Szatmári Hírlap, 1916. január-június (25. évfolyam, 1-51. szám)

1916-01-19 / 5. szám

XI¥, évfolyam

S^atmáF-Mésmeti, 1916« január 19. i

5„ iáiáx,

“■i i>

(HETI SZEMLE)

POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI LAP

ELŐFIZETÉSI ÁRAK;

Egész évre 10 K — f. I Negyedévre — 2 K 50 f. Félévre — 5 , — , j Egyea szám ára 6 fillér. Tanítóknak és kézmfiiparosoknak egy évre 8 korona Amerikai Egyesült-Államokba — egész évre 3 dollár

Felelős szerkesztő :

BODNÁR GÁSPÁR.

Lapíulajdonos ,

k SZATMÁR - EGYHÁZMEGYEI IRODALMI KÖR.

sziveket és veséket

csak Isién ismeri és ő tudja az emberi léleknek rejtekeit. Ő ismeri tehát egyedül, miért „esett el otthon“ öngyilkos halállal az a tüzérhadnagy és vele halt felesége is — a limit hetekben.

Egyik fővárosi esti lap ezt az elesést a hálószobában, otthon „hősi öngyilkos halálnak“ nevezi. És a „két sir fölött“ — vezérczikkében — sor- tüzet ad és tiszteleg, mert háborúban katonák estek el ezzel a kettős ön- gyilkossággal.

Mi nem tagadjuk, hogy e két sir fölött nem a sortüzet tartjuk méltónak és illőbbnek: hanem a résztvevő könyet, hogy áztassa meg azt a rideg sirt, melyben egy önkezével, életének véget vetett katona nyugszik. És azt a másik sirhalmat is, melyben egy asszony van temetve, akinek nem volt annyi hősi ereje, mint feleségnek, hogy férjét a halál partjairól az életbe visszahozza. Mi az imádságot tartjuk emberibbnek, sőt isteninek, a melynek ős forrásából lebeg ki az a fenséges bölcseség: Atilla, nem az az igazi hős, a ki az egész világot legyőzi, hanem az, a ki önmagát le tudja győzni.

És higyjük meg, ha mi könye- inket hullatjuk ezekre a sirokra és imádságainkat : sóhajtjuk feléjük a legszebb virágot visszük és a legdíszesebb sortüzet adjuk.

Mert mi sem küldjük ám pokolba az ő megrendült, tragédiájukat átélni nem tudó lelkűket.

Hiszen a tragédia hullámvetései, viharai közt vergődő lelkek sorsa sokszor az őrület és következőiéin énye.

Azért megnyílik előttünk a mi Istenünknek nagy irgalmassága, a melyről Bougan hires franczia püspök fenségese i és csudásan irt. Hogy oly nagy és végtelen ez az irgalmasság, melyszerint még az öngyilkosok leikébe is—■ a pisztoly villanása perczében, pillanatában bánatot, az utolsó sóhajtásban is mélységes szánomat adhat.

De engedjék meg nekünk is, miként ez engedélyt esti lapunk kéri olvasóitól, hogy mi ezt a halált

Érdekes esetek a tábori bíróság műhelyéből,

Irta: Dr. Voszka István hadbíró-százados.

II

A huszár Móri 30 liter hóra.

Bizoüy itt nagy baj van huszár Móri ! — mondom a főtárgyaláson, — mert maga azzal van vádolva, hogy este bemászott egy parasztnak a pinczéjébe, s onnan 30 liter bort emelt el.

— Mán bizony megkövetem, jelentem alássan tekintetes hadbíró ur, én nem tudom, hogy loptam-e, de lehet, mert akkor nagyon be voltam rúgva. Csak azt tudom, hogy bemásztam a pinczébe, meg hogy aztán utánam jöttek a gyertyával.

Nem faggattam tovább, ismerem a magyar huszárt lelke mélyéig. Felolvastam a tanúvallomásokat. Volt köztük egy Josip Zsu- pancsics nevű suhancz is, akit a vádlott hivott, hogy menjen vele a pinczébe borért.

— Na lássa fiam Móri, hisz ez a tanú is igazolja, hogy milyen számításban volt maga, amikor a pinczébe ment, mert még egy nagy vedret is látott magánál. Nézze fiam, én is magyar ember vagyok s büszkén mondhatom, hogy a magyar embernek meg

van az a jó szokása, hogy ha valamit tesz is, beismeri, mint ahogy, igazi férfihez, magyar huszárhoz illik. Hát mit szól a Josip Zsupan- csics vallomásához ? Ismeri ezt az embert ?

