Szatmári Hírlap, 1916. január-június (25. évfolyam, 1-51. szám)
1916-04-23 / 31-32. szám
resztény világnézetre született s valahányszor attól eltért: nemzeti erőssége és egyénisége rendült meg. Elképzelhető-e tehát, hogy ö nélküle, a kereszténység nélkül, még diadalmas béke esetén is uj életre támadhatna a mi édes magyar nemzetünk ? Senex. Ellenségeink hozzák meg a mi győzelmünket, A feltámadás ünnepén köszöntöm az ostort, amely az Üdvözitő testét felszaggatta. Köszöntöm a töviskoszorut, amely megvérezte homlokát, a lándzsát, amely sebet hasitott szent keblén. Köszöntöm a szidalmakat, a mikkel szelíd lelkét megbántották, a csúfságokat, amikkel kigunyolták. Köszöntöm a hamis vádakat, amikkel a farizeusok beárulták, az igazságtalan Ítéletet, amelylyel Pilátus keresztre feszitette. Köszöntőm kínszenvedéseit, kiömlő szent vérét, roppant fájdalmának panaszos feljajdulását. Mert mindezek nélkül nem jöhetett volna el a világ üdvössége, nem íehetett volna testté a megváltás müve. Szükség volt mindezekre, hogy elkövetkezzék az Isten országa s a szeretet vallása diadalt ülhessen. A pribékek ostora Isten rendeléséből épp úgy eszköze volt a megváltásnak, mint az apostolok tanítása. Nem csak a tanítás kellett az emberiség üdvözitóséhez, hanem a kínszenvedés is. Oh, a pribékek sohase tudják, hogy mit müveinek, mikor véresre verik, halálra kínozzák az Igazságot. Azt hiszik, hogy ők hatalmasok, erősek, boszuállók pedig csak eszközök a megváltás müvét készítő Istenség kezében. Azért ölnek, hogy ártsanak, hogy szenvedést okozzanak, s nem is álmodják, hogy üdvözülés, boldogság fog fakadni ütéseik nyomán. Rosszat akarnak, s nem sejtik, hogy éppen általuk fog eljönni a Jónak győzelme. Mikor ádáz gyűlölettel megölik az Eszmét, nem tudják, hogy akaratlanul az Eszme feltámadásának s örök életének voltak munkásai. T—l. 2 mikor otthon is van kifeslő virág, hajadon, aki mellé a jó Isten hasonló ifjút teremtene. A fiatal pár már a templom ajtóhoz ér. Báty Laczi rangosán meghajtja magát, kezét nyújtja Zsuzsikának és búcsúzni akar. A leány arczán a megdöbbenés, a szégyen érzeteinek vonásai váltakoznak. Alig tud szóhoz jutni, mert ajkai remegnek. Csak nagy nehezen kérdezi aztán: — Hát maga nem tart a hívekkel ? — Nem vagyok hivő, feleli a legény daczos hányavetiséggel. — Hát nem hisz a feltámadásban ? — A szoczialisták feltámadása az ón hitem. — És mióta ? Hiszen gyermekkorunkban úgy örültünk a feltámadás ünnepének. — Ah, a gyermek 1 A gyermek nem gondolkozik, hogy min kelljen örülnie. — Tehát most már hitetlen ? — Hitem a szoczializmus győzelme. — Tudja meg, hogy aki nem hisz Istenben, nem hisz a feltámadásban, annak mi sem hiszünk hűségében. — Maga se’ hisz Zsuzsika ? — Bizony nem 1 A legény elpirult. A leány szánakozva tekintett reá és szótlan — köszönés nélkül lépett a templomba. * Á másnapi ünnep felvirradt. Fagyos, szomorú ünnepe volt ez, a máskor olyan szép, vidám ünnep — a leánynak. Mintha gyönyörű álomból ébredt volna fel a szive világának pusztulására. Virágaira is olyan szomorúan nézett. Pedig máskor első dolga „SZAlMÁRI HÍRLAP* A német hadikölosön sikere után megindult az erőpóba Ausztriában és Magyar- országon is. A német nemzet oldalán Magyar- ország és Ausztria népnek kell bizonyságot tenniük arról, hogy az állami vagyont, a köz javait és erejét a legteljesebb fedezetnek tekinti. A kölcsön miudig bizalmi tény, az adós