Szatmári Hírlap, 1916. július-december (25. évfolyam, 52-102. szám)
1916-12-06 / 97. szám
„SZATMÁRI HÍRLAP“ Szatmár-Németi, 1916. december 6. 4 Már déli tizenkét órától. Á rendőr főkapitányi hivatal az Orsz. Közélelmezési Hivatalnak azt a rendeletét, amely eltiltotta, hogy délután 3 érától esti 8 óráig a nyilvános helyeken tejet avagy tejjel készült ételeket vagy italokat szolgáltassanak ki, olykép terjesztette ki, hogy Szatmáron már déli 12 órától záróráig tilos a tejnek vagy tejes ételeknek és italoknak nyilvános helyen való kiszolgálása. Az üzleteket a tanács határozata értelmében tegnap d. u. 6 órakor csak ugyan bezárták a kereskedők. A kirakatokban is megszűnt — n villanyvilágítás. Az élelmiszeráratoknak este 7 órakor van csak a zárórájuk, de ez egy óra alatt csak féivilágitást használhatnak. Azontúl semmiféle világítás nem jogosült. Zárórájuk van. A kávéházak, vendéglők zárórája (11 óra) maradt. Mindenféle iskolai nyomtatványok kaphatók a Pázmány-sajtó könyvnyomdában. Ssatmár-Németi, Iskola-utca 5. szinhAz. „Zsuzsi.“ A szombat esti „Zsuzsi“ színészekhez szabott darab. Barta Lajos paraszt-, vígjátékénak sikerét a Nemzeti színházban nem a darab benső, igazi értéke aratta, hanem inkább a párbeszédek kellemes és elég gyökeres népiessége. Mert a darab maga nagyon is kívánja a színészeknek alakító tehetségét és jóindulatát. Hiszen a cselekvény hihetetlenül szegény. Még a két főalak is felszínes és sermnikép sem drámai. A paraszt- vigjátéknak vannak többrendbeli s Gárdonyi Gézától épen nem független hangulutosságai. Genre jelenetek sorozata az egész darab. A szerző hálás lehet a mi szülészeink iránt is, főleg a két főszereplőnek, a kik üde kedélyességgel vitték sikerre az előadást. A menyecske szüleinek szerepe elevenségéért dicséretet érdemel. * Felhő Klári. Vasárnap este adták ezt a száz arannyal megaranyozott, a szatmári közönségtől is jól ismert szép szinmiivet. Sajnáljuk, hogy nincs terünk a részletesebb méltatásra, mert ennek a darabnak előadása kapcsán sok-sok mindent el lehetne, sőt kellene mondanunk színtársulatunk értékmérőjeként. így csak szaggatott, jóakaró megjegyzéseket tehetünk. Például: Felhő Klári maga (Kiss Cecil) jól jegyezze meg, hogy a magyar falusi leány szeméremérzettel születik. Ke- gyelemkenyeren élő, fogadott leány nem öl tözködik táncosnőként s a holtomiglanra, az oltár elé nem lép olyan ruhában és lakodalmán se visel olyan viganót, melyben — bocsánat, ezt meg kell mondani nyíltan — a bugyogóját akarja mutogatni. Viola Éva (K. Kövy Kornélia) eszünkbe juttatta egy neves Írónak azt a mondását, hogy nincs nehezebb feladata a léleknek, (melynek ambíciója van a művészethez) annak belátására jutni, hogy nem születeti a művészi pályára. — Felhő Katica (Bányai Irén) szerepének alig értettük meg a felét. Ismét az orrhang fátyolozta el mondani valóját,, kissé bágyadt is volt. A száz seolcnyáju, különben kitűnő alakitó jegyezze meg, - hogy az sirhat, a ki sírásra akarja bírni a közönséget, de ő maga ne nevessen, ha nevettetni akar. A férfi szereplők többé-kevésbbé játszottak jól. Dózsa Jenő a szavaló, a deklamáló molnár mestert mutatta he a maga természetessége rovására. Ott, hol fékezni tudta magát, élveztük Dózsa tagadhatatlan tehetségét. Szántó Jenő, Andorffy, Dezső Vilmos jól alakítottak. (Sz—ő.) Háborús apróságok. — Forgácsok az oláh harctérről. — Egy közlegény, civilben kályhásmester, a főhadnagy deckungjában kályhát rakott össze, de alig raktak bele tüzet Összedőlt az egész alnotmány. Rosszalván, csóválta a fejét egyik baka. „No — szólalt meg — most úgy .látom, úgy dolgoztál, mint civilben szoktál. Összerakod a kályhát s csak arra törekszel, bogy addig tartson, amig kifizetik. Aztán összedőlhet. — Ha pedig panaszra jönnek hozzád, hogy vége a kályhának, rájuk mordulsz, hogy hát csak nem tarthat — örökké!“ Eliovagolok a menetelő bakák mellett; utánam szól egy szegény fáradt, legény : „Főhadnagy ur, talán előbb eléri a lovon a — háború végét!