Szatmári Hírlap, 1916. július-december (25. évfolyam, 52-102. szám)

1916-10-29 / 86. szám

XJOf. évfolyam.

BasatmAr-Némevi, 1916. októbep 29,

86. szám.

vr±

(HETI SZEMLE)

POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI LAP

ELŐFIZETÉSI ÁRAK;

Egész évra 10 K — f.

Félévre — 5 , — ,

Negyedévre — 2 K 50 f. Egyes szám ára 6 flllér.

Tanítóknak ős kézmfíi páros oknak égy évre 8 korona. Amerikai Egyemilt-Áíiamokba — egész évre 8 dollár.

K'eletőe s erkesztö :

BODNÁR GÁSPÁR.

Szerkesztőség Arany János-utca 44. Ide kell küldeni minden a lap szellemi részót illető közleményeket, leveleket.

Laptuiajd oiios

k SZATMAR- EGYHÁZMEGYEI IRODALMI KÖR.

A kiaddóhivatalt illető összes küldemények, pénzek, hir detések stb. Flntér .Jósesef kiadóhivatali főnök címére Egyházmegyei Alapítványi Pénztár küldendők Pályázati üírdotésels egyszeri küzlése S k»/o«# ----—-----Nyllttér Gora 40 fillér. --------------Me

gjelenik minden héten kétszer: sserááa és ?asárnap

£3© a kalappal

mikor megállunk a számoszlopok előtt, melyek városunk polgárságának liáborus jótékonysági adakozását mutatják.

illesse ez a kifejezett tisztelet azt a közönségünket, mely a maga nyomorúságában kész volt elvenni az utolsó falatot is, szájától, hogy a jó magyar szivére hallgatva letegye annak árát a haza védelmében szenvedők nyomorának enyhítésére.

Nem is volt valami nagy mozgalom ennek érdekében, néha-néha jelent meg egy hivatalos felhívás és megmozdult a tömeg, nagyrészt szürke, jelentéktelen anyagiakkal biró ©gyedek és lássuk mit gyűjtöttek össze:

Hadba vonultak családtagjainak

segélyezésére.........................

14.000

K-t,

Hadiárvák Otthonára ....

20.500

31

Kárpáti falvak újra építésére .

171100

Különféle hadi jótékonyságra .

7.600

»

Hadiárvák tejalapjára ....

3.300

31

Elesett katonák családjai javára

3.300

M

összesen

66000

K-t

Az utolsó falat kenyeret ketté

szu gyümölcsözési idő, csak egy kis utánjárás, egy kis katonai-, kórházi, menekült élelmezési stb., szállítás, élelmi-, takarmányozási-, fütő-, világitó-, stb., cikkekkel való kereskedés, és ime a békében soha sem álmodott „tisztes polgári haszon“ vándorolt abba a bizonyos belső kabát zsebbe. Hogy milyen volt ennek a tisztes haszonnak a mérve, tudunk nem egy esetet, mikor több százezer koronát vágtak zsebre olyan emberek, kik száz koronásnál nagyobb pénzt sohasem bírtak tulajdonul !

Minden általánosítást kerülve bíráljuk csak a helyzetet. Előttünk fekszik a líszta, az egyikben felsorolva az adakozók nevei, a másikban a háborús nyereségek boldog birtokosai.

Keresünk, kutatunk, a nagy igyekezettől homlokunk verejtéke csorog bele szemeinkbe, a pupillánk kitágul, a kezünk görcsösen ökölbe szorul, hol vaunak az ismert nevek, hát az ebül jött bankókból semmi sem jut a szürke garasok közé ?

®©M@g,s4§*,©s könnyek.

— A Szatmári Hírlap eredeti tárcája. —

Irta; BODNÁR GÁSPÁR. •

Az asszony pompásan felöltözfeödött. Többszörösen meggyőződött a tükör előtt, hogy kifogástalanul feszül rajta a ruha. A haja rendben van, a kalapja tökéletessé teszi arcának szép, sőt bájos vonásait . . . Aztán a városba indult. Egyenesen a divat-üzlet felé tartott, miközben nem egy-egy kirakatot meg-meg- szemlólt, hogy ízlését előkészítse — a maga uj ruhájának megválasztásában.

Mert az ő férje jő. Azt akarja, hogy felesége állásának megfelelően öltözködjék. Boldogtalanná tenné a tudat, hogy az ő aranyos felesége nem tarthat, lépést a többi hasonló brancsu, kom intelligens asszonyokkal.

Már közeledik az asszony az ő megszokott üzletéhez, mikor az utca másik oldalán (keskeny volt ez az utca) megpillantja drága férjét egy más, hivataláról ismert férfiúnak társaságában. Megáll. Nézi őket, a kik nem vették észre, hogy ő figyel. Egyszerre lángba csap az asszony arca, vér hullámok szöknek agyába. Majd krétafehérség váltja fel piro* színét és érzi, hogy szive sebesen dobog, mint valaha. E fizikai és lelki hatások alatt hirtelen megfordul és vissza siet, egyenesen haza ... A férfiak észre sem vehették.

