Szatmári Hírlap, 1916. január-június (25. évfolyam, 1-51. szám)

1916-04-30 / 34. szám

XXV. évfolyam.

Szatmár-Németi, 1916. április 30.

34. szám.

(HETI SZEMLE)

916IV

POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI LAP

ELŐFIZETÉSI ÁRAK:

Egész évre 10 K — f. Félévre — 5 , — ,

Negyedévre — 2 K 50 f. Egyes szám ára 6 fillér.

Tanítóknak és kézműiparosoknak egy évre 8 korona Amerikai Egyesült-Államokba — egész évre 3 dollár

Felelős szerkesztő :

BODNÁR GÁSPÁR.

Laptulajdonos

A SZATHÁR-EGYHÁZMEGYEI IRODALMI KÖR.

A kiadóhivatalt illető összes küldemények, pénzek, hirdetések stb. Fintéi* József kiadóhivatali főnök czimére Egyházm. Alapítványi Pénztár küldendők. Pályázati hirdetések egyszeri közlése 5 korona ----------------- Nyilttér sora 40 fillér. ----------------Me

gjelenik minden héten kétszer: szerdán és vasárnap.

Sssép Május

megérkezel és nagy meglepetést találsz nálunk. A fák már rég’ kibontották rügyeiket. Gazdag lombok bontják ágaikat. Sőt virágok is di- szitík . . . dértől, fagytól elszomorodott virágok is. A kertek a te ruhádat viselik már jó idő óta. Virágai megelőztek s félve tekintenek érkezésed elé, mert hűtlenek, hálátlanok voltak. Tél anyóka gyorsan elköltözött tőlünk. A föld nem birta tovább a nyugodalmat, az álmot. A fényt, meleget öntő Nap felébresztette, elbizakodottá tette és nélküled kezdett uj élethez. Meg is járta. Meg is jártuk. Az április nem tagadta meg bolondos természetét. Belenyúlt keverő, forgató kezével az időnek folyásába. Hozott derei, fagyot, vihart, csurgós, szemetelő esőt. Ugy-e igy van az, mikor egy lépés helyett kettő-három történik. *

Szép Május, ám kérve kérünk, kérlelünk, ne haragudjál ezért reánk. Ne legyen arczod fagyos, komoly-komor. Ez nem illenék hozzád. A te arczod ragyogó. Mosolyod szelid, Napsugarad enyhe, kedves szellőid lágyak. Hogy-hogyan csattan ki napsugaras örömöd, mikor fagyos szenteiddel megmérkőzvén, diadalmaskodhatsz.

Oh szép Május ! . . A múlt esztendőben nagy örömöt hoztál ennek az országnak, ahol téged úgy szeretnek. Ahol te olyan kedves, olyan ragyogó, olyan királynői vagy. Vérvirágok közt megfordítottad azt, ami lehetetlennek látszott. Megtisztultak ős kárpátaink a vad csordától, mely betöréssel fenyegette hazánkat. Legázolta volna selymes vetéseinket, virágos kerteinket. Megtépdelte volna lombjainkat. Elnémította volna ajkainkon májusi szent énekeinket.

Szép május . . te hoztad meg diadalaink kezdetét . . Jöjj most is, hozd meg dicsőséges békénk felé hajló további erőnket, vitéz fiaink hősies kitartását, itthon élő szomorú lelkek kividulását. Ugy-e igy leszen ? *

Bizony, második május e rettenetes időknek folyásában. Hazánkban —- ki nem tudja — legtöbbször a május dönti el gazdasági életünk

sorsát. A május hozza el és takarja méhében mindazt, amit remélünk, amit várunk munkánk, Istenbe vetett bizalmunk és érdemünk vagy érdemtelenségünk után. Hogy mit ér nekünk a május napfényével, gyakori, csendes átható esőivel, azt nem magyarázni, hanem érteni és érezni kell.

S ha valamikor értettük és éreztük a május jelentőségét, értékét, áldását vagy csapásait; most sokszorosan, mélységesen kell érteni minden agynak, éreznie minden szívnek és kisérnie minden akaratnak. *

Urunk, Istenünk! Bernied bízunk ! Sose hagytál el szorongat- tatásaink napjaiban. Alázatos szívvel adunk hálát érte.

A hívőknek milliói ajkán fog felhangzani a hála éneke. Milliók ajka rebegi. Millió térd fog meghajolni s odaborulni az oltárhoz, hogy szent fiadnak életet adó testét és vérét vegyék, akik hiszik, hogy az ő testével és vérével táplálkozók élnek. Örök életet élnek. A nemzet ifjúságát visszük eléd Krisztusunk, aki karjaidat terjesztetted ki, hogy kebledre öleld a jövő nemzedéket.