személyének, vagyonának és hitelének megbecsülése. A hadvezetőség és a kormány mindig azzal szokta megindokolni békében is a maga kívánságait, hogy az ipar és kereskedelem csatornáin visszafolyik a sok pénz azokhoz a rétegekhez, amelyek uj, vagy fölemelt adókban kénytelenek viselni a háborúra való felszerelés költségeit. Most ez a magyarázat egészében igazolódott. Éppen az ipar és a kereskedelem nagy fellendülése, a bankok és takarékpénztárak pénzben való duskálása és az az impozáns életkedv, amelyet a vállalkozás minden ága elárul, amellett szól, hogy a pénznek ez a körforgása teljes és gyümölcsöző. A népek milliárdja, amelyek elvándorolnak az államkincstárba, jó helyről jöttek és jó helyre mennek. A hadsereg szükségletei egyre nőnek, az ellátás, felszerelés egyre tökéletesebb lesz, hogy minél kevesebb nélkülözés boruljon a fronton küzdők útjára. Az államnak rengeteg pénzre van szüksége, mert maga az a tény, hogy minden obligóját köny- nyen rendezni tudja, kifelé is hangosan szól és bizonyítja azt, hogy ostobaság a központi hatalmak meggyengüléséről beszólni, amikor már eddig is a monarchia két állama húsz milliárdot bocsátott a hadviselés céljaira. Most ismét felhangzott a kormány pénzügyi riadója, amely megnyugvást teremt és bizalmat önt mindenkibe, aki hitelez az államnak, amely tőkét, kamatot és az élet nagyobb biztonságát, a jövő tisztább, pompásabb áldását ígéri cserébe azért, amit az ő kezén át magunknak adunk. Húsvéti szokások Németországban. Németország egyes vidékein az ősi húsvéti szokások közül még ma is fennmaradt egy, az úgynevezett „Judás máglya“. A kis fiuk, leánykák énekelve járnak házról-házra s gyűjtögetik a fahulladókot, szalmát, rőzsét. Aztán szabad helyen máglyát raknak, amelyen a szahnakötegekből formált bábot, Ju- ddst, az Üdvözitő elárulóját ünnepélyesen elégetik. Jézus elárultatására emlékeztet az a szokás is, hogy mise után egy kivételével eloltják a gyertyákat s a hívők a padokat verve zajt okoznak, amely felháborodást jovolt, hogy beozézgesse őket és megöntözgesse. Leszedje fürge, gondos kezeivel a hervadt leveleket és úgy örült, hogy a virág sokkal szebb, mosolygóbb lett. Most nem nyúlt hozzájuk. Szavát nem hallhatják, beczéző kezének simogatását nem érezték. Dél felé mégis eljött Báty Laczi. Komoran, kevés szóval. Érezhette, hogy a Dömö- törék háza felett is felleg lebeg. Nem tűztek keblére virágot. Nem marasztották. Csak fagyos tekintetek jelezték, hogy más világ van itt már az ő számára. — Isten vele Zsuzsa, szólott aztán Báty — búcsúzóul. És távozásra készült, mint a megsebzett hős, akinek lelkében vad vihar kelt. Dacz és lemondás hullámzik. A leány hosszasan ráveti szemrehányó tekintetét. És szemében, mint gyémánt fény megcsillant a titkos könny. — Csak egy szóm lenne még utóljára . . mondotta a leány. S mig szólott, szemét földre veti és kezeivel kötényét rendezi. A legénynek szemei tágra nyíltak. — Utóljára ? — Magától függ. — Tőlem ? — Igazán mondom. — No mondja . . . — Ha még van szivében egy kicsike kis szeretet megszomoritott lelkem iránt, szakítson azokkal az emberekkel, akik magát Istentől és a templomtól elrabolták. — Elraboltak ? — Igen. — Tehát mi rablók vagyunk. Lári-fári. Szatmár-Németi 1916 április 23. lentene a Megváltó ellenségeivel szemben. A régmúlt időkben aaoheni királyi palotájában Nagy Károly fia, a kegyes Lajos császár összehívta nagypénteken egész udvartartását, a legelőkelőbbtől az utolsó szolgáig s mindegyiket megajándékozta. A szegényeket felruházta, a betegeknek orvosszert osztogatott s ha a palotát elhagyták a megajándékozottak, gazdagok és szegények, előkelők és szegónysorsuak a csarnokokban visszhangot vert a felhangzó hálaének: „Kyrie eleison.