Szatmári Hírlap, 1916. január-június (25. évfolyam, 1-51. szám)

1916-04-30 / 34. szám

fogja t. hallgatóimat, mert a pornak szerfö­lött nagy szerepe van a természet háztartá- sában. i. Tapasztalati tény, tehát bizonyításra sem szorul, hogy a por az ő rendkívüli finomsága s könnyűsége folytán képes a le­vegőben, a legnagyobb magasságban is hó­napokon át lebegni, — magát ott — úgy­szólván fentartani anélkül, hogy leesnék. Az volna tehát az első kérdés, hogyan jut a por a levegőbe? Talán akad t. Hallgatóim között is va­laki, aki, — mint én fiatal plébános korom­ban, — közvetlenül megfigyelte azon saját­ságos estalkonyati jelenségeket, melyek 1883- ban oly általános feltűnést keltettek. A ne­vezett óv nyárvégi és őszi hónapjaiban ugyanis minden este naplemente után a látó­határ nyugati részein sárgás-vöröses fény jelent meg, mely még az éj beköszönése után is látható volt. Á hold és a csillagok ezen sárga-vörös fény közelében elhomályosultak, fónyök megtört. Mi, laikus emberek e jelen­ségeket északi fénynek tartottuk, de a termé­szettudósok amaz óriási portömegeknek tu- tulajdonitották azokat, melyek több ezer mé­ter magasságban úszva a már rég leáldozott napnak fényét visszaverték, E portömegek azon vulkanikus kitörésekből származtak, melyek 1883-ban az indiai világtengeren fekvő Krakatoa szigeten óriási pusztításokat okoz­tak. Az estalkonyati jelenségek 3 évig tartot­tak, elvándoroltak a föld különböző tájaira s csak 1886. év nyarán tűntek el teljesen. 1896. óv február 26-án Sopron- és Pest- megyékben barna hó esett, melyről a tudó­sok, közöttük Tóth Mike, kalocsai jézustár­sasági tanár is, beható vizsgálat után meg­állapították, hogy a hófestő por olyan ás- ványrészekből áll, melyek csak a tűzhányók hamujában találhatók. A por tehát vulkanikus kitörések által jut a levegőbe, de nemcsak, van annak oda más útja is. A szól a pusztai homokot, port felkavarja és sokszor ezer és ezer kilométer távolságra elviszi, felemeli a magasba, ahon­nan aztán sokszor hónapokig tartó lebegés után e por ismét a földre hull vissza. A Volga mentén Nisnij-Novgorod környékén a múlt század 50-es, vagy 60-as éveiben 25—30 centiméter magas homokeső esett, mely meg­vizsgáltatván saharai homoknak ismertetett fel. Hogy mit jelent a Saharán a samum nevű szól, általánosan ismeretes. Nordenskjöld tanár, a bátor és hírneves északsarki utazó, az észak örök hómezőin meteorport fedezett fel s ezáltal igen fontos adatot szolgáltatott a tudomány számára. 0 ugyanis, midőn a jég közé fagyott hajója miatt az egész telet a csukcsok és szamojé­dek földjén töltötte, talált ott mérföldekre terjedő hómezőket, melyek sötét szinü porral voltak befedve. Tüzetes vizsgálat után meg­állapította, hogy ez a por olyan vasból áll, amilyen csak azon testekben fordul elő, ame­lyek mint tűzgolyók, — meteorok, — a nagy világűrből a mi földünk légkörébe tévednek s itt a véghetetlenül sebes mozgás folytán megtüzesedve szétrobbannak s apró részecs­kéiket a föld ezernyi tája felé por alakjában elszórják. Ez a meteorpor, valószínűleg ná­lunk is előfordul, hiszen a csillagászok állí­tása szerint naponkint 7 millió meteor nyo­mul a mi légkörünkbe, csakhogy az általuk elhintett por nálunk nem figyelhető meg oly könnyen, mint az örökös hó és jég érintetlen mezőin. A lakások, gyárak, vasúti mozdonyok és gőzhajók kéményei, a mostani világhábo­rúban használt, sok-sok milliárd koronába kerülő tömérdek puskapor, ekrazit, melinit, roburit, cresylit, dinarait s tudja Isten hány­féle más robbantó anyagok kiszámíthatatlan mennyiségű port szállítanak a levegőbe. II. És most, hogy tudjuk, mikópen jut a por a levegőbe, kérdezzük: mily nagy a légköri por bősége? A természettudósok a levegőben lebegő por mennyiségének meg­határozására legelőbb egy üvegcsövet hasz­náltak, melyet félig lőgyapottal töltöttek meg. Az igy előkészitett üvegcsövön a meghatáro­zott levegőt alkalmas készülék segítségével átnyomták, miközben a levegő szilárd tar­tartalma, a por, a lőgyapot által felfogatván abban leüllepedett. Ezután a poros lőgya­2 „SZAlMÁRI HÍRLAP“ potot az üvegcsőből kivették s aetherben fürösztötték, mivel pedig a lőgyapot aet- herrel vegyítve rögtön elpárolog, a por tisztán visszamaradt úgy, hogy azt azután könnyen meg lehetett mérni. Már ezen első kísérletek is bámulatba ejtették a tudós vilá­got. Ki hitte volna, hogy a levegőben a por­nak oly nagy bősége van? A csodálkozás azonban még növekedett, midőn Aitken tanár az általa feltalált igen elmés készülék segít­ségével a port nemcsak megmérte, hanem szemecskóit meg is számlálta. 