Szatmári Hírlap, 1916. január-június (25. évfolyam, 1-51. szám)

1916-02-20 / 14. szám

XXV. évfolyam.

SxatméF-Németi, 1916. február 20.14. szám.

SZATMÁRI HÍRLAP

(HETI SZEMLE)

POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI LAP

ELŐFIZETÉSI ÁRAK:

Egész évre 10 K — f. Félévre — 5 , — ,

Negyedévre — 2 K 50 f. Egyes szám ára 6 fillér.

Tanítóknak és kézmüiparosoknak egy évre 8 korona Amerikai Egyesült-Államokba — egész évre 3 dollár

Felelős szerkesztő :

BODNÁR GÁSPÁR.

LaptulajGonos

A SZATMÁR-EGYHÁZMEGYEI IRODALMI KÖR.

A kiadóhivatalt illető összes küldemények, pénzek, hirdetések stb. Pintér József kiadőhivatali főnök czimére Egyházm. Alapítványi Pénztár küldendők. Pályázati hirdetések egyszeri közlése B korona ----------------- Nyilttér sora 40 fillér. ----------------Megjelen

ik minden héten kétszer: szerdán és vasárnap.

Hadi árvák otthona.

Irta: Erdélyi István városi főmérnök.

A nagy háború második esztendejében egy szép és nemes eszmét vetett fel a háborús idők nagy vihara, mely a hazáért halt dicső hősök árváinak a jövő Magyar ország számára való megmentését és a társadalom hasznos tagjaivá nevelését tűzte ki feladatul.

A gyermek-menhely helyi telep bizottságát illeti meg az elismerés, hogy mozgalmat indított meg az iránt, hogy Szatmár-Németi sz. kir. város területén az állam, a város és a társadalom támogatásával egy gyermek-otthon vagy „Gyermekfalva“ intézmény létesüljön, a melyben az 1915. aug. 31-én tartott ülés határozata szerint, első sorban a helyből és környékről kikerülő szegény hadi árvák nyernének eleihelyezést és neveltetést s a bizottság elnöke átiratban felkérte városunk érdemes polgármesterét a hadi árvák otthonának városunkban létesítése iránti való tárgyalás megindítására.

Városunknak első tisztviselője az eszmét magáévá tevén s melegen felkarolván, bevonta a megindult mozgalomba a gyermekvédelemnek hazánkban első helyen álló kiváló előharcosát, Eötvös Károly Lajos ny. kir. tanfelügyelőt, a ki igaz örömmel és lelkesedéssel vett részt a további mozgalmakban s 1915. évi október 23-án az ő részvételével megtartatott az elsőszükebb körű értekezlet, a hol is a telep mikénti elhelyezése és berendezésének kérdésében folytatott eszmecsere alkalmával Eötvös K. Lajos kifejtette, hogy mi módon tartaná czélszerüen és helyesen felépíteni és milyennek óhajtaná látni a hadi árvák otthonául szolgáló gyermektelepet ? Ugyanakkor az is megállapittatott, hogy az intézmény létesítéséhez mintegy 18—20 held terület lenne szükséges, a mely mint alapítvány a város részéről lenne felajánlandó. Ezt megelőzőleg a gyűjtés is megindult a „Hadi árvák otthona“ javára és már október 23-án a gyermek menkely helyi telep bizottság által rendezett gyermeknapok jövedelméből és egyesek adományaiból 1647

korona 56 fillér küldetett be és vétetett kezelésbe mint különalap a városi közpénztárnál.

A város közönségének közreműködéséhez és segélyéhez történt hozzáfordulás nem volt pusztában elhangzó szó, mert a polgármester előterjesztése folytán a városi Tanács a hadi árvák otthonának alapítását csakhamar napi rendre tűzte és a gazd. szakbizottság javaslatával 1915- nov. 8-án a biz. közgyűlés elé terjesztette, a mikor is 136 sz. alatt a következő emlékezetes határozat hozatott:

„Biz. közgyűlés belátván azt, hogy a háború következtében az államra közhatóságokra s a társadalomra háruló emberbaráti s gyermekvédelmi feladatok között egyik legelső rendű és legsürgősebb kötelesség a háború folytán árván maradt gyermekek ügyének felkarolása, a hadi árvák megmentése, istápolása, eltartása s felnevelése, — Szatmár- Nómeti sz. kir. város közönsége nevében egyhangúlag elhatározza, hogy a hadi árvák elhelyezésére a város területén felállítandó otthont alapit, a melyben első sorban a szatmári illetőségű hadi árvákról kíván gondoskodni.

Ezen elvi jelentőségű elhatározás kapcsán a kivitel részleteit s módozatát illetőleg biz. Közgyűlés csupán annyit állapit meg, hogy az Otthon szervezetére vonatkozólag

Széchenyi István gróf és a magyar nép . ..

