Szatmári Hírlap, 1916. január-június (25. évfolyam, 1-51. szám)

1916-04-23 / 31-32. szám

4

SZATMÁRI HÍRLAP

Szatmár-Nérneti 1916. április 23.

Á Szatmári Katholikus Társadalom Képviselete által rendezett miisoros este,

Fényes sikerrel folyt le vasárnap délután a kir. kath. főgimnázium dísztermében a Kath. Társadalom Képviselete által rendezett — bátran mondhatjuk — közművelődési estély.

Méltó kezdete volt ama nagyobb szabású mozgalomnak, melyet a csudálatosán feltámadt kath. öntudat, tettekben buzgolkodó tevékenység fogalmazott meg és hordoz meg- ujhodott életre és kath. hitvilágra vágyódó lelkekben.

Megihletett lélekkel állunk e mozgalom előtt. Attól az órától kezdve, mikor először gyűltek össze kath társadalmi életünknek kiválóságai, hogy egy nagy és szent eszmében, gondolatban, érzésben és akarásban egyesüljenek. És azon óráktól fogva is, melyekben a szőkébb körű bizottság a program- mon dolgozott és elkészítette az első és iz- leltetőül nyújtott s immár nagy sikert aratott estélyt . .

S mikor láttuk, a mostoha időnek daczára is a kir. kath. főgimnázium felé ömlani közönségünket s olyan intelligens közönséggel szinültig megtöltötten a gyönyörű dísztermet, aminő értelmiséget kath. társadalmi estélyen itt alig láttunk : bensőnkben megszólalt az elfojthatatlan hang:

— íme, van nekünk kath. társadalmunk ! Gazdag és szép. Lelkes és nyilt, őszinte kath. világunk. Csak együtt kell őket látni; csak egybe kapcsolódva, kötött kévébe kell őket hozni . . .

És ki hozta egybe, ki kötötte kévébe ezt a felette díszes, társadalmunkban is számottevő, minden téren csaknem vezető tényezőket. Ki kényszeritette ? Ki beszélte rá az ékesszólásnak vagy a diplomáczia nyelvének erejével egyenkint vagy csoportonkint ?

Mindezen eszközökre szükség nem yolt. Egy hivó hang, egy rövid, keresetlen szövegű meghívó százaknál talált visszhangra. A nagy időknek e kálváriás, de a feltámadás hitével telt lelkek hasonlatosak az Aeol hárfájához. Egy érkezett szellő elégséges, hogy húrjait megérintse és rezgésbe hozza. És azok a hurok az összhangnak, az egységnek csudás szimfóniájába olvadnak.

így szép a hit és honszeretet egymás keblén, egymás karján és úgy a jelennek, mint az integető jövőnek megértő kötelességében és egységes munkásságában. Hitünk, reménységünk, hogy az első elvetett mag nem csak lelkesedést termel, de tetteket, érett kalászokat, melyekből kath. társadalmunk újjászületése fog kikelni.

*

Magáról az estélyről tudósításunkat a következőkben adjuk:

— A szép reménységgel kecsegtető estélynek az idő bizony nem kedvezett. Egész nap nemcsak esett, de hideg szelével, zor- donságával elidegenitőleg hathatott a közönségnek abban való szándékában, hogy estélyre vágyakozzék. A mostoha idő daczára meghívott vendégeink nagy sokasága a kitűzött időre megérkezett és szinültig megtöltötte a kir. kath. főgimnázium dísztermét. Szinte lehetetlen ennek az illusztris közönségnek névsorát adni; még nagy általánosságban sem. Ott volt kath. társadalmi életünknek színe java. Hálásan ismerjük el, hogy általán a keresztény társadalomnak köréből is igen tekintélyes egyének vettek részt az estélyen, úgy a hölgy, mint az urak sorából.

Az estély énekmüvészeti részét Pataki Lajosnak „Háborús emlék“ czimü vegyes karra irt müve vezette be, a székesegyházi műkedvelői énekkar előadásában. A kar énektudása nem átlagos színvonalú, hanem a mesterien felépített darab előadása után ítélve, hivatása magaslatán állva, szatmári zenei világunk reménységének záloga és alapja egy majdan szervezendő hatalmas éunekkarnak, amely egy zenei intelligencziát élő városnak első feltétele Sepsy Márton urnák karnagyi pálcája biztos szemtől, ritmikai érzéktől vezetett pálca. Nem tudjuk e helyen sem eléggé kifejezni köszönetünket, hogy az ő fáradozása juttat minket különben is az igazi zene, az énekművészet élvezéséhez — a vallásos zene élvezetéhez.

