Szatmári Hírlap, 1916. január-június (25. évfolyam, 1-51. szám)

1916-03-26 / 24. szám

2

SZAlMÁRI HÍRLAP

Szatmár-Németi 1916 márczius 26.

szúrásából csak egyiket, másikat szenvedtétek át.

A mater Dolorosa, a ti eszményképetek — a fájdalom tengerét teljesen kimentette. Az ő lelkének szeretetében és szenvedéseiben mind., mindannyian megtaláljátok ... a magatok szenvedését, martirságát. Yálaszszatok!

Oh nem .. . nem csudálkozom, hogy száll az ének, száll az imádság a templomokból, a kereszt útjaitól, a kálváriákon: „A keresztfához megyek, mert máshol nem lelhetek — nyugodalmat lelkemnek.“

Nem prédikálok nektek édes hazám honleányai. Szent tisztelettel, mélységes érzésekkel hallgatom és vegyülök közétek a szálló énekkel és imádsággal: „A keresztfához megyek.“ És a zajgó, a nyüzsgő itthon levő társadalomra ... és a harczté- ren küzdő világ felé némán mutatok. Száll az ének ... száll az imádság ... Nem halljátok? A

Konjunktúrák. Ezt a nemzetközi szót szeretnők visszaadni a mi nyelvünkön. Hogy értsék meg azok is, a kik alig tudják, hegy a konjunktúrának a háborúban való szereplése milyen keserves, kegyetlenül szorongatja őket. Talán mondhatnék: hasznos, zsírozó üzleti összeköttetésnek. Vagy alkalom kínálkozó üzletnek, melyet röptében kell megfogni, mint az ajtónkon, ablakunkon kopogtató szerencsét. De |inost, mégis háborús üzleti összeköttetésnek nevezhetjük — úgy általánosságban, mely összeköttetést ki kell aknázni. A konjunktúrának természetesen száz és száz faja van. Akár a szerencsének, az üzleteknek, a nyuzásoknak, a haszonleséseknek, az uzsorának és mimásnak. Jelen alkalommal csak egy típusára mutatunk reá. Ilyen például az a konjunktúra, melynek módszere, hogy ha az áru emelkedik, ezen mértékben emeli a maga nyereségét is. Nem azt a nyereségét alkalmazza, mellyel a régi árnál megelégedett, de az emelkedett árnál a normális nyereségen túl megy, mert háború van, neki is többet kell nyerni, a konjunktúrát ki kell használni. Tipikus jelenség az is, hogy ha valamely áruezikk egyik alkotó része (mely esetleg az egész értékben * *

tál, munkában és fáradságban. Értem lettél vén leány. És most megest feláldoznád magadat ?

A leány arcza kiderült. Sose szebben, sohse melegebben. Mintha újra májusra derülne.

— Én a jó istentől mindent magkaptam ... Ne bántsuk hát őt. Apám-uram- tól is ... .

És sírva fakadtak mind a ketten. A leány odaborult apja-ura keblére. Aztán mintha egyszerre lelket kapott volna:

— Tudja, mit gondoltam, apám-uram. Nagy a mi portánk. Széles a mi udvarunk. Kenyeret is adott az Jsten bőségesen. A falu árváit ide vesszük. Én leszek az anyjuk, a mamájuk.

Az öreg biró összerezzent. És ... rámereszti tágranyilt szemét a leányra:

— Mit mondasz Zsuzsa ?

— Hogy ide vesszük az árvákat. És én leszek a mamájuk.

*

Ott vannak már a háború árvái biró uram házánál. Olyan szépen, olyan gondtalanul játszadoznak. S közöttük a falu mamája — Bata Zsuzska. Mintha a földben maradt rózsafa gyökere hajtott volna újra s csattant volna ki ágán — viruló virága.

