Szatmári Hírlap, 1916. január-június (25. évfolyam, 1-51. szám)

1916-04-23 / 31-32. szám

Szatmár-Németi, 1915. április 23.

.SZATMÁRI HÍRLAP

3

okozott az, mikor a nap mutatta órát átalakították müóra szerkezetűvé (6-tól — 6-ig). Vissza kell állítani az időt, a napmutatta órát — úgymond. Mert a gazdaságot „órához, óraszámhoz kötni“ annyi, mint a gazdasági sikert elejteni. Maradjunk az ősi szorgalom mellett, cseréljük vissza az időt és akkor pótolni fogjuk a hiányzó erőket is és megnyerjük a föld lelkét is.

Szeretet és gyűlölet.

Mily sokan vannak még most is, e földet rázó időkben, a kik Krisztust, egyházát az ő látható országát, a kereszténységet, a keresztény világnézetet üldözik, gyűlölik. Pedig a mi kultúrájuk, a mi társadalmi czivilizá- cziójuk vau a kereszténység emlőjéből kapták. Tagadják bár, de történelmileg onnan kapták.

Am ha jól körül nézünk, bizony a hitet valló, Krisztust szerető és a keresztény világnézetben élő emberek milliói óriásilag többen vannak.

Hogy a Krisztust gyűlölők olyan nagy számuaknak tűnnek fel, hogy vezető szerepet visznek a népek, nemzetek életében is, azt csak lármájuknak, a magasabb, vezető helyeken való eszközeiknek, merészségüknek és tolakodásuknak, no meg élelmességüknek köszönhetik.

Krisztus meg is mondotta, hogy a világ fiai serényebbek, élelmesebbek, szentsé- ges ajkain csakhogy ki nem szaladt a szó: vakmerőbbek, szemtelenebbek.

A mindennapi életben is tapasztaljuk, hogy bizonyos Ítéletekről, szeretetről és gyűlöletről azt mondják :

— Az egész világ ítélete, felfogása, gyűlölete és szeretete,

És ha számon kórnők, hogy hát hol van az az egész világ, kikből, mikből alakul az a közvélemény, a számok nagyon letompulnának, összezsugorodnának és kisülne, hogy azt az egész*világot a nagy lármák, rekla- mirozás és vezető helyekre való törtetósek teszik.

így van ez Krisztussal, az Egyházzal, a hittel is.

Ma is vannak lármázó, törtető, vezetésre törő elemek. Százan, ezren vannak.

És ezzel szemben mit látunk ?

Hogy óriásilag többen vannak a Kriszhazajött volna. A szive még mindig feszült a dacztól. Berukkolt bucsutlan bucsuzással és daczos engesztelhetlenséggel.

A harczban, a csatákban úgy küzdött, mint az oroszlán. Kitüntetés kitüntetést ért. Büszke, hatalmas mellén az érdemkeresztnek, érmeknek koszorúja ragyogott.

De végre a hős sem — kivétel. Megsebesült és kórházba került. A szép, hatalmas izmu ember megtört. Arcza beesett, szemének villogása kialudt. Az orvos azonban bízott felépülésében.

Haza vágyódott 1 Most már forró, lecsil- lapithatlan érzés támadt lelkében — az otthon után.

Szabadságát meg is kapta. Öreg anyja sietett elébe. Leirhatlan a megérkezés percze. Az öreg asszony szótlanul ölelte, csókolta. A hősnek szemében könnyek ragyogtak. . .

— Édes jó anyám . . kedves jó anyám, csakhogy kebleden nyugodhatok mégegyszer.

Aztán körülnézett . . . s mintha keresne valakit, kérdezte:

— Hát Zsuzsika miért nem jön, hiszen én már feltámadtam.

Az öreg asszonynak nyelve egy-kettőre megeredt. Hogy Zsuzsika mily hűséges. Ő volt vigasztaló angyala. Fia helyett édes jő leánya. Hogy szeret az téged most is. Forróbban, mint valaha.

— Hát miért nem jött ki elém?

— Tudod fiam — okoskodott az öreg — ő hitte, hogy te feltámadsz, de nem lehet. Aztán a falu.

Lehorgasztotta fejét a hős katona. És e néma csendben most megszólalt az öreg harang hangja. Mily másképen hallja most ezt a bus érczet. Levette katonasipkáját és áhitatos lélekkel az égre tekintett.

Az öreg asszony látta fiának átszelle- mülését.

tust szeretők. A hívők. A vallásukat becsülő emberek.

Sokkal jobban szeretik Krisztust ma, mint valaha. Sokkal több, hitét visszanyert lélek van ma, mint bármikor.

Milliók térdeltek a nagyhéten is a gyóntató szék zsámolyán. Milliók öntözték köny- nyeikkel a szent sírnak Krisztus vérével megszentelt keresztjét. Millión és millión hirdetik, vallják a feltámadást.

A szeretet erősebb, hatalmasabb ma, mint a gyűlölet Krisztus iránt.

És azért nem mondjuk, hogy az egész világ hisz. Főleg azok nem, a kik kevesebben vannak és nem hisznek.

Spektátor.

Dzsok.

Feledni mily könnyű, mondja a régi dal is. Hányán és hányán feledték talán már azt a titáni harczot is, amellyel óriásaink megmentették hazánkat az orosz csordának beözönlésétől és pusztításától. E hó 24-én, tehát hétfőn lesz egy esztendeje, hogy az uzsoki szorosban véget ért ez a rettenetes küzdelem a mi győzelmünkkel. Ez alkalommal a túrjai egyházkerület gör. kath. lelkészei híveik nevében is üdvözölték a hős Szur- may altábornagyot, aki Fenczik Endre túrjai egyházkerületi esperesnek válaszolt, megköszönvén a bensőséges üdvözletét. A hős altábornagy megnyitja szivét ez írásában és tömören rajzolja azokat a borzalmas csatákat, melyek meghozták a mi győzelmünket s kiűzték ellenségeinket, kik országunkat pusztító fúriákként elárasztani törekedtek rettenetes túlerővel és mindent elsöprő hullámokkal. Az a kép, melyet Szurmay, a katona fest az uzsoki harczokról megfagyasztja az ember lelkét, még ma — egy esztendő után is. Csak egy-egy vonását adjuk a rettenetes harcznak és azon Istenbe vetett hit bevallásának, mely a hős tábornok lelkét ma is eltölti, hirdetvén, hogy csak egyedül Isten a nagy és hatalmas nemcsak a béke idején, de a földet, hegyeket rázó csaták tüzében is. A Hadsereg Arany könyvében — amelyben a legvitézebb tettek leírásai találhatók — a legelső lapra kell írni Szurmay altábornagynak ezt a levelét, melyben a katonának és hivő embernek lelke olvad össze:

— Édes fiam, ugy-e tudod, hogy ma feltámadás estéje van . . .

— Tudom, édes anyám. Csak azt nem tudom, elmehetek-e ón a — templomba ?

Az öreg asszony összecsapta ránczos kezeit, aztán csodálkozva szólott:

— Hiszen a jó Isten vár. Vár, bizony.

— Akkor elmegyünk. Ha fólholtan is elmegyünk. Hiszen én megtanultam a har- czokban, hogy van bizony feltámadás . . .

— Ugy-e édes fiam.

— Bizony van. Én is feltámadtam. Istenhez tértem. Krisztushoz imádkoztam. Nem félelemből. Oh, ezt tudja minden har- czos. Ez bizonyítja ... — mellére mutatott. . . . De megtanított a háború, hogy a feltámadás, az örök élet hite nélkül még a hős katonának sincs érdeme.

— Ugy-e fiam . . .

*

Támadásra menet találkoztak Zsuzsikával és családjával.

Micsoda találkozás volt ez, édes Istenem.

Nem érzelegtek. Nem beszéltek sokat. Csak a lélek bensőjében láthatatlanul értették át e megrázó pillanatokat. Csak a szemek csillogása, egymás tekintetének forró találkozása mutatta, hogy micsoda uj, tiszta boldogság gyűlt fel itt.

Mikor a templom ajtóhoz értek, egymásnak közvetlen közelébe jutnak. A leány oda hajlik a hőshöz:

— Ugy-e van, feltámadás . . . ?

— Igazad volt Zsuzsikám.

— Ugy-e hálát ad az Istennek ?

— Leborulva zokogom: Hiszek a feltámadásban.

... És e hit nem volt hiábavaló, hasztalan. Báty Laczi és Zsuzsika még e háborús idő alatt egymáséi lettek . . . Mester.

