Szatmári Hírlap, 1916. január-június (25. évfolyam, 1-51. szám)
1916-05-07 / 36. szám
2 SZAlMÁRI HÍRLAP Szatmár-Németi 1916. május 7. igazán világháború problémája elé állítja: ezt a vésszelteljes világállapotot, világfelle- get mind a Wilson keze keregeti, űzi. Hogy a Wilson féle semlegesség csakugyan pilátusi semlegesség, azt sokszor szemébe vágták már az amerikai tényező emberek. Szemébe vágták, hogy az emberiség követelményei előtt következetesen szemet hunyt és huny mikor Anglia kézzelfoghatólag vét ellenünk, s ha más nemzet az önvédelem fegyverével ól, rögtön ráförmed a védekezőkre. Semlegesség az ? emberiesség ez ? És lehet-e valakinek joga, ha mindjárt köztársasági elnök is az emberiség ideáljának jogaira hivatkoznia, aki arczátlanul engedte, engedi, sőt követeli, hogy ellenségeinknek minicziót szállítsanak a semleges Amerikából ? Jogos a gyanú, hogy azok az amerikai polgárok, — kik még most is kéjutazásokat rendeznek az üzleti hajókon : médiumok, ürügyek arra, hogy miattuk az emberiség nevében a világháború rémeit felállíthassa. A modern Pilátus az emberiség nevében az igazságot, az önvédelmi jogot akarja megfeszittetni. Vigyázzon 1 Japán lesben áll, mint a sunyi macska. Már kezdi a kellemetlenkedést, a „Kuli“ kérdéssel. Már nyíltan beszélnek a japán-orosz szerződésről Angliának kinti, sőt indiai érdekeivel szemben. Vigyázz modern Pilátus 1 mert a nekünk szánt kereszt, a nekünk szánt halál . . a te halálod, a te végzeted lehet. Á német nemzet félelem nélkül, de távol minden elkapottságtól döntött már Németország válaszáról. De történjék bármiképpen. Égv bizonyos, hogy a modern Pilátus gonosz keze, hamissága aligha változtathat már az eddig Európában kialakult eredményekéi]. Az emberiségnek igaz védője is elküldötte Momentóját a modern Pilátushoz. Azt hisszük . . . egy kicsit gondolkozott is felette Wilson ur. A pápa üzenetén. A negyedik hadikölcsönjegyzés sikereiről az ország minden részéből örvendetes és felemelő értesítések érkeznek. Városunk pénzintézeteiben és hadikölcsönjegyzési irodáiban is élénk a forgalom. Egyes pénzintézetek a reggeli órákhoz csatolják a d. u. aláírási időt is. Most még csak az első lendülettel folynak, a jegyzési határideig minden bizonnyal szélesedni fognak a résztvevós hullámai. Szeretnők, ha megmozgatnák a kis gazdák lelkét is, lelkűkkel bőségesen összegyűlt jövedelmüket is. A németii városrész, ha felfogja a nemzeti kölcsön jelentőségét, ha értelmét megkapja az az igazság, hogy itt nemcsak hazafias áldozatkészségről, ból kél, ébred a nemzet élete. Ahány csatatér volt rajtatok . . annyi temetőt találunk majd zarándok utunkban, melyen keresztül- átal fog hömpölyögni feléd az uj nemzedék. A kárpáti sírok nem horpadozhatnak, nem enyészhetnek el az időknek omlasztó fogai közt. Erről biztosíthatott minket az ifjúságnak első kárpáti ünnepsége is. Csak látni kellett ezt az ifjúságot I A gyermeksereget. Miosoda érzések dobogtatták meg szivüket. Micsoda gyémántcsillogás réz gett meg szemükben. Micsoda imádság fakadt lelkűkben. S mi dal, ének hangzott el ajkaikról. Oh, nem fog meghalni magyar ember, hogy ne térdelt volna le imádságra, emlékezetre és hálára a kárpáti síroknál. Minden tavasznak érkezésével, minden nyárnak ömlő sugaraival és az ősznek hervadásával . . . látni fogjuk a Kárpátok felé való zarándoklást. És meg fogja érteni sokkal jobban, mint valaha e nemzetnek agya a Kárpátok jelentőségét. És érezni fogja a magyar szív, mindig hogy ez a hegykoszoru mit jelen szá mára. Csudásabb lesz, mint amilyen csudás volt eddig is. Beszédesebb. Büszkébb. Regéi, mondái történetté válnak. A mennydörgés mely oromról oromra hömpölyög . . . diadalra vezető ágyuiknnak hangját