Szatmári Hírlap, 1916. január-június (25. évfolyam, 1-51. szám)
1916-03-19 / 22. szám
2 SZAlMARI HÍRLAP, A háború tájképe. Az olaszokat nem kis mértékbea csábította az az önérzeli tul- tengésben leledző gondolat a hitszegésre, hogy nagyhatalmi jellegükkel európaizálni fogja súlyúkat. Az európaizálás gondolata és a háborúba való beugratása most legnagyobb bajává, átkává fejlődött. Mert nem csak ellenünk, a maga benső támadásai ellen, de valósággal az entente ellen is harczolnia, védekeznie kell. A háromszorosan csavart kötél a nyakán van Cadorna taktika mesternek. A talián oflenziva több, mint félmillió emberébe került. És csütörtököt mondanak, szégyenletes kudarczot a mostani támadásai is. A legszélsősebb egoizmus is parancsoljá tehát a gőgjükből kiábrándult taliánoknak, hogy a maguk háborúját koczkára ne tegyék szövetségeseink érdekében. Támadásokat intéz tehát ellenünk a lavinák és hófuvatagok ellenére is, hogy hivatkozhassék, azzal védhesse magát : ime a franczia fronton avval segít, hogy leköti támadásaival a magyar és osztrák seregnek — egyik hatalmas erejét. De a írancziák nem nyugszanak, türelmetlenül követelik az olasz segítséget. Hát a talián szem- szurástól küld népséget és katonaságot a front mellett való szolgálatra. De sem harczoló katonát nem adhat, sem pedig Németországnak hadat nem üzenhet. Bent pedig a maga országában, a parlamentben nyakán érzi a nekünk szánt kötelet és hiába akar megbukni Cadorna taktika mester . . A szocziálista vezér forradalommal fenyegeti, a mi legtöbbször lámpavassal jár. Az angol és franczia zsoldban levő sajtó brutális támadással kavarja a parlamentet. Cadorna tehát még mindig oda van és lesz lánczolva a kormány- pádhoz, hogy a felelőségtől ne szabadulhasson. * Verdun ostroma az egész világ feszült figyelme és várakozásainak láza közt tovább folyik. A francziák tisztában vannak, hogy ez a támadás mindig erősebb, borzalmasabb lesz. Azért vezéreitől, csapataitól szinte lehe tétlent kíván a franczia hadvezetőség. A kiadott hadiparancs azt mondja, hogy pl. Forges szakasz parncsnoka nem fejtett ki kellő el- lentállást. Hadi törvényszék elő állittatik. „Vagy győzelmesen feltartóztatni az ellenséget vagy meghalni 1 A tüzérség minden hátráló csapatra tüzelni fog.“ A verduni csatának jelentőségét szokatlan nyíltsággal tárja fel a „Le Journal“-ban Humbert szenátor: „Vagy legyűri Németország Francziaországot vagy belepusztul a támadásokba . . Az ellenfelek egyike vérvesztességben kimerül, össze- roskad.“ Vájjon melyik ? A német újabb és újabb sikert arat. * Az oroszok is uj offenzivába akarnak kezdeni. Vagy talán már bele is kezdettek. Természetes, hogy ez a támadás is a verduni ostrommal van összefüggésben. Hogy miért? Mindenki tudhatja. De hire jár, hogy Oroszországban pedig államcsíny van készülőben A portugál háború epizódként érik. Együtt vannak hát a királygyilkosok, forradalmárok, hitszegők, az ámitók és embermészárosok. A banda talán még most sem teljes. Az Uniót a németek páratlan sakhuzása gondolkodásra méltó helyzetbe hozta. Az amerikai nép lelkiismerete megmozdult, a minek első jele egy a múlt heteken lefolyt bazár ünnepen történt tüntetés a központi hatalmak mellett. A tanuló-ifjuságának mezőgazda- sági munkáinkba való beállítását komolyabban kel! értékelnünk, mint általán még mindig értékelik. Azon híreket, melyek a diák-munkásoknak a munkába való beállításáról innen is, onnan is érkeznek, ne kicsinyeljük le egy gesztussal vagy boldog mosollyal. Ifjak mentek