A nagy élvezetet nyújtó vegyes kar éneke után népszerű plébánosunk Benkö József apát ur lépett a felolvasó asztalhoz Jól eső érzéssel látjuk, hogy a plébános ur hivatásának magaslatán élénken érti az idők jelét és folyását. Á felolvasó asztalt is oly tényezőnek értékeli, mely e modern korban — fájdalom — az a szószék lett, melynél sokszor az Isten örök igéjét őrző és hirdető szószék ellen dolgoznak és agitálnak; mely asztalt tehát nekünk is sürjen kell felhasználni arra, hogy a szellemi fegyverekkel szemben szintén szellemi fegyverekkel taníthassunk és védekezhessünk. A plébános ur fiatalos elevenséggel, sőt tűzzel olvasott fel e czimen: „A por“. Thómájának . már megválasztása is eredeti. A por termószettani jelentősége a tudomány és theologia világánál a legértékesebb és jelentősebb kérdéssé fejlődik nap- ról-napra. Az előadó e kérdésben nagy tudást, széles látókört, meglepő olvasottságot, szellemes ötletességet, elmélyedésre vezető argumentumokat vitt be.

Fordulatosságai a hallgatóság figyelmét sok oldaluan szögezték le. A kapcsolatok, mikkel egész előadását aktuálissá tette meglepők és szellemesek voltak. A konklúziókban a meggyőződés tüze égett és előadása egész a költői szárnyalásig emelkedett. A hallgatóság mindvégig feszült figyelemmel honorálta az illusztris előadót; a felolvasás befejeztével pedig tüntető tapsokkal ünnepelte. (Sajnáljuk, hogy legyőzhetetlen akadályok miatt a nagy értékű, terjedelmes előadást csak az ünnepkörből felszabadult nyomdai viszonyok múltával közölhetjük és pedig egész terjedelmében.)

Dr. Berenczey Kováts Lajos ur hegedű- játéka következett. Csodás hatású volt. A hallgató nem tudja, vájjon brilliáns technikai virtuózitását bámulj a-e, avagy igazán meleg tónusát vegye-e tudásának alapjául. Annyi bizonyos, hogy a Godard: Berceuse-t oly finom, distingvált érzéssel előadni, mint ő előadta kevés virtuóznak, még hivatásosnak sem jutott osztályrészül; bizonyságául annak, hogy a hegedűművészet sem haj- hászhat technikai mutatványokat, hanem elsősorban gondolati tartalmat. Bendiner Nándor igazgató ur zongorakisérete a finom he- gedüjátékot mélyen megértő és ahhoz finomságban valóban hozzásimuló kíséret volt. . .

És most érkezett el egy feledhetetlen, gyönyörű jelenet. Egy kellemes, személyiségével a közönséget azonnal megnyerő ur- leány jelenik meg a színen. Szerényen meghajtja magát éz fülbemászó kedves hangján szólal meg: „A király sir.“ Irta: Bodnár Gáspár. A név hallattára a közönség éljenezik, Kovács Rózsika urleány pedig zavartalanul el kezd mesélni egy bájos törtónetkét, a mi ősz királyunk fiatalabb éveiből, kapcsolatban a világháború első hadüzenetével. És mesél, beszól-oseveg oly lebilincselően, oly minden póz nélkül, a természetességnek édes egyszerűségével, hogy a közönség lélegzetvétel nélkül mereszti tekintetét reá, mintha csak most, előtte történnék az, amiről mesél. A még egészen fiatal urleány mesélő, szavaló művészete valóban ritkaság számba megy. Elmélyed darabjának tartalmába, teljesen beleéli magát szerzőjének gondolat és érzelmi világába. A közönséget tiszta kedves gyönyörben ringatta, amiért a hallgatóság hálás is volt és tapsviharokkal jutalmazta.

A pompásan sikerült estét a „Király Himnusz“ fejezte be; ezt is a székesegyházi

műkedvelői énekkar adta elő. A közönség állva hallgatta a szép hymnuszt.

Az est fényes sikere kétségtelen. A közönség zajos megelégedéssel oszlott szét. Az erkölcsi siker mellett pedig hisszük, hogy sebesült katonáink húsvéti megajándékozására is elég bőségesen jut.

