Szatmári Hírlap, 1916. január-június (25. évfolyam, 1-51. szám)

1916-01-19 / 5. szám

SZATMÁRI HÍRLAP“

Szatmár-Németi, 1915. január 19.

2

És£i£?Nemmi felelünk. Czitálunk, olyan helyről, a hol ezeknek az ütegeknek szeli- debbei csak nem rég is még el helyezve voltak.

Megdöbbentő —Írja,—hogy a konokságnak mily válogalottfegyvereivei küzdenek a franczia politikusok a béke gondolata ellen. A hisztériának idegtépő rohama jön akár Poincza- réra, akár Desehanelre, akár Hervére, Du- bostra, ha a békéről beszél. Szidják és gya- lázzák a bókét. *

Á világháború felidózői és elmérgesitői azt a perverz álláspontot foglalják el, hogy jobb az élet a németek ellen folytatott háborúval, mint a velük való békével. Azt akarják elhitetni, hogy jobb a háború, mint albéke. Hogy szebb az öldöklés, mint a munka. Hogy nemesebb a gyűlölet, mint a szeretet. Hogy az ember czélja és rendeltetése a rombolás, nem az építés. Nincs tudomány, nincs művészet, nincs vallás, nincs szelíd szeretet: csak szuronyroham van.

A háború okozói csúfolják, lenézik, fenyegetik és üldözik a szelidebb lelkeket. A ki nem véreb, az hazaáruló. Aki gondolkozóba esett, aki aggódik a franczia népért, Európa évezredes müveiért, a kiben felébred az ember, miután ájultan összeesett benne a bestia, az hazaáruló. A ki a véres sárból fel mer tekinteni a kék égre, a ki hörgő káromkodás helyett sóhajtani mer, az boche, büdös boche kötélrevaló német.

Legújabb jelszavukat Dubost, a szenátus uj elnöke röpitette el: Francziaország nem a békére, hanem a győzelemre vágyik 1 Ők a győzelemre vágynak, mi a békéért harczolunk. Szerencsétlen emberek, a kik még nem látják, hogy a béke lesz a legnagyobb győzelem.

A Tankóozi-ügyet annak kapcsán, hogy a városházát, a melyen 25 éven átszolgál elhagyja : újra felszínre hozzák, hogy fájó érzéseket tépjenek. Megértjük, nem csodálkozunk ez igazán tanulmányra méltó lélektani jelenségen ; de a magunk szerény véleménye szerint nem tartjuk szerencsésnek, sem Tankóczi érdekében valónak. Mi is szolgálhatnánk akár három ilyen búcsúztató czikkel. Értjük e czikkek indokait. Kérdezik : „vájjon emlékeznek e azon urak, a kik a legfelső bíróságnak ítéletét, is egy erkölcsbiró gesztusával intézik most el, mint kiabáltak e szerencsétlen ügy kezdetén, hogy ezt a piszkos ügyet ott fenn el akarják tusolni? „Közvéleményt teremtettek, melynek hatása alatt az ügy az országház elé került elég szerencsétlenül. Mert nemcsak országos, de európai botránnyá fújták fel. Orosz, franczia lapokban kéjjel

ták a betegeket automobillal. Koechman ur is bevitette magát automobillon a városba s amikor a korházhoz értek, úgy eltűnt az egészségügyi közegek szemei elől, mint a jóféle kámfor. Úgy gondolkozott ugyanis Koecmhan barátunk, hogy hiszen „Spitál“- ban még eleget lehet, azoban kár volna elszalasztani ezt a kedvező alkalmat, el kellene menni egy kicsit korosmázni. A gondolat rövidesen tetté vált s Kocchmann ur a Vöröskereszt autóból való leszállása után 10 perezre már a negyedik korsó sör mellett tartja népies értekezéseit az olasz 28 ásókról.

A sör után forralt bort rendel, még pedig liter számra és paprikával, mert a magyar gavallérok úgy szokták. Közben boldog-boldogtalannak, minden a korcsmába betért szlovén napszámosnak tölt és kínálja, hogy igyék, mert a magyar ember nem sajnálja a bort sem az osztráktól, sem a szlovéntől. A korcsmárosné azonban jónak látja figyelmeztetni Kocchmann urat, hogy már 6 liter forralt bort jegyzett fel, tehát jó volna talán fizetni is.