1500 megfi­gyelés alapján e tudós megállapította, hogy különben egészen hasonló atmoszférái viszo­nyok között, távol a nagy városoktól, a sza­bad mezőn, 5000 méter magas hegyek tete­jén is átlag 3125 porszemecske van a levegő egy köbcentiméterében. Edinburg városában átlag 45.000, a „Royal Society“ üléstermében a padló fölött 275,000, a menyezet alatt közel 3 millió. Hogy a szobai levegő portartalmát mennyire növeli a gázlámpák úgyszólván lát­hatatlan füstje, az kitűnik azon megfigyelé­sekből, melyeket a nevezett tanár oly szo­bában végzett, ahol 4 gázlámpa égett. E szo­bában a porszemecskók száma 2 óra alatt 426,000-ről 46 millióra emelkedett köbcenti- móterenkint. Mit szóljunk a petróleumlám­pákhoz? Hihetetlen számok ezek, de Aitken tanárnak eljárásmódja s készüléke oly egy­szerű, hogy az Ő adatainak igaz voltáról bárki is közvetlenül meggyőződhetik. Ő ugyanis a levegőt legelőbb is vízgőzzel, ille­tőleg párával telíti, mi által a különben lát­hatatlan porszemecskók ezen párával azonnal bevonatnak s igy parányi vizcseppekkó válva láthatókká lesznek. Már most Aitken a meg­vizsgálandó levegőmennyiséget egy nagyobb és ismert kiterjedésű pormentes levegővel keveri úgy, hogy a párával bevont porsze- mecskék egy nagy területen oszolnak szót, a hol ügyesen alkalmazott tükörkószülók se­gítségével könnyen megszámlálhatók ; — a részletből pedig a még meg nem ritkított levegő pormennyisége egyszerű számtani művelettel könnyen és biztosan megállapít­ható. III. Hogy valamely tudományos kutatás értékkel birjou, szükséges, hogy legyen an­nak valami gyakorlati haszna is. Miután az itt röviden vázolt kutatások beigazolták, hogy a levegőben állandóan van por, — még pedig temérdek sok por, — miután a hygioniai ész- leletek kimutatták azt is, hogy a levegő por­tartalma bizonyos körülmények között az egyedekre nézve nagyon ártalmas, sőt több­ször halált okozó is "lehet: az a nagy feladat jutott a tudománynak osztályrészül, hogy megfejtse, mikópen lehetne az ártalmas port legyőzni s ártalmatlanná tenni ? 1 Ki nem hallott már valamit arról a hi­res londoni ködről, melynek iszonyairól a szemtanuk majdnem hihetetlen dolgokat be­szélnek s mely köd bizonyos időszakokban e város falai között nemcsak kellemetlenné, de sőt elviselhetetlenné teszi az életet? Mivel Londonban igen sok gyár van, a kémények­ből annyi füst s ez által annyi temérdek por jut a levegőbe, hogy a közel levő tenger fe­lől beözönlő nedvesebb levegő párái a por körül és arra lerakodva azt a föld felé vonják s szélcsendes időben mint sürü nedves por­felhő fekszenek rá nagy teherként a városra. Aszerint, amint kevesebb vagy több porsze­mecske van benne, 4 féle ködöt lehet Lon­donban megkülönböztetni, t. i. világos, sárga, barna és fekete ködöt. — Hogy ezen leg­utóbbit ne is említsem, már a barna köd is leírhatatlan csapást jelent e városban. A le­vegő sötét-barna szint ölt, a gázlámpák alig látszanak egy két lépésnyire, — az óriási for­galom vagy teljesen fennakad, vagy iszonyú zavarokat okoz: a közúti vasúti vonatok lépten-nyomon összeütköznek, a kocsik neki hajtanak a legdrágább kirakat-ablakoknak s jaj azon szerencsétlen gyalogjárónak, kit rossz csillagzata épen ez időben az utcára vitt tá­vol a lakásától. Mig a városon kívül, — a környéken, — a legderüsebb, verőfónyes idő van, addig bent a városban egész nap égnek a lámpák s biztos számítás szerint egy ilyen napon át csak maga a világítás 200,000 ko­ronájába kerül a városnak. Chandler Robert tudós kiszámította, hogy London felett na­ponkint 6000 mázsa súlyú por