Szatmári Hírlap, 1916. január-június (25. évfolyam, 1-51. szám)

1916-03-12 / 20. szám

XXV. évfolyam 1816. márczius 12 20. szám Szatm & p-N ém e ti, (HETI SZEMLE) POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI LAP ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egész évre 10 K — f. Félévre — 5 , — . Negyedévre — 2 K 50 f. Egyes szám ára 6 fillér. Tanítóknak és kőzműiparosoknak egy évre 8 korona Amerikai Egyesült-Államokba — egész évre 3 dollár Felelős szerkesztő : BODNÁR GÁSPÁR. Laptulajdonos A SZATHÁR-EGYHÁZMEGYEI IRODALMI KÖR. A kiadóhivatalt illető összes küldemények, pénzek, hir­detések stb. Pintér József kiadóhivatali főnök czimére Egyházm. Alapitványi Pénztár küldendők. Pályázati hirdetések egyszeri kdzlése 5 korona ----------------- Nyilttór sora 40 fillér. ----------------­mi nden héten kétszer: szerdán és vasárnap. A fehér galamb újra kiszállott a háború bősz hul­lámaitól ostromlott fogságából; lel­kének hatatalmával, a krisztusi bé­kének olajágával, a lelkismereteket megrázó, busougó szózatával. Az isteni küldetésnek tudata sugárzik ki atyai intéséből, me­lyet fejedelmek és népek eszéhez, szivéhez és akaratához intéz. A böjti időnek küszöbén irta meg ezt a történeti okmányt, mely minden időben tanúságot fog tenni arról, ki őrizte meg a krisztusi békeség­nek értékét és a kultúra iránt való érzékét. Ismételt békekiáltása ez a szózat Krisztus helytartójának, a kinek hall­gatnia nem szabad. És nincs két­ség benne, ezt a pápa maga is megállapítja, hogy ha előbbi szó­zatainak, kérésének, sőt könyörgé­seinek „nem is volt a kívánt hatása, mégis mély visszhangra lelt és mint egy balzsam ömlött el a hadviselő népek, sőt az egész világ népei kö­zött. És élénk, forró kívánságokat gerjesztett az iránt, hogy a véres konfliktust minél, gyorsabban el­intézve lássák. És ne engedjék meg a czivilizált Európa öngyilkos­ságát.“ Nincs kétség benne, hogy a pápának újabb szózata szivén ta­lálja a fejedelmeket és népeket is. Lehetetlen, hogy azok- a gonosz ve­zetők, kik — egyik magyar nagy­páholy szónokának beismerése sze­rint is— nagy, kézzel fogható okozói a világháborúnak, lehetetlenség, hogy ne érezzék a kereszténység fejének nyílként repülő szúrásait. Hiszen az ember bár mily mélyen bukik bele a tévedéseknek bűnös szándékoknak és* * * gonosz tetteknek örvényébe — teljes, egész ördögöggé még sem válhatik. De a fejedelmi k akaratátlenv iig- zik a nemzetek vezetésért törtető államférfiak. A véres, borzalmas eseményeknek örvényébe kerülve nem rendelkeznek többé sem tisztán­látással, sem a magábaszállásnak erejével. Hogy tehát az egyház fejének intésére nem hallgatnak, hogy a háborút előidéző vezető férfiak a szinte ordító harczi eredmények után is csökönyösök maradnak, sőt a népeknek, nemzeteknek elaltatá- sára, félrevezetésére győzelmüknek bekövetkezését hirdetik : lélektani és erkölcsi okai vannak. A gonoszok útja, hogy bár lát­ják, sejtik a bekövetkező biinhődést, a lesújtó villámnak igen forró lég­nyomását érzik fejük felett; bár a bekövetkező népforradalomnak mo­rajló zaja fülükbe jut; bár nem egyszer tekintenek remegő lélekkel a lámpavasakra és a nép rögtön Ítélő bíráskodására: húzzák, halasztják az idők teljének bekövetkezését. A nemzeti becsületnek és méltóság­nak leplét boritják a rettenetes hul­lákra. Apáknak, fiuknak, testvérek­nek és értékes közembereknek kö­zös sirjára. Hogy meddig fog sikerülni el- ségeinknek ez a bűnös tusakodása, megálltakodása: ki mondhatja meg ? A fehér, szelíd galamb sem mond­hatta meg. De hogy vége lesz az Ki kezdje? — A Szatmári Hírlap eredeti tárczája — Ki kezdje ? A minapában ezen a czimen közöltük azokat a nyilatkozatokat, melyek hölgyeink leikéből igazán őszinte önvallomá­sokat váltottak ki a zsarnok divat ellen. Meny­nyire érzik ők is a nehéz idők küzdelmeit a családi szentélyekben. A férfi lemondását ruházatában, megszokott életmódjában. Mily kényszerbőjtöket kell átélniük a mérhetlen hús drágasága miatt; csak azért, hogy a divat szeszélyeinek eleget tehessenek. A lemondó, az áldozatra kész