Szatmári Hírlap, 1916. január-június (25. évfolyam, 1-51. szám)

1916-06-28 / 51. szám

ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egész évre 10 K — f. Negyedévre — 2 K 50 f. Félévre — 5 , — , Egyes szám ára 6 fillér. Tanítóknak és kézműiparáé oknak egy évre 8 korona Amerikai Egyesült-Államokba — egész évre 3 dollár Felelős szerkesztő : BODNÁR GÁSPÁR. Szerkesztőség- Arany János-utca 44. Ide kell küldeni minden a lap szellemi részét illető közleményeket, leveleket. Laptuiäfdonos Ä SZÄTMäR - EGYHÁZMEGYEI IRODALMI KÖR. A kiadóhivatalt illető összes küldemények, pénzek, hir­detések stb. Pintér «József kiadóhivatali főnök cziméro Egyházm. Alapítványi Pénztár küldendők Pályázati hirdetések egyszeri kOzlóse 5 korona ----------------- Nyllttér sora 40 fillór. ----------------­Me gjelenik minden héten kétszer: szerdán és vasárnap XXV, évfolyam. SzatmáF-Németi, 1916. junius 28. (HETI SZEMLE) POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI LAP 916''VI Exer év©eb, tál arat ezen a szentelt földön a magyar nép és nem első eset, hogy mezeink­ről, halmainkról hiányoznak az erős férfi kezek. A csatákat, a távoli há­borúkat vívó magyar férfiak helyett asszony-leány kezek, ifjak karjai vágták erűdbe „az életet“. Beszélnek ezekről az időkről a hitvesek elsár­gult levelei, melyekben vigasztalják „urokat“, „hogy renden van; ké­vékbe, osztagokba került a búza.“ Hittük-e csak imint, hogy ezek az idők ismét reánk szakadnak. A mikor az ellenségnek szeme me­zeinkre sandít. Hogy a munkás ke­zek hiányozni fognak a mi arany- kalászos földeinkről. Hogy veszede­lem előtt állottunka múlt évben, még mikor kalászba se szökött a búza. Aggodalmunk már jóval aratás előtt eloszlott. De megadással, ki­tartással ettük a múlt aratás előtt mindennapi kenyerünket. Milyen kenyeret! A hires madárlátta hófe­hér kenyér eltűnt asztalainkról és a magyar ember tarisznyájából. Az idén, aratás előtt jobb sorsunk van kenyér dolgában. Azért most is üjabb korunk egyik legnevezetesebb napja. — 1916. junius 24-ike. — — A Szatmári Hírlap eredeti tárczája — A keleti és nyugati naptár egyseitése. Nem ugyan általános nagy egészében a ke­reszténységnek történt az meg, de mégis je­lentékeny fordulatot jegyez le róla a krónika- irás. Mert amily csekély előidéző, vagy fenntartó oka volt annak a több százados naptári kü­lönbözetnek : oly nagy zavarokkal, sőt károk­kal voit az egybekötve az emberek köz- és magánéletében. Arról van szó tehát, hogy hazánk há­rom görög katholiku8 egyházmegyéje a régi julián időszámításról áttért a Gergely-féle naptár szerint való időszámításra. Vagyis hogy a folyó évi junius 24-étői kezdve val­lásos ünnepeink rendje, egész időszámításunk teljesen egyezni fog, mint több száz eszten­dőnek előtte. Á Szatmári Hírlap annak idején párszor már ismertette a naptáregyesités előkészületi munkálatait. Ezúttal egy rövid visszapillan­tást véltünk alkalminak a 300 év előtti kö­rülményekre, melyek a naptár javítására ve­zették a kormányzó köröket. Valamikor a kis iskolában úgy tanul­tuk, hogy az időt felosztjuk esztendőkre, hó­napokra, órákra stb. Egy esztendőben van szent érzelmekkel nézünk az ara­tás elé. A magyar nép mindig remény­séggel, büszkeséggel volt eltelve az aratás iránt. A mit érez a francia jó módjának, tőkéjének birtokában; a mit érez a gőgös angolgyáros, a mikor a zakatoló telep közepén állva kombinál: ugyan azt érzi a harma­dik változatban a magyar ember, a mikor kiáll földjére az ő saját vi­lágán és mélázó szeretettel merül el lelke a suttogó, qlringató vetésben. De mennyivel eszményibb, szen- tebb ez az érzés. — amazokénál. Tekintetét égre vet? a magyar em bér, sóhajtását Istenhez küldi a minden napi kenyérért. Ha ez a szentelt érzés szakadt ki a magyar emb >/• kebeléből a bó- keség idejében: » ennyivel forróbb, hullámosabb az ő lelke ma, a mos­tani aratás előtt.. mikor mezeink bú­val harmatoznak, hazáért, dicsőség­ért, földünkért, kenyerünkért kasza, sarló helyett fegyvereket villogta­tunk és ellenséget üzünk — a tá­volban. Ámde írva van, megigértetett, hogy „vetés és aratás meg nem szűnik.