Szatmári Hírlap, 1916. július-december (25. évfolyam, 52-102. szám)
1916-07-02 / 52. szám
2 fekete kávé után : akkor újra csak a szerkesztőt ütik. Hát bizony a szerkesztőnek sokat kell a háborús idő alatt Írnia, dolgoznia. Gyenge koponyáknak hiába magyaráznók miért. Csak annyit árulok el, hogy jönnek kitűnő cikkek és szomorú lemondással kell télre tenni. Sokan nem ismernek bizonyos akadályt, mely miatt sok-sok lapban fehér foltok és egész oldalak támadnak. Ezt^a lehetőséget mindig kerültük. És sikerült is tőle megszabadulnunk. S az a különös, hogy a jeles cikkek irói belátják és megnyugszanak. De azok, a kik az Írást meg se próbálják : azok tanácsokat adnak vagy biztos, védett helyről lövöldöznek. De hogy ennek dacára vannak munkatársaink, hogy a mi barátaink (kikről a közmondás azt mondja,hogy csak jó barátaimtól szabadítson meg az Isten, ellenségeimmel végzek én); milyen tévedésben vannak: ime közöljük munkatársaink névsorát, utolsó beszámolásunk óta való munkatársainkat, kik a lapnak kétszer való megjelenése óta dolgoztak nekünk: Munkatársaink voltak utolsó beszámolásunk óta: Antal Miklós főgimn. tanár Ungváron. A. Miklós (a frontról) A. K. (a harctérről). Benkö József kanonok, apát-plébános. Bakkay Béla főgimn. tanár, dr. Bakkay Kálmán teol. tanár, Bodnár Gizella állami tanítónő, B. L. a harctérről; Cívis (egy tekintélyes szatmári polgár.) Bagossy Bertalan főgimn. h. igazgató, Bota Ernő S. J. házfőnök, Bodor Élek földbirtokos; Bodnár György kir. tanfelügyelő. Csókás Vidus dr. főgimn. tanár; Cívis (egy szatmári tekintélyes polgár.) Dombig Z. (kir. ügyész Szatmár); Du- dinszki Nestor, iró, gk. lelkész. Domahidy István földbirtokos. Ember Károly igazgató, szerkesztő. Egy a szemlélők közül, (városi tiszt). Egy asszony. (úrasszony.) Egy zenész, (tanár). Egy öreg asszony. Egy zászlós, (tanár) Egy tábori pap (Szatmár-egyházmegyóben s. lelkész). Egy rokkant népfelkelő (Szatm. e. megyében tanító); Erdélyi István Szatmár város főmérnöke. Egy öreg városatya (iparos). Egy hü olvasó. (tisztviselő). Egy kis pap (a frontról.) Egy őrmester (tanító) Egg zászlós (tanító) Eötvös K. Lajos ny. kir. tanfelügyelő. Egy volt kereskedő. Ferency János iró. F. K. (polg. isk. tanító.) Dr. Oöbl Alajos, orvos tanár. Groza Ferenc főgimn. tanár. G. Zoltán (zászlós) Göncy Pál gk. lelkész Szatmár. Gazda (földbirtokos). Hűnek Emil főgimn. tanár. Horváth I. (tanító). Ibolyka (Írónő). Jankovics Zoltán állami tanító Szatmár : Jankovics János (ny. igazgató): F. Ernő (a frontról.) Dr. Kovács Gyula igazgató, teol. tanár; Kuthy Jánosné tanárnő Budapest. Lengyel József tanár; Lakos Imréné; Lateiner (hivatalnok). Lovász Győző. Molnár Károly költő, lelkész. Dr. Merker Márton tanár; Mailáth József gróf, közgazd. iró ; Madarász Flóris dr. tanár ; Magyar Bálint költő; Nyisztor Zoltán dr Insbruck, Lükő Béla dr. ezredorvos, kórházi főorvos, Movik Sándor tanító Sárköz. Pataki Lajos, zeneköltő, tanár; Pilcz Ede, szerkesztő, plébános; Polgár (ipartestületi tisztviselő); Pakocs Károly, Szigeti püspöki ceremonárius. Rónai János, főgimn. tanár; Rónai István plébános, Richter Mihály tanító (Ubrezs). Szabó István, prelátus-kanonok, Sándor Vence kir. kath. főgimn. tanár; Dr. Stefán népf. h. Dr. Szűcs Sándor ügyvéd (Szatmár); Szoták János vasúti kertész (Szatmár); Szigeti; Dr. Scheffler János, teol. tanár; Spektátor „SZATMÁRI HÍRLAP" II. Szatmári főmérnök. Szabó Lajos ipartest' jegyző, (Szatmár). Thurner Albert cégjegyző, tűzoltó főparancsnok, Tóth József dr. főgimn. tanár. Unger István az Osztrák-Magyar-bank szatmári fiókjának igazgatója. Dr. Walter