Április hó 6 tói kezdődően, amikor azi első nagy, minket elsöpréssel fenyegető hullám, a 8—10 zárt sorban támadó ellenség gyengén megszállott védővonalainkat érte, április hó 24-ig a muszkák erőlködése utolsó hatalmas feilobbanásának és letörésének napjáig éjjel-nappal folyt a harc változó hevességgel, de mindig úgy, hogy alig volt nap, amelyen csoportunk hosszú arczvonalának egyik-másik helyén reánk nézve váltságos helyzet ne állt volna elő. Mindezeket derék csapataink mindenütt szerencsésen, a legnagyobb hősiességgel kivédték, pedig közbeesőén oly borzalmas tél szakadt reánk április második harmadában, amely a fokozottabb erővel folyó muszkatámadás mellett végelpusz- tulással fenyegette derék és vitéz csapatainkat. EzidŐben a gerinczen levő csapatainkat a hideg orkánszerü hóvihar árkaikban és hógödreikben percek alatt eltemette, a mélyebb helyeken, például Wolosk és Sianki vidékén levő vitézeink pedig, akiket erők hiányában felváltani nem lehetett, nyolczvan órán keresztül éjjel-nappal harczolva, félméteres fagyos vízben állva, meggémberedve védték árkaikat. Nehéz és emberfeletti feladatunkat csak úgy tudtuk megoldani, hogy a hatalmas túlerővel szemben hadseregcsoportom minden egyes tagja a kötelességtudásDak, kitartásnak, önfeláldozásnak, lemondásnak és vitézségnek oly tanujelét adta, dicsőséges és küzdelmes múltúnkban is alig találjuk annak párját. De sikeresen megoldottuk ezt a feladatot, meggyőződésem szerint nemcsak azért, mert vitézeink az említett erényekkel voltak és vannak megáldva, hanem belső meggyőződésem szerint azért is, mert Istenbe vetettem bizalmunkat; soha egy perezre nem veszítettük él és ebben velünkszületett erkölcsösségünk és vallásosságunk mellett derék katonapapjaink is, valláskülönbség nélkül, az egész hadjárat folyamán — ha kellett magában a tüzvonal- ban — elévülhetetlen érdemeket szereztek.

Főtisztelendő Uram 1 Mindig istenfélő, jó keresztény kathólikus voltam, de katonáimmal együtt csak a harctéren tanultam meg igazában Isten hatalmát, jóságát, igazságszere- tetét becsülni. Megtanultuk valamennyien azt, hogy sokszor, igen sokszor, midőn az emberi erő fogytán van és a mérhetetlen szenvedés szinte csüggedtté teszi az egyént, csak a Mindenhatóba vetett hit és bizalom adhatja meg az emberfeletti erőt, mely nehéz válságokon átsegíti. Hittünk, bíztunk a jó Istenben mindig, aki velünk volt és meg is segített. Naponta hálálkodunk érte!

Az elmondottak alapján Uzsok és az Ung-völgy szerencsés megvédésének évfordulóját én ünnepélyes szentmisével az összes csapataimnál április hó 24-én, a támadás végleges letörésének évfordulóján ünneplem. Akkor imádkozunk ott elesett vitéz baj társaink lelkiüdvéért is. Tudom, érzem hisz szives sorai tanúskodnak amellett, hogy Ön és egyházkerületének derék lelkészei is lelki szükségét érzik annak, hogy hálát adjanak a Mindenhatónak otthonuknak a háború borzalmaitól történt megkiméléseért.

Az alkalmatlanok sorozása, A hivatalos lap minapi száma hozza a honvédelmi miniszter rendeletét, amely országosan megállapítja az alkalmatlanoknak talált népfelkelésre kötelezettek újabb összeírásának és bemutató szemléjének idejét. A rendelet szerint az összeírás május 3 ikáig befejezendő. A népfelkelósi bemutató pótszemlék az 1897—1878. évben született egyénekre nézve 1916 május 16-tól legfeljebb junius 24-ig, az 1877—1866. évi születésű egyénekre nézve 1916. augusztus 21-től legfeljebb szeptember 21-ig terjedő időben lesznek megtartva. A bevonulás ideje későbben lesz megállapítva. Azok, akkik eddig a szemléken nem jelentek meg, kötelesek az újabb bemutató szemléken megjelenni és ha alkalmasnak találtatnak, azonnal bevonulni.

Mai számunk nyolcas oldal.