“ 365 nap és 6 óra. Ebből a 6 órából minden 4 év után egy nap gyűl fel, melyet, aztán a 365 naphoz csatolunk 366-iknak. És az ily esztendő a toldalókos, vagy rossz elnevezés­sel szökő esztendő. Ez a római Juiius Caesar- féle (Kr. e. a 46. évben keletkezett) naptár szerint való időszámítás, melyet a keresz­ténység is átvett. És jónak is látszott az sok évszázadon keresztül. Ámde kitűnt, hogy ez az időszámítás nem egészen helyes. Mert a mi földünk a nap körül való útját nem éppen annyi idő alatt teszi meg, mint ahogy előbb mondot­tuk és ahogy mór a hinduk is számították. Éppen nem olyan kereken számítón 6 órai többletről van itt szó a 365 napon felül. A mi földi plánótánk esztendeje nem 365 nap és 6 óra, hanem csak 365 nap, 5 óra, 48 perc és 46.17 (46 egész és 17 századrész) másodperc. Es most elmélkedjünk egy kissé köz- bevetően a nagy természet bámulatos alko­tásain. Éz a mi Földünk, ez a majdnem 13 ezer kilométer átméretü rengeteg uagy golyó, 3 számlálásra már 100 kilométert repült a Nap körül az uttalan világürességben, min­den támaszték nélkül lebegve. És másod­percek századrészeire — szempillantásokra — terjedő elképzelhetetlen pontossággal futja be az esztendőit örök száguldása utján. Es ez az aprólékosabb kiszámítás éppen nem valami világámitás. Nem a tudósok ka­lácskereső furfangja. Annál a kiszámításnál semmi sincs hihetőbb ezen a földön. Ezért Szent Péter és Pál napjától kezdve ősi szokás szerint most is megindul a sarlóknak és kaszáknak munkája. Kendre dől a búza. Más képe lesz a mi mezeinknek és halmainknak most. De más .aratási dal száll majd ajkról- ajkra. Összetettebb érzések fakad­nak majd a munkások lelkében. Az az érzés, hogy az itthonvaló diadalhoz kettőre van szüksége a nemzetnek. Istenre, a kit e nép mindindig legjobb és legbölcsebb gazdának ismert. Es a föld termésére, betakarítására. Itthon 'maradottak, az itthoni harcot harcolók, öregek, ifjak, asz- szonyok és leányok! Menjetek tehát az Isten szent nevében a legnehe­zebb idők aratási munkájának vég­zésére. Megsegít minket az Isten ! Csak bizzunk és bízva küzdj ünk . . . A­A nagyváradi vesztegetési port olvasó közönség, mikor olvassa, hogy a mil­liomos Weinbergernót 3 évi börtönre és 3000 K pénzbírságra ítélték, mert ő volt a vesztege­tési pörben a megvesztegetés tettese, dr. Adorján Emilt 2 évi és 6 hónapi börtönre és 2500 korona pénzbírságra : fejcsóválva és hangosan leadja a népitéletet is. — Istenem, ez a Weinbergemé hazulról jól illő önérzettel Írja is a hires Flammarion csillagász : „Senkit sem akarunk sérteni, de bízvást elmondhatjuk, hogy nincs a világon kereskedő, köz- vagy magánügyekkel foglal­kozó ember és tisztviselő, aki mikor számok pontosságáról van szó, méltó volna a legu­tolsó csillagvizsgáló saruját is megoldani.“ Az az említett, kerek 6 órának vett időtöbblet az évszámításban jelentékeny hi­bává nőtte ki magát az évszázadok folyamán. A természet járása mindinkább megelőzte az emberek számítását. A tavaszi napéjegyen­lőség körül lehetett észrevenni a nagy hibát. A nappalnak és éjjelnek ez "az egyenlősége már beállott és a kalendárumi számítás az 1500 esztendőben Krisztus után már teljes tiz nappal késett meg a természet járásához képest. És ha még tovább is javitatlanul marad a kalendárium, hát ez a számítás csak a nyár derekán mutatta volna a tavasz kez­detét, azt a tavaszi napéjegyenlőséget. Végre aztán 1582-ben XIII. Gergely pápa jeles csillagászok meghallgatása után elrendelte a naptár javítást. És ennek az év­nek október havában történt, hogy 10 napot törültek az időszámításból úgy, hogy október 4-ike (csütörtök) után mindjárt október 15-öt (pénteket) kellett irm". Ezt a javított, úgynevezett Gergely-féle (vagy keresztényi naptárt azonban még soká nem fogadta el minden müveit nemzet. És kiváltkópen nem fogadták el azt a 11. szá­zadban elszakadt „keleti keresztények“ kik a nyugati (római) egyházzal azóta is folyto-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents