Szatmári Hírlap, 1916. január-június (25. évfolyam, 1-51. szám)

1916-05-07 / 36. szám

XXV. évfolyam.

©zatmár-Németi, 1916. május 7.

36. szám.

<4u

%• V

*s

(HETI SZEMLE)

POLITIKAI ÉS TÁRSADAL

ELŐFIZETÉSI ÁRAK:

Egész évre 10 K — f. Félévre — 5 , — ,

Negyedévre — 2 K 60 f. Egyes szám ára 6 fillér.

Tanítóknak és kézmüiparosoknak egy évre 8 korona Amerikai Egyesült-Államokba — egész évre 3 dollár

Felelős szerkesztő :

BODNÁH GÁSPÁR.

Laptnlajdonos

A SZATMÁR-EGYHÁZMEGYEI IRODALMI KÖR.

A kiadóhivaialt illető összes küldemények, pénzek,' detések stb. Fintér József kiadói czimére Egyházm. Alapítványi Pénztár küldendők pályázati hirdetések egyszeri küzlése 5 korona ----------------- Nyílttól" sora 40 fillér. ----------------Me

gjelenik minden héten kétszer: szerdán és vasárnap

Letört alakok,

jellemükben, kezüknek tisztaságában mocskot kapott emberek egyenesedtek ki a háborús időknek folyásában. A kik a háború előtt görnyedten jártak; bujdostak, kerülték az emberek tekintetét, kezelni nem mertek és örültek, ha volt, ahova lehajtsák fejüket s akadt mindennapra való kenyerük, hogy éhségüket valahogyan kielégíthessék.

A háborús láz, az idők fordulata, a gondolat, hogy embertársainkon segíteni kell: sok-sok mindent felejtetett, a mi annak előtte a közvélemény előtt tudva volt. S a miért az emberek, talán sokszor túlzottan is pálozát törtek.

És mit tapasztalunk egyszerre ? Nemcsak azt, hogy tekintélyes alakok alatt a szállítások, a spekulá- cziók hídja leszakadt és felemelt fejjel járó, hangos egyének örvénybe kerültek, hanem az ellenkezőjét is. Azt, hogy a háború előtt jellem- ütötten görnyedő emberek kiegyenesedtek, rehabitállattak ; anyagilag összeszedték magukat és ezen talajon biztos alapon állanak.

Nincs kifogásunk az ellen, hogy

ezeket az alakokat a munkától, az anyagi jólét megszerezhetésétől el nem ütötték, ütik. Nincs különösen akkor, ha a becsületesen teljesített munka nyomában fakadt nyereségből gondosan és lelkiismeretesen ott tesznek eleget kötelezettségeiknek, a hol kárt, hibát és sokaknál anyagi romlást, fájdalmas csalódást okoztak.

De hogy ezek az alakok fitymálva a lelkiismeret intését, megkerülve a törvény parancsoló szavát és a becsületes emberek útját: elrejtsék szerezményüket; vagy a hozzátartozóinak nevét igénybe véve, hozzáférhetlenné tegyék vagyonukat : ez ellen felháborodva kell tiltakoznia a magyar társadalomnak. És ha már ez a tiltakozás csak amolyan elméleti ma*ad is, legalább éreztetni keli velük, az itt lerajzolt alakokkal azt a társadalmi önérzetet, azt az egyéni öntudatot, mely nem kíván velük érintkezésébe jutni és igy rehabitálni a még mindig nyilvánvaló foltokat.

A sikkasztást, a csalást és hozzájuk hasonló foltokat a szerencsés összeköttetés, elnézés és más háborús fordulatok nem rehabitálhat- ják. Az ilyen rehabitásoknak végtelenül lesújtó hatása lesz társadalmunk etikai felfogására, mely felfogás anélkül is meglazult és pusztitólag hat egész társadalmunkra.

Az ilyen tömeghatásnak romboló következményei csakugyan be- láthatatlanok. A gondolat, a sorozatos események szemlélete; annak konstatálása, hogy igy is lehet; hogy a közvélemény, a társadalom mily hamar feled és rehabitál : száz és- ezer embert megingatja abban való hitében, hogy a férfi jelleme, a becsület, a munka, a teljesített kötelesség öntudata, a tiszta, mocsokta- lan kéz a legnagyobb kincse az embernek.

Mert hiába! A régi mondás most is igazságot hordoz: A tanítás oktat, de a — példa vonz.

Pilátustól kezdve véges-végig, a századok folyásában nem akadt olyan Pilátus — tipus, mint Woodrow Wilson at Egyesült- Államok elnöke. Az emberiség fogalmát nem csúfolta még meg jobban senki sem s nem használta fel kortesversenyre és üzleti haszonra, mint ez a modern Pilátus. Hogy a háború még mindig rettenetes vért sajtol; hogy a semlegesség fogalma sárba van tiporva ; hogy az emberiséget Wilson a maga egyéni felfogásának ürügye alatt végzetes,

A Kárpátok.

— A Szatmári Hirlap eredeti tárezája —

A természet ragyogó ifjúságának, hónapjának első napján, május elsején, a magyar nemzet gyermekei, az aranyifjuság a Kárpátokra függesztette tekintetét.

A magyar diákseregek képzelete maga elé varázsolta az országnak egész, teljes képét. Közepén az aranykalásszal ékes Alföldet, ahol most még elfojtott lélegzettel lesi a nemzet a vetések kalászba szökését. Balra a dombos Dunántúllal, amiket három oldalról vaskarokként a Kárpátok magaslatai, havas fejű ormai szegélyeznek.

Talán csak nemzeti életünknek ezeredik, nagy határnapjaiban emelkedett az ifjúságnak lelke fel a Kárpátokhoz úgy, mint most május első napján. A magyarok bejövetelét, a honfoglalást ábrázoló osudás, plasztikai elevenséggel jelenitő körkép ragadta meg az akkori ifjúságnak lelkét és emelte az ősi hegyekbe, szűz erdőségekbe, szorosokba, mélyen hajló virágos völgyekbe, mint most.

De úgy hisszük, úgy érezzük, hogy a vén hegyóriásoknak évezredes történetében még alig volt valaha olyan nap, amelyen e nemzet ifjúságának könnyben ringó, majd nemes tűzben lobogó szeme úgy feléjük fordult volna, mint most.

Micsoda történeti jelenet, micsoda per- ezek : Milliók sóhajtása, fakadó sziveknek

és rügyben levő értelmeknek üdvözlete az öreg hegyóriások, a nemzet örálló bástyái, történetének tanúi felé I Szinte egy tartozás törlesztése 1 Köszönet az óriási hegyeknek, vadregényes erdőknek, az égbe nyúló meredek szirteknek, a járatlan hegyszakadékoknak, a szorosoknak, hogy hűségesek voltak a mi gigászainknak, ami szellem és fizikai óriásainknak küzdelmeiben.

*

Van-e nektek szivetek — ősi büszke magaslatok ? Van-e meglátásotok, hogy tanúskodhassatok a második ezeresztendőben, századról-századra: mit tettek a nemzet hős fiai; annak a nemzetnek fiai, melynek védő bástyái voltatok — a múltban és főleg lesztek a jövendőben.

Hiszen minden hegyoldal, minden sziklahasadék, mely rejtekhelyét adott a maroknyi védőseregnek, hogy beözönleni törekvő csordákat tartson vissza ; minden ház, tető, melyről messze vidékeket kellett megtisztogatni ... az mind, mind ami hűséges segítő társunk volt. Hát hogy ne éreznétek, hogy ne volna meglátásotok és oltalmazó erőtök. Hogyne éreztétek volna, hogy itt egy nemzetnek, a titeket szerető nemzetnek élet-halál harcza morajlik. Oh a szelek zúgása, ágyúink bömbölése, a hózivatarok fer- getegei, az ősi erdők zsongása, a madarak dala, a rohanó patakok csobogása egybeolvadva, hatalmas kórusba vegyülve zengték felénk a dalt:

Ezer esztendeje, hogy a magyarok itt vannak. Most akarják, most akarják kiirtani De az Isten a jó Isten nem engedi.

*

Kárpátok 1 Eddig is büszkeségünk voltatok. Hozzátok van csatolva honfoglalásunk útja. Tehát nemzetünk bölcseje. Gazdaságunk, kincseink kincses értéke szendergett nagy erdőségetekben és sziklátoknak bensejóben. Kultúránk, szellemi javaink, nyelvünk őrei voltatok. Telesden-tele voltatok eddig is élő mondákkal, regékkel, nagy történeti időknek nyomaival. Büszke váraknak szakadókával, ős időknek regélőivel. Fent a hegyeken mélységes, tiszta tengerszemekkel, lent a völgyekben zizegő patokokkal és gyógyító forrásokkal.

Most uj kincseket rejtenek völgyeitek, hegygerinczeitek és magaslataitok. Tele vannak sírokkal! Hősöknek sírjával. Vitéz katonáink öntözték meg aczélos, jógpánezólos talajodat. Oly gazdagon öntözték meg, hogy kebledbe szívhattad hőseinknek vérét, hogy minden időben táplálhassák a nemzet ifjúságát.

Nemzetünknek sok és hatalmas emlékei vannak. Most ti vagytok ős Kárpátok a leghatalmasabb emlékei a nemzetnek. A második honfoglalás égbenyuló emlékei. A második [ezredév megmentésének és biztosításának óriásai „Mementó„-i

Sírokkal találkozunk lépten-nyomon a ti hegyeitekben, völgyeitekben, amely sirok-