Szatmári Hírlap, 1916. január-június (25. évfolyam, 1-51. szám)
1916-01-09 / 2. szám
XXV. évfolyam. Szatmáp-Németi, 1916. január 9. 2. szám. s *• ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egész évre 10 K — f. Félévre — 5 , — , Negyedévre — 2 K 60 f. Egyes szám ára 6 fillér. Tanítóknak és kézműiparosoknak egy évre 8 korona Amerikai Egyesült-Államokba — egész évre 8 dollár Felelős szerkesztő : BODNÁR GÁSPÁR. Laptulajdonos A SZATMÁR - EGYHÁZMEGYEI IRODALMI KÖR. A kiadóhivatalt illető összes küldemények, pénzek, hir detések stb. Dr. Balckay Kálmán kiadóhivatal, főnök ozimére Szatmár-Németi Szeminárium küldendőki Pályázati hirdetések egyszeri kOzlése 5 korona ----------------- Nyllttér sora 40 fillér. ----------------Me gjelenik minden héten kétszer: szerdán és vasárnap A habom keserű kísérője a nyomor is kezd jelentkezni itt is, amott is. Mert úgy van a dolog, hogy ezekben a háborús időkben az emberek helyzete két szélsőségben leng ki a normális társadalmi viszonyoknak megzavarásával. Egyeseknek a háborús idők jólétet, sohasem remélt bőséget hozott. Sokan azonban elvesztették a béke időknek minimális jólétét is. Elvesztették keresetükét, előbbi porczióju- kat és nemcsak a nélkülözésnek, de a nyomornak útjára löködtek. Már valósággal grassál a kiáltó szükség egyes tűzhelyeken a téli időben is, de főleg szövetséget talál magának majd azon idő alatt, mikor tél anyóka elköltözik és a föld megmozdul, hogy áldásaival felszabadítsa a súlyos megpróbáltatások alól a szegény embereket is. Nem a múlt telet éljük. A múlt télre még mindig maradt valami segitő anyag a békés időből. Az ittboumaradottak sorsáról gavalóro- san gondoskodva volt, úgy hogy bizony alapja volt annak a hírnek, mely szerint a hadsegélyezettek egyik része urizál. A mostani télre már minden készlet elfogyott. A drágaság mér- hetlen lett. A hadi-segélyeket is mérőre kellett tenni, úgy hogy bizony a hadsególyezettek átlag tömegén kivül ezren és ezren vannak, a kiket sok gyermekük miatt jobban kellene megbecsülnünk és segítenünk is. És főleg azokat, a kik a maga hibája nélkül rongyosok, éhesek, mert a háború áldozatai lettek. A társadalmi jótékonyságnak itt nagy kötelességei vannak. Segi- teni kell rajtuk okvetlenül. Fel kell keresnie őket s főleg a család munkabíró tagjai részére keresetről kell gondoskodnia. Legalább is olyan keresetről, melyből a mindennapi kenyér megkerül. Sajátságos tünet, hogy bár minden téren érezzük a munkás kezek hiányát, mégis vannak családok, a hol arról panaszkodnak, hogy nem tudnak a legkisebb állandó keresethez jutni. Ennek a jelenségnek okát minden bizonnyal a szervezetlenségben kell keresnünk. Pedig a folytonos könyöröd- ményt nem birja el a társadalom. Nem is szocziális jótékonyság mindig a könyöradomány. A szocziális czél ott van, a hol munkát adunk a munkásnak, a dolgozni tudó karoknak, hogy könyöradomány helyett a megérdemlett munkabérrel válljék egészséges, hasznos részére nemzet testének és lelkének. Ot tiz koronás segitségekkel csak rövid időre toljuk odább a nyomort s nincs annyi pénze még ;a legbőségesebb jótékonyságnak sem, hogy megszüntesse a nélkülözést.. Bátran kimondjuk, hogy a társadalmi jótékonyságnak nem az a főrendeltetóse, hogy könyöradomá- nyokat gyűjtsön csak. Ez is. De az áidások forrását, a szocziális tevékenységnek gyümölcsöző ereit akkor nyitja meg, ha az irgalmasságot munkanyujtással, tehát legczól- ravezetőbb adománnyal gyakoroljuk. A meghódított Szerbiából. Egy öreg népfölkelő, aki résztvett Szerbia meghódításában s most szabadságon van, beszéli a következőket: Eleinte úgy volt, hogy szeptember 12 én törünk át Szerbiába, aztán megváltozott a helyzet s mi október 5-én mentünk át Mit- roviczán. Szörnyen aggódtunk a Dunán való