Szatmári Hírlap, 1915. július-december (24. évfolyam, 52-104. szám)

1915-08-01 / 60. szám

Szatmár-Németi, 1915. augusztus 1. SZATMÁRI HÍRLAP 8 részen az aláírásoktól jobbra és balra külö­nösen feltűnik. A szövegben következő hibák fordulnak elő: a „Gesetzlichem“ szóban a Z betű jobbra hajlik a „Metall“ szóban a T betű balra, a második L betű, pedig jobbra hajlik. A „Bárki“ szóban az Á betűn hiány­zik az ékezet. A „Főtanácsos szóban az Ő betűn a két vonás hiányzik. Az orosz és magyar katona sírok. A háború legszomorubb néma emlékei a hősi halállal kimultaknak harcztéri sírjai. Most már a mi hőseink maguk mögött hagyták az oroszoktól megszállott vidékeket és szembe­ötlő módon látják, hogy milyen az oroszok által készített sir. Nálunk ahány sir, annyi művészete van a csinosságnak, kellemnek. Még az orosz halottak sírjait is fölcsinosi- tották, a lehető legmüvészibb faragásu fake­resztekkel jelölték meg az állattuk nyugvókat, sőt igen gyakran ezeket rövid meleg érzést áruló bajtársias felirattal látták el. Az oro­szok által készített sírok más milyenek. A sirhalmon nincs virág, nincs gyepszegély, csak a barna föld sötétlik. Amit a futó szellő reá dob, vagy a természet hamarjában növel, az az orosz sir egész dísze. Az oroszoknál úgy látszik nemcsak az élő, de a hős halott katona is keveset számit. Pukkasztás. A női élvezetek csimbarasszója a puk­kasztás. Ez a legédesebb a leggyönyörüsó- gesebb valamennyi között. Kezdődik az első szebb ruhánál, amilyen a másik iskolás lány­kának bizonyára nincs, folytatódik az első udvarlónál, akit már csak azért is iparkodik elhódítani attól, akinek az iskolából való bu- csuzkodásnál sirigtartó hűséget és szeretetet fogadott, hogy: ha nem is egészen, de leg­alább egy kissé pukkadjon meg. — Mert nekem van, neked meg nincs. Ez a pukkasztás alapja. És ne higyjék önök, hogy most a há­ború nehéz idején nincs, amivel pukkasztani lehetne. Ó dehogy nincs. A leleményes női tapintat, hogy ki ne találná az ilyesmit Ha nincs toalett kérdés, van konyhakérdés és van annak ezer és ezerféle ága-boga. Ha be- mégy egy női ismerősöd szalonjába, ötpercz múlva bizonyosan a drágaságról van szó, szi­dása a piacznak, a rendőrségnek, a kofák­nak, a csirkéknek, libáknak és még most is a kenyérliszteknek. Ez az utóbbi immáron rövid időlejá­ratra lévén berendezkedve, iparkodom meg­írni az egyik pukkasztási esetet, amely nem régiben történt. Egyik kedves barátnő meglátogatja a másikat s természetes, hogy azonnal a piaczról, de elsősorban a kenyérről esik szó. — No hát ez rettenetes ! a gyomrom oda van, meghalunk, elpusztulunk vala­mennyien,,nyögi az egyik rózsásarczu angyal. — Ó kérlek — mondja a másik — (tessék vigyázni, itt kezdődik a pukkasztás) nálam egészen másként van. Én nem tudom, hogyan, de ebben is kimondhatatlan szeren­csém van. Még a háború előtt egészen vé­letlenül beszereztem annyit, hogy egész esz­tendőre, legalább is az újig elegendő. Olyan a kenyerünk mint a hó. — Igazán ? 1 ? No édesem 1 nálad irigy- lósreméltóbb asszony ugyancsak nincs a vi­lágon. Nem kell hallanod az urad veszeke­dését, a gyerekek bőgését és nem rossz a gyomrod, mint a mienk. Kérlek az a kuko- ricza most is olyan a gyomromban, minta kő. Három nap se vagyok képes megemészteni. Rettenete ! Oda vagyok. Ó — 1 mondom édesem, nekünk kivé­teles bolond szerencsénk van ebben is, mert nekünk igazán semmi panaszra nincs okunk. Tegnap pedig oly gyönyörű libát ettünk, hogy nincs az a tizenhat éves, első bálba menő rózsaszinruhás leányka, aki bájosabb pirulással jelent volna meg az udvarlója kar­ján a Pannónia terem fényes parkettjén, mint amikor a mi libánkat a tálon behozták. — Igen 1 Szó, ami szó, de igy van. Ez az élet. A kenyerünk pedig — amint mon­dom — valóságos habkönnyű sütemény, fe­hér mint a hó s omlik mint a kalács. Egyszerre megjelenik az ajtóban ő nagy­sága fiacskája. Egy pompásan faragatlan lurkó, akiből elsőlátszatra kinéz a szekunda. Megáll az ajtóban, nekidörgöli a hátát a szár­fának és kezdi : — Mama 1 Nekem többé nem kell az a kukoriczakenyér. Én többé nem eszem, in­kább meghalok. A hatósági boltba meg ne küldjön engem. Mindig búzalisztet kérek tőle és ők mindig kukortczalisztet adnak. Én nem megyek többé lisztért a boltba. Nem vagyok bolond I Őnagysága elsáppad, a hang a torkára fullad, aztán fölkel, előbb pofonvágja, hátba üti szivének drága gyümölcsét, végül kilöki az ajtón, legeslegvégül pedig úgy érzi, hogy rögtön megpukkad. Megtörtént eset. A hajdudorogi püspökség területén a székelyföldön vikáriátust szerveznek. Az újságoknak közlése szerint e vikáriátus élére Hubán Gyulát, szatmári gk. plébánost, szent­széki ülnököt, t. b. esperest már ki is nevez­ték. Mi örülünk e kinevezésnek, de érdemi­leg akkor méltatjuk, ha a hivalalos kineve­zésről, illetőleg szövegéről is biztos adatot szerzünk. Az Oltáregyesület ma, vasárnap d. u. 5 órakor tartja a hó első vasárnapi áj ta­tosságát. A mi hadseregünk csodás kitartás­sal munkálja győzedelmünket. Legyünk se­gítségükre mi is kitartó és lankadatlan imád­ságainkkal, melyekben az Eucharistiában, az oltáron lakó Krisztus segítségét esdjük le. Oltáraink csak ott lehetnek biztonságban, ahol a mi hazánk biztonságban vagyon. Kitüntetés. A király Svéd Józsefnek, a 7. hadparancsnoksághoz beosztott posta- és távirda műszerésznek a koronás érdemke­resztet adományozta. A kitüntetett béke ide­jén a szatmári posta- és táviró hivatalnak műszerésze. A máramarosszigeti jogakadémián a beiratások az 1915—16-ik tanévre szep­tember elsején kezdődnek. A rendes határidő szept. 12. Ezentúl csak külön formális kér­vénnyel lehet a felvételt kérni, amelyben az illető késedelmének, okmányokkal igazolt, méltányolható okát előadja. Október 14-ike után az igazgató se vehet fel senkit. Sőt a minisztériumhoz beadott ily irányú kérvények is valószínűleg elutasittatnak. Tankóozi Gyula felmentéséről a rendelkezésünkre álló időhöz mérten már rö­vid sorokban hirt adtunk. Hogy t. i. a szat­mári kir. törvényszék Tankóczi Gyulát az elleni hivatali sikkasztás miatt emelt vád és annak következményei alól fölmentette. Az Ítéletet a tanács röviden indokolta. A kir. törvényszék nem találta megállapíthatónak, hogy a menekültek óvadékai Tankóczi hiva­talos hatáskörében folytak be hozzá. A vég­tárgyaláson bebizonyult, hogy Tankóczi hiva­talon kívül is kénytelen volt az óvadékokat visszaadni és igy a pénzeket magánál kellett hordania, nem látja az eltulajdonítás szándé­kát fenforogni. Vádlott és védője megnyugo­dott az ítéletben. Fabó kir. ügyész azonban az ítélet ellen fellebbezett és semmiségi pa­naszt jelentett be. Tankóczi még vizsgálati fogságban maradt, bár ebben az ügyben vizs­gálati fogsága megszűnt. De más ügyekből kifolyólag el van rendelve a vizsgálati fog­ság. így szabad lábra nem mehet. Mulasz­tást követnénk el, ha fel nem emlitenők, hogy a tanács vezető elnöke, dr. Némeíhy József páratlan higgadtsággal és pártatlan­sággal kezelte a tárgyalást Emlékezzüuk. Azt tanultuk gyermek­korunkban, hogy a ki ültet jutalmát kapja az utódok emlékezetében. Mostanában szó esett a katonai uszoda előtti kedves kis parkról, befásitott partról. Hát emlékezzünk meg Kitl kapitányról, aki ennek a partnak első tervezője, munkása volt s aki azt a puszta, elhagyatott helyet kezdte fásitani. Kitl kapitány már nem él. Olasz származású, de lelkes magyarszerető közös-katonatiszt volt, tele Szatmár iránt való lelkesedéssel. Fáradhatatlan munkával töltögette és ren­dezte ezt a parkot, mely munkában a fák királya, Kiss Gedeon is nagyban segítette. Mikor Kitl kapitány városunkból elment, ha jól tudjuk Varjú Sándor kapitány folytatta a megkezdett munkát. Varjú felsőségőtől több­ször elismerést is kapott. Bizony áldása, kincse volna városunknak, ha ezt a parkot egész hosszában életképessé tehetnők. Mezei munkák végzése vasárnapo­kon. A háború folytán beállott rendkívüli helyzet következtében a termés biztosítása és a termelő tevékenység minél fokozottabb mértékben való kifejtése végett — ami or­szágos érdek — a munkácsi gk. püspök a mun- kácsegybázmegye kötelékéhez tartozó hívek­nek, ha arra szükség van, megengedte, hogy a szent mise hallgatásának kötelezettsége mellett vasárnapokon is mezei munkát vé­gezzenek. Ezen intézkedését V-ik számú kör­levelében közli s a papságra bizza annak megítélését, hogy ezen engedély igénybevé­telének szüksége hol forog fenn s egyúttal utasítást ad arra nézve, hogy a hívek tapin­tatosan kioktatandók arra, hogy rendkívüli körülmények, rendkívüli eszközök igénybevé­telét teszi szükségessé. A fogoly táborból. Az orosz foglyok szatmári táborából azt a megnyugtató hirt halljuk, hogy julius 22-ike óta nem fordult elő koleragyanus megbetegedés. A dr. Szalai Jenő főorvosnak széleskörű és mindenre ki­terjedő intézkedéséig pedig remélni engedik, hogy a járvány tovább terjedését megakadá­lyozzuk. A pocsolyába esett maszka. Sárba, pocso­lyába esett az orosz — mondja a muszka hagyomány. Ott lubiczkolt, vergődött nagy teste tehetetlenül. Végre haragosan kiált fel: _ — Szent Miklós, szent Miklós segíts 1 Szent Miklós pedig nyomban válaszolt, de nagy komolysággal szólott le a vergődő orosznak: — Én segitlek, de te is mozogj. Mert e nélkül reád nézve az én segítségem mit sem ér. Országos vásárok vármegyénkben. Szatmárvármegyében a legközelebbi országos vásárok a következő helyeken tartatnak: Augusztus 2-án Nagypaládon, 3-án Nagy- ecseden, 10-én Aranyosmegyesen, 13-án Csengerben, 16-án Avasuj városon, 18-án Nagysomkuton, 20-án Erdőszádán, 23-án N.- bányán, 25-én Bikszádon. Vitézeink kenyere. A harcztereken küzdő katonák kenyere még a mi kukori- czalisztes időnkben is kifogástalan rozs, búza és árpaliszt keverékből állott, az itthoni le­génység azonban velünk együtt élvezte a sárgás kukoriczás kenyeret jó ideig. Még nem vagyunk ugyan túl a nehézségeken, de eltűnt a forgalomból a kukoriczás kenyér nemcsak a czivilek asztaláról, de onnan a katonáéktól is, ahol néhány hót óta friss za­matos rozs és árpa keverékből készített ke­nyeret kap a legénység. A baka gyomor sok mindenfélét megemészt, de ők is nagyon jóllaktak a sárga süttetből, amihez adja a jó Isten se nekik, se nekünk nelegyen többé szerencsénk. Bizonyítsd be. Tanító: Mondd meg Kari, ha tizenötből elveszünk hatol, mennyi marad? Kari: (egy kis czigányflu) Marad — marad kilencz. — Tanító: Jól van flam, de bizonyítsd is be: — Kari: Isten bizony. Ne játszón a gazda a tűzzel! Szer­dán tiz órakor a tűzoltók vészsipja hangzott. Buus Ferenc németii gazdálkodó aznap d. e. a Dezső-hid melletti fordulóban 80 m. hosszú és 40 m. széles területen felhalmozott repce­szalmáját meggyujtotta. Csakhamai nagy lánggal kezdett égni és veszedelemmel fenye­gette a közelben összehordott cséplés alá ke­rülő gabonanemüeket is. A tüzet csakhamar észrevették a tüzoltóőrtoronyban s kivonult tehát a tüzőrség is, amely nagy fáradtsággal lokalizálta a tüzet. A gazdálkodó ellen, ki előzetesen nem jelentette be az égetést, a tüzoltóparancsnokság megtette a feljelentést, írjuk hótről-hétre és figyelmeztetjük a gaz­dákat, mily óvatosságra van most szükség, mikor minden szem élet aranyat ér. íme, akad gazda, aki játszik a tűzzel.

Next

/
Thumbnails
Contents