Mi történt . . . ? Mi is történhetett ebban a nyugodt, szelíd lélekben.

A mint tekintetét a túloldalon beszélgető férfiakra vetette . . . egy pillanat alatt összehasonlítás verte fel lelkiismeretét:

—> Lám, az a másik férfi — kisebb rangban levő hivatalnok — elegáns, kifogástalan, állásához illő ruhában van. Pedig családos ember ez is. Gyermekei is vannak. Éa az én szegény uram ? Még mindig a háború kezdetén szabott-varott ruhában Jár. Ünnepnap épen úgy, mint hétköznap Ütött, kopott ruhában. És ő most sem gondol a maga ruházatára. Mint példás apa haza hozza fizetését. Nekem és gyermekeinek él. Akkor boldog, ha engem és gyermekeit mindennel elláthat; úgy ... a mint volt háború előtt. És ő magától mindent elvon. Még ruháját is. É* ón errö sohasem gondoltam. Még most sem, tegnap sem, mikor pénzt adott kezembe, hogy uj ruhát vehessek . ..

Ezek a gondolatsorok villámsebessóggel rohantak át az asszonynak lelkén. Elhatározása ír hasonló gyors volt. ügy, hogy mikor már hazakerült . . . akarattá sűrűsödött . . .

— Nem fogok uj ruhát venni. Ruhaszekrényeim meg vannak tömve ruhákkal. Visszaadom a pénzt az ő ruhájára. Nem, nem adom. Tudta és beleegyezése nélkül fogom megrendelni.

Gyorsan levetette kabátját. Házi öltözetét magára kapta. Elővette szekrénye kulcsait, szinte remegő örömmel nyitotta ki. Ä ruhákat rendre szedte. Aztán lekuporodott a szőnyegre. És kombinált, tervezett, mosolygott. Majd felugrott, majd ismét leült.

A férje így találja. Az a csendes, az a komoly, az az életet öntudatosan és ünnepélyesen vállain, agyában, lelkében hordozó férfiú . . .

— Nos, talán jjj divat-ládát forgatod ?

Mert azt mondják, hogy a divat nsm más, mint forgatás ... A régi ruháknak forgatása.

Az asszony szinte ijedten tekint a férjre Éselső pillanatban azt hiszi, hogy az ő jó urareá céloz. De csakhamar visszanyeri nyugalmát.

~ — Nem . . . nem 1 Nem a divat van eszemben. Leltárát készítek.

És leányos könnyedséggel ugrik fel. Kitárja karjait, átöleli a fórjót . . . becézi, csókolja. Talán soha melegebben, forróbban, mint most . . .

Áz ember érezte, hogy ennek az asz- szonynak lelkében valami uj érzés, valami változás történhetett.

— Talán rnegvettted az uj ruhádat?

— Nem, nem . . . szólott az asszony diadalmasan.

— Nem volt elég a pénz ?

— Igen . . . igen 1 Nagyon is sok . . . mosolygott a feleség hamiskásan.

— Hát miért nem vetted akkor meg ?

— Áz ón kedes férjem uram soha se avatkozott a kis felesége . . . dolgába . . . Most se avatkozzék bele.

*

A férj kiment gyermekeihez. Sorra- rendre kérdezte őket, mivel foglalkoztok ?

Az asszony pedig tovább fűzte jó lelkének gondolatait:

— Isten adta azt a percet, mikor megláttam az utcán. A lelkiismeretem adja az erőt, hogy lemondjak az uj ruhámról. Itt vannak a régiek. Megforgattatom, megújítom. És mily boldog leszek, ha lelkemben érezni fogom, hogy jobb lettem. Mert győztem. Oh.

törni, lelki nagyság, hősiesség kell ahhoz és nézzük meg kikből állt ez a hősi had?

Nem vagyunk gazdag város, nincsenek milliomosaink, nincsenek ezerholdasok, nincsenek nagy gyárak és iparvállalatok. Kereskedőinknek, iparosainknak csak nagyon kis része birja a ló mód előnyeit, kis gazdáink sincsenek vele különben, hivatalnok osztályunknál pedig jó módról ne is b iszéljünk.

Ha a normáli! időkből ismert módossaink ki is • vették részüket, mégis az adakozs 3ok zöme annak a sok száz ismere lennek a köréből került ki, kik kös itt voltak pénzzel nem rendelkezők fs elhozták nagyapjukról maradt lés féltve őrzött mentegombot, jegygyűrűt és más ékszert, drágaságot.!

Ezek előtt vegyük le a kalapot!

És most jön a de . . . amiért ez a cikk Íródott!

A háború nálunk is teremtett egy uj városi osztályt, amelyik a vagyonát a belső kabát zsebben őrzi. Könnyen jött pénz, nem kellett hozzá nagy alaptőke, nem hosz-