átkeléstől. Tudtuk, hogy a múltban a nyílt vizen veszett el a legtöbb magyar, amikor védelem nélkül ki volt téve a partról rázuhogó legszabadabb tüzelésnek. Megirtam a feleségemnek, hogy sokat imádkozzék a jó Istenhez, hogy számára meg a hót gyermekünknek megmaradjak, mert nagy veszedelem torkába indulunk. A szerbek a túlsó partról veszettül tüzeltek. Hullott az ágyúgolyó, a srapnel és gránát, mint a kopogó jégeső. Szép kilátás a sima vizen ennek nekiszegni a fejünket I , Egyszerre megszólaltak a mi öreg ágyúink, a legöregebbek, ügy látszik jól be voltak lőve, mert oda át borzasztó volt a hatás Távcsövön néztük: mi történik a nagy pukkanás után. Röpült minden az ég felé : ágyuk, emberek, kezek. Egyszerre csönd lett. Halálos csönd. Aztán megindultunk. Én a második hajóval mentem s az egész átvonulás alatt összesen egy emberünk sebesült meg, kit hamarosan vissza is szállítottak. Ahol támadást vettünk észre, ott hamar elástuk magunkat. Lődöztünk szaporán, azonban a nagy dolgot helyettünk mégis az ágyuk végezték el. A fontosabb szerb állásokat mindenütt megkerültük, úgy hogy az ellenség mindig kénytelen volt elmenekülni, hogy a bekerítés veszedelmét kikerüljék. így jutottunk áldozat nélkül a szerbek pompás fedezékeibe. Gyönyörű, Mesteri munkai Látszik, hogy egész művészekké váltak benne. Fölülről semmi sem látszik, szép sima gyöp, amelyet egy hant sem zavar meg, belül pedig oly szép simán elkészítve, kideszkázva, kipárnázva, mintha örökös lakásnak szánták volna. Annyi bizonyos, hogy ha a szerbek ennyi gondot fordítottak volna az országutaik készítésére, sokkal több volna a becsületük De hát a szerb műveltség abban állott, hogy ipar és kereskedelem helyett királyokat öltek, utcsinálás helyett lövészárkokat ásták, felsőbb iskola helyett bombavetósre tanították még a pásztorgyerekeket is. Elég sokra mentek a tudományukkal. Mi térdig dagasztottuk a sarat, a lovaink majd beleszakadtak a húzásba. Dé ezért kifüstöltük őket. Mentünk Obrenovácz, Ub, Valjevó feló. Erősebb ütközetünk egy helyen volt, ahol 19 jó katonánk az életét is vesztette. Mi egy erdőszólen állottunk, ők pedig egy zsombókos, kákás területen törtettek ellenünk. A terep különösen nekik nagyon nehéz volt s mi is térdig süppedtünk volna a veszedelembe. Azonban a puskáink megtették a hatást, annyi volt a szerb holttest, hogy sár nélkül keresztül sétálhattunk rajtuk. Ez volt a legnehezebb helyzetünk. Egyebütt általában csak a siető hadak hátát láttuk. így mentünk lefelé az elfoglalt területen. * A nép czigány alázatossággal fogadott bennünket. Amit szemünk, szánk kívánt, mindent megkaptunk. Szinte lesték, hogy mire vágyódunk. Ha friss malaczkára fájt a fogunk, amelyiknek olyan a bőre, mint a pengő üveg és piros, mint a harmatos rózsa — ha fólesztendős gömbölyödő koczára volt gusztusunk, az is rendelkezésre állt. Ha birka kellett, megkaptuk, ha tehenet akartunk levágni azért se kellett messze menni. Sőt a füstölt hús iránt való igényeink sem szenvedtek hiányt. A szerbek még nem igen ismerik a kéményt. A konyha a tetőig szabadon áll s a família együtt füstölődik a gerendákra felaggatott oldalasokkal, sonkákkal miegyébbel. Ha meguntuk a malaczpecsenyét, intettünk a menyecskének s az olyan fürgén hozta le, mintha mi lennénk a felséges török császár s ő a mi alázatos szolgáló leányunk. Nem is tudok ránézni azóta a húsra, 10 nap óta nem vót a számban. Igaz, hogy itthon nincs i», de ha volna is, akkor is csak tésztát és főzeléket kérnék a feleségemtől. A szerbek pedig fölségesen el vannak látva. Tehenük, disznajuk, birkájuk annyi van, hogy kibírnának vele még egy-kót hadjára- ratot. Lovat egyet se láttunk, azokat elhajtotta az elvonuló szerb sereg. Tejtermeléssel nem foglalkoznak, hanem túrót csinálnak a TT
