Szatmári Hírlap, 1915. július-december (24. évfolyam, 52-104. szám)

1915-09-19 / 74. szám

2

akkor biztosítja, ha ez élet ellen öngyilkosságot nem követnek el. Elkövetvén e bűnt, koczkára tévén szabadságukat, önsorsukat: a maguk életét dobják el. A maguk szabadságát vesztik el. Megérdemlik sorsukat.

A Szatmári Egyházmegye hívei a Rokkantakért.

Az Egyházmegye Főpásztora körlevélben szólította fel egyházmegyéjének biveit, hogy mikor augusztus hó 8 án az Urnák házába mennek: nyissák meg áldozatos szivüket azon hősök számára, a kik a hazának, a nemzetnek és mieinknek megvédelmező- sében bénultak meg; elvesztették szemük világát, egyik vagy másik érzéküket s ezzel munkabírásukat. Rokkantakká lettek.

A jövő nemzedékek egész sorainak szóló válást következett a mi szép és nagy egyházmegyénkben a Főpásztornak atyai szózatára.

Csudás válasz. A megyék erőkifejtésének, itthon való lelkületének, áldozatkészségének, szeretetének forrásai nyíltak meg gazdagon, nemesen; a krisztusi jótékonyságnak magasabb felfogásával és önzéstelensó- gével.

Mintha csak egyházmegyénk Főpásztora közvetlen közelségből érintette volna pásztor botjával még a sziklakemény sziveket is; mintha a községek lelkét, szivét kopogtatta volna meg: oly bőségesen fakadtak csaknem minden városban, faluban, még pusztákon is a szeretetnek csudás forrásai.

S ha elgondoljuk, hogy ezek a források a mi önvédelmi harczunknak kezdete óta bugyognak a híveknek áldozatos leikéből; ha ismerjük az életnek nyílt és rejtett nehézségeit; ha olvassuk az áldozatok nagyságát, melyet a falu szive, a városok megmozdulása élelmi szerekben, ruházatban, párnákban és más tárgyakban hordott össze a haza oltárára, a kórházakba: akkor igazán végig tekintvén az alábbi kimutatáson, a kimutatásnak egyes tételein, azt kell hinnünk, hogy itt magasabb kéz érintette a lelkeket és a

— A háború bánt?

— Igen ... a háború.

— Oh, hiszen mindnyájan ellene vagyunk . . . Izgatunk.

— De a hazámat bántják-rabolják. De a nemzetemet akarják kiirtani, ugrott fel és olyat ütött vas öklével az asztalra, hogy remegett és rezgett minden és mindenki a teremben.

Nagy némaság követte a fólemletes jelenetet.

A világpolgár pedig lecsendesedve, lassan . . . nesztelen . . . bucsutlan bucsuzással távozott.

... És aztán már ott harczol a csatatéren. Mint az oroszlán, a nemzetért, a hazáért. Az édes anyja könye, kérése, zokogása nem bírta visszatartani. Egy másik anya . .. a föld, ez a szent magyar föld hívta vissza. Oh ez a föld, a mely bi . . . haza hi, milyen csudás föld . ..

De még milyen föld!

*

Minap levelet kaptam tőle. Égy távoli kórházból. írja, hogy féllábát elvesztette. De hisz, bízik a jó Isten segitségeben, a kit megismert újra. És a kit kiengesztelt újra. Bízik, hiszi, hogy ad neki otthon, az édes szülőföldön egy kis műhelyt. És otthont.. . Ezen a földön, a haza földjén békés kis otthont.

„SZATMÁRI HÍRLAP.

jótékonyságnak angyalai szárnyaltak végig a mi csapásokkal igen bőségesen sújtott egyházmegyénk területén. Még ott is (Rahó, Técső, Pálócz, Zalaoska, Nagybocskó, Msziget, Kőrösmező, Gyertyánliget, Felsővisó, Akna- szlatina-Sugatag, stb.), a hol és amerre a vad ellenség vihara pusztitott, vagy érintette a határokat. A sorozatban pedig egyes tételek igazán felemelők és példaadók.

Tizenegyezer kilenczstázhat korona 72 fillér! Egy cseppnek látszik a tengerben, a felénk sóhajtóknak nagy tömegében. De ez a csepp egy föpásztori szóra, úgyszólván egy napnak buggyanásaként csudálatos cseppje a lelkeknek. E cseppben oly gazdag balzsam, bűvös ir van, hogy ezreknek és ezreknek szenvedéseire fog hozni enyhületet.