És ha Zsuzsa mostanában, harangszóra indul az üres falu árváival „hadi imára“ — a falu otthonmaradt népe áldva sóhajtozik utána :

— Itt megy — a hadiárvák mamája.

alig számbavehető összeget tesz ki) végeredményében aránytalanul drágítja az árakat. Hát bizony méltán fel lehet és kell tenni a kérdést, hogy vájjon az ilyen konjunktúrákból eredő nyereségek milyen nyereségek? Tiszták, sok-sok szempontból megengedhetők-e akkor, mikor hőseink vérüket és életüket áldozzák ; itthon pedig a kiéheztetés fegyverei ellen kell harczoínunk. Lesz-e egy lap az ilyen nyereségek értékelésére a háború történetében ?

Jelen és jövő.

Á hosszú világháború megnehezítette az életet. Drága lett a kenyér és a mi hihetetlennek látszott azelőtt, megtörtént. Grammokban van előírva a fogyasztható mennyiség s akarva nem akarva takarékosaknak kell lennünk és addig nyújtózkodni a meddig a takaró ér.

Magyarország legnagyobb erőforrása a mezőgazdaság a munkaerő és igavonó jószágok megfogyatkozása miatt nagy gondokkal küzd. A központosítások által mindenhatóvá lett államhatalom a gazda szabadságát igen korlátozza. A szállítási nehézségek nem ke- vesbednek és valószínű, hogy még a háború után is növekedni fognak.

Az élelem és anyagok szerfelett való megdrágulásával azt tapasztalhatjuk, hogy csökkent a pénz vevő értéke, de biztosra lehet venni, hogy a békés idők beálltával a gazdasági élet a régi alapokban fejlődik tovább, csakhogy még drágább lesz minden. A jelenlegi pénzbőséget pénzszükség fogja követni, mivel a háború következtében megfogyott szükségleteket úgy a mezőgazda, mint a kereskedő, iparos és gyáros mind mind pótolni igyekezik. A háborút követő időben a pénz vevő értéke minimális marad s az országból nem lesz kivitel, de nagy mérvű behozatal, a mi nem mozdítja elő a pénzérték javulását. És az is nagyon valószínű, hogy az ingatlan és föld értéke még inkább növekedik, mert a gazdasági termékek állandó keresletre számíthatnak.

A központosító törekvés jó részt fenn fog maradni a háború után is s nem szűnnek meg a kartelálló irányzatok, de az agrárizmus és merkantilizmus közt levő határvonalak nagyon leromboltatnak. Az állam érdekeinek megfelelő határok között minden érdekcsoportnak fejlődnie kell s meg kell találnia lét fenntartási alapját. A megszorított közgazdasági tevékenység üdvös eredményeket hoz létre s gyarapodni fog a nemzeti vagyon és nem lesz a tőke korlátlan ur.

Talán a háború után még azt is megfogjuk érni, hogy meg fog apadni a temérdek sok közvetítőnek száma, a kik a közvagyon gyarapítása nélkül keresik meg kenyerüket, nem csinálva egyebet, minthogy egyik zsebből kiveszik a pénzt és a saját zsebükön keresztül bele teszik egy másikba s igy két zsebből táplálkozva elégítik ki saját zsebük éhségét.

A háború nagy tisztitó tüze remélhetőleg minden téren megszüli a vezető egyéniségeket 's minden nagy megrázkódtatás nélkül — megfogyva bár, de törve nem — él nemzet e hazán tovább, mindörökkön örökké 1

Spektátor 11.

A tanulóifjúság a mezőgazdaságban. A vallás- és közokt. m. kir. miniszter urnák folyó hó 15-én 4046/1916. ein. sz. a. kelt rendeletét egyidejűleg oly felhívással küldöm meg a kerületi tanfelügyelő uraknak a kerületi iskolák igazgatóival való közlés czéljából és a polgári iskolák, tanító- és tanítóképző intézetek igazgatóinak, intézkedjenek sürgősen, hogy a mezőgazdasági termelés biztosításában erejéhez mérten, de tanulmányai kára nélkül a tanulóifjúság is a miniszteri rendeletben részletezett módon teljes odaadással közreműködve ezen a téren is teljesítse a haza iránt tartozó kötelességét. (Egyházmegyei Körlevél V.)

Nálunk is igy Tan

és nálunk is úgy kellene csinálni, mint a hogyan Berlinben kezdették, de a német elő- relátás, a nyomban fellépett prevenczió útját állja. Minek ? Annak, hogy a háború alatt magas munkabér a fiatalkorú munkásságot ne csábíthassa pazarlásra, dorbézolásra.

