Szatmári Hírlap, 1916. január-június (25. évfolyam, 1-51. szám)

1916-03-05 / 18. szám

Kitüntetés. Ő felsége a király dr. Papp Mihálynak, a szatmári cs. és kir. 5. gy.-e. tart. főhadnagyának az ellenséggel szemben tanúsított vitézségi magatartásáért a katonai érdemkereszt 3. osztályát adományozta a hadiékitménnyel. Papp Mihály C3ak nem rég a „Signum laudisM is megkapta. A kisegítő iskola megnyitása. Papp György áll. kisegítő iskolai tanító a hadse­reg kötelékéből elbocsáttatván, működését a szatmári Kinizsi-u. áll. elemi iskolában meg­kezdte. Emlékeztető. Vasárnap (ma) márcz. 5-én d. u. 5 órakor tartják meg a polgári fiú iskolában elhelyezett cs. és kir. tartalék­kórház betegeinek dohány és czigaretta be­szerzésére rendezendő konczertet. A műsor igen változatos és magas színvonalú. Beszé­det mond Tóth József tanár; a programpon­tokat teszik: Füredi Sándor hegedűművész játéka; Borsy István ref. gimn- tanár szava­lata ; Jónásné Baranyi Ilona úrasszony zon­gorajátéka, Bariba Kató és Saja Idus urle- ányok éneke; Hajdú Bözsi urleány és Mar­kos Gyula ur dialógja. Belépti dij 2 korona. Külön meghívók nincsenek. A nagy közön­ség szives pártfogását kérjük a szenvedő, üdülő katonák nevében. (Sajnos ma, épen ezen órákban a kath. papságnak, a hívek ezreinek bensőséges, szép ájtatosságuk van a templomokban. Szerk.) Levél a harcztérről. Seilvássy Gusz­táv dr. szatmári ügyvéd levelet irt szerkesz­tőnknek, mely bensőséges tanujelót adja, mily patrióta a szatmári fiú még a harcztó- ren is. A levélből közöljük a következő so­rokat: 1916/11—22. Az olasz hareztéren va­gyok. Vájjon látjuk-e még az otthont, nem láthatjuk ; nem törődünk az esélyekkel, hogy mi lesz velünk ? Hit és bizalom, kötelesség­érzet tölt el mindnyájunkat, hogy helytállva, a sok megpróbáltatás után megérdemeljük majd a nyugalmat. Ha Isten haza segít ben­nünket : mi meg fogjuk tudni becsülni az otthont. Nem baj, ha sáros, poros is lesz az utczánk, csak szatmári legyen és még egyszer láthassuk. Kedves Gáspár bátyám, nagyon kérlek, jutass el lapodból egy-egy számot a tuloidaii czimre; mert minden sor, mely ha­zulról jön, lelkűnkhöz szól. (Lapunkat e szám­mal megindítottuk az olasz harcztórre is. Szerk) A hústalan napok szaporítása. Már­czius hó 5-én, tehát ma országos állattenyész­tési értekezletet tartanak Budapesten. Az értekezlet elő javaslatot terjesztenek a mar­hahús kimérésének az összes hétköznapokon való korlátozását és esetleg még egy hústalan nap elrendelését illetőleg. Ha az értekezletnek csak ilyen mentő gondolatai vannak, akkor bizony nem sokat remélhetünk tőle. Hagy­junk bókét már annak a hústalan napoknak, melyeket előbb és jobban berendez maga a hús — drágasága minden nagyképü határo- rozatnál. . Hangverseny. Élvezetes estét rende­zett szerdán este a városi színházban a Szat- már vármegyei Lorántffy Zszsánna Egyesü­let a hadi árvák javára. Előkelő közönség töltötte meg a szinházat, kivéve a karzatot, melyet többször kellett figyelmeztetni a he­lyes viselkedésre. A szatmári ötösök zene­kara volt a középpont, mely köré az egyes számok csoportosultak és amely művészi já­tékaival ritka műélvezetet szerzett a közön­ségnek. Külön kiemeljük Hoffmann Ferencz karmestert, aki úgy dirigálásával, mint ki­váló hegedüjátékával állandóan lekötötte a közönség figyelmét. Dank Leo tartalékos fő­hadnagy a szász meingeni udvari színmű­vész és Kiss Miklós helybeli színművész, Dank „Hódolat“ ez. dialógusát adták elő művészi preczizitással és sikerült előkép kí­séretében. Dank Leo 3 háborús életképe, szintén zajos tapsokat idézett elő. Mátray Etelka zongorajátéka kiváló technikáról és zenei memóriáról tett tanúságot. Kölcsey Boró Gyóni Gézától két háborús verset sza­valt biztos fellépéssel és kedves színezéssel. Kéményseprők, tűzoltók s a nél­külözhetetlenség. Valahogyan nagyon gya­koriak mostanában városunkban a kémény- tüzek. Szerencsére a tetők vizesek lévén, min­den különösebb veszély nélkül elmúlnak. Nem tudom, hogy vájjon a