Szatmári Hírlap, 1916. január-június (25. évfolyam, 1-51. szám)

1916-03-05 / 18. szám

2

SZAiMÁRI HÍRLAP.

Szatmár-Németi 1916 márczius 5.

nincs forgalom. A törvényhatósági közutak fenntartásához s belső útjaink fejlesztéséhez nem tudunk anyagot szállíttatni és félbemaradt középitkezéseink nem fejezhetők be. Valószínűleg sir még néhány bank is, az utóbbi válságos években nyakába szakadt ingatlanok fenntartási terhe alatt.

Hogy a jövő milyenné alakítja és változtatja át ezeket a viszonyokat? Nem tudhatni. De igen valószínű, hogy a mindnyájunk által remélt diadalmas béke eljövetele után — ha vissza tér a sebek be- gyógyulását követő normális élet, — az építő ipar helyzete a közállapotokkal együtt ismét javulásnak fog indulni és a törvényhatóságok a már előbb szükségesnek talált köz- ópitkazéseket újból napi rendre tűzik. És a magán építkezési kedv sem maradhat el, hanem friss erővel fog lüktetni a haladás iránti törekvés; és a sok nyelvű szép hazában a délibábos alföldi rónaságon, mint a meseszép hegyes-völgyes tündértájak városai és falvaiban, Kárpátoktól Adriáig állandó egyetértésben, békés munkások vidám dalai és zakatoló gépek zúgása között egy uj és- boldog Magyarország támad fel s virágzó mezőgazdaság, ipar és kereskedelem üt állandó tanyát a sok vértől áztatott és megszentelt hantok felett. Úgy legyen !

Nincs egy csöpp ellenállási képességünk az itthon való harczokban. Mintha ennek az ellenállásnak ereje az utolsó cseppig hős katonáink leikébe költözött volna — itthonról. Szervezetlenül, szétszórtan tűrjük, hogy játszanak velünk, mint a hányt-vetett labdával. És nyúznak, ahogyan csak birnak nyúzni azok, a kik legfőbb élelmi szereinkkel a meggazdagodás forrásaihoz törtetnek. A milyen mértékben felszöktetik az árakat a nagy nyúzok, olyan arányban szedik a nyereséget — a perifériákon a kis nyúzok. Megérdemeljük sorsunkat. Idejében lehetett volna pl. fabeszerzö konzorcziumba állania a polgárságnak is. A mint a fakirályok folyton kapnak fát, úgy kaphatott volna ez a polgári szervezet is. Es a hasznot ő húzta volna, illetőleg fordította volna a fa olcsóbbá tételére. Itt van most a kávé. Igaz, hogy Hollandia elhatározta a részleges kávé tilalmat és ugyanezt tették a skandináv államok is. De ez a a részleges kávétilalom csak azt jelenti, hogy Hollandia az angol gyarmati kávét nem hozza be a régi mennyiségben. Hanem behozza és pedig a régi mennyiségben a maga gyarmatainak termését. Kávé-szükségről, kávó-inség- ről tehát szó sincs. A budapesti spekuláczió azonban rögtön kihasználta a maga javára ezt a változást, mely lényegében semmi sem változtat az előbbi állapoton. S a főváros után persze jönnek a vidéki városok is, melyek ötletszerint viszik fel a kávé árát. A budapesti kávéipartestület. 4 filléres növekedést határozott. Itt nálunk egyszerre 10 fillérrel rukkoltak ki a kávésok. Érdekesen ir egy nagyváradi lap a hasonló kávé áremelésről. A melyik kávéházban felemelik a kávé árát — úgymond —, ott a főnök beteget jelent pár napra. (Aztán elkerülvén a szidást, megy a kávé, mint a karikacsapás — az áremeléssel.) A kávéházaknak a háború óta sokkal jobban megy az üzletük. Soha annyian nem ültek a kávébázakban, mint ma. A folytonos ár- srófolással azonban már elérik a kávésok, hogy a közönséget leszoktatják a kávéházha járásról. Elvégre, ha leszoktattak a mészárosok a husevósről (ott büdösödött meg a nyakukban) a kávéház hiányát is el tudjuk viselni. Még pedig könnyebben.“ Ez az ! Ez az ellenállásnak ereje. Tessenek csak egy kis férfias akaraterőre kapni, a tekintetes kávés ur — ott ülhet magában és gondolkodhatik a háborús jövedelemről. Csakhogy — akaraterő kellene 1 De az ám 1

Sok szó esett már

a Hadiárvák Otthonának érdekében. Sokféle eszme merült fel, de a megvalósulás még messzi. Pedig az lenne a legfontosabb. De hogy a valósulás késik, annak legfeljebb az az előnye lehet, hogy több idő jut a részlet- kérdéseknek megvitatására. Ennek érdekében nem ártana az erre kiküldött bizottságnak időnként való gyülésezése, hogy alkalom legyen eszmét cserélni; mert, majd ha aztán közvetlenül megvalósitás előtt fog csak egyetlen egy gyűlés alkalmával a részletkérdések fölött határozni, félő, hogy egy s másban esetleg elhamarkodott lesz a dolog.

E nemes ügy érdekében óhajtom én is szerény nézeteimet előadni. Előrebocsátom, hogy én a már elhatározott teleprendszernek nem vagyok hive. Az ily családi nevelés hátrányait a menhelyi gyermekeknél van módunk észlelni. Én internátusi rendszer szerint dolgoztam ki egy szerény tervezetet, amelynél a fő elv volt, hogy lehetőleg mindent házilag állítani elő. így a szabó mesterséget tanuló fiuk a saját ruháikat, a czipésztanulók lábbelieket, a leányok a fehérneműket állítanák elő s amellett mindannyian a kertészetet is gyakorolnák. A leányok pedig a főzésben is segédkezvén, közülök jó cselédlányok válnának. Mindezeket az intézetben bent tanulnák a növendékek, bentlakó mesterektől.

De felesleges is e tervről tovább beszélni, mivel elhatározott dolog úgyis a családias nevelés, a tervezett 10—12 családi házban.

De szabad legyen e nevelési rendszerre nézve aggályaimat előadni:

10—12 hadi árva egy családfő gondozása alá ! Már most egyik családnál csak fiuk, a másiknál csak leányok lesznek-e? Mert, ha vegyesen, akkor félő, hogy az erkölcsi nevelés kifogásolható lesz.

A határozat szerint a gyermekek nyáron a koruknak megfelelő ipari vagy földmi- velési szakoktatásban részesitendők. Először is miért csak nyáron ? Hát télen mit fognak csinálni? Igazán szakoktatás lesz-e az? Egy- egy családnál csak egy féle foglalkozási ágat tanulók lesznek-e elhelyezve ? Mondjuk egy czipész családfő; hogy fogja tudni foglalkoztatni 6—8 tanulóját; tegyük fel, hogy a 12 bői a többi még iskolás lesz?

A felügyelő igazgató volna tulajdon képen a telep lelke, az ő arravalóságától függne természetesen a telep virágzása. Én egy tantermes iskolát is építenék a telepre, amelynek tanítója tanitaná az elemi iskolás növendékeket s az iparostanulókat is. A tanterem, mely úgy lenne berendezve, hogy esetleg estenként társalgó helyül is szolgálna, lenne a középpontja a telepnek. Szövetkezet is kellene bizony úgy a szükséges dolgok együttes, nagyobb mennyiségben való beszerzésére, mint a készítmények és termesztmé- nyek értékesítésére. Ezek természetesen mind az igazgató közvetítésével történnének. Egy jó tanitó s arravaló igazgató közösen, egyesült erővel virágzásban tudnák tartani a telepet ; de volna is dolguk, ha teljes ügybuzgalommal akarnának dolgozni. Ezek megválasztása, illetve kiszemléso lesz majd természetesen annak idején a legfontosabb dolog, mert ismétlem a vezetőktől függ minden.

Jankovics Zoltán áll. tanitó

Fehérnemű csalánból. A pamut pótlására igen érdekes felfedezést tett egy ismert tudós. Az erre vonatkozó kísérletek egy Budapest környéki szövő és fonó gyárban folytak, és olyan kedvező eredményre vezettek, hogy most már több más gyárban is előállítják a csalánból készült fehérneműt. A csalán gyűjtést a katonaság is eszközölte és az ifjúságnak is figyelmébe ajánlották. A gyáraknak már nagy csalánkészletük van.

Iái hitte Tolna,

hogy eljő az idő, a mikor deresedett fejű, munkában megörlött öregek lesznek a rek- ruták ? És eljött. Ki hitte volna, hogy eljő az idő, amikor a nagyapáknak is fel kell ölteni azt a csukaszürke ruhát, melyre csak mélységes tisztelettel, kifejezhetetlen hálaérzettel tekinthetünk. És bekövetkezett. De ez az önvédelmi harcz felülmúlja az emberit. Itt az égi segítség, a Gondviselésbe vetett honfiú hit sugározza be a nemzet lelkét s a családi fészektől elszakadt öreg, becsületes magyarok mindössze egy megcsillanó könnyel, egy forró csókkal szakították el ezeket a szálakat. De ez a szemekből kicsillanó könny hősökké avatja őket. Nem zúgolódó panaszokkal, hanem a bősök erős leikével, a komoly idők komoly tudatával, az életnek s halálnak nagy számvetésével állanak a sorba. Az apáink mennek el, akik katonákat, munkát, termést adtak a haza oltárára s most maguk magukat viszik. Áldja meg őket a magyaroknak Istene s legyen munkájuk hősi és dicső, egy sokat szenvedett jólétért, feltámadt reményeiért gyümölcsöző.

A székesegyházban, ma, farsang utolsó vasárnapján (Dominica Quinquagesimae) szentségimádás van. Reggel 6 órakor csendes sz. mise, szentségkitétellel. Egész napon át adoraczio, (szentségimádás.) Este fél 6 órakor sz. beszéd. Hat órakor áj tatossággal kapcsolatos szentségbatéíel.

Szentségimádás. Az Oltár egyesület ma, márczius hó első vasárnapján szentségimá- dást tart. D. u. 5 órakor szent beszéd és ájta- tossággal egybekötött szentségbetótel.

Iskolafelügyelők. Iskolafelügyelői teendők ellátására a folyó tanévre vármegyénkben a következő tanfórfiak nyertek megbízást a kultuszminisztertől: Kincs József áll. isk. igazgató az a vasi és szinórváraljai-, György Mózes áll. isk. c. igazgató a csenged és nagypeleskei-, Neubauer Elemér nevelőintézeti igazgató az erdődi-, Nemes Károly ref. isk. igazgató a fehérgyarmati-, Székely Árpád áll. isk. ig. a mátészalkai-, Veress József áll. isk. ig. a nagysomkuti-, Siető Pál ref. isk. ig. a szatmári-, Jankovics János nyug. rk. iskolaigazgató a vállaji körzetben vizsgáztat.

A vak katonáknak. Dr. Haraszthy Béla egy hivatalos útból kifolyólag 10 K át adományozott a vak katonák részére. (Rendeltetési helyére juttattuk. Kiadóhivatal.)

Rónai Mariska halála. Szelidlelkü, szerény és övéit szerető leány volt. Édes anyjának, rokonainak beczézett leánya volt, akinek életét most lassú, de biztos hervadás rabolta el. Jó bátyjánál, Rónai István csaná- losi plébánosnál lakott már évek óta édes anyjával egyetemben s mikor övéik észrevették a sorvasztó láznak jeleit: minden áldozatot meghoztak, hogy a hervadó leányt megmenthessék. Emberi erők ezt már nem tehették. Csak elodázhatták a halált, mely végre a szentségek vétele után, márcz. 1-én bekövetkezett. Az elhunyt holttestét Szat- márra száltitották és pénteken d. u. helyezték édesatyja sirja mellé a közönség és rokonság nagy részvételével. Az ö. v. f. n.

Kártérítés. A hadiszolgáltatásokról szóló törvény alapján kiküldött bizottság a szatmári áll. iskolák épületeiben talált károkat 3000 K, a Tanitókháza kárait 18.876 K 73 fillérben állapította meg.

Hivatalos órák a Gazdasági Egyesület titkári hivatalában. A Szatmárvár- vármegyei Gazdasági Egyesület titkári hivatalában a hivatalos órákat f. évi március hó 1-től kezdve délelőtt 8 órától délután 1 óráig tartják.