Egyházmegyénk hívei! Meghajtunk a ti áldozatos szivetek előtt!

Nemcsak kalapot emelünk előttetek, de meghajlítjuk gerinczünket és felétek küldjük lelkűnknek hálás sóhajait és tiszta örömeit. Legyetek áldva a jó Istentől!

Az életnek könyvébe már beírta a Gondviselő Isten, a nemzetnek nagy Istene. A nemzet életének könyvébe beírja maga a nemzet.

Ti írjátok be hitközségeteknek könyveibe. Nem a magatok számára csak ... a jövő nemzedéknek példaadására és emlékezetére. Hogy mikor mi már nem leszünk és talán ők fogják élvezni a vérrel és áldozatkészséggel megteremtett boldogabb, istenesebb, munkásabb és hitben buzgóbb kort: akkor is jusson eszükbe, hogy Isten kegyelmével és segítségével mit művelhetett lelke- tekben a hit és haza egymás keblére borulva. *

(íme adjuk a Rokkant Katonák javára, egyházmegyénkben folyó évi augusztus 8-án megtörtént gyűjtés eredményét:)

Aknasugatag 100 K, Aknaszlatina 70 K 55 f., Alsóhomoród 6 K 80 f., Barlafalu 53 K, Beregszász 160 K, Csanálos 60 K, Csap 163 K 62 f., Császlócz 63 K 47 f., Csenger 50 K, Csicser 43 K 40 f., Csoma- köz 49 K 72 f., Dobóruszka 154 K, Erdőd 40 K, Fancsika 12 K, Fehérgyarmat 74 K 53 f., Felsőbánya 200 K, Felsődomonya 30 K, Felsőkerepecz 40 K, Felsővisó 60 K, Gi- ródtótfalu 13 K 63 f., Gyertyánliget 151 K 23 f., Huszt 100 K, Jánk 17' K 10 f., Jenke 20 K, Józsefháza 44 K, Kaplony 470 K, Kálmánd 450 K, Kiskapos 33 K 12 f, Kis- rát 81 K, Királyháza 116 K, Kőrösmező 63 K 54 f., Krasznabéltek 650 K, Krasznasán- dorfalu 214 K 34 f., Krasznaterebes 932 K 28 f., Lajosvölgyihuta 14 K, Láposbánya 30 K 14 f., Lázári 30 K, Máramarossziget 228 K 78 f., Márok 44 K 41 f., Mátészalka 75 K 85 f., Mezőfény 88 K 50 f., Mezőkaszony 200 K., Mezőpetri 91 K, Mezőterem 304 K 66 f., Mérk 147 K 70 f., Munkács 735 K 40 f., Nagybánya 32 K, Nagyberezna 52 K 50 f., Nagybocskó 42 K 95 f., Nagykároly 258 K 27 f., Nagymadarász 77 K 10 f., Nagymajtény 308 K, Nagysomkut 125 K, Nagyszőllős 18 K 20 f., Nagyzalacska 146 K 40 f., Nántü 17 K 20 f., Németmokra 120 K, Nyircsaholy 110 K 38 f., Papos 22 K 60 f., Pálócz 645 K, Perecseny 25 K, Pusztadobos 50 K, Rahó 157 K 47 f., Remetevasgyár 150 K, Rónaszék 25 K, Sárköz 127 K 75 f., Sárosoroszi 72 K 53 f., Szakasz 30 K, Szamosdara 69 K 20 f., Szaniszló 102 K 20 f., Szatmár-Németi I. 180 K 31 f., Szatmár-Németi II. 21 K 01 f., Szatmár- cseke 113 K 50 f., Szerednye 161 K 22 f., Szinfalu 67 K 69 f„ Szolyva 37 K, Szinór- váralja 45 K, Técső 10 K, Tiba 40 K, Ti- szaujlak 200 K, Turterebes 207 K Í68 f., Ungszenna 106 K 90 f., Ungvár 420 K, Yállaj 64 K 34 f., Yárpalánka 267 K 60 f., Vinna 100 K 50 f., Visk 100 K 34 f., Vitka 282 K 20 f., Zajta 28 K 90 f. Őrdarma 20 K.