lebeg, mely­Szatmár-Németi 1916 április 30. ben egy éven át 5-0—60 millió korona értékű kihasználatlan égési anyag vész kárba. Tes­sék már most ezen egyetlen adathoz hozzá­számítani még» azon károkat is, melyeket a porrasl telt levegő közegószsógi tekintetben okoz az egész földkerekségen s akkor be kell látniok ast is, hogy egy ilyen ellenség­gel naegküzdeai, azt legyőzni csakugyan ér­demes dolog lehet. Ez a cél lelkesítette Lodge és Clarke tanárokat arra, hogy a legszélesebb alapokon indítsák meg ezirányu kísérleteiket nem ki­méivé sem költséget sem fáradságot. Lodge tanár egy nagy, körülbelül 20 hectoliteres üveghordót csináltatott s azt a két szobáját elválasztó fal közé beépítette. A hordóba pár­huzamosan elhelyezett két vasrudat, a melyek felülete számtalan kiálló tűvel volt ellátva, — e két vasrúd végeit összekötötte egy kisebb váltakozó áramú dinamogóp sarkaival. Az igy előkészített hordót aztán megtöltötte sürü kormos füstlel, úgyhogy az egyik szobában közvetlenül a hordó mellett 80 gyertyaláng fényével égő gázlámpa egyetlen fónysugára sem tudott e sürü füstön áthatolni a másik szobába. A dijnamogóp megindítása után a hatás, melyre a tudós számított, valóban csodálatos és bámulatra ragadó volt. A villa­mosáram bevezetése után a hordóban hul­lámszerű mozgás támadt s a füstben levő összes korom és szónporszemecskék a két vasrudból kiálló, most már villamos tűkhöz hozzávonzottak s azokon vastag rétegben le­ülepedtek úgy, hogy 2—3 perez alatt az üveg hordó teljesen tiszta lett minden portól s annyira átlátszó, hogy a másik szobában égő lámpa fényének egész erejével átra- gyogott. Clarke ezen eljárást megkisórlette a gyári kéményekbe bealkalmazni, de teljesen sikertelenül, mert a kémények a leülepedő sok korom és szónporszemecskék által mihamar betömettek s igy bedugulván nem szolgál­tathatták a gyári tűz magas fokú kalóriájá­nak fejlesztéséhez szükséges nagy lóghuza- mat. Sokkal több szerencsével, de még sem a kívánatos eredménnyel alkalmazta e talál­mányt magában bent a gyárak termeiben, melyekben tndvalevőleg igen is sok por kép­ződik annyira, hogy annak eltávolítása ma­holnap parancsoló szükséggé lesz, amennyi­ben a gyári munkások közül százan és eze- ren lesznek évenkint a por áldozataivá. Leg­veszedelmesebb az a por, mely a fémek, márvány, kender, len, pamut és gyapjúból származik. Ezen por megfertőzi a gyárak le­vegőjét, a szegény munkás torkába s azon át a tüdőbe jut s előbb utóbb halálos bajt okoz. így például a kés- és villaélesitő és fényező gyárakban a munkások átlag csak 30 évig élnek, mivel a vaspor folytonos be­lélegzése következtében mihamar sorvadásba esnek. Még ennél is veszedelmesebb az a por, mely robbanásokat okoz. Ki nem olvasott, vagy hallott közülünk bányarobbanásokról, melyeknél az elpusztuló vagyon mellett százan és százan halnak meg egyszerre ? Kellő szellőztetés nélkül leghamarább robban a kő- szénpor a bányában s a lisztpor a nagy malmokban s hogy ez utóbbiakban mégis kevesebb a robbanás, annak az az oka, hogy a malmok könnyebben szellőztethetők, mint a kőszónbányák. A kőszónbányákban, a nagy­malmokban s a fent említett anyagokkal dolgozó gyárakban volna tehát hivatása a Lodge és Clarke találmányának az emberiség nagy javára szolgálni, de fájdalom, e talál­mány még nem tökéletes, — segít ugyan va­lamicskét, de a por által okozott veszedelem nagyobbára még tovább is fennmarad; azért tűzött ki Európa s Amerika sok kormánya nagy jutalomdijakat a Lodge és Clarke talál­mányának tökéletesítésére, azonban hiába I — A pályázatok ez idieg meddők maradtak. IV. Mikor idáig ért, — itt megáll, — megakad a theologus, — láthatára itt véget ér, — gondolatai elborulnak a por sürü-sötót fojtogató fellegóben s töprengve s téplődve kérdi: hogyan ? hát csak az volna a por hi­vatása, hogy ártson az embereknek ? — ho­gyan ? hát ez az a tökéletes teremtés, mely­ről Mózes I. könyvének 1. fejezete 31. ver­sében azt olvassa: „És láta Isten mindent, amit alkotott, — és igen jók valának“ ? Gon­dolatainak e zavarából töprengéseinek s tó-

Next

/
Thumbnails
Contents