léleknek szépségével és megnyugvásával hódolnának az egyszerűség­nek, a ruhaviselet állandóságának ... de ki kezdje ? Ha egyesek szembe szállanának az őrült divat szeszélyeivel: a világ lené­zéssel, szánalommal sújtaná. A férfiak ma­guk is félnek a könyörtelen kritikától, ha hitvesük elmaradna a folyton váltakozó divat követelményeitől. Hát ki kezdjed Igen, ki kezdje. Erre a lólekből, a lemondani tudó női lélekből szakadt kérdésre igen határozott és meggondolásra méltó feleletet kaptunk. Kezdje az Oltáregyesület, melynek tagjai az Eucharisztia erősségével és rendíthetetlen hitével vannak felvértezve. A kik a lemon­dásnak, az Isten templomainak felruházása körül, a sebesülteknek varrott fehórnemüek- nek és más ruha daraboknak megkószitósó- vel és ajándékozásával jogot szereznek arra, hogy ők maguk az egyszerűségnek, az ál- • ladóságnak, a biztosságnak, a világi hiúsá­gokkal való szembeszállásnak apostolnői le­gyenek. Kezdjék a nemes Nő-egyesületnek tagjai, kik szintén megmutatják, hogy mily lelki erő, önméltóság és lemondani tudás lakik lelkűnkben e nagy, megrázó időknek hullámvetései között. Akik árvákat ruháznak szintén. Könnyeket törölnek és titkos szegé­nyeket keresnek fel. Ezekkel az értékekkel szemben a divat zsarnokságának meg kell tompulnia. El kell hallgatnia a világ kriti­kájának és megszólásának. Az egyszerűség, az állandóság illik igazán azoknak leikéhez, akik a lélek útjait, (a jótékonyságot, a köny- nyek letörlését, és árváknak megmentését) járják és művelik. Kezdjék a derék tanítónők, ak,k a nemzet leányait nevelik s akiknek példát kell adni arra, hogy az egyszerűség­ben és keresetlenségben van az igazi szép­ség. És hogy a nőnek az értékét nem a külső pompa, hanem a lélek szépsége, lemondani tudása és egyéni tulajdonságai teszik. Oh! mit tehetnének ezek a nők, ezek a jólelkü hölgyek a divat ellen való harcznak megkezdésével és alkuvást nem ismerő, ki­tartóan erős fellépésükkel. Szebb, fönségesebb, tiszteletreméltóbb áldozatot nem hozhatnak honleányok, mint ezt a csudákat mivelhető elhatározást, harczot a nemzet számára. A befelé busongó csalá­dok életének megkönnyítésére és lemondani tudó jólelkü hölgyek segítségére. Lehet, hogy itt is, mint mindenütt, az ak- cziő reakcziót fog szülni. Mit törődnek ezzel az önméltóságukat ismerő női lelkek ? A kri­tika úgy is meg van, ha a divatnak minden szeszélyét követik és megfizetik. Ezt a nők tudják legjobban. Nos, kritikát ikapni azért, hogy nagy, magas érdekből lemondunk, hogy a nemzettel tartunk, amely nemzetnek most lemondani tudó, takarékos anyákra, nőkre van szüksége — dicsőség, büszkeség és ön­érzetnek aczélozója. És követőkre találás. * Ki kezdje? Talán igy kellene feltennem a kérdést: — Kik kezdették az őrült divatról való áldozatos lemondást? A czafrangoktól való megszabadulást. Szomorú a felelet. Kezdették azok, akiknek mindjárt a háború elején mélységes gyászt, ömlő kö- nyet és alig elviselhető szívfájdalmat hozott a hir, a vesztességek kimutatása. Kezdik most is azok, akiknek kebléről leszakadtak a magyar ifjúság gyönyörű virágai. Lesza­kadt az apa a családnak fájáról; a testvér a fának ágáról. A fájdalmas lelkek lerázták magukról a zsarnok divatnak bilincseit s magukra vették a gyásznak ruháját, melyet két évnek múltával egyszerű sötéttel cserél­tek és váltottak fel. És ártott-e, árt-e ez a lemondás, ez a változás, ez a józan csere a női egyéniségnek, szépségnek kedvességnek. Oh nem, nemi Az ő egyéniségük csak most lett értékes ! Plasztikai szépségük most nyilvá­nult meg. Leikök jósága, fénye csak most szabadulhatott'fel igazán. Oh magyar nők, mily történeti cseleke­det lenne az, a magyar nők történetének lap­jain, ha ti a harcztereken elesett hősöket, mindet, de mindet a nemzet fiainak tekin­tenétek, tehát anyai lényetek fiainak és sze­rető szivetek testvéreinek. És meggyászol­nátok nem feketébe borult fátyolokkal. . . csak a hóbortos divat békjóinak elvetésével. Az egyszerű és mégis oly szép — nemzeti női viselettel.A viszontlátásig. Riporter.

Next

/
Thumbnails
Contents