Szatmári Hírlap, 1916. január-június (25. évfolyam, 1-51. szám)
1916-01-09 / 2. szám
2 SZATMÁRI HÍRLAP Szatmár-Németi, 1915. január 9. A Katholikua Népszövetségnek hatalmas, országra szóló működéséről, jótékony befolyásáról tanúskodik ez a háborús idő is. Ritka, szinte csodás jelenség például, hogy e háborús időben, mikor tagjainak nagy része a csatatéren van megállapítható valamely szervezetért, hogy a háborúnak megpróbálta- sai nem őrölték meg a Népszövetséget, hanem ellenkezőleg megerősítették. Hogy épen e nagy viharban volt a nemzetnek szüksége erre a népszervezetre, erőforrásra. Az itthon maradottak családjai hangosan hirdették, mily segítő áldásoknak forrásává vált reájuk nézve e szövetségnek működése. Nemcsak anyagilag nyújtott segedelmet, de tanáccsal látta el a népet, jogvédelmet nyújtott nekik. A szövetség arányáról képet nyújthat a tagok száma. 279.400 tagja van a Népszövetségnek. Ez a szám csak úgy vált lehetségessé, hogy a tagok nagy sokasága még a harcz- térről is beküldötték tagdijukat. Egy év alatt e szövetség 17.571 ügyet intézett el. Irodájában 167 ezer 240 levélre válaszolt. 1458 tag utazott fell a fővárosba, hogy ott a szövetség középpontjában ügyes-bajos dolgát dűlőre vitesse. Gyűlés tartása csaknem lehetetlen volt a háborús idő miatt. De a központ működése zavartalanul folyt. Tagillet- ménykép több mint 3 millió nyomtatványt küldött szét. A felállított Kath. Karitász 184.443 koronát fizetett ki munkadij fejében a szegény munkás asszonyoknak. Á fővárosban élelmezési akcziót indított. Vidéki tagoknak 120 ezer kilogramm élelmiszert szerzett. Napközi otthonára 25 ezer 800 koronát küldött. A hadikölcsönre 150 ezer koronát jegyzett. És ezt tette, cselekedte minden nagyobb zaj és lárma nélkül . , . a krisztusi szeretet nevében és lelkületóvel. A kormány vetőmagja. E kérdéssel Gazda rovatunkban foglalkozunk. Itt még azt kell megjegyeznünk, hogy a kormány az ország különböző részében raktárakat létesített és innen látja el a gazdákat Szatmár vármegyében. A megrendelések — akár a vetőmagnak egy már kiszemelt készletből való kiutalásáról, akár máshonnan való megküldéséről van szó, — a teljes vételár készpénzben való lefizetése mellett, legkésőbb 1916. évi január hó 15-éig a fent említett vetőmagellenőrző bizottságnál (Vármegyeház) esz- közlendők, s a bizottság a beérkezett megrendeléseket tételenkint szigorúan átvizsgálja, s amennyiben igazoltnak találja, hogy a megrendelni kívánt mag tényleg vetésre szükséges, az általa jóváhagyott megrendeléseket azonnal postára teszi, egyúttal a megfelelő teljes vételári összeget a rendelkezésére bocsátandó postatakarékpónztári befizetési lapokon a Magyar Mezőgazdák Szövetkezetének számlájára befizeti s ennek megtörténtéről a szövetkezetei a megrendeléssel egyidejűleg értesíti. Gyorsabb tempóban kell történni, hogy minden haladék nélkül meg lehessen kezdeni az akcziót. Beavatott helyről tudjuk, hogy ez akczióra oly nagy apparátussal készül a kormányzat, hogy az eredmény az idei terméssel fog vetekedni. De egy megjegyzést tennünk kell. Hogy termésünk kielégítő mennyiségű legyen, ahhoz nem elég még a legbőségesebb vető mag sem. Más is kell oda. Megfelelő munkaerő. Emberben és igás jószágokban. Van-e Magyarországon antiszemitizmus? Erre „Az Újság“ hasábjain Quintus így felel: — „Nem igaz az, kérem bogy Magyarországon antimerkantilis szellem uralkodik, vagy bogy ilyen hangulat is volna. Ahol a kerreskedés olyan, szinte korlátlan szabaságot élvez, mint nálunk; ahol annyi ember lett dúsgazdaggá tőle; ahol magát a kereskdést is oly kevéssé védi a tulajdon maga kicsapongásai ellen a maga kamararendszere meg a törvény; ahol akkora árcsigázások lehetnek mint nálunk már a béke idejében is; ahol a háború egyszerre oly tenger sok bűnös kereskedelmi szokásról rántotta le a leplet s ahol a haszontalan, semmire való ügynökök oly veszedelmes társadalmi osztálya birt kíképzödni mindnyájunk szerencsétlenségére: hogy ott antimerkantiliz. mus lenne, azt csak az mondhatja, aki maga is rosszban sántikál. Magyar poroziő, osztrák porozió. Az osztrák lapok némi bánatos reflexiókat fűznek a magyar kenyérjegyrendszerhez. Azt Írják: lám a magyaroknak naponta 240 gramm lisztet szabad fagyasztani, mig az osztrákoknak csak 200 gramm jár ki. Ausztriában épp azért állapították meg oly alacsonyan a napi lisztadagot, mert attól tartottak, hogy Magyarországból nem kapnak elegendő gabonát, most pedig kiderül, hogy a magyarok bőségesen tudtak gondoskodni a maguk liszt- és kenyérfogyasztásának mértékéről, tehát elegendő gabonájuk van. A Fremdenblatt pedig lehetetlennek tartja, hogy Magyarország ne gondolna az osztrák behozatali szükséglét fedezésére. — Hát hiszen mint eddig, úgy ezután is megosztjuk a falat kenyerünket — ha jut — az osztrák testvérrel. De megjegyezzük, hogy ők, a szomszédok más oldalról vannak nagyobb poroziókkal ellátva. A porcziókról is eszünkbe jut, hogy arról sohasem emlékeztek és emlékeznek meg a mi Borsosaink, hogy a magyar az ő ipari kereskedelmi czikkeikből, kegyetlen nagy porczió- kat fogyasztanak. Még azokból is, mely czik- keknek anyaga itt terem nálunk — Magyar- országon. Megy énktanitóságának;köréből. Léváig Ilonát a miniszter a felsőbányái önálló gazd. iskolához szaktanitónőül, Bakos Isván lázári ref. tanítót a szatmári járásba, Kovács András avasfelsőfalui áll. tanítót az avasi járásba faiskolafelügyelőül kinevezték. Nagy Ferencz szatmári áll. tanító a szatmári iparos tanonc- otthon vezetésével megbizatott, Erdei Sándor kisnaményi ref. iskolához megválasztatot,t de állását egyhamar nem foglalhatja el mert alighogy aharctérre ért, orosz fogságba került Horváthlmre a szinfalui r. k. iskolához, Boánál János a penészleki g. k. iskolákoz, Micsinai János a károlypusztai uradalmi iskolához, Krasznai József a csanálosi r. k. iskolához Cyöngyösi Róza a nagyhodosi ref. iskolához, Oroszlán Erzsébet a kishodosi ref. iskolához, Keni Róza a osomaközi feketetagi ref. iskolához, Dimand József a felsőbányái r. k. iskolához megválasztatott. Nem szabad zsarolni a hősi halált haltak hazaszállításával. A hősi halált haltak holttesteinek hazaszálitása lassanként megkezdődött. Mint ma minden dolognál, úgy ennél is nyomban megjelentek a zsarolókés tenger pénzt követelnek a hazaszállításért. Nehogy tovább űzzék ezeket a kellőleg nem ostorozható zsarolási manipulácziókat, a miniszter körrendeletileg mondta ki, hogy az ilyen zsarolás büntetendő cselekmény. Az elkövetője 15 napig terjedhető elzárással bűnhődik. Hadbavonult tanerők szabadságolása. A vallás- és .közoktatásügyi miniszter elrendelte a hadbavonult és időközbeu segédszolgálatra osztályozott tanárok és tanítók szabadságolását. Kivételes, megokolt esetekben az őrszolgálatra alkalmasak is szabadságolhatok. A miniszter többé nem fogja javaslatba hozni a póttartalékosok vagy népfölkelők felmentését. A 43—50 évesek, valamint a most besorozottak, ha felmentésük folyamatban van, nem tartoznak bevonulni, mig értesítést nem kapnak. Az oroszok vágya teljesül. írja a „Tiszántúl“. A nagyváradi borbélyok tudvalevőleg elhatározták, hogy orosz hadifoglyokat alkalmaznak üzleteikben. Az oroszok vágya ilykópen teljesült, a nyakunkra illeszthetik a kést. Tilos a különszakasz. Gyakran előfordul, hogy egyedül utazó tisztek egy egész vagy fél szakaszt lefoglaltatnak. Tekinttel arra, hogy a személyi forgalom oly nagy, hogy annak lebonyolítása igen sokszor nehézségekbe abból élnek. Látszik, hogy távol vannak mindenféle értékesítés lehetőségétől s élnek ősi bőségben s majdnem megfulladnak a