Amint mi is irtuk vezérczikkünkben a múltkor, azt tapasztalják Németországban is. A hadban álló apáknak ifjú generácziójáról, annak erkölcséről, neveléséről, megmentéséről a szülők helyett is gondoskodik a nemzet. Berlinben például a kormányzóság mihelyt észrevette, hogy a 18 évnél fiatalabb munkásság heti bérét pazarolja, elrendelte, hogy ennek a fiatalságnak heti béréből heti tizennyolez márkánál és ezenfelül a fenma- radó bér egy harmadánál nagyobb összeg e munkások kezéhez nem fizethető ki. A fennmaradó összegek a munkás nevére valamelyik takarékpénztárba fizetendők be. A takarékkönyvet az illető pénzintézet köteles megőrizni. A befizetésről szóló nyugtát a munkaadó a fizetés kiadásávál egyidejűleg köteles átadni a munkásnak. Ezek a befizetett ösz- szegek csak a polgármesteri hivatal engedel- rnével vehetők azután fel. A polgármesteri hivatal csak kivételes alkalmakkor adhatja meg ezt az engedélyt. A háború befejeztével a pénzintézetek az őrizetükben levő takarék- könyveket átadják a illető város előjáróságá- nak, mely azután annak a fiatalkorú részére való felhasználásáról gondoskodni fog. A rendelet április harmadikén lép életbe.

Nem kell tovább ezt a kérdést feltenni, honnan meríti a német nemzet erkölcsi és anyagi erejét. Vasakartát, kitartását, ellenálló képességeit és oly sok más jeles tulajdonait.

Szeme fénye az ifjúság, mely a nemzeti élet útjára fog lépni, hogy megőrizve a germán nép őstulajdonságait, ne gyengítse a nemzet erkölcsei és fizikai erejét, hanem még súlyosabbá és még erősebbé tegye.

Nálunk ? Az egyéni szabadságnak meghamisított fogalma, a korai önállóságnak agyrémig menő kiterjesztése ifjú munkásainkat elpuhitja, egész erkölcsi felfogásában megrendíti. Tönkreteszi. Száz és száz alkalmunk van tapasztalni, hogy pl. iparos-tanoh- czaink, iparosi segédeink, fiatalkorú munkásaink mily önérzeti tultengésben leledzenek. Szabad a vásár. Az hitesebbek tanácsa, óvása csak reájuk nézve értéktelen. A tringeltekért görnyednek, mig markukba jut. Ezek a trin- geltek aztán átkos életet teremtenek. Hamis önérzetet és lelket, testet tönkretevő bűnözésekre vezetik az ifjú munkás generácziót. Nálunk is elérkezett az idő, mikor fel kell már végre eszmélnünk. Szakítani kell a korlátlan szabadságnak büszke hivalkodásával. És a gyermeket vissza kell vinni a gyermek, az ifjút az ifjúságnak korszakába.

Lapunkat a kettős ünneppel kapcsolatban már péntek éjjelre kinyo- mattuk.

Kitüntetés. Veszprómy Sándor munkácsi esperes plébános a napokban kapta meg a Vörös kereszt II. oszt. hadiékitmé- nyes ezüst érmét. Az agilis esperes e szép kitüntetésre különösen a munkácsi népkonyha praktikus szervezésével szolgált rá, mely az 1915. év folyamán tízezer ebédet osztott ki a szegények közt részint ingyen, részint csekély 5—10 fillérért.

A Vöröskereszt egyesületünk mii- könése. 111. Az üdítő. Az. egyesület a házi ezredünk legénységének, üdülőinek, valamint a városunkban megérkezett, elhelyezett katonaságnak megvendégelésére, ünnepi megajándékozására kiváló gondot fordított. És ezen gondozása közben testesítette meg ama két intézménynek létesítését, mely a gyakorlatban igen bevált. Létesítette a vasúti betegnyugvó állomást és az átutazó sebesült és beteg katonák számára szintén az állomáson működő ingyenes étterem megnyitását. Az