Szatmári Hírlap, 1916. július-december (25. évfolyam, 52-102. szám)
1916-11-12 / 90. szám
, 1916« november 12. 90« ssám. (HETI SZEMLE) POLITIKAI ÉS 1’ÁKÖADjALMI LAP ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egész évre Félévre 10 K - f. 5 „ — „ Negyedévre — 2 K 50 f. Egyes szám ára 0 fillér, Tanítóknak és kézinűiparoaoknak egy évre 8 korona. Amerikai Egyesült-ÁUamokba — egész óvr© S dollár. Ä bírtok forgalom e háborús időkben kezd igen érdekes és súlyos kérdéssé lenni. A. szaklapok hirdetései, a birtokra utazó vig'écek ébredése már erősebb hullámokról adnak számot a birtok forgalom terén. Mi ennek a jelenségnek az oka ? Első sorban, bogy a gazdák és mások is tőkéjüknek nyugodt és biztosabb, megfelelőbb elhelyezésére törekednek. Sok ember módossá, gazdaggá lett. Olyanok, a kik eddig nemcsak földnélküli Jánosok voltak, do ütött, kopott hollóként ismétellek Poe Edgáré hollójának szavait: Soha, soha, sohasem . . . t. i. álihatok már talpamra. A remény, hogy a háború után a gazdálkodás virágzóbb, gyümölcsözőbb lesz: sok tőkés embernek lelkét viszi ki sóvárogva — a földekre, a gazdaságokra. Hiszen ott vannak a gazdasági eszközök, a leltári tárgyak, Azoknak most hiheFelelós szarkesztö : BODNÁR GfASPÁR. Szerkesztőség Arany János-utea 44. Ide kell küldeni. minden a lap szellemi részét illető közleményeket, leveleket. LaptulajdonoB k 8ZITIÁB- EGYHÁZMEGYEI IRODALMI KÖR. A kiaddóhivatalt illető összes küldemények, pénzek, hir detések stb. Pintér Jó* * *sel‘ kiadóbivatali főnök címére Egyházmegyei Alapítványi Pénztár küldendők Pályázati hlFdst«s»k •&ysz»rl közié.. S koron. ----------------- Nyllttér tan 40 flll.r. ----------------Me gjelenik minden héten kétszer: ggsrdáfi és vasárnap Irta: MEMORA. — A Szatmári Hírlap eredeti tárcája. — Lehet-e élvezetekről szó, társadalomban, családban, egyeseknél, mikor maga a nemzet élet-halál harcot viv a csatatereken és itthon egyaránt. Gondol-e az egyes ember külön-külön élvezetre, mikor élete, nyugalma, tűzhelye, családja veszedelemben van? Hát bizony nem igen fogják mondani. A háború azonban oly, általános küzdelem, melynek keretében ezer és ezer lelkek akadnak, a kik a háború izgalmaiból, súlyos érintéseiből, zivataraiból teljesen ki tudják magukat kapcsolni. Főleg, ha a közönyös, szinte tompult léleknek Felfogásával vannak eltöltve, hogy lesz, a hogyan lesz. Ezak persze most is arra törekszenek, hogy beie- markoljafcak jói, dúsan a Schappenhauer-féle élvezet, kategóriájába. A reprodukáló erő élvezeteibe (evés, ivás, alvás és mentői több testi élvezet.) A szenzibilis élvezeteket (sport, tánc, művészet, tudomány.) Mások azonban és sokan az Aristoteles féle kategóriában vannak. Élvezetet kívánnak és keresnek azért, hogy enyhítő gyógyszerekre találjanak, a nélkül, hogy megsértenék az élvezetek etikáját. Nem azt, melyet §-usokba szedtek, hanem főleg azt, mely a lelkek mélyén született és nagy átalakulások, tapasztalatok, csalódások utján a kohójában neme- gedett és bontakozott ki. A mely aztán igazán jó és szép élvezetté válik. Á mi az emtétlenül magas árai vannak. Egyik oka ennek is, hogy sok az eladó birtok. A földügynökök is — mint mondottuk, bosszú tétlen és zsibbasztó álmukból fölébredtek és indulnak a kereső, agitacionális útra. S van energiájuk, magukhoz való eszük, hogy mentői több birtok cserét csináljanak. A növekvő birtokforgalom a föld értékét emeli. És meglehetős nagy mértékben. Ez a mérték pedig — veszélyt jelent. Mert ha a földbirtok értékét felverik csak fokozzák a termelési költségeket, a helyett a törekvés helyett, hogy több termelésre törekednének, a mivel a termelési költségeket egyben kárpótolhatnák is. A védő vámok a jövőben sem fognak továbbá elmaradni. Sőt fokozódnak. Kár azért már most előre a föld értékét felszöktetni, hiszen a mezőgazdasági termékek bekövetkező drágulása magával fogja hozni az ipari termelés drágaságát is. A mi a gazdák kiadását növeli és magát az ipart is megbénítja. Jól meg kell tehát fontolni: mi eredményei lesznek a fölbirtok rohamos drágulásának. Mert ebből sem egyeseknek, sem az országnak áldás, gyümölcs származni nem fog. Vannak esetek, mikor indokolt a földbirtokok eladása. Ha tulajdonosa például a harctéren elesett és nincs a ki a gazdaságot vezesse. De ha az asszony vagy hozzátartozói kezelhetik azt a birtokot és megmenthetik a gyermekeknek, az utódoknak ; bizony kíméletlenség' eladni azt a földet, melyért a tulajdonosa életét kockáztatja vagy oda is adta. * Óvatosságra van tehát szükség. Nincs okunk arra, hogy pénzkrizis álljon be. Sőt jogos a reményünk, hogy a nagy megpróbáltatás gazdasági életünknek felébredését hozza el. A felébredésnek pedig nagy hátrányára vau, lesz, a lelketlen spekuláció. Gazda. bér természetes élvezetét eiőszóliija megindítja. * Alig volt nagyobb megrázkódtatás, alig van készülőben mélyebb átalakulás a történeti időben, mint most, e világháború folyamában. Mi lesz még végeztével? Ezek az átalakulások’,belehasitottak az élvezetek problémájába is. És mindenek előtt a harctéren és főleg itthon a szükségképen való, a természetes élvezőtekre vannak nagy hatással. Pedig az evés, ivás és egyáltalán a testi élvezetek az értékmérőn erkölcsi tekintetben az élvezetek legalsó fokán vannak, bár jogosságuk nem lehet kétséges. Az a kérdés, hogy most, ebben az áldozatos, nehéz, küzdelmes időben, melyben legyen, lehet mértéke ennek jogosságnak. Mert, hogy korlátái lettek, kell lenniök: azt nemcsak emberi és hazafias érzelmünk mondja nekünk, do a vis major, a legyőzhetetlen ,erők is. És ime, a legalsó fokon levő élvezetek adhatják és adják meg erkölcsi tekintetben a lelkeknek a legmagasabb értéket, tartalmat. Ezek hatása közben és alatt vívhatják a társadalom, a nemzet és egyesek a testi, az ösztönös, az érzéki élvezetek ellen azt a nagy csatát, mely nélkül főleg nemzetek és egyesek számára is: óleteszmóny egyáltalán nem alakulhat ki. Az élvezeteknek, a zabolátlan indulatoknak, a meggazdagodásnak még nemtelen eszközökkel való keresésével is, a mihez rendszerint nemtelen élvezetek csatlakoznak a legnagyobb veszedelmet rejtenek magukba Az egész nemzet veszedelmét. Tőnkre te$zik,az emberszeretetnek utolsó maradványait is. Átalakítják a világ nézetet. S megalakítják azt a felfogást, hogy azért élünk, hogy együnk, élvuzziink, bár hol, bár mely nemzet kebelében. A fő, hogy élvezzünk és a munkát villáinkról, agyunkból, lelkűnkből eldobhassuk, elűzhessük. * A mi társadalmunknak kettő vágődása: a módosodásnak és a siró nélkülözéseknek tagolása más tekintetben is megdöbbentő hatásokat váltottak ki. Bizonyos fájdalom, szociális bánfódás kapcsolódik a nélkülözőknek, a kenyértele- neknek, a nincstelenek leikéhez, mikor látják, hogy ott a tehetősek, a szerencsések táborában dúsan, pazar módra van. Még a tűrhető állapotban levők is egyre jobban és jobban érzik a kielégitetlenségnek zaklató kínjait. És nagy mértékben erősítik az ingert, a vágyódásokat, a törekvéseket — az élvezetek után. Hát hiszen e jogot sem lehet kétségbe vonni. Csak az a baj, hogy az élvezeteket hamisan fogják fel. És e nehéz, e nagy megpróbáltatás idején sem lelik meg az erkölcsi alapot. Főleg az idők követelte erkölcsi erőt. Önfeláldozást, lemondást és nagyon bizalmas megválogatást. E tekintetben maga a társadalom megy sokszor nagyon kétes példával elő. írók, művészet, színház, mozi és más élvezetet adó, nyújtó tényezők. Ezek a tényezők nem bírják elgondolni, annál kevésbbó elfogadni azt a tételt, ho Ä háborús időknek élvezetei,