“ Egy órával előre igazítják az órákat. A német kormány azt tervezi, hogy május 1-től kezdve egészen őszig az úgynevezett „nyári időt“ hozza be; ami annyit jelent, hogy az idők óraszámitását eggyel élőbbről kezdik. Magyarország szintén csatlakozik ehhez az időszámításhoz. A magyar kormány képviselője, Horváth Károly miniszteri tanácsos, aki részt vett Berlinben az időreformra vonatkozó tanácskozáson, elvileg hozzájárult az időreformhoz való csatlakozáshoz. A tanácskozáson Németország képviselője előadta, hogy a reformot április 30- án éjjel 11 órakor léptetik életbe azzal, hogy ebben az időpontban az órákat 12-re fogják igazítani. Viszont október 1-én éjjel 1 órakor az órákat 12 órára igazítják vissza s ezzel újból a mostani időbeosztás jut érvényre. A reform, amelynek végrehajtását tehát már elfogadták, úgy fog nálunk végbemenni, hogy a kérdéses nap éjjelén 11 órakor minden rendes személy és tehervonatnak az állomások valamelyikén kell majd tartózkodnia és ott a 12 órát megvárni. Külön vonatot, vagy nem rendes tehervonatot nem fognak indítani s az indított rendes vonatok az uj időbeosztással szemben egy órai tényleges késéssel fognak közlekedni. A május elseji menetrendet pedig csak 2-ikán léptetik életbe. Német tudósok szerint ez az egy óra világitó anyagban 80 millió márka megtakarítás jelent Németországra s 56 milliót a monarchiára nézve. * Mint érdekes esetet említjük fel, hogy ez óraigazitás előtt jóval már fiókunkban őriztünk egy kéziratot. Egy felhívást őstermelőinkhez. A felhívást Szoták János máv. kertész intézi őstermelő barátaihoz. Hivatkozik arra, hogy mily termékeny és más idők voltak azok, mikor őstermelőink napkeltétől napnyugtáig nyugodt lélekkel és duzzadó munkakedvvel dolgoztak a mezőkön. Mikor a nap mutatta az órát. S mily rombolást Sose is szeretett. Hazudott, mikor azt mondotta, hogy szeret. — Sohasem hazudtam . . Magának sem hazudtam. A szivemnek, a lelkemnek sem hazudtam. — Hűtlen leány . . Ne féltsen engem. Futok én innen. A nagy világ az én hazám. Híremet se’ hallja tovább. És Laczi, mint egy vadember csapta be az ajtót. Elrohant. Virág nélkül. Rozmaring nélkül. Bucsuzatlan bucsuzással rohant el. — Szegény Laczi — sóhajtott a leány és remegett, mint a rezgőnyárfa. Szegény Laczi, lesz-e az ő számára még feltámadás ? * Báty Laczi csakugyan eltűnt. Úgy eltűnt, hogy még édesanyja maga se hallott egyetlen fiáról. Zsuzsikát is nagyon leverte a fordulat. Félre vonult, mint a gerlicze, mikor sebet kap. Magányában és Isten házában gyógyította sebeit. De azért hitt. És ki nem tapasztalta, hogy a hit erőssé teszi a szenvedőket. Kivált a szenvedő nőket. Meg-meglátogatta a Laczi édes anyját. Vigasztalta. S az öreg asszony, aki tudta, hogy Laczinak lelkét elrabolták a hittől, örömmel látta, érezte, hogy ennek a leánynak lelkében mily erős hit és hűség lakik. — Ti még egymáséi lesztek, mondogatta, mint egy agg jósnő. Ilyenkor összeölelkeztek. Úgy csüggött a leány az öreg asszony keblén, mint fehér hóvirág a puha hó ölén. A történet másik része a kitört háborús időre esik. Laczi berukkolt. A nélkül, hogy