veri fel újra a zarándokoknak lelkében. A villám fénye a nemzet jövőjébe fog bevilágítani. A viharok orgonája nem gyászos irekviemre szólal meg ; hanem dicsőséges feltámadásra. A kihullott vér történelmet csinált ott újra a nemzet számára. A másik ezredév elején megcsinálta szent hazánk megmentésének nagy történetét. Mester. kötelességről van szó, de legbiztosabb és legjövedelmezőbb befektetésről: úgy a mi városunk kölcsönjegyzése jelentősen kibővülhetne. Talán a Németiben régi időktől fennálló gazda-egyesületet kellene összehívni és lelkes, értelmet és szivet fogó előadásban megnyerni a negyedik hadikölcsönnek. Úgy tudjuk, hogy erre az előadásra szakértő, tekintélyes emberek szívesen vállalkoznak. Gorliczében, az évfordulón czimen megrázó képet fest Molnár Ferencz a világcsatáról, mely ott május 2-án lefolyt. A többek közt ezeket Írja : A krakói katonai parancsnokság tisztjeivel a történelmi nevezetességű évfordulón beutaztuk Tarnov és Gor- licze közt a nagy offenziva összes csatatereit. Ennek a parancsnokságnak az az osztálya, a mely a csataterek takarításával foglalkozik, mostanában hatalmas és minden dicséretet megérdemlő munkát végez: kegyeletes módon művészi formájú temetőkbe gyüti a nagy győzelem halottait, a kik eddig szétszórva pihentek szántóföldek, erdők vékony földró tege alatt. Az akczióról legközelebb részletes ismertetést közlök. Egyelőre csak annyit, hogy edd’g 43,000 halottat, vegyesen magyart, osztrákot, németet és oroszt vettek gondjukba, és nem kevesebb mint hatszáztiz temetőt és körülbelül százötven tömegsírt csináltak Nyugat Galicziában. Ezen a nagyszabású munkán ezerhatzáz katonai munkás és mintegy háromezer hadifogoly dolgozik, közöttük számos olasz, a ki főként a síremlékek és emlékoszlopok kőfaragó munkát végzi. Gorlicze mellett, a hatalmas domb tetején már készen áll a harczosok temetője. Gyönyörű helyen, a mely az egész vidék felett uralkodik, körülbelül ötszáz harczos nyugszik művészi formájú temetőben. Egyforma nagy keresztek alatt, nyílegyenes sorokban. Ez a komor és nagyszabású emlék az első benyomás, a melyet a Gorlicze felé közeledő utas kap. Kilométerekről látszik a sima dombtetőn a rengetek kereszt. * * domborultak a mi temetőinkben, uj temetők keletkeztek a mi határunkban. Hősök sírjai, hősöknek nyugvó helyei I A távolból, a véres harczmezőkről fájó sebeikkel, önvédelmi harczunkban kapott be tegségekkel sokan jöttek, sokakat hoztak ide a mi kórházainkba. Honfitársainkat, a kik az ákáczvirágos falvakból, a nyüzsgő városokból indultak a harczterekre, katonai szolgálatra. Vagy távol idegenből ; szövetséges nemzeteknek vagy ellenséges népek köréből jöttek ide a gyógyulás reményével, az élet halál vívódásával. Sebektől vérzetten . . ide hozták őket a szőke Szamos partjára. Mi hozzánk. Talán azt hitték, hogy ott esnek el a harczmezején. Bömbölő ágyuk és tüzes gépfegyverek, sivitó golyók közt. Es most itt pihennek a mi temetőinkben. Néma sírok beszélgetnek dicsőségről, szenvedésről és nagy időkről a mi temetőinkben. * Városunkban, mielőtt a barakk temető létesült . . a hitvallásos, illetőleg felekezeti temetőkbe hantották el az elhunyt hősöket. A sirok gondozását maga a város vállalta el. De maga a társadalom, főleg lelkes hölgyeink is nem egy hantot gondoztak s ültettek be virággal. S jól van ez igy, hogy a hősök sírjainak gondozásából a mi nemes szivü hölgyeink nem maradnak ki. Világért sem szabad meg akadályozni, hogy ezen kegyeletes akczióban részt ne vegyenek. Sőt a már megalakult férfi bizottság mellett áldásos müködéskört kellene biztosítani a nőknek és főleg a nőkből alakult egyleteknek is. Lapunk már régebben közölt ugyanis felszólalásokat, melyek arról