Azt hittük

és joggal hihettük, hogy a jó Isten meglehetősen bőséges élet-áldása után megköny- nyebbülünk a mindennapi kenyérnek és élelmünk legfőbbikének gondjaiban.

A ki tehette, bizonyosan meg is köny- nyebbült. Felhasználta a szeptember 15 iki határidőt ős beszerezte — gabonáját, lisztjét.

De a milliók közül, a mi városunknak 36 ezer számú lakossából hányán tehették? Megokoljam? miért? Szinte fájdalmasan komikus munka lenne ez. Vagy olyan mosolygós állapot, fhint a fazekas nevetése, mikor edónyes szekere felborul.

Mi latájnerek és sok-sok száz munka- nélkül bolyongó iparos, bizony hogy nem tehette. És nem is teheti.

A kormányzat is észrevette, hogy ez a határidő (szept. 15.) bizony sámfázni való idő. Hát kitolta október végéig a beszerzés idejét.

Oh 1 Október vége. Te eljösz, de eljön e a mi — lehetőségünk a beszerzésre? Kötve hiszem és hiszi velem sok más száz és száz ember.

Mi a kereskedőkre, mi a lisztárusokra vagyunk utalva. Egészen és osztatlanul.

Nos és mi történt?

Szeptember 15-ére arra ébredünk fel, hogy kereskedőink kijelentik, melyszerint lisztet csak hadi mértékben adhatnak. A négy vagy öt kiló kenyér liszthez — egy kiló 0-ás vagy gyúrni való lisztet.

Hát rendén van.

Húst nem eszünk. Mert megfizetni nem bírjuk. Nem is adnak mindig. Hiszen ma már nemcsak a vallásnak, de az államnak is vannak böjtjei. Á főzelék-félék is háborús árba szöktek. Hát marad a, ha mindjárt nem is hófehér tészta. Haluska . . . mimás.

Most igazán kérdezem, mit fog csinálni egy öt gyermekes család az egy kiló gyúrni való liszttel? Mert, tegyük fel, hogy kenyérnek valót már beszerzett a család. Ha beszerzett. Kenyérliszt nélkül meg nem kapunk a kereskedőtől sem 0-ást, sem gyúrni valót, így vagyunk.

Persze, a kik nyakig vannak a lisztben, azok papiroson számítanak. A praktikus életet nem ismerik, csak élvezik.

Sok-sok szó eshetnék itt. De lenyeljük, lenyelem. Hiszen már úgy is — mindegy. A kiváltságos „nagy“ gőzmalmok próbálgatása a hadi kenyér keverésében és előállításában úgy is tönkre tette gyomromat, mondhatnám sok embernek a gyomrát. Ha százszor elmondanám azt, a mi történt . . . akkor se gyógyulna meg ez a gyomor.

Hanem, hogy ne ismétlődjék az az igazán szomorú dolog, mely a múltban megtörtént . . . mikor ököllel és vérrel kellett és lehetett egy kevés liszthez jutni és a végén sült ki, melyszerint liszt bőviben volt . . . és rengeteg megmaradt, melyet vagy meg kellett enni, vagy elkótyavetólni: szeretettel kérem százak nevében az illetékes tényezőket, csináljanak praktikusabb, gondosabb és igazságosabb mértéket, elosztást vagy mit, a liszt dolgában. A nagy gőzmalmokat is — szerte e hazában — hazafias tisztelettel kérem, kérjük : elégedjenek meg kevesebb haszonnal és legyenek e nagy időben méltányosab- bak, emberségesebbek. Mert bizony, a leg- bizóbb lélekkel is, el kell hinnünk, a mit egy nem éppen agrárius lap irt e napokban, állitván ezeket:

— Drága kenyér, nagy osztalék. A háború köz- gazdasági életünkben a legfurcsább helyzeteket teremtette. A fogyasztók igazán háborús terheket viselnek és csak a nagy és szent ügy iránt tartozó odaadás és lemondás tette őket képessé arra, hogy a sok kellemetlenséget elviseljék. A mig azonban a fogyasztók, a kisemberek (a latainerek is kis emberek lettek) ilyen önzetlenül viselték a háború sokszor természetes kellemetlenségeit, azalatt a termelők a háborús viszonyoknak úgyszólván csak hasznát látták. Czukor nincs, a czukor drága, a czukorgyárