Szatmári Hírlap, 1916. január-június (25. évfolyam, 1-51. szám)
1916-06-21 / 49. szám
XXV. évfolyam. Sasatmár-Németi, 1916. junius 21. 49. szám. M .... .... (HETI SZEMLE) POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI LAP ß4 rTi JiO vl ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egész évre Félévre 10 K — f. 5 . - . Negyedévre — 2 K 50 f. Egyes szám ára 6 fillér. Tanítóknak és kézmüiparosoknak egy évre 8 korona Amerikai Egyesült-Államokba — egész évre 8 dollár Háborús irodalmunk meglehetősen gazdag anyaga közé a békeségnek még mindig vergődő galambja már kezd hordani egy-egy levélkét a békeolajágáról. Jele, hogy bár az ellenségnek rettenetes erőfeszítései közt most bömbölnek igazán az ágyuk ; most vívják a megsebbzett és halálhör- géséből felorditó csordával a döntő, rettenetes harczot: a lelkek bizalommal vannak telve az iránt, hogy a béke nem lehet már a messze távolban, a beláthatlan ködben. Jönnie keli annak az időnek, mely már a háború után való. Két tanulmány jelent meg a könyv piaczon közelebb. Az egyiknek czime: „A magyarság jövője háború után.“ Szerzője Hegedűs Lóránt. A másik : „Magyar politika a háború után.“ Jól van ez igy . . hogy már most foglalkoznak a lelkek a háború után való óriási nagy feladatunkkal. Mert hiszen, a mint a háború fáklyája váratlanul, úgyszólván — a történeti időhöz mérten — egy szem- pillantásra lobogott fel: úgy a béke is nem remélt gyorsasággal követFeiaiŐB szerkesztő : BODNÁR GÁSPÁR. Szerkesztőség Arany János-utca 44. Ide kell küldeni minden a lap szellemi részét illető közleményeket, leveleket. Laptuíajdonos A SZATMÁR - EGYHÁZMEGYEI IRODALMI KÖR. kezhetik be. Az események hullámai csodálatos dolgokat teremthetnek. Ne találja tehát a nemzetet készületlenül azon nagy feladatokkal szemben, a melyek, ha egészen más természetűek is, mint a harczmezők küzdelmei és csatái, de mégis küzdelemmel, harczokkal fognak járni. A két könyvet illetőleg, még az is fokozza érdekességüket, hogy mind a két szerző bankvezér, tehát, amint már szokás mondani, a merkantil világból valók. Hegedűs tanulmányában két vezérgondolat vonul, vagy inkább roham rapsodikusan, lázasan keresztül, mely köré csoportosul minden más felfogás, eszme és tervezet. Sok katonára .emberre van szüksége a nemzetnek. A magyarság sorai megdőltek. A kivándorlást kellene megakadályozni, sőt a tengeren túli magyarokat haza hozni. .. Ez is, de a rettenetes pusztulások óriási terhet róna rá az államra. Ezen tényekkel kapcsolatosan foglalkozik aztán az uj adóztatás irányával, elveivel. Hogyan ? Nem csak fogyasztási adókkal kellene megterhelni a termelést, haA kiadóhivaiait illető összes küldemények, pénzek, hirdetések stb. Pintér József kiadóhivatali főnök czimére Egyházm. Alapítványi Pénztár küldendők Pályázati hirdetések egyszeri közlése 5 korona ----------------- Nyilttér sora 40 fillér. ----------------Me gjelenik minden héten kétszer: szerdán és vasárnap nem azt akarja, hogy az állam a termelés hasznaiból is bizonyos részesedést kapjon. Az egyik vezér gondolata tehát a kényszer kartél. Hogy ez az elv és adózási rendszer megfelel-e az igazságosságnak; méltányos, jogos-e, hogy mikor már meg van fizetve a jól felemelt fogyasztási adó, akkor a tetejébe még magából a termelésből is csípjenek adót: ennek megítélését a legegyszerűbb magyar észjárásnak józan ítéletére bízzuk. Hiszen ez az adózás akkurát olyan, mint az egyszeri molnárnak vámolása, a ki kérdezte a molnárlegényétől, hogy kivette-e már a vámot. Jól ki vettem, volt a felelet. Yedd ki még egyszer — mondotta a mester, hadd lássa ő is (az őrlő) hogy igazságosan veszed ki. A másik vezérgondolata Hegedűsnek : a parczellázás ügye. A kényszer parczellázásról van itt szó. Csudáljuk a szerzőt, hogy e pontnál, e kérdésben nem lát, nem tapasztal és nem tudja magát kiszabadítani ez egyoldalúság béklyóiból. A parczellázás kérdéséhez a legnagyobb óvatossággal kell nyúlni. Hiszen nemzeti