panaszkodnak, hogy hőseink sírja el van hanyagolva. „Egy öreg asszony“ azt irta lapunkban, hogy messze földről érkezett idegeneket vezetett a hősök sírjához; ezek az idegenek a mi földünkben nyugvó övéiket keresték. És pirult az arcza, mily elhagyatott sírokat találtak a temetőkben. Gyűjtést indítványozott, a mely indítvány kapcsán már egy kis összeg áll rendelkezésre, melynek mily módon való felhasználásáról közelebb gondoskodni fogunk. Azt is halljuk, hogy pl. a zárdái polgári leányiskolában több leányka vállalkozott egy-egy sir gondozására. Nem szabad a honleányok ilyen felbuzdulását szerető figyelmen kívül hagyni. Sőt a társadalomnak az akczióba vonása egyik legértékesebb biztosíték a sirok állandó és kitartó gondozásának. A hatóságok, a hivatalosan kijelölt bizottságok — nagyon érdemes munkát végezhetnek és kell végezniök, de e munkának lendületét, melegségét, éberségét a társadalom és főleg a nővilág élesztheti igazán. A vármegye is elvállalta pl. a Himnusz szerzője sírjának gondozását, de az idők és viszonyoknak sok-sok oldalú bajai, bizony elvonták a meleg és szerető figyelmet á költő sírjától és épen lapunkban panaszkodott nem rég egy a viszonyokat jól ismerő tanár, hogy mily elhagyatottan van ez a sirhalom. * A barakk-temetőt most a katonai parancsnokság vette kezébe. És felkérte a városi közigazgatósági hatóságot, hogy támogassa őt a batonasirok gondozásában. A városi hatóság e támogatást készséggel megígérte, de viszont kérte a parancsnokságot, hogy a barakk-kórházi temetőt élő sövény kerítéssel lássa el, a mely kérelemnek teljesítését a parancsnokság meg is ígérte. Az exhumálás kérdése mindenesetre megfontolást kíván. Bár mily felemelő gondolat, hogy a hősök egy közös sírban, az örök időre átengedett barakk-temetőben nyugodjanak, egy közös és métó emléknek nagy Momentójával: mégis vannak tekintetek, melyek az exhumálást, az átszállítást akadályozhatják. A hősök hozzátartozóinak szándékát gyöngéd figyelembe kell venni. Megnyugvással fogadhatjuk tehát, hogy a mi temetőinkben nyugvó hősök sírjának gondozása biztosítva és rendezve lesz. A bizottság, mely ez ügyet kezébe vette (elnöke a polgármester; tagjai: a lelkészek, Pirkler Ernő dr. tanácsos és Gönezy Miklós dr. aljegyző.) A magunk részéről — ismételten Írjuk — nagyon kívánatosnak és áldásosnak tartjuk, hogy párhuzamosan egy női bizottság is választassék, váiősünk nőkből alakult egyesületeinek képviseletéből. Az uj állomásparancsnok. Várkony Albrecht Emil cs. és kir. vezérőrnagy távozásával — mint értesülünk — a katonai állomás parancsnokságát (Stationskommandó), mint rangidősebb ezredes, Masoranua Emil cs. és kir. ezredes vette át. Az uj állomás parancsnoknak jó hírneve van. Katonakörökben, mint hivatásos katonát és igazságos föllebbvalót ismerik, aki bajtársait szereti és katonáival igazságosan bánik. A polgárság is tapasztalta, hogy előzékeny és olyan férfiú, a ki a polgárság és katonaság közt való jó, szívélyes viszonyt lelkén hordozza. A tánitók árváinak. Csernoch János bíboros, herc^egprimás közelebb 200 ezer koronát adott azon czélból, hogy a rég óhaj tott, Esztergomban felállítandó Országos kath. tani:ói árvaház végre felépülhessen és abban különösen a harcztéren elesett hős tanítók árvái otthont találjanak. Akkor jő ez a tekintélyes adomány, mikor a- tanítók otthonában, családi tűzhelyein busongó özvegyek és siró árvák aggódnak a bizonytalan jövőn : mi lesz a tanítók árváiból a szerető férjnek és apának elvesztése folytán ? Ez a fejedelmi példa ébressze fel az itthon való kötelességet teljesítő tanítóságunkat, hogy a tanítók árváinak jövője érdekében megindított mozgalmat kitartóan vezesse és általánosabbá tegye. Sírok