— Hogyne ismerném az az a „Jóska“. — ezt a nevet annyi hangsúlyozással és olyan zamatosán ejtette ki a mi vádlottunk, hogy biztos vagyok benne, melyszerint a Zsu- pancsics nevét Szlovénországban még ily magyarosan sohasem ejtették ki.

— Persze, hogy az az a Zsupancsics Jóska I — mondám tőlem telhetőleg hasonló hangsúlyozással.

— Hát kérem ha a Jóska azt mondja, hogy veder vót nálam és őtet hívtam borért, meg aztán a pinczébe mentem, akkor alighanem bort lopni mentem. — S rögtön ezután töredelmes vallomást tett az egész esetre vonatkozólag.

Az osztrák tisztekből álló biróságnak megtetszett a Móri huszár töredelmes vallomása, zamatos, keresetlen szavai, és igen enyhe büntetést róttak ki a 30 liter borért.

Amikor már el akartam küldeni, kért, hogy még szeretne valamit mondani. Megengedtem neki. S erre elmondja, hogy ő októberben volt három éve, egy verekedésben vett részt, s akkor felesküdött a feszületre, hogy többé nem iszik három évig. Meg is tartotta hűségesen, nem ivott három évig semmit. A múlt hetekben járt le a három év, és akkor él kezdett inni, s igy került bele ebbe a szerencsétlenségbe.'

— Megkérném tehát a tekintetes Haditörvényszéket, móltóztassanak engem itt felA kiadóhivatalt illető összes küldemények, pénzek, hit- detések stb. Pintér* József kiadóhivatali főnök czimére Egyházm. Alapítványi Pénztár küldendők. Pilyízati tilriietésok egyszeri kitzlése 6 korona ----------------- MyílSíér sora 40 fillér.----------------Me

gjelenik minden héten kétszer: szerdán és vasárnap.

hősi halálnak ne tartsuk, amint hogy soha nem is tartjuk. És ne tisztelegjünk e sírok előtt akkép, hogy azok, „a kik bennük nyugszanak háborúban, mint katonák estek el a kettős öngyilkossággal.“

... A sziveknek és veséknek titkait, a telkeknek rejtekeit csak Isten ismeri. Az öngyilkosoknak sírjaira hulljanak a mi résztvevő, emberi könyeink és lebegjenek Istenhez szálló testvéri imádságaink.

A*

A szelíd, fehér galamb ott nagy viharok közt, Péter szikláján váltig bugta-kérte, könyörögi a békét az emberiség javára; azért búgja, szinte sírja :

— Élég volt a vérontásból, a siralomból, a nagy szenvedésekből, A béke az emberiség üdve; azért jött a Megváltó, hogy az ő békéjét igazán az emberiség áldásává, munkájává, a czivilizáczió haladásává, az emberin az isteninek átsugároztatójává tegye. És ezt a szelíd fehér galambot a pápaságot (hiszen XV. Benedekkel a pápaságnak csak neve változott): az emberiség átkának, kerekkötőjének, az elmaradottság, a békebontás, a gyülölelet és a felvilágosodás ellenségének kürtölték állandóan és szervezett szellemi hadsereggel, a sajtónak rettenetesen berendezett ütegeivel ostromolták.

esketni, hogy 3 évig ismét nem iszok, itt úgyis „van feszület kéznél a bíró ur előtt.

Őszintén megvallom, hogy néhány pillanatig tanácstalanul gondolkoztam a huszár Móri kérésén. Az 1914 ben életbe léptetett uj katonai bűnvádi perrendtartás sok min- mindenfelől intézkedik, de az ilyen felesketésekről, fogadalmakról egy szó sem áll benne. Azonban egy a javulás utján levő bűnöst elutasítani még sem tartottam helyesnek és czólszerünek.

— „Nézze fiam“ — mondám neki atyai jóindulattal — „Itt a feszület 1 ígérje meg nekem, hogy három évig nem fog szeszes italt inni, s azután pedig csak ritkán és mértékletesen, hogy semmi bajba bele ne keveredjék.“ „ígérem“ — mondottta az ón huszárom meghatott, de férfias hangon, s habár én kézfogással akartam a fogadalmat megpecsételni, mégis áhitatosan csókolta meg az asztalomon levő feszületet.

Amikor a magyarul nem tudó alezredes elnöknek lefordítottam a huszár szavait, hosszasan rázta meg kezeimet és igy szólt:

Aranyat ér a magyar nóplélek, csak kezelni kell tudni.

III.

A fél magyar.

A torontálmegyóből származó Kocohl- mann Ferenczet betegsége miatt küldték vissza a csatavonalból. Az állomáson a pontosságról és nagyszerű orgonizáczióról közismert Vöröskereszt-egyesület emberei vár-