megerősödésünknek, A kitüntetések értéke. — A Szatmári Hirlap eredeti tárczája — Irta: Psichológus. A jutalmazásnak, kitüntetésnek értéke, társadalmi jogosultsága legnagyobb részt attól függ, mily eivfialapon, milyen társadalmi szempontból fogja fel a kitüntetett az őt ért jutalmazást. Mert hiszen a kitüntetés alanyi gondolkozást, érzéseket vált ki. A jutalmazás ténye visszahat a kitüntetettre. S ha ő e tényben helyes öntudatának megnyugvását, nemes cselekedetének következményét, helyességét és erkölcsi értékét érzi megjutalmazva és elismerésben részesitye: akkor a kitüntetést követő lelki gyönyör, a tovább való munkásságra, cselekedetekre való buzdulás, törekvés fokozása nem függ a kitüntetésnek sem maximálás, sem minimális mértékétől. Az egyszerű ember ugyanis, a ki a legalsóbb fokú érmet kapja kitüntetésként boldogabb lehet és tisztább örömöt érezhet, mint a legmagasabb érdemrend tulajdonosa. A kitüntetések értéke tehát alanyi értelemben mindig a kitüntetettnek felfogásától, lelkidispoziezójától függ. Legeslegtöbb ember számára a kitüntetés értéket jelent, természetesen itt leginkább szellemi és érkölcsi értékre gondolunk. * Mig emberek élnek a földön a jutalom, a kitüntetés kisérni fogja az embert. Nem a gyermek világról Írunk itt. A társadalmi emberről, a katonáról, a nemzetekről . . . Az ember nemcsak lelki, de érzéki életet is él. Az ő benső világához sokszor jobban hozzáférhetünk érzéki utón. A jó Isten maga is tudja ezt; legjobban tudja. Az embert ez ő akaratának teljesítéséhez jutalommal édesgeti és büntetéssel kényszeríti mintegyHosszú életet igér annak, a ki apját, anyját tiszteli. Mennyországot, jutalmat egész generácziók során. Az Üdvözítő is. A kilátásba helyezett jó, legyen az érzéki vagy szellemi az ember lelkét érinti, sarkalja, fizikumát aczélozza, hajtja a jó cselekedetekre. A jutalmazással, kitüntetéssel fokozódik a lélek és fizikumnak energiája. Elmaradásával elnyomjuk a lelkesedést, a munka kedvet, a kötelességen felül való nagy cselekedeteket, sőt — hányszor tapasztaljuk — életkedvet is. Nagyon túlzott, ideális módon fogja fel az emberi természetet az, a ki az embertől azt kívánja, hogy a jót csak magáért a jóért tegye. Az öntudatnak szinte csak egyeseknél, fehér holló számnál is kevesebb egyeseknél következik be az a magas fok, hogy jutalomra, kitüntetésekre soha nem is gondol, sőt magától teljesen elutasítja. Á haza bölcse, Deák Ferencznél ily magas fokban fejlődött ki az öntudat hatalma. No de Deák Ferencek bizony kevesen akadnak még egy-egy században is. De akadnak. Ä háború a kitüntetéseknek is az ideje. Nemcsak a vérengzésnek. A borzalmaknak. A szenvedéseknek. A - háborúnak eszközei, győzelmeinek rugói közé nemcsak az embertömeg, a technikai vívmányok, a hadvezetők lángesze és sok más minden tartozik. A kitüntetések is. A vezérnek kiáltó szava, hogy tábornoki rangot annak, a ki e vár falára kitűzi a lobogót : nem a mesékben fordul elő, de valóságban is. Á kitüntetésnek talán a háborúban, a csaták tüzében van legnagyobb értéke éshalása. Láttad e a vitéz katonák szemében a lobogó tüzet, mikor még csak kitüntetésre van felterjesztve. Hallottad e, mire képes az a vitéz, a mikor a kitüntetés vágya tüzeli. Életét kockoczkáztatja bátorságával, sőt vakmerőségével. Azok a hős katonák mellei, melyeken érdemrendek ragyognak mily nemes, jogos érzéseket váltanak ki. Valamint a gyémánt a maga porával csiszolva lesz értékessé : úgy a kitüntetés is a kitüntettek érzéseivel, felfogásával, nemes büszkességével, a további energia fokozásával nyeri meg nagy és leirhatlan jelentőségét. Nemcsak magára a kitüntettekre, de hozzátartozóikra is. Nézzétek az apa büszkessógót, az anya tiszta, édes örömét tépő aggodalmai és reményei közt, ha hire érkezik, hogy a „fiút“ kitüntették. A hős elesik. Kitüntetését nem érhette meg. S a megérkezett kitüntetés mégis mennyi vigasztalást, mily enyhítő balzsamot visz a büszke gyászt hordozó övéik lelkében.