— A Szatmári Hírlap eredeti tárczája. —

Irta: BODNÁR GÁSPÁR.

A mi önvédelmi harczunk már javában dúlt és a magyar földmives, a magyar falu népének vitézségéről, csudás magatartásáról a legendák szövődni kezdtek, mikor e lapnak hasábján egy vezércikket Írtam a legnagyobb magyarról.

— Szép, erős vonásu czikk, mondotta nekem egy úri ember, de talán nem igen illeszthető be a mai háborús milliőnkbe.

Szinte belesáppadtam ez ítélkezés hallásába. Nem válaszoltam akkor érdemlegesen reá. Hiszen oly sokat kellett volna mondanom, hogy ilyen gondolkozást és ilyen ítélkezést közelebb hozzam azon intenczióhoz, azon elmélyedéshez, aminek hatása alatt ón a magyar népnek, a falu népének, a földmives népnek legendás viselkedése kapcsán a legnagyobb magyarról emlékeztem, Írtam.

Oh be sokan lehetnek még, akik mikor kipirult arcczal beszélnek a magyar nép dicsőséges harczi tetteiről, egy makulányit sem

emlékeznek azokra, akik a magyar paraszt, a magyar falu népét mindig igy ismerték, ahogyan most megismerte maga a nemzet. Amely nemzet csak a nemzet fájának virágaira, koronájára, derekára vetette tekintetét bizalmát, haladásának iránytűjét jő idő óta. Nem emlékeznek a Vörösmartykra, a Vas Gerebenekre és főleg lelkűk nem száll el a, nagyezenki sirhoz, ahol porladozik az a fej, az a szív, az az ajak, amely merészen mondotta ki a nagy szót, hogy :

— Magyarország nem volt, hanem lesz.

Voltak idők, szomorú, csüggeteg idők, amikor ezt a nemzeti nagy jóslást különféleképen igyekeztek magyarázni. Úgy, hogy a a magyar történeti mult, a múltnak dicsősége is elvész, ha hazánknak jövője előttünk, az élő nemzedék előtt száll sirba. Vörösmarty Mihály imádságos Szózatára is rámagyarázták, hogy a nemzet halálát jósolja. Sirt, melyet népek állanak körül, melybe nemzet sülyed el. És a népek szemében gyászkönny ül, mert olyan nemzet hanyatlik a magyarral sirba, mely a részvét köny- nyeit megérdemli. A költőkirály megdöbbent mikor észrevette, hogy mi értelmet tulajdonítanak a Szózat idevonatkozó sorainak. És gyermekeinek is megtiltotta, hogy e sorokat hangoztassák, mikor a nemzet imádságos énekét szavalják. Mert ő nem a nemzet haláláról énekel. Ő a halál képében a nemzet életét, jövőjét zengi. Úgy miként a politikai és társadalmi életben a nagy magyar, Széchenyi is a nemzet jövőjét jósolja. Ä nemzet múltja dicső volt. De jövőjének még szebbnek, még ragyogóbbnak, még erősebbnek kell lenni. El kell foglalnia Európa szivében az ő gondviselésszerü missióját és meg kell hajolnia előtte a ezivilizált nemzeteknek, melyet eszével, szivével, akaratával és kul- turképességével utóiért, sőt 'sok tekintetben versenyre hivott.

*

És tudjuk meg, hogy’ a legnagyobb magyar az ő jóslását nem röpke szálló igeként mondotta ki. Ez a mondás fajának mélységes ismeretében, bizalmában gyökeredzik.

A mi most a csatatereken bámulatba ejtette nemcsak magát a nemzetet, melynekmil- liója csak most ismerte meg a magyar falu, a magyar föld népét, hanem bámulatba ejtette a világot; annak az erőnek, annak a szívósságnak, annak a vaserőnek erős, tiszta és világos tudatában volt Széchenyi István.

— Tudjátok meg már, mit ér a^magyar, mondotta egykor. És főleg a nép. És gyakran és sokszor rámutatott a magyar falura, a magyar parasztra. A nemzet fájának gyökerére. És mondogatta:

— Nézzétek: ez a nemzet. A nép. A magyar nép. A falu. A magyar falu. Itt csörgedez az igazi magyar vér. Itt fekszik a gyökér. Innen kell venni a hajtásokat. A magyar csontból. Mert erős az. Nem tud, nem akar görnyedni. A magyar lólekből, a magyar koponyából. Világos, tiszta, értelmes fej, mint a szép napnak reggele. A magyar szívből. Aranyos az, mint a napsugár. Nemes, mint a drágaércz. Csudásan jó, mint a lágy-