fa drágaság miatt Szatmár-Németi, 1915. márczius 5. „SZATMÁRI HÍRLAP“ nagyon elterjedt kőszénnel való fűtés okozza e a gyakori kóménytüzeket, vagy más egyéb is. — Valahogyan nagyon kicsinyek s fiata­lok mostanában a kéményseprő segédek, vagy talán még nem is segédek, csak inasok ők, akik eme közbiztonsági szempontból nagyon is fontos hivatást végzik. (Főleg, ha akad kéményseprő mester, akit évek óta nincs szerencsénk láthatni az ellenőrzésben. (Szerk.) Mint mondják, a segédek bevonul­tak katonának. Ez nem oly mesterség, a- melyre bárki vállalkozik s ahol a behívott segéd könnyű szerrel mással pótolható, mi­vel e mesterséget csak nagyon kevesen tanul­ják. — Sokféle címen vannak „nélkülözhet- len“-ek s igy felmentettek, de ezek között nem szerepelnek a kéményseprők és a tűz­oltók. Pedig ők mindnyájunk vagyonunk és életünk érdekében igazán nélkülözhetetlenek s mondhatni pótolhatatlanok. J. Z. Iskolás gyermekek irtják a her­nyót. Pár hete vetettük fel az eszmét, hogy a tanulóknak legegészségesebb tornászati módszere: a hernyóirtás. Most a nagyváradi „Tiszántul“-ban olvassuk e czimen a követ­kezőket : Éisele Sándor tanító vezetése alatt 70 iskolás fiú irtja a hernyót a velenczei kertekben; tegnap az első szép tavaszi na­pon 409 gyümölcsfát tisztítottak meg a kár­tékony rovaroktól; egész héten tovább foly­tatják ezt a munkát a váradi szőlőhegyeken. A jövő héten pedig már ásni fognak. A 70 fiú két katasztrális hold földet vesz megmun­kálás alá s azt veti be különböző hasznos kerti veteménnyel. Eisele derék példáját kö­vetni kellene minden tanárnak és tanítónak 1 A 43—50 évesek kiképzése. A be­vonulási hirdetmények kifüggesztésével kap­csolatban érdemes megemlíteni, hogy a had­ügyminiszter utal a bevonulandó legénység kiképzése, nevelése és bánásmódját megálla­pító megelőző rendeletéire. Különösen emlé­kezetébe hozza a minisztérium a parancs­nokságoknak, hogy a legénységgel minden tekintetben előirásszerüen kell bánni. Szidal­mazásokat tűrni nem szabad; ha ilyen ese­tek mégis előfordulnának, kérlelhetetlen szi­gorral kell a bűnösöket megfényiteni. A ki­képzéssel lehetőség szerint csakis idősebb, nyugodtafcb altiszteket fognak megbízni. Behozzák a ezukor-jegyeket. A ke­nyérjegy és lisztjegyek után az élelmiszer- árak maximálása, a gabonarekvirálás, meg a hústalan napok bevezetése után elérkeztünk a ezukorhoz. Ez nem azt jelenti, hogy nincs ezukor. Lisztünk, kenyerünk,'ezukrunk is van elég, de be kell rendezkednünk egy olyan terminusig, melyet földi ember nem ismerhet, óvatosságból az állam veszi kezébe a rólunk való gondoskodást. Szabályozta előbb a ter­melést, most a czukorkészletek összeírását rendelte el s amikor együtt lesznek az ada­tok, meg fogja állapítani az egy ember által naponta elfogyasztható ezukor mennyiségét. Ezzel márczius első napjaiban óletbelép a ezukorjegy rendszer. Követendő jó példa. A háború alatt meglazult erkölcsök s más egyebek megjaví­tására érdekes s valószínűleg czélravezető rendeletet adott ki Szekszárd város rendőr­főkapitánya. Szigorúan elrendeli a főkapitány, de csak Szekszárdon, hogy a házi cselédek az utczán csak esti 8 óráig tartózkodhatnak. Vasárnap és ünnepnapon, ha erre gazdájuk­tól külön Írásos engedélyt kapnak, esti 10 óráig nyilvános helyen is megfordulhatnak, ugyancsak Írásos engedély kell ahhoz, hogy a házi cseléd esti 8 óra után az utczára me­hessen. Azokat a házi cselédeket, akiket a megállapított időn túl az utczán találnak, a városházára kisérik, közegészségügyi vizsgálat alá veszik és szigorúan megbüntetik. Fölmentések és szabadságolások kérelmezése. Illetékes helyről kapjuk azt az értesítést, hogy szabadságolások és fel­mentések iránti kérelmeket igen gyakran egyszerre több helyen is nyújtanak be ; akár- hányan pedig az ilyen kérelmekkel közvet­lenül a honvédelmi miniszterhez vagy a ke­rületi parancsnoksághoz küldik el. Fölvilá- gositásul közöljük, hogy mindennemű szabad­ság engedélyezése vagy fölmentés iránti ké­relem mindenkor a járási főszolgabírónál 3 nyújtandó be, aki azokat a vármegye alis­pánjához küldi fel s csak innen terjesztetnek föl az illető szakminiszterhez vagy kerületi parancsnoksághoz. Ezt az utat megkerülni nem lehet s minden olyan kérvényt, amely nem ezen az utón jut a miniszterhez, vagy ke­rületi parancsnoksághoz, elintézetlenül küldik vissza a folyamodókhoz vagy pedig legjobb esetben a járási főszolgabíróhoz küldik vissza véleményezés végett és csak ezután kerül ismét a főispán utján elbírálás alá. Aki tehát nem a rendes utat választja, kérelmének elintézése mindenképen késedelmet szenved. A közönségnek áll tehát érdekében, hogy az előirt szabályokat pontosan betartsa. A parasztgazda meg a vasúti kocsi. A mai idők krónikájához tartozik az a kis leleplezés is, amit Esztetházy Móricz grófnak köszönhetünk, a ki a minap egy parlamenti beszédében elmondta, hogy a kereskedelmi miniszter, aki szintén látja, hogy sok baj származik a vasúti kocsihiányából, legutóbb azért nem vásárolt nagyobbszámu vasúti ko­csit, mert a gyárosok nagyon drágára tartot­ták. Eszterházy azt kérdezte a minisztertől : ha van a kormánynak kivételes hatalma és lehet parasztszekereket rekvirálni, miért nem lehet vasúti kocsit is rekvirálni?! Hát iga­zán más elbánás alá esik a vaggongyáros, mint a gazda ? ! Ismeri magát. Bement egy inas vásárolni a boltba. Távozása után visszahívja a boltos, izenni akarván véle valamit a mesternek. Megkönnyebbülten kiált föl az inas : — Hál’ Istennek! Hogy csak ennyi! Már azt hittem, hogy loptam valamit. Bőroipők alkonya. Amint halljuk, itt is, ott is, a bőrcipők alkonya immár a kü­szöbön áll. Pár hét múltán a cipőtalpak fá­ból készülnek s egy tekintélyes cipőkereskedő szerint a tavaszra már csak a cipők gomb­lyukai lesznek bőrrel szegve, a többi részét fából, posztóból, bársonyból és selyemből fog­ják gyártani. A fatalp német találmány s ép oly hajlékony, mint a bőrtalp. Első lá­tásra meg sem lehet különböztetni a bőrtől. Különféle vegyi utón kószitve faháncsából, vékony kéregből, rostogból összeszőve állít­ják elő a jövő cipők talpát, mely nemcsak oly tartós lesz, mint az edigi mübőrtalp, de vízhatlanabb is s ami a fő: sokkalta olcsóbb. Mig ma egy pár valamire való bőrczipő ára 50 —100 korona, addig egy ugyanilyen minő­ségű fatalpu posztóczipő ára 15—30 korona lesz. Maximált árak régen. Egy szegvári ven­dégfogadós megállapított árai 100 év előtt: Egy por­tió leves bármely féle legyen 2 kr. Tehénhus a hoz­závalóval együtt 4 kr. Egy portiő bármely néven nevezendő Tzuspéis 5 kr. detto be tsinált ide értvén a bőti eleséget is 8 kr. detto Tésztás étel 8 kr. detto Rastélyo3 petsenye, a vagy vese-petsenye 4 kr. detto Sertés hús 9 kr. Egy fertál Tsibe pecsenye 8 kr. Egy portió pujka, vagy borjú hús petsenye 12 kr. Micsoda jó világ volt az ? A magyar és orosz katona bele. Sokféle jelenség szól a mellett, hogy az orosz katona többet eszik. Gazdáink és munkaadó polgártársaink majd mindegyike erősen állítja, hogy a nekik kiutalt orosz hadifoglyok rette­netes nagyétkű emberek. A legnagyobb fa­lánksággal pusztítják a jó magyar föld ter­mékeit s ha kielégítik őket, elvégzik dolgukat becsületes igyekezettel. Ez a köztudatba át­ment megállapítás, a hivatalos fórumokra is eljutott s egy törvényhatóság közgyűlésén élénk derültség mellett, de a legkomolyabb formában került szóba az orosz hadifogoly katona bele. Arról volt szó, hogy a mező- gazdasági munkások számára megállapított 400 gramm liszt kevés, mert — s ezzel ér­velt a szónok nem elég ez a magyarnak sem, akinek pedig csak 7 méter bele van; annál kevésbbé elég az orosz munkásnak, akinek 9 méter hosszú a bele. Az otthon készített cigaretta áru­sítás tilos. A pénzügyminiszter szigorú rendeletet adott ki, amelyben figyelmezteti a kávésokat és vendéglősöket, hogy 100 ko­ronától 1000 koronáig terjedhető büntetéssel sújtja őket, ha otthon készített cigarettát árusitanak. Ezenfelül elvonja tőlük az ital- mérési engedélyt.

Next

/
Thumbnails
Contents