Gyula, c. püspök, a Sz. I. Akadémia tagja Esztergom. Vodicska Imre dr. apát Budapest. Ezeken kívül igen sokan küldöttek be adomákat, háborús apróságokat, házi asszonyoknak tanácsokat, gazdáknak szóló utasításokat és egészségi vonatkoztatásokat. Hálás köszönet munkatársainknak a szives készségért, amivel segítettek és emelték lapunknak színvonalát. Kérem a jövőre és ezt az értékes támogatást. Előfizetőinket pedig kérjük az uj félévre való megrendelést. Szatmár-Németi 1916. julius i-én Bodnár Gáspár felelős szerkesztő. Jubileum. Ebben a háborús világban szinte ritkaság számba tartozik öröm húrokat pengetni, jubilálni, örvendezni. Ám azért vannak lelki örömök, melyek magasabb légkörben mozognak, a .szivet, lelket Istenhez emelik s ép azért még manapság sem fojthatok el. Ily csendes lelki örömben volt része a minap a polgárok Mária kongregációjának. Jubilált. Jubilálta fennállásának 50 évét. Igaz, csendes, családias körben, de annál bensőségesebben. Szatmáré az elsőség, az érdem. Abban az időben ébredeztek éíetre a szatmári jó akaratú katolikus polgájok, mikor még máshol az országban aludtak ai emberek, mikor még se hire, se hamva nem volt a katholikus mozgalmaknak; nem különösen a vallásos élet ápolására irányuló mozgalmaknak. Nem is éltek rózsás napokat. Ugyan csak kijutott nekik a küzdelmekből...Úttörők voltak, a vallásos élet úttörői. A vállásos élet kezdett derengeni ebben a városban, a férfi világban, a hitbuzgóság lendült) fel a polgárok Mária kongregációjában. Van tehát oka a polgárok Mária kongregációjának hálával és örömmel tekinteni vissza múltjára, 50 év küzdelmes és eredményes múltjára. Hiszen 50 esztendő egyes ember életében is számottevő. Hát még egy intézményben? Ez az öröm, ez a hála vitte őket a kálvária templomba, ahol a szent mise alatt közösen megáldoztak, utánna szűz Mária oltáránál ünnepélyesen megujiták fölajánlásukat; majd az urak kongregációja ünnepélyes körmenettel kivitte a lurdi Mária szobrot a kálvária előtt diszlő lurdi barlanghoz s azt e jubileum örök emlékére elyhelyezték a szépen feldiszititt barlangban. E lurdi barlang ott hirdeti tehát örök időkre a Mária tisztelet diadalát Szatmár városában, hirdeti a hitvaló férfiak hithüségét és bátorságát. A katolikus életnek ily nevezetes mozzanata nem maradhatott titokban főpásztorunk előtt, ép bérina utón lévén, táviratilag kérték főpásztori áldását. Elhozta maga. Rákövetkező vasárnap megjelent rendes heti gyűlésükön a jézustársaságiak házi kápolnájában, ott alkalmi beszédet intézett hozájuk az örök életről az atyai szeretet hangján és szívesen adta tájuk főpásztori áldását az ő kedves fórfiaira, Máriának ily hü tisztelőire. Ezzel maga a jubileumi ünnepség véget ért, de nem ért véget a lelki felbuzdulás, feléledt bennök az alapítók buzgósága, a kongregációt a jubileum szellemében megifjult erővel vinni, vezetni tovább: szűz Mária tisztelete hadd hódítsa meg a férfi világot ! ! B—a. Kiknek nincsenek „érzékenyebb“ káraik? A háború kitörésekor még nem tudtuk ugyan, de most már egészen biztosan tudjuk, hogy sokaknak nagyon jókor jött a háború. Elitéit és elitélendő posztóliferánsok, szórakozott konzervgyárosok, tudományos megfigyeléseket ambicziónáló papirbakancs- szállitók a megmondhatói annak, hogy szakértelmük még a végnéiküli hekatombák szomorúságai közepette is megtalálja a mentő zsineget, melybe görcsösen belekapaszkodva el tudnak jutni a jövendő biztos talajára, melyen mint milliomosok nyugodtan elpergethetik könnyeiket az emberiségnek rájuk nézve különösképpen felejthetlen katasztrófája miatt és felett is. Ézektől eltekintve ismételten megemlékeztünk olyan vállalatokról, melyeket egyes, hadfelszerelési cikkek eddig soha nem álmodott nyereséghez juttattak következményeképpen a nagy keresletnek, mely áruikat kapósakká tette. Most ismét újabb adatokat fűzhetünk a háborús nyereségek példáihoz. A „fünfkircheni“ bőrgyár, mely a háború kitörése előtt kénytelen volt részvénytőkéjét 11h millióról 673,000 K.