen húst is, akkor lesz szalonna is ! De én húst nem vehetek — mondotta az asszony. Nincs rá pénzem. Hús nélkül el vagyok, hanem egy kis zsírra óletszükségem van. Mindhiába. Odakerül végre egy rendőr. Az asszony elpanaszolja a baját, hogy mit csináljon. Hát azt csinálja — szólott a rendőr fölényes bölcsességgel, hogy ne vegyen se szalonnát, se húst. A pénze megmarad. A szegény asszony tűnődhetik, vájjon a pénzt — megeheti-e? Mi a legdrágább ? A feleletet a kormányhoz felterjesztett egyik memorandumban olvashatjuk, ahol a tisztviselők országos átlagban kimutatják az élélmiszercikkek árának emelkedését, Észerint a zsir ára négyszeresére, a hús ára hatszorosára, a vöröshagyma nyolcszorosára, a rizs kilencszeresére emelkedett. Legnagyobb emelkedés a fokhagyma áránál van, amely meghuszonötszö- rösödött. Tanügyi Értesitők. Vettük „Az Ungvári Kir. Kath. Főgimnázium Értasitőjé“-t az 1915—16. iskolai évről. Közli : Romanecz Mihály igazgató. Olcsó lakás. — Hol van a lakásod ? — kérdi a rendőrfőnök az egyik csavargótól. — Kérem! rendőrfőnök ur, nekem nincs lakásom. — Hát te hol lakot ? — rivall a másik csavargóra. — Ezzel a barátommal átellenben — feleli amaz =___= _ _ 3