Naponkint megszólalnak harangjaink, kinyílnak majd templomaink ajtai. S szállani fognak ajkról ajkra az ősi ének hangjai:

Boldog asszony Anyánk I

Régi nagy pátronánk . .

Nagy ínségben lévén,

így szélit meg hazánk :

Magyarországról, ősi hazánkról

Ne feledkezzél meg rólunk magyarokról.

*

Oh szép Május, üdvözlünk tehát szeretettel, bizalommal, hittel téged. Hozz reánk áldást és dicsőséget, diadalaiddal a nemzet békességét.

Az orvosok a háborúban. A háború az orvosi pálya önfeláldozó munkásai között is nagy pusztítást végez, pedig segítő kezükre most fokozott mérvben volna szükség az emberiségre zuduló csapások, testi szenve- dásek enyhítésénél. Ausztria-Magyarország- nak katonai szolgálatot teljesítő orvosai közül 1915. novemberéig elesett 96, fertőző betegségben elhalt 207, megsebesült 373, hadifogságba jutott 215 orvos. Németország orvosai közül 1916. januárjáig elesett 258, ra- rályos betegségben elhalt 141, megsebesült 591, hadifogságba jutott 308. A szomorú statisztika élénk tanúbizonysága annak, hogy az ellenség mennyire kímélheti a nemzetközi megállapodások folytán kölcsönös kímélet alá utalt egészségügyi katonai intézményeiket.

A por.

— Irta és felolvasta a Szatmári Kath. Társadalom

képviselete által rendezett műsoros estén:

Benkő József apát-plébános. —

Mig a teremtett nagyságok, a tengerek mérhetetlensége és mélysége, a hegyek égig nyúló ormai, a zivatarok földetrázó dörgése, a százados tölgyek hatalmas ágazatai, az oroszlánok félelmes ordítása, a szarvasok karcsú szépsége stb. nagyságok önkéntelenül is megragadják az ember figyelmét s gondolatait mintegy őserővel az Alkotó mindenhatóságára irányítják: — addig a kisebb s kevésbé feltűnő dolgok legtöbbnyire hidegen hagyják az embert úgy, hogy alig jut eszébe meggondolni, hogy ezek a„kicsiségek is Isten böjcseségét hirdetik; Őt zengi a madárdal, Ő róla beszól a szunyogzümmö- gés, Őt hirdeti a parányi harmatcsepp^ mely a kis virágon rezeg, Őt dicséri s az Ő böl- cseségéről tanúskodik a legkisebb porsze- mecske is.

Ad vocem : porszemcC'ske'i — Kint ve- rőfónyes napsugár ragyog; a mi ablakaink be vannak zárva, a redőnyöket is lebocsá- tottuk úgy, hogy az a ragyogó napsugár csak egy kis hasadékon lopódzik be lakásunkba egy keskeny vonalat világítva meg abban s fényes kört rajzolva szobánk padlójára. E keskeny megvilágított vonalban számtalan apró, fényes testecskót látunk ide- oda mozogni, lehullani s újra felszállani hasonlóan egy jókedvűen táncoló szúnyog- rajhoz. E táncoló parányok, porszemecskék dacára kicsiségüknek s látszólagos semmiségüknek a nagy természet legfontosabb jelenségeihez tartoznak.

Elmállás, dörzsölés, ütés, őrlés ás zúzás által, menésközben a talp és talaj, kocsizás közben a kerék és úttest között por képződik, a testek elégésével tömérdek porsze- mecskéből álló füst jön elő, (pl. a szivarfüstben található nikotin tartalmú porszemecskék befestik a kendőt, ha a füstöt azon át- fujjuk.) Ez az apróság behatol mindenhova, betolakszik lakásunkba is, hol a közhasználatban levő függönyök, szőnyegek s kárpitozott bútorok kitűnő fészkéül szolgálnak sok gondot, bajt s bosszúságot okozva a gondos háziasszonynak, aki folytonos hadilábon áll a porral, eme kibékithetlen ellenségével s munkásságának legalább is 10°/0-át fordítja annak leküzdésére, pedig hatalmas fegyverekkel harcol ellene, minők: súrolás, mosás, takarítás, törlés, seprés, kefélés, meszelés, szellőztetés stb. A háziasszonyokon kivüí hosszú évszázadokon át senki sem törődött a porral; a tudomány művelőinél csak azóta keltett általánosabb érdeklődést, amióta a levegőben a porral együtt lebegő s ragályos betegségeket terjesztő bacilusok felfedeztettek. Mivel pedig a theologus manap épen nem kerülheti ki a természettudományi kutatások eredményének mérlegelését, mert ma e két tudomány sokkal közelebbi viszonyba lépett egymással, mint a minő viszonyban volt azelőtt a hittan a bölcsészettel, legyen szabad nekem itt a porról való kis tanulmányomat röviden előadnom, azt hiszem ez érdekelni

Lapunk mai száma 6 oldal