maguk zsírjában. * A mi katonáink — a szerbek vallomása szerint — sokkal becsületesebben bánnak velük, mint az övékéi. Azok zsarolták, lopták őket pusztítottak amit láttak, a mieink tisztességesen kérnek, fizetnek s ha pénzt nem adhatnak, legalább czédulával fizetik őket. Szörnyen el vannak keserdve a szerbek Petár király és Pasics ellen. Ezt a két történelmi nagyságot tartják a szerb nemzet sírásóinak s szidják őket, mint a záporeső. Háború előtt borzasztó adókkal terhelték őket, aztán sírba vitték a nemzet virágát. A nép általában 'meg van győződve, hogy ez a két czógéres virágszál sodorta őket hele a mostani feketén tátongó szakadékba, amelyből aligha lesz többé föltámadás. Egyébként pedig alázatosak, mint a megvert kutya. A foglyok közül egyiknek- másiknak a szemében lobog még a sötét gyűlölet tüze, összeszoritja az öklét, csikorgatja a fogait, mikor a mi derék népfölke- lőink szelíd puskatussal toszogatják őket a glédába, a nép azonban hétrét görnyed, majdnem a földet érinti a homlokával, ha keményebben rádörrentenek rögtön letérdel összetett kézzel könyörög kegyelemért. Természetes, hogy szigorúan is bánnak velük. A községekért a biró, illetőleg az előkelőségek a felelősek. Ha rendeletet adnak ki, kér lelhetetlen szigorral meg is követelik a végrehajtást. Ha késedelem van, szuronyos har- csabalyuszu népfölkelők közrefogják őket és viszik a legközelebbi posztra, s ott a kom- mandans négyszemközt, atyai szóval esetleg kézzelfogható hathatósággal megmagyarázza nekik, hogy vége annak a régi kellemetes világnak, a mikor ők Boszniát, Herczegovi- nát, a Dráva és Száva közét, a Bánátot meg- hóditották s Petár királyt a nagy Szerbország királyává koronázták a budapesti Pe- tőfi-téri szerbtemplomban álmukban. Fel kell ébredni és be kell tartani a rendet, amely a nagy nyugati nemzetek kultúrájához vezet. Becsületes és szorgalmas munkával és min- denekfelett keresztényi szeretettel lehet a kis nemzeteket nagy nemzetekké nevelni, nem pedig holmi patentirozott királygyilkossággal és akadémiai bombavetéssel, (mert az ilyen bombák visszafelé szoktak elsülni, esetleg a bő bugyogón suhogó mogyorófával végződnek. Ahogyan a figura tanítja. A béke áldásthozó munkája pedig azzal kezdődik, hngy a derék honfoglalóktól elszednek minden hegyes szerszámot, no meg természetesen a puskákat. Egy csomó népfelkelő beállít a faluba, a mennyiben falunak lehet nevezni a kilométernyi távolságban egymás felé kiabáló házakat. A nehéz tölgyfa kerítés kapuja kinyílik, a tolmács megmagyarázza, hogy a csukaszürke ruhás, harcsa- bajuszu népfelkelők tulajdonképen jó tanitó- bácsik, akik most a becsületesség ábécéjére fogják kitanitani őket. Tehát először is tessék kiadni a puskákat, bombákat, vasvillákat, kaszákat, ásókat és kapákat. Kiadják, vagy nem adják ki, kezdődik a kutatás szobákban, padlásokon, istálókban szalmazsákokban, ha nem találtatik semmiféle veszedelmes szerszám, rendben van minden, ha találtatik, elveszik tőlük és olyat kapnak érte cserébe, amiért nem szokás kezet csókolni. A kutyákat, amelyek közül minden háznál van vagy féltuczat — kipusztitják. Mondják, hogy sok a veszett kutya s ezért szükséges. Másrészt pedig nem kell őrizni most már Szerbiát, hiszen a magyar katonák mindennél hívőbben megőrzik az élet és vagyon biztonságát. A mieinknek nagy szükségük van fára, azért a puskatusnak, a szilvafát szerszámfának bőségesen vagdalják és küldik vissza a határ felé az utóbbiból különösen sok van, mert a szerbek sok aszaltszilvát és szilvapálinkát termelnek. Minden háznál óriási hordókban erjed a czefre és csiklandozza a nem megvetendő szesz gondolatával az ínyeket. Eddig tart a vitéz népfölkelő elbeszélése, aki november 19-én Valjevónál szüntette be a maga részéről — 14 napra — Szerbia meghódítását.