Kocchmann ur azonban megnyugtatja a korcsmárosnót, hogy ö mint „pénzes magyar“ csak majd akkor fizet, ha majd 100 forint lesz a számla, mert ő nála a pénz semmi szerepet sem játszik. Nagyobb hatás kedvéért az ingyen ivó napszámosok egyike megerősíti a Kocchmann elvi kijelentését s igazolja, hogy ő Kocchmant már régebbről ismeri, mint magyar gavallért, (Ugyanez a koronatanú azonban a legközelebbi liter után nyomtalanul eltűnik.) Amikor már senki

és vigyorogva mutatták be a magyar rendőrség típusát Hát most, a szomorú ügy lebonyolításának végével adja meg a sajtó nekünk is a szót, a rámutatás jogát." A mi lapunk szigorúan megmaradt álláspontja mellett ma is. Azért minket ezirányban semmi szemrehányás nem illethet. A legszükségesebbekről irtunk, minden egyes esetben, úgy hogy a Tankóezi [pártolók sorába helyezett egy pár jóakarónk. Mi a kezdetek kezdetén, mikor még a bíróság kezében sem volt teljesen az ügy: irtuk, hogy ezt az ügyet ott, a városi fegyelmiben radikálisan el lehetne végezni és be is fejezni, mert attól tartunk, hogy felfújják és külföldi ellenségeink veszik hasznát. Mi történt azóta? Mi a vége a Tan- kócz-ügynek? Most már teljesen szemünk elé tárul. Tankóezi talán kilép fegyházából. A legfelsőbb bíróság levette meggyötört tagjairól a súlyos Ítéleteknek bilincseit s csak a fegyelmi Ítélet bíróságnak hivatalvesztést kimondó Ítéletével jő, vándorol majd vissza az élő társadalomba, mely halottnak hitte már. S a társadalomban egy tekintélyes, sőt nagy polgári osztálv fogadja tárt karokkal, a mely osztály soha se tudott belenyugodni, hogy a kimondott Ítéletek végérvényesek lehessenek. S vájjon tilthatja meg ezt az erős hitet, mely ime feltörte a fogság ajtaját.

S*éMziná.éKe4eiok.

— Mozaik. —

A pénzintézetek közgyűlései kezdődnek. Magyar ember pedig úgy mondja ezt: jön a téli aratás. Mért hiszen, nincs kétség benne, hogy azok az intézetek, melyek kiállotíák a viharokat, jó aratást csinálhattak. „Jót és kellemeset tudnak jelenteni.“ Hogy a betétek horribilis módra emelkednek, a kiutalások, visszaszámolások pedrg csökkentek. Ennek következménye, hogy már hirlik, melyszerint a betétek után való kamatot alaposan le fogják szállítani, mert a pénznek kiint, a piaczon való elhelyezése — nehéz. Fent már kezdik., a zuhanyok leszaladnak, ide érnek.

tt

Az is érdekés és megfigyelésre méltó a bankoknak üzleti életét mutató egyes városi jelentésekben hogy mi mindent ajánl, árul, szerez, egyszóval, hogy mi mindennel kupecz- kednek. Hajdanái umbau csak úgy volt és úgy Írták ki:

sem bir versenyt inni Koechmannal, sőt ő maga is telítve érzi magát, nagy élvezettel kezdi a poharakat a falhoz verni s az újabb forralt borokat liter számra a földhöz vágni. A korcsmárosné most már erélyesebben figyelmezteti a vendéget, ez azonban kijelenti, hogy az nem tesz semmit mert a magyar mágnások is mindent összetörnek, ha jól mulatnak, már pedig ő jól mulat.

Rövid idő múlva a korcsmárosné megtagadja a további forraltborok szállítását és bejelenti, hogy a számla 43 K 12 fillér, tessék fizetni.

Kocchmann barátunk beható házkutatást tartott összes zsebeiben, de hiába, végre bemondja, hogy bizony neki egy fityingje sincsen.