T—ók.

Püspökünk adománya Szatmár- falvára. A Szatmári Hírlap már hetekkel ezelőtt jelezte,.hogy püspökünk a kárpáti falvak újjáépítésére a város által indított akcióra 2000 koronát juttatott a maga részéről a városi pénztárba. A városi tanács most meleghangú levélben mondott köszönetét főpásztorunknak.

A húsvéti istenitiszteletek sorrendje a székesegyházban. Nagyszombaton reggel 7 órakor tűz- és keresztkut szentelés, 9 órakor káptalani nagy mise. Délután 6 órakor feltámadási ájtatosság, mely alatt a buzgó hívek a piaczon a lakások ablakait kivilágítják. Husvét vasárnapján: reggel 7 órakor plébániai ünnepi mise, utána a húsvéti étel- nemüek megáldása és szent beszéd. 9 órakor püspöki mise és szent beszéd. 11 órakor csendes mise. Hétfőn : 7 órakor plébániai nagy mise és predikáczió, 9 órakor káptalani nagy mise és predikáczió, 11 órakor csendes mise.

Újabb katonai kitüntetések. O Felsége a király az ellenséggel szemben tanúsított kitűnő szolgálat elismeréséül Schams- hula Rezső vezérőrnagynak a vaskorona rend 2. osztályát adományozta a hadiékit- ménnyel; egyben megparancsolta, hogy a legfelső dicsérő elismerés az ellenséggel szemben tanúsított vitéz magatartásáért Schulla Ede 5. gyalogezredbeli őrnagynak tudtul adassák ; ugyancsak a legfelső dicsérő elismerés tudtul adását rendelte el a király az ellenség előtt teljesített kitűnő szolgálata elismeréséül Steinberger Herman népfölk. hadnagynak, — Simankovics Imre 12. honvéd gyaloge.-beli tart. hadnagynak, valamint az ellenség előtt elesett Frühauf Gyula 12. honvéd gyalog-ez- redbeli hadnagynak pedig az ellenség ellőtt tanúsított vitéz magatartásuk elismeréséül a hadiókitmónyes 3. osztályú katonai érdemkeresztet adományozta.

Dr. Dasek Bálint távozása. A megfigyelő állomás barakk-kórházának katonai kezelésbe történt átvétele illetve cs. és kir. tartalékkórházzá való átalakítása alkalmából elrendelt személyváltozások során a kassai katonai parancsnokság egészségügyi osztálya dr. Dasek Bálint ezredorvost, a szatmári cs. és kir. tartalókkórház parancsnokát a kassai cs. és kir. XX. sz. helyőrségi kórházhoz helyezte át. Dr. Dasek távozását mélyen sajnálhatja a szatmári társadalom. Nemcsak lelkiismeretes és jeles katonaorvos, aki kötelességét önfeláldozással teljesítette, de valódi emberbarátja a katonaságnak, a szegényeknek és segítségre szorulóknak. Alig volt társadalmi mozgalom, melyből nemesszivü nejével együtt ki ne vette volna részét. A kath. társadalom pedig valósággal veszteséget érezhet, mikor Dasek Bálintnak köréből távoznia kell. Tevékeny, buzgó katholikus volt, minden kath. ügy iránt élénken érkeklődött s ott, hol cselekedetben kellett megmutatnia hitét, mindig helyén volt. A távozó parancsnokot a tartalókkórház tisztikara igaz, meleg és őszinte bucsuzásban részesítette.

Nagycsütörtök a Nagyhétnek kiemelkedő napja ... Az elbucsuzásnak napja. Az utolsó vacsorának emlékezete. Amikor Jézus az ő tanítványainak megmosta lábait és rendelte az Oltáriszentséget s benne a maga testét és vérét adja az emberiségnek. Minden bucsuzás fájdalmas, megrázó. Krisztus Urunk bucsuzása isteni, fönséges. Ő elmegy. De mégis önmagát hagyja azoknak, kiktől búcsúzik. Hogy örökké közöttünk maradjon. Emléket ember hágy. Önmagát csak Isten hagyhatja övéinek. íme ilyen áhi- íatos gondolatok közt ünnepelte az egyház most is a nagycsütörtököt. A székesegyházban e napi fönségesen szép szertartást püspök Urunk végezte, Istennek látható segítségével frissen és egészségben. Az olajszen-