“ * A Zsil völgyében az ott járt oláhok minden házra ráirkálták ceruzával, krétával „Oláhország neve“, (nagy Oláhország), azt hitték, most már az örökre Oláhország marad ... De jöttünk mi és ment az oláh. Bakáink látták a házakon mindenfelé: „máre Oláhország“ úgy magyarázták ezt, hogv ez biztosan azt jelenji: már Oláhország? Mert annyit mentünk, hogy mindegyik azt hitte, már Oláhországban vagyunk! • * Egy legény egyik oláh házban oláh ketona-érmeket talált, és mellettük valami okmány félét. — Ez biztosan az érmekhez tartozó irás — mondotta. Kiváncsiak voltunk, vájjon mégis mi lehet? Kerítettünk egy oláhul beszélő bakát, aki egy pillantással fölismerte az okmányon, hogy — marhapasszus. B. F. hadnagy. Meséli egy rokkant haroos. Egy oláhországi vendéglős puskával jár az udvaron s meglát, egy kényelmesen sétáló rnacs kát a háztetején; kapja a szerszámát rálő, de elhibázza. Érre gyorsan a konyhába megy és oda szói a feleségének: — Asszony, a nyulgerincet törüld ki az étlapból. * A gácsországi harctér közelében betértünk egy vendéglőbe s kérdezzük, mi van ebédre. A pincér, (akinek épp akkor mondott fel a gazdája) igy ismertette az étlapot: — Az ar. i rendesen: hideg leves, kemény hús, sületlen tészta és — négy napos sör. roknak azéit örülünk, mert arról győz meg, hogy olvassák. Köszönjük. — Eaikus. A mint helyünk lesz, azonnal közöljük. Igen jó. — Egy olvasó. Önnek dunsztja sincs egy szerkesztőnek mai helyzetéről. Csak maradjon ön szépen — a kaptafánál. Ott most igen sokat kereshet. — Humor. Mi is tudjuk azt. A hirok közé szedett vicceket szereti — és keresi a közönség Hja persze, nem könnyű dolog ám most azokat beszorítani. — Villanyfizotő. A petróleumról irtunk. — A közólelmezés városunkban. Nagyon sokat alszunk reá, mig ítéletünket, e cikk közlését illetőleg megérleljük. — lit. B. Az ordődi nyugtázást anyag halmaz miatt csak a jövő számban hozhatjuk. A másikat szives készséggel, most. Nyomatott a Pásuiány-sajíóban Szatmáron, Iskola-köz 3. sz. A Szatmári Bazárlan az összes játék-, diszmű-, emlék és rövidáru csikkeket helyszűke miatt a idény alkalmából mélyenlesxállitottáron bocsátom a n. ( .közönség rendelkezésére KAZINCZY- UTCA 10. lábat tesz tönkre a szűk czipő. Aki ennek ellensége, önmagának meg jó barátja, az rendelni fog ízlése szerint czipöt Walek János rrrr ml fitos»*» »» SzebiesztHi Űzhetek P. Zeliz (Bars) Karolina major. A „Téli Esték“-et naponkint keresik. Fájdalom, már két és fél éve szünetel. A viszonyok és más lap szerkesztése . . . meg bizony a 31 -ik évi szerkesztőség . . . szüneteltetik. Talán majd akad fiatal ember, aki kezébe veszi — a háború után. Egyszer-egvszer én is belefujok segítségére az öreg trombitába. Szép, hogy 16 évig járatta hűségesen és nagyon nélkülözi. — , Mikor lesz a háborúnak vége“ Il ik igért köz.lemény e számból kimarad, mert nekem hétfőn 8-kor már kéziratot kell adni a nyomdába a mai viszonyok közt múlhatatlanul. Mert oly sok, közvetlen aktuális anyag gyűlt össze, hogy alig bírom beszorítani. A jövő számba múlhatatlanul. — Censor. Elég nekünk az a cenzúra, ami közt most vagyunk. — Vasutista. A miről ir igaz. Nem szükséges azonban Írni, általánosan jól tudott ügv ez — Polgár. A vezércikkeinkről irt soczipész mesternél. Szatmár, Széchenyi-«. 7. Nyomdász tanuló fizetéssel felvétetik. Pázmány-sajtó könyvnyomdában, könyvkötészete Szatmár, Deáktér 3. sz — (Színház mellett.) — ORGONA-GI villamos gépekkel beFeudezve. Kedvező fizetési feltételek mellett kiváló légnyomás, csőrendszer szerint (pneumatikus) tartós és nemeshangu orgonákat szállit. Orgonajavitásokat és orgonahangolásokat lelkiismeretes pontossággal teljes t. Jókarban tai tást mérsékelt árban elvállal. K1KGEK OTTO cs. és kir. udvari szállító. Hazánk legnagyobb orgonájának: a király orgonájának alkotója a Szent-Sir lovagja és a Ferencz József-rend tulajdonosa. BUDAPEST, X., Szigligeti-utcza 29. szám. Tervezeteket, rajzokat és katalógust kívánatra díjmentesen küld. A párisi, bécsi és pécsi kiállításon több helyről kitüntetve. Gyáram 39 évi fenáilás óta 1900 orgonát szállított, közte a koronázási templom király orgonáját, mely orgonamü 80 változatú és villanyerőre van berendezve. jggzm Nyomatott a Pázmány-sajtóban Szatmár-Németi 1916. — Kiadó : Bzatmáregyházmegyei Irodali/ii Kör. Felelős szerkesztő : Bodnár Gáspár.