A korcsmárosné rendőrt hivat, s másnap már a tábori fogházban elmélkedik Koechman ur a magyar gavallériát meg nem értő szlovénekről.

A tárgyaláson ráolvasom minden bűnét. Beösmerésben van. Szükségesnek tartom egy kicsit megszidni, hogy nem illik a magyar népet külföldön rossz hírbe hozni, s ha már magyar gavallért játszott, úgy játszotta volna végig a magyar gavallért nemcsak a rendelésnél és az üvegek széttörésénél, hanem a fizetésnél is.

Koechman bűnbánóan válaszolja:

„Tessék megbocsátani tekintetes biró ur, nem vagyok ón egészen magyar csak fél magyar, az apám sváb volt, az anyám szerb.“

Keres kedelmi-bank

Ipar-bank

Termény-bank

Agrár-bank

és ezek a czimek azt akarták jelenteni, hogy a kereskedelmi bank a kereskedők, az iparbank az iparosokat szolgálják — hitelnyújtással. Hiszen azért nevezték őket Hitelintézeteknek is. Hova jutottunk? Ma már úgy fordult a koczks, hogy bátran kaphatnák a bankok ezeket a czimeket:

— Zsirbank

— Fabank

— Sertésbank

— Tejbank

—' Libabank

— Ilusbank

— Arpabank

— Marhabunk

— Bakkanesbank

— Csizmabank

— Burgonyabank

— Hagymabank

— Tojásbank

— Bab, borsó és lencsebank. Mozibank.

Ne tessenek kérem mosolyogni, se haragudni. Tessenek csak emlékezni mikor 25 évvel ezelőtt a Szatmári Termény ős Hitelbank merte jelezni, hogy működése .irányába a terményt is beveszi — hát csakhamar készen volt a másik neve, a közönségé, a népé:

Paszulybank . . .

És kérem szeretettel, a kinek azt mondották, hogy eregy a paszulyba, (mint szokták mondani az életben) az bizony megbízó nyosodott róla, hogy . . . bizony nem paszuly a’, Jákó Mihály bankja.

*

. . . Széchenyi István . . az ideális nagy takarékpénztárista: mit álmodozol a magyar bankokról, mostanában — háborúnak vészes járásában. Riporter.

Változások lapunk kiadóhivatalában és szerkesztőségében. Jelen számtól kiadóhivatali főnökünk JPintér József alapítványi pénztáros.

Ugyanezért kérjük olvasóinkat, hogy a kiadóhivatalt illető mindennemű küldeményeket, előfizetéseket Pintér József kiadóhivatali főnök czimére, Szat- már-Németi (Egyházmegyei Alapítványi Pénztár) küldjék.

Ide küldendők a háborús adományok is.

Er. Bakkay Kálmán papnevelő int. aligazgató, teológiai tanár lemondott a kiadóhivatal vezetéséről és ezentúl mint a felelős szerkesztő helyettese fog működni.

Er. llezutsek Lajos a Szatmári Kereskedelmi és Iparbank főkönyvelője szintén szerkesztőségünkbe lépett s mint belső munkatárs fog dolgozni.

Szatmár-Németi, 1916. január 18.

Bodnár Gáspár, felelős szerkesztő.

A végleges győzelemnek és a békének első fecskéje : Montenegró kapitu- lácziójának hatása alatt állunk e napokban. A kis Montenegró kapitulácziója kiterjeszti a lelkeknek nagy vágyait a béke felé nemcsak nálunk, de bizonyára a föld minden zugában, ahol az emberiségnek becsületes nagy kincsei: a szeretet, a munka, az élet és kultúra munkája ól. Túlbecsülni nem akarjuk és nem is szabad ezt az első fecskéjét a mi igazságunk glóriás fényének. De egy bizonyos, hogy ez az első fecske gondolkodóba fogja ejteni: a világot.

Vaskereszt egy jezsuitának. Münchenből jelentik: Most jutott nyilvánosságra az, hogy a német császár P. Mayer Rupert bajorországi józustársasági atyát a vaskereszt