el iskoláinkból a frontra, a lövész árkokba, a szatmári iskoláknak is vannak már elesett hősei. A hadvezetőség, a tisztek elragadtatással nyilatkoznak a diákságnak érett komolyságáról és hősies viselkedéséről, kitartásáról. Ez az ifjúság itthon való harczunkban is ilyen lesz, ilyennek akar lenni, ha őket okos, tapintatos és körültekintő intézkedések a mezőre, a gazdasági rnúnkák- nak végzésére hívják fel és lelkesítik. Össze kellene jönniük a tanfér fiuknak. Komoly szám- vettéssel kell ezt a hazafias és életkórdéses ügyet megbeszélni. Ott a csatatereken, a katonaságnál nagy értékét képvisel az ifjúság. A diákság. Ezt az értéket itthon való harcunkban fel nem fogni és munkává nem váltani: nagy vesztessége lenne a nemzetnek. A nemzetnek, mely ma legküzdelmesebb életét ős erőfeszítését éli. Az ismereteknek tömege mi csekélyebb érték a nemzeti nagy küzdelemben? Vagy még most is az az átkozott felfogás áll útjába a diákság munkájának felhasználását illetőleg, hogy lesz a hogy lesz. Sajnálatos czinizmus. Veszélyes elbizakodottság. A parlag mezők intenek felénk, hogy minden legkisebb munkaerőt hozzunk mozgásba. Ezt az intést még most sem látjuk ? A taoférfiak látják. Lehet, hogy fent ... az őrtoronyban is látják. Hát cselekedjenek is. A divatliölg-y és az ibolya. Teljes bájának pompájában, tavaszi pongyolájának kecsességével megy a kertbe a divathölgy. Mióta nem volt! Se jobbra, se balra nem néz, hanem nyílegyenest a kertnek, szinte rejtett zugához siet. Az ő kedves ibolyáihoz. Hiszen már virulniok kell. A hóvirág már mióta megelőzte 1 És csakugyan ! Hófehér kezével belenyúl az ibolya-bokrokba. Mert szemével egyetlen kéklő fejecskét sem lát. — Végre . . ugy-e kis szerényke. Hiába bujkáltok, féltek tőlem. Mégis megleltelek. Itt vagytok ! És most érzi pompás illatát a szerény kis kék virágnak. — Mily gyönyör, miíy szelíd illat — beszéli maga-magának. És a beczéző divathölgynek e pillanatban füle cseng, . . lelke megrezeg. Halluci- nálok ? Vagy valóban a rege világa szólal itt? És nyomban, a bokorból hallja: —- Miért hódolsz akkor oly oktatlanul a drága és bóditó’ vizeknek ? Ha tudod, hogy mi az igazi illat. Es a pompázó ruhának, ha ha órezed, mily szép az egyszerűség. A divathölgy most feleszmél. — Oh te kis elmaradott, félrehuzódott csöppség. Nem tudod-e, hogy divat is van a világon ? — Tudjuk, felelték a szerény ibolyák. Es mintha muzsikának gyönyörű hangjai olvadnának össze elragadó harmóniában : úgy felelnek karban: A kis ibolyácska egykoron Nem lakott oly rejtett tájakon. Hanem virágos kert közepén, A mint a regéből tudjuk még . . . A divathölgy szinte megremegett. És idegesen tépi a muzsikáló ibolyákat. Aztán telhetetlenül aggatva bóditó haját, szemérmetlenül csaknem meztelenül hagyott mellét; kezében is nagy-nagy csokrot téve — sietett, szaladt a csodás ibolyáktól tündér szép termeibe. De ime uj csuda : Mire felér, ámulva veszi észre, hogy a sok ibolya elhervadt. És illatát vesztette. Csak egy, egyetlen egy maradt meg kéksé- ges bájában, kedves elevenségében, beszédes szemeinek ellenállhatatlan édességével, ruhájának megkapó egyszerűségében. A divathölgy arczát haragos pir futotta el. — Mit tesztek velem ? Mi csúfságra jártok,velem ? És a maga lényében maradt, egyetlen szál ibolya, halkan, esedesen suttogja: — Mikor a paradicsomban virágos kertnek közepén csillogtunk ._. dicsértek, ünnepeltek, de nem szerettek. És megcsaltak. Hanem, mikor Isten a virágoknak nevet osztogatott, a tolakodók miatt utoljára