Szatmári Hírlap, 1916. január-június (25. évfolyam, 1-51. szám)
1916-06-07 / 45. szám
AÄV. évfolyam. 6zatmár-Németl> 1916. junius 7. 45. szám. (HETI SZEMLE) POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI LAP ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egész évre 10 K — f. I Negyedévre — 2 K 50 f. {félévre — 5 , — , j Egyes szám ára 6 fillér. Tanítóknak és kézmfiiparosoknak egy évre 8 korona Amerikai Egyesült-Államokba — egész évre 3 dollár Felelős szerkesztő : BODISTÄK GÁSPÁR. Laptuiajdonoe & SZATMÁR - EGYHÁZMEGYEI IRODALMI KÖR. A kiadóhivatalt illető összes küldemények, pénzek, hirdetések stb. Fintér «József kiadőhivatali főnök czimére Egyházm. Alapítványi Pénztár küldendők Pályázati hirdetéseit egyszeri kOzlése B korona ----------------- Nyilttér sora *0 fillér. ----------------Me gjelenik minden Men kétszer: szerdán és vasárnap A történeti igazságszolgáltatás elérkezésében hinnie kell minden gondolkodó főnek. Lehet, hogy késik. Mint az üstökös, melynek megjelenését pontosan kiszámították a csillagászok. De végre is megérkezik és az emberek millióinak tekintetét ragadja fel magához. Mikor a hitszegő olasz a pápaságot megfosztotta birtokától, a kath. egyház ellenségei meghúzták a halálharangot a pápaság élete, hatalma felett. S mikor aztán látták, hogy a szenvedések tiizében s tövisei közt ez a pápaság mégis él, sőt uralkodik a lelkeken: akkor egyik páholy nagymestere akaratlanul is a jövőbe kezdett látni: — Tartok tőle — mondotta — hogy világi hatalom és ország nélkül a pápaság erősebb, veszedelmesebb lesz és még nagyobb mértékben uralkodni fog a — lelkeken. És a nagy szenvedő, IX Pius után jött a bölcs XIII Leo, a ki valóban király volt világi hatalom nélkül is. A kit a királyok is királyként tiszteltek, mert meghajoltak nagysága előtt és nem egyszer döntő birájokul kértek fel. A ki valahol csak kath. lélek élt — a világ minden tájékán, minden zugában — uralkodott a lelkeken . . . És jött az égő tűz X Pius. Mint a békesség pápája lép trónjára. Munkálja, erősiti az egyház benső életét, hogy megujbodjanak a lelkek és újra szülessenek Krisztusban. Hogy élvezzék az igazak békességét. S mikor Péfer^szikláján állva, látnoki szemei veszik észre a nyugtalan XX. század mehéből kitörő vészes viharokat : békére inti a fejedelmeket, népeket, országokat. S kik azok, a kik az ő béke- szavát megvetik, hivatásának jogosságát fitymálják? A kik a hatalom birtokosait a világbékétől elvonják és a borzalmas örvénybe sodorják ? Erre a kérdésre felelet legyen az az önvallomás, melyet egy magyar nagypáholyban adott egyik nagymester : — Mulasztást követtünk el akkor is, mikor nem vetettük mérlegbe befolyásunk egész súlyát, hogy külföldi testvéreink ne sodorják Európát e rettenetes világháborúba. ... Az égő tűz kialszik. A békességre intő fejedelem, X Pius, mint a megriadt fehér galamb elszáll e földről; lángbaborult országoknak zivatarai és vérfürdői kísérik halódását. Bömbölő ágyuk morajai közt megy végbe a békességre intő pápának temetése. * A történeti igazságszolgáltatás elérkezésében hinni kell mindazoknak, a kik a thai rettenetes világ- helyzetben élnek. Népek, nemzetek, melyek vérben úsznak, élet és halál hörgések között harczolnak; népek, nemzetek, melyeknek országába bevilágítanak az öldöklő harczoknak tüzoszlopai: sz. Péter sziklája felé tekintenek. A hol még a maga tisztaságában Krisztus békességének forrása fakadhat. A hol XV Benedek pápa, hivatásának csudás erejével munkálja azt a békét, melyért ma a győzőknek és megverteknek országaiban egyaránt imádságos lélekkel epedeznek. A világháború e rettenetes forgatagában, a pápaságnak mai képviselője, az az egyszerű fehér ember : XV Benedek úgy emelkedik ki, mint pápa a századok folyásában talán sohasem. Mint kiről tudják nem csak hivel, de minden gondolkodó, TÁRCZA Mikor dohányozzunk? — A Szatmári Hírlap eredeti tárczája — Irta: FÜSTÖS. Erre a kérdésre egy hires professzor azzal tett először kerülőt, hogy elébb azt kellene eldönteni, hogy dohányozzunk-e egyáltalán ? De aki feltette az elébbi kérdést, azt hajtogatta, hogy ő csak arra a kérdésre kér feleletet, vájjon (ha már dohányozunk,) hát mikor végezzük azt ? A professzor azt mondotta, hogy az ö meggyőződése: ha már dohányozunk — evés után tegyük azt. Mert az éhgyomorra és egyáltalán az evés előtti dohányozás felette ártalmas a gyomorra. Azok a gázalaku termékek, amelyek a dohány égése alatt származnak és amelyeket magába vesz, izgatólag hatnak az emésztő szervekre. Tehát a száj nyálmirigyeinek — idegeire, miáltal hő váladék jő létre. Hiszen a dohányzó ember maga érzi, tapasztalja, hogy egy jóízűen elköltött reggeli, de főleg vacsorázás után a dohányzás jobban esik, mint éhgyomorra vagy napközben, távolabb áz étkezéstől. Már ez a jelenség is figyelmeztet arra, hogy mikor dohányozzunk, ha már egyáltalán dohányoznunk kell. Illetőleg nem bírunk róla leszokni. Vannak azonban, akik erős akaratttal egészen leszoknak és végleg megválnak a dohányzástól. Hogy milyen szenvedéllyé válik a dohányzás, bizonyítja az a gyakori jelenség, hogy a nagy dohányzóknak valóságos harcot kell vivniok a dohányzásról való lemondás alkalmával. És sokáig. Ismertem egyéneket, akik belebetegedtek a lemondás harczai közben. De győztek. És aztán soha nem kívánták és eszük ágába se jutott a pipa, vagy a szivar. Voltak és vannak olyanok. azonban, akik egyideig állották a dohányzás böjtjét, de aztán visszaestek. Azok, akik a dohányzásról lemondottak, bizonyítják, hogy a dohányzásról való lemondás után egész más világ keletkezett számukra. A közérzésük is más lett. Étvágyuk hatalmasabbá vált. Nem idegeskedtek többó és kedélyük derülttebbó, kedvesebbé lett. Legnehezebb a dohányzásról való lemondás azoknak, akik megszokták az Írásbeli munkánál, az erősebb fogalmazásnál, főleg Íróknak, költőknek. Ezek ha megpróbálkoznak sokszor orvosi tanácsra a dohányzásról lemondani : szinte bénultakká lesznek. Nincs inspiracziójuk. Mintha hiányoznék a hü barát, akinek segítségével, biztatásaival órákig dolgozni tudtak. A dohányzás kérdése különben az egyén dispozicziójától függ legtöbbnyire. Orvosok vannak elég szép számmal, akik egyeseknek nemhogy tiltanák a dohányzást, de még ajánlják is. Még nőknek is. Főleg a túlságos hízásnak indult nőknek. Úgy tartják, hogy a dohányzás, ha nem megy tulságba, az emésztés föltételeit elősegíti. De hogy ez az — állítólagos — kedvező hatás ne vesz- szen kárba, szükséges, mint fentebb mondottam, hogy a dohányzás ebéd után történjék. Mert ha pl. valaki éhgyomorra is bőségesen dohányzik, akkor az emésztéshez szükséges nedvek elválasztása hiába történik és ezek a nedvek ótelhiányában — közvetlenül a gyomorfalát érvén, a gyomorra felette izgatólag hatnak; úgy, hogy a mirigyek idegei csakhamar kimerülnek, ami az étvágy eltompi- tását vonja maga után. Ha tehát nem akarja a dohányzó emésztő képességét lofokozni, hagyja félbe a dohányzást pl. ebéd előtt már két órával. Sokan az ágyban is dohányoznak. Eltekintve a sok szerencsétlenségtől, amit az ágyban való dohányzás már okozott, tisztán higiéniai, egészségi szempontból is igen ártalmas az ágyban való pipázás. Főleg lefekvés előtt. A szoba megtellik füsttel. Nem kell fejtegetni, hogy az alvó lélegzése a tüdőbe juttatja a füstöt. Hiszen ébren is, ha egy éjszakát töltünk füstös kávóházban vagy vendéglőben . . bizony hogy reggel megfogjuk érezni ennek az ott tartózkodásnak kő-