Szatmári Hírlap, 1916. július-december (25. évfolyam, 52-102. szám)

1916-07-02 / 52. szám

Szatmár-Németi, 1916. julius 2. Embertelenség és nemzet ellen való vé­tek, ha valaki akkor akar meggazdagodni,, mikor a nemzet fiainak vére íoly. És ő en­nek a vérnek fogja köszönni, hogy gazdag emberré lett. A kikre senki sem gondol. A keres kedő segédek sorsát értjük. Többször megkí­sérelték már ezek a jövő kereskedelmünknek letéteményesei, hogy súlyos helyzetüket leg­alább minimálisan javítsák. Nem az anyagi terén. Az embert megilleti jogok terén. Nem sikerült. Sőt ma már még beljebb, még to­vább mentünk — a kihasználásban. Kora reggeltől késő estig, sok helyen este 9—10 óráig ott állnak a pult mellett. Állnak és folyton állnak, akár az indiai fa- kirok. Büntetésnek is sok volna, a mit ezek a szerencsétlen fiatalemberek kiállnak. És ezt keli teninök az eszdendő minden napján. Szeretnék látni azt a kőmivest, lakatost, cipészt, vagy bármely iparost, a kit a kenyér­adó gazdája rá tudna venni, hogy este 6 óra után külön fizetés nélkül dolgozzon vagy pláne hogy még, sokszor a hét egyetlen pi­henő napját,' a vasárnapot a gazdája javára s ne a maga felüditésére használja fel. Azt mondaná: — Nem vagyok barom, nem vagyok igavonó teherhordó. Hiszen a jólelkü gazda még az állattól se tagadja meg a pihenést. Bocsánat, hogy ilyen kemény hasonlatot hasz­nálunk, de higyjék meg a kereskedő urak, hogy a segédeik is ilyenformán gondolkoznak a szünet nélküli robotolás idején. És jobbnak és szebbnek találjuk, hogy ha a főnökök lépnek egyet előre a humanizmus utján, mintha azt várják, hogy erőszakkal fognak tőlük minden engedményt kicsikarni. Mert, hogy ki fogják csikarni, — ez egészen bizo­nyos. Csak az időpontot nem ismerjük. A kereskedő segédek pedig ne hagyják a maguk igazát. Legyenek meggyőződve arról, hogy a nagy közönség megérti az ő igazságos, jogos és méltányos kérésüket és melléjük áll, ha a munkaadók még oly csö­könyösen ragaszkodnának is az elmúlt sötét századok avult, szabadságtalau, robotoló, szol­garendszeréhez. R. Foltos cipőben. járjunk mi férfiak és lemondani tudó nők ebben az áldozatos, nehéz időben Ne szé­gyelljük ! Régi és igaz közmodás, hogy a foltos ruha, a foltos cipő nem szégyen csak tiszta legyen. Igaz, hogy csak prédikálunk mi XX. századbeli emberek, de megcsele­kedni nem cselekedjük meg. Sőt vannak, talán már csak voltak gavallérok, akiknek tiz, sőt húsz pár cipője is raktáron hevert. Egész cipő kereskedés. Törvényszéki tárgya­lásokon sült ki, hogy egy-egy vádlottak pad­jára került filiszter, svindler, sikkasztó és mi más — akár cipő üzletet is nyithatott volna. Ma is akadhatnak gavallérok, akiknek nem numerái a cipők hallatlan drágasága. Cipő kiállítást rendezhetnek. De mi, mi lateinerek? Negyven, ötven korona nagy érvágás rajtunk. S kétszer is meg kell gondolni, hogy egy-egy fót elég­séges ok e arra, hogy uj cipőt vegyünk. Mi­kor most — a hitel is cserben hagyott minket. Miért ne járhatnánk fótos cipőben ? csak tiszta legyen. Igaz, hogy a cipőkrém is bo­londozik, ára kétszeres, ott ahol a többi cik­keknek is felszökött nem az értéke, hanem az ára. Apáink is jártak foltos cipőben? Égy-egy száz galléros köpenyeget negyedszázadig is elviseltek. Az uj csizma vagy cipő felhúzása pedig hetekig tartó martiromsággal járt. Hol, melyik müvalődési § usban van az megírva, hogy a foltos cipő összeférhe- hetetlen valamelyik állással ? Hiszen Vilmos német császár apja is foltos cipőben járt, úgy megszokta a cipőjét, melyet egyszer fel­„SZATMÁRI HÍRLAP“ húzott. A folt csak akkor baj, ha piszkos, Csak akkor esik baj a becsületén. De sok­szor tisztit is. Egy 40 koronás, 50 koronás, sőt 60 koronás cipőt nem szabad eldobni azért, mert foltot kellene rá tétetni. Nem, nem! Én nem dobom el, oh! nem dobom el. Takaros fótot varrt az udvari cipészem reá. És büszkén hordom. Igaz, hogy egy egy für­késző szem rám mosolyog. Egy-egy magas szárú cipőben hivalgó hölgy elfintoritja az ajakát. Mit törődöm vele. Ezek a kritikusok, gunymosolygók bizonyosan, szállítók, hadse- regélelmezők. Vagy kontójuk van a cipőke- reskedósben, az bizonyos. A magasszáru cipőkkel szemben hord­juk a foltos cipőt. Milyen szépen jellemzi aztán majd az ellentét a más időknek fordu­lását. A feleség, a leány, hatvan, hetven ko­ronás magasszáru cipőben sétálnak a korzón ... a szegény dolgozó apa meg foltos cipő­ben jár. Mert lateiner. Férfiak, Jateinerek mondom, irom nek­tek, fogadjátok meg tanácsomat. Mi ? Hát hát hiszen attól függ, hogy fogjuk fel a fol­tos cipőt. A mi hangulatunk minden. Á másé ? Áz nem numerái. Meglátjátok, hogy az étvágyatok nem fog elveszni. A fejetek nem lesz üresebb. Épen úgy fogtok, de még jobban alubni, mint az uj cipőben. A világ nem fog össze­dőlni. Es marad az a 40—50—60 korona. A folt nektek jövedelmet biztosit, illetőleg ma­radt. Higyjétek el. Nekem már hozott 50 ko­ronát. Az is valami. És az vagyok aki vol­tam. Riporter. (Jó lenne egy foltos^ cipőben járó szö­vetkezetét alapítani. Szedő.) Egyházmegyei hírek. Lelkészt kine­vezés. Kirchmájer Ferencnek paposi lelkésszé történt kinevezésével megüresedett Lajos- völgyi hutai lelkészségre Püspök Ur Ömél­tósága Lubomérszky Jenő mezőpetrii segéd- lelkészt nevezte ki. A * Körösi Károlynak kálmándi plébánossá történt kinevezésével megüresedett szakaszt plebáni ideiglenes ve­zetésével Tőkés György ideiglenes kálmándi lelkészt bízta meg Püspök Ur Öméltósága. Személyi változások a segédlelkészi karban: Patay István mszigeti segédlelkész Munkácsra; Csonth Ignác szaniszlói segédlelkész Márama- rosszigetr; Haklik Sándor ujmisés Szaniszlóra; Emi Ferenc felsővisói segédlelkész Bárdhá- házára; Fecser Gyula ujmisés Felső visóra; Rácz Miklós erdődi segédlelkész Nagybocs- kóra; Lőrinci Lajos ujmisés Erdődre; Pir- salszki Ferenc munkácsi segédlelkész Szered- nyére helyeztetett segédlekésznek. A Vöröskereszt szt. Pétor-Pál napi gyűjtésének fényes eredményéről a bizott­ság által felvett jegyzőkönyv igy számol be. Szűcs József boltja előtt : 436 K 27 f. Pannónia előtt: 878 K 7 f. Fogéi boltja előtt: 379 K 80 f. Roóz Testvérek üzlete előtt: 512 K 13 f. A város bérpalota sarkán : 312 K 83 f. A Kossuth Lajos-utca sarkán, a hídnál: 150 K 5 f. Kölcsey-emlékkert előtt: 233 K 28 f. Szent István-téren : 223 K 96 f. Atilla utca sarkán 357 K 37 f. Érkezett a központból ado­mány megváltási jelvény 20 drb. 10 koronás jelvény, értéke: 200 K. 80 drb. 5 koronás jelvény értéke: 400 K. 1000 drb. 1 koronás értéke 1000 K. Ezek összes értéke: 1600 K. Ebből a gyűjtő hölgyek által eladatott 16 drb. 10 K-ás, értéke IfiQ K. §6 drb. 5 K-ás, értéke 330 K. 229 drb. 1 K-ás, értéke 929 K. Össze­sen eladott érték: 1410 K. Megmaradja bi­zottság által megsemmisitíetett 4 drb. 10 K-ás jelvény, értéke : 40 K. 14 drb. 5 K-ás jelvény, jelvÍnyoíA 3^la:hl-/"bafolyt^ö;^z"ose^ Összes bevétel volt tehát a kiadások (nyomtat­vány) levonásával 3390 korona és 4 fillér. A gyűjtők névsora még nem teljes, azt közelebb publikálni fogja a V. K. E. 3 A barakk-orvosok és tisztek kitün­tetése. A* hivatalos lap minapi száma közli, hogy a volt megfigyelő állomás barakkórház- ban szolgálatot teljesített alább felsorolt or­vosoknak és tiszteknek a háború alatt a katonai egészségügy terén szerzett kiváló érdemeik elismeréséül Ferenc Salvátor főhercep a Vörös Kereszt hadiékitményes II. osztályú díszjel­vényét díjmentesen adományozta. A kitüntetett tisztek és orvosok a következők : Dobos Gyula ny. m. kir. csendőralezredesnek, dr. Szőllős Henrik tart. ezredorvosnak, dr. Steinfel Ernő osztályvezető orvosnak, dr. Pruzsinszki Zoltán bakteriológiai labatórium vezetőjének, dr. Bodonyi Alajos és dr. Gál Gyula osztály­orvosoknak, dr. Görög Miksa és dr. Gyene Károly népf. segédorvosoknak, dr. Holló Gyula és dr. Laskievitc Alfréd osztályorvosoknak, dr. Molnár Hugó tart. honvéd főorvosnak, dr. Selegián János, dr. Steinfald Géza, dr. Fried Lipót osztályorvosoknak, bábái Bay Bertalan ny. honvédhuszár századosnak, Bleyer Andor szkv. honvéd főhadnagynak, dr. Rosenberg Tibor szkv. honvédhuszárTőhadnagynak, Nyiry Lajos, dr. Pintér Károly és dr. Sándor Osz­kár szkv. honvéd főhadnagyoknak, dr. Rosen­berg Mór t. honvéd főhadnagynak, Kubicsek Manó népf. főhadnagynak, Zöld Aladár i. ny. csendőrhadnagynak, Tóth Ferenc lelkésznek, Kovács József táborilelkésznek, Komlóssy Károly népf. gyógyszerügyi segédtisztnek, dr. Böhm Artur, dr. Glückner Izsák, dr. Sewed Henrik, dr. Horváth Gyula és dr. Hayder Stefánia orvosoknak. A szegények atyjának, Paduai szt. Antalnak perselyéből az első számú rk. plébánia hivatal, illetőleg az 1916 junius hó­ban 993 K 81 fillért osztott ki a szegények közt. így megy ez hónapról-hónapra ; való­ban olyan ez a persely, mint a szegény asz- szony korsója. Kifogyhatlan. Á Ferenez- rendüek perselye is ilyen. Ismételt kérésünkre nincs módunkban róla adatokat közölni. De tudjuk, hogy ilyen. Lővy Miksáná halála. Lővy Miksáné, városunk e széles körben ismert úrasszonya pénteken éjjel a fővárosban meghalt. Jóté­kony, nemes szivü úrasszony volt, a ki évti­zedeken keresztül állott egyes emberbaráti egyesületek élén s magán utón is segítette a szegényeket. Holttestét Szatmárra hozták és itt temetik el nagy részvéttel. Erdélyi István városi főmérnök 30 éve irányítja szaktudással, becsületes, megvesz- tegethetlen jellemmel a városi mérnöki hiva­talt. Városunk átalakuló korszakának a köze­pében állott; látta a régi és szemléli az uj Szatmári. A harminez esztendő mesgyójén egy kis családias ünneplésben részesítették az érdemes tisztviselőt kartársai. Meghívták a tanácsülésbe, ahol dr. Vajay K. polgármes­ter a tisztviselők teljes kara előtt üdvözölte a fő­mérnököt és méltatta érdemeit. És átadta azt az alkalmilag megrajzolt arcképet, melyet Papp Aurél festőművész készített s mely alá az összes tisztviselők aláírták nevüket. A főmérnököt igen meglepte az ünneplés, ma­gyaros, keresetlen szavakkal köszönte meg kartársainak önzetten szeretetét. Mi is üdvö­zöljük az ünnepeltet, mint kitűnő munkatár­sunkat, aki magas színvonalú cikkeiben most is izes magyar nyelvünk szépségével, emel­kedettségével, és sziporkázó humorával tud fogalmazni. Életrajzát és működésének mél­tatását. jövő számunkban adjuk. Ünnep a kálvária templomban. Ju­nius hónapnak, a sz. Szív tiszteletére szen­telt időnek befejezésével triduumot tartottak, illetőleg tartanak a kálvária templomban, Jézus sz. Szivének templomában. Az elmúlt pénteken, szombaton és ma, vasárnap nagy számú hívek végezték közös áldozásukat, hallgatták a sz. beszédeket. Az utolsó nap, ma vasárnap az ünnepi szent misét főpász­torunk mondja. Szent beszéd, közös áldozás és ünnepélyes körmenet lesz. Fehérruhás kisleányok veszik körül a legméltóságosabb Szentséget. És közös imádság száll égbe, hogy Jézus szentséges szive oltalmazza, se­gítse a mi hazánkat, nemzetünket.

Next

/
Thumbnails
Contents