maradtunk. Es elszomorodtunk, elhánytuk hamis ruhánkat és szerényen járultunk az Úrhoz. — Ti lesztek, ibolyák, szólt az Ur, a tavasz legkedvesebb virága, ha igy, szerényen, eziczoma, czafrang nélkül maradtok. Mindenki dicsősiteni és szeretni fog. Az emberek hódóinak nektek. Pompás illattal töltitek be a léget és sziveket. Hóditók lesztek. És megért titeket minden érző szív. S mi meg fogadtuk az Ur rendelését. Félre vonultunk, de a te pompádat kaczérsá- godat nem bírjuk elviselni. Élfonnyadunk, meghalunk az ilyen meztelen kebleken. Ibolyka. A hősök sírjára. Egy urhölgy, aki „Egy öreg asszony“ aláírással lelkének nemcsak nemességéről, de ifjú lelkesedéséről és tollának elevenségérő, szépségéről tett már annyiszor bizonyságot : „Mire kitavaszodik“ czimen tárczát irt, melyben felhívja a nő világ figyelmét és jó szivét, minden magyar ember figyelmét arra, hogy ahidontuli temetőben nyugvó hősök sírját közösen gondozzák, esetleg egy-egy sírnak állandó ápolását elvállalják. Erre a levélre megindult a gyűjtés. Dr. Oöbl Alajosnő urhölgy mindenre kiterjedő, meleg lelkesedést hordozó lelkében talált a felhívás első visszhangra. Érre a visszhangra kaptuk a kezdeményező urhöJgytől most a következő sorokat. — Miután Szatmár legnemesebb asszonyának egyike megkezdette a gyűjtést a hídon túli temetőben nyugvó hősök sírjának rendezésére, arra kérem becses lapjukat, szíveskedjenek ezt az ügyet felkarolni, mert bizony szégyen az, amilyen elhagyatott állapotban vannak azok a sírok. Mi szives^és nemes készséggel teljesítjük a jogos és nemes kívánságot. És rovatot nyitunk a kegyeletes akeziőnak. íme az első alkalommal is tehát a következő adományokkal számolunk be: Dr. Góbi Alajosné .... 10 K.— Egy öreg asszony .... 5 K.— Lovász Győző.............................2 K.— Dr. Lahocsinszky Bála ... 2 K.— Összesen: . 19 K.— Szatmár 1916. márcz. 15-én. Kiadóhivatali főnök. _______Szatmár-Németi 1916 márczius 19. A Vöröskereszt Egyletnek Szatmár vármegyére és városra kiterjedő működése. (I) A tagok száma. A rendes tagok száma a háború előtt 106, a háború folyamán 416-ra emelkedett. A Vöröskereszt Egyesület nagy értékelésére ez a háború megtaníthatta a nemzeteket. Minket magyarokat is. Megtaníthatott arra, hogy ennek az intézménynek párhuzamosan kell fejlődnie a hazát, nemzetet védő hadsereggel. Erősnek kell lennie anyagi és erkölcsi erőkben. Hogy béke idején is mozognia, gyűjtenie és izmosodnia kell. Nem csak a háborúra szól, hogyha békét akarsz, folyton készülj a háborúra, de a háború e nélkülözhetetlen szervére is. Ha a háborúban az a mentő, az az angyali oltalom akarsz lenni, amiért megszülettél : készen légy mindig a háborús tevékenységre. Népszerűsíteni, ismertetni kell, ahol csak alkalom van ezt az egyesületetet. Már a népiskoskolákban, a polgári fiú és leány iskolákban, gimnáziumokban. Oly sok elméletet öntünk mi az ifjúságnak koponyájába. Töltsük meg lelkét az erkölcsi szépnek eszméjével is, fejlesszük gyakorlati érzékét is. Millió és millió füzetnek kellene keringeni a nép közt is népszerű, érthető nyelven a Vöröskereszt fönséges hivatásáról. Az iskolán kívül is gyakran fel kellene venni tanítási, előadási anyagul. Igazsága van a középpontnak, hogy a tagok számát kevesli. A helyi választmány is érzi ezt és meg is indította a mozgalmat a tagok gyűjtésére, (b) Gróf Apponyi Albert a „Szent István Akadómi“-án márczius hó 23-án a Sz. I. T. 62. közgyűlése után „A keresztény világnézet és tudományosság“ czimmel előadást tart.