-ra leszállítani, a legutóbbi üzleti évet 4,538,530 K. tiszta nyereséggel zárta, ami az aleptőke 700 %-ának fele meg. A háború tehát, mint látnivaló, neki sem hozott „érzékenyebb“ károkat. __________Szatmár-Németi 1916. julius 2. Á kereskedők és a cukor-kávé. Irta : Egy volt kereskedő. Mint volt kereskedő, figyelemmel kisértem ás kisérem a háborús időknek cukor kérdését. Megfigyelésem és egybevetésem eredménye a következő: Hibáztak és hibáznak: kereskedők és közönség egyaránt. Falon kívül és faion belül van a bibe. A közönség egy része, a módosabbak sokszor annyi cukrot akarnak beszerezni, hogy egy esztendőre is sok. Természetes, a kereskedőnek régi és érdemes vevőivel szemben is vannak kötelezettségei; ezektől is megtagadja a túlságos igényeket és jól teszi. Az idegeneknek pedig, a kiket soha üzletében nem látott, csak minimális mennyiséget szolgál ki. De ki kell szolgálnia. Mert erre törvényileg kötelezve van. A kik az ellen vétkeztek, nem fogják fel a törvény szellemét, ellentétbe helyezkednek a rendelettel ás méltán büntetendők. Sőt tőlük a cukor készletet rekvirálni kell, ha nem csak pletyka, de alapos bizonyosság a kérdés tárgya. Most, hogy egyik-másik kereskedő csak a kávóvótelóvel ad cukrot: ez csakugyan erőszak és kényszer. Erre nincs joga egy kereskedőnek sem. Ha mégis megteszi, azt jelzi és árulja el, hogy ő a kávénál szedi a vámot. Vám nélkül neki a cukorból nincs annyi haszna, mint amennyit nemcsak a kávénál, de más, minden apróbb cikknél bezsebel. Hogy cukor van, azt e lap is jelezte már régebben is. Hogy cukor jön, kellő meny- nyiség ! azt a hivatalos adatok igazolják. Hogy cukor még sincs, ennek az az oka, hogy cukorraktárt csak azok a kereskedők tarthatnak, akiknek forgó tőkéjük van és készpénzzel fizethetnek. Egy summában. Nem minden kereskedő rendelkezik horribils forgó tőkével. Es igy a cukorkészlet a tehetősebb kereskedők közt raktározódik. Vannak kereskedők, a kik éppen azon okból, mert forgó tőkéjük van : a háborús időkben dúsgazdagokká lettek már is. Emberi gyengeség, mondjuk szenvedelem, hogy nyereségükkel nincsenek megelégedve, a pénzvágy hajtja. így igazán rettenetes pereente- ket váltanak ki maguknak. Bele került a kávé is ebbe a kategóriába. Tessenek megpróbálni, mily különbözeteket fognak találni egyes kereskedőknél. Vannak kereskedések, ahol pl. a kávénak ma is olyan ára van, mint amire emelkedett hónapok előtt, Nem vitte feljebb. A másikban 8 K és feltűnő emelkedést mutat. Mert a maximált cukorár mellett itt akarja markolni a vámot. Tudunk eseteket, hogy pl. cipőkrémet felviszik egyes kereskedők 1 K 40 fillérre is. És ugyanazt a krémet egy szerencsés figyelmeztetés kapcsán (de ugyanazt) megvehettük 70 f.-ért. így van ez — a többi cikkeknél is. Nincs itt más segítség, korlát, emberségre vezető eljárás, sőt ha kell kényszer, minthogy Írja ki a kereskedő legalább főbb áruinak jegyzékét és árát. Akkor az összehasonlítások mindent megmagyaráznak és sok mindent világosságra és napfényre hoznak. És egységes árulásra viszik a kereskedőket is. Tessék csak összehasonlítást tenni a hatósági kávé, szappan és mi más közt. Akkor kikombinálhatja a vevő, mi a nyeresége itt a kereskedőknek.
