Szatmári Hírlap, 1916. január-június (25. évfolyam, 1-51. szám)

1916-06-07 / 45. szám

Szatmár-Némeíi 1916. junius 7. 2 „SZATMÁRI HÍRLAP“ igazságos ember, hogy a világbé­kességnek ő a leghivatottabb, ön­zetlenebb és legerősebb képviselője, munkálója. És kik azok, a kik a világot még mindig vérben — pusztulásban akarják tartani ? A kik útjába ál­lanak a pápa békeakcziójának . . . Megfelel erre a következő hir- adás: A római Palazzo Giustinianóban nemzetközi szabadkőműves kong­resszus ült össze, a melyen megje­lent az angol nagypáholy képvise­letében a connaughti herczeg, a franczia páholyok részéről pedig Perein tábornok. A szabadkőműves kongresszusnak az a czélja, hogy megakadályozza a pápát a béke- közvetitésbeu, mert az entente álla­mok szabadkőműves páholyai azt akarják, hogy a békeközvetités az ő kezükben legyen. Szatmár vármegye hadi kölosön jegyzése. A mi megyénk bizony nem tar­tozik a gazdag vármegyék sorába. Sőt az utóbbi évek csapásai, megpróbáltatásai valóban nagyon "súlyos helyzet elé állította. A negye­dik hadikölcsön-jegyzés mégis azt mutatja, hogy e vármegyében az erőkifejtés, a nagy nemzeti czél megértése magas színvonalon van. Tíz millió hadikölcsönt jegyeztek vár­vármegyénkben. E hatalmas összeg a megye városai és járásai közt igy oszlik meg. Nagykároly város Nagybánya város . Felsőbánya város . Mátészalka község . Fehérgyarmat község Erdőd község . . . Szinérváralja község nagybányai járás nagysomkuti járás . csengeri járás . . szatmári járás . . nagykárolyi járás . avasujvárosi járás 2,397.450 K 636.050 K 291.250 K 1,815 900 K 472.300 K 298.092 K 396.850 K 315.850 K 867.400 K 581.650 K 1,100.000 K 1,158.850 K 42.160 K összesen: 10,373.802 K Ez a hatalmas eredmény nem csak azoknak dicsérete, a kik megtakarított pénzü­ket a nemzet segítségére kölcsön adták, de azoknak is, a kik önzetlenül, fáradságot nem kiméivé agitáltak, buzdítottak és lelkeket nyertek meg, hogy milliókat nyerhessenek a nagy, nemzeti czólra. Kalapot emelünk előttük. vetkezményót. Jobban még, mint az italét. Sokaknak, akik egész éjszaka borozgatnak, nem a borozgatás csinálja másnap a nyo­masztó kedély és szervezeti állapotot; hanem a szivarozás, a füst. Ezt a jelenségét min­denki t pasztalhatta. Hát végeredményben itt is a mérséklet, az okosság a fő. Aggastyánok, tisztes életko­ruknak utolsó napjaiban is szájukban tart­ják füstölgő pipájukat, életüknek leghübb barátját. Sok-sok ember tanúskodik arról, hogy nehéz napjaikban, az életnek fellegei közt a füstfeliegek űzték el gondjaikat. És ha valaki, aki sohasem érezte a dohányzás­nak kellemeit azt kérdezi és azon tűnődik, ugyan mi jó, mi boldogság van abban a do­hányzásban, azokban a szállongó füstkari­kákban, hát gondoljon csak a csókra. A csó­kolózásnál is felmerül ajkunkon a kérdés : mitől ió az ? De ha valakihez vórkötelék fűz, ha lelkűnkben tüzet fogott a tiszta eszményi szerelem és egymást megértve két lélek, aj­kukat ajkukkal . . csókjaikkal érinthetik rég rejtett epekedéssel: van abban boldogság, van abban édesség. Yérpezsgés és lélekhul lámzás. Aki egyszer a dohányzást megsze­rette . . vért és lelket érez abban. És ez érzést boldogságnak nevezi. A tisztviselők újabb beszerzési elójégéről beszélnek, vitat­koznak, reménykednek abban a társadalmi világban, melyet legnagyobb mértékben, szinte elviselhetlen módon sújtott és sújt a mai idők drágasága. Miről is van szó ? Köztudomású, hogy a múlt évben úgy segített a kormány a tisztviselőkön, hogy beszerzési előleget nyujlott nekik. Ebből a pénzből kellett minden tisztviselőnek besze­rezni a téli élelmiszerét. Beszerzési előleget azonban csak az vett fel, aki akart. Egyszerre hire futott, hogy a kormány az előleget nemzeti adománynak fogja minősíteni és az összeülő képviselőházz il határozatot fog ho­zatni, melyben el fogja engedni az előleget. A kósza hirre aztán majdnem mindenki, akinek még nem is volt szüksége az előlegre, sietett azt felvenni. Voltak olyauok, akik nem hittek a keringő kósza hírnek, de mert mégis biztosítani akarták magukat, nehogy esetleg kimaradjanak az előlegből, felvették a pénzt és takarékpénztárba tették. Elképzelhető, mily nagy volt a tisztikar csalódása, mikor megjött a hir, hogy a kor­mány egyáltalán nem engedi el az előleget, hanem 20 százalékos fizetés javítást ad há­borús segély czimén. Ebből a segélyből azonban a beszerzési előleget le fogják vonni. Hiába volt minden felfolyamodás, deputá- cziózás, az előleget levonták, az az vonják ma is. Nagy hiba volt, hogy a beszerzési elő­leget oly későn adták ki, hogy már semmit sem tudtak beszerezni, vagy ha volt is még valami beszerezhető élelmiszer, azt kétszeres áron tudták megszerezni. Egy szóval a be­szerzési előleg nagyon keveset ért és nyögi a tisztviselői kar még most is, mikor már a beszerzett czikkek régesrégen elfogytak. E nehézségek daczára a tisztviselőikar legnagyobb része már elfelejtett mindent és most epedve várja, hogy a beszerzési előleg ismét megadassák Mint hiriik a kormány az idén is meg­fogja adatni a beszerzési előleget. Ebből az előlegből, amely minden tekintetben egyenlő lesz a múlt évivel, az idén valószínűleg csak a tűzifát tudják beszerezni a tisztviselők, de azt is csak akkor, ha az előleg nem októ­berben érkezik. A kormánynak, igy beszélik, nem terve a múlt évi segélyt felemelni. Az a 20 szá­zalékos segély pedig egyáltalán nem arányolt a mai 4—500 százalékos áremelkedésekkel szemben. Hogy mit fognak csinálni a tiszt­viselők a következő télen, nem lehet tudni. Való hogy most, mikor a képviselőház ma összeül és a tisztviselők ügyével, mely a legsürgősebb ügyek közé tartozik, részletesen és alaposan foglalkozik, nem szabad oly köny- nyen elsiklania felette. A múlt évben is kevésnek bizonyult 20 százalék fizetésjavitást föltétlenül fel kell emelni, ha csak azt nem akarja a kormány, hogy a leghűségesebb szolgái, a tisztviselők a télen éhségnek le­gyenek kitéve. A tisztviselők igazán, szinte bámulatos önmegtagadással viselik azt a valóságot, hogy az idők zivatarja, a piaczok kizsákmányolása reájuk, az ő családjukra, gyermekeikre zudult. Hogy mig más, ismert osztálybeliek ma sem nélkülözik pl. a húst, szárnyast és más bé­kés időkbeli tápanyagokat, addig ők heteken, hónapokon keresztül alig juthatnak hozzájuk. De azt méltán megvárhatják, hogy legalább a létminimumot ... az életnek legelemibb feltételét biztosítsa a törvényhozás szá­mukra. Nem lesz az idén uszodánk. Más években ilyenkor már vig uszodai élet képe tárult elénk. Szamos vize szinte büszkélkedve látta vendégül a sok szép hölgyet, acélos férfiakat, a pajzán ifjúságot, az üdülést ke­reső fáradtakat. Most csend van ott azon a tájon. Szamos vize szomorún, szégyenkezve folydogál s locsogásaival talán ezt mon­dogatja : — Mehetnék, kanyarodhatnék csak arra Nagykároly felé, Debreczenbe vagy olyan helyre, ahol milliókkal fizetnék meg letele­pedésemet, majd visszasírnátok még engem ti szatmáriak. Valami kaczagó humor van igazán abban, hogy egy ilyen nagyobb városnak úgyszólván a szájánál folyik egy szakte­kintélyektől gyógyitó hatásúnak Ítélt folyó és ha különben valami járványos idő nincs — müveit ember nem fog tudhatni megfü- rödni egész nyáron. Vagy ki teszi magát a veszélynek s ki fogják tenni a veszedelem­nek magukat gyermekeink is. Az okokat, melyek miatt az uszoda kérdéssel ilyen hely­zetbe jutottunk már elmondottuk. A bűnös közönyért, mellyel a népfürdőt egy negyed­század évnek alatta, a sajtónak folytonos sürgetése daczára elejtették, nem akarunk rekriminálni, bár jogunk és okunk volna reá. Csak azért szólalunk fel most, hogy felves­sük az eszmét: Nem lehetne-e mégis valami módot találni arra, hogy a Szamos vizét, az annyira szükséges, áldásos fürdést közönsé­günk az uszoda hiányában is élvezhesse. A Tisza partján, ha jól emlékszünk Szolnok vagy más városok mentén láttunk olyan egy­szerű fürdőtelepeket: a Balaton partján is vannak ilyenek, hogy egyszerű áthidalások­kal, korlátokkal és vetkező öltöző bódékkal egészen czélszerü fürdőhelyeket építettek. Primitíveknek látszanak ugyan, ezek a für­dőtelepek, de lényegükben a czélnak megfe­lelnek. Ragadjuk meg mi is ezt a gondola­tot, segítsünk magunkon, amint lehet. Hiszen itt nem kényelemről van szó, de igazán oly elemi követelményről, mellyel gyermekeink védelmét biztosíthatjuk és a Szamos vizét egy nagy város egészségének áldások forrá­sává tehetjük. Talán még vállalkozó is akadna ennek az eszmének gyakorlati, sürgős kivi­telére. És nem is lenne rossz üzlet. Bérmálás a székesegyházban. Fő­pásztorunk vasárnap, pünkösd első napján a bérmálás szentségét fogja kiosztani. A püs­pöki nagymise reggel 8 órakor kezdődik. A fáradhatlan főpásztor még az nap d. u. Nagy­károlyba utazik, mert ünnep másod napján megkezdi apostoli működését, a Szentlélek kegyelmének, a bérmálásnak kiosztását a nagykárolyi keriieltben. Hitélet. Csaknem minden kath. temp­lomban, de főleg a Jézus szive (a Kálvária) templomban észrevehetjük az élénkebb, az elevenebb hitéletet. T. i. a Szent Szív hó­napja junius. XIII. Leo szent hónapnak ne­vezi júniust, s annak minden napjára ájtatos- ságok tartását rendeli, melyekhez búcsúkat engedélyez. X. Pius pápa is nagy reményt fűz ezekhez az ájtatosságokhoz s azt várja tőle, hogy ez áj tatosság évről évre júniusban megújulva az egész földkerekségen, mindent megújít Krisztusban. Ezt várjuk mi is Jézus­nak szeretettől lángoló Szivétől; várjuk azt a békét, az engesztelődés egymást iránt, mely csak akkor áradhat a világra, ha befo­gadjuk szivünkbe is azt a mindent átható nagy szeretetet, amitől Jézus Szive áradoz. És ennek a szeretetnek vonzását érzik a hí­vek. Érzik, hogy hívja őket a Sz. Szív. Ki­tárja karjait felénk,- hogy megvigasztalhasson és felemelhessen. Papszentelés. A papnevelő intézet ká­polnájában junius hó 5 ón alszerpapokká, junius 6-án szerpapokká szentelte főpászto­runk Lörincz Lajos Budapesten végzett. Fe- cser Gyula és Haklik Sándor a szatmári pap­nevelőben végzett papnövendékeket. Áldozó­papokká junius hó 8-án fogja püspök ő mél­tósága szentelni ugyanezeket. A szentelés a székesegyházban lesz és 7 órakor kez­dődik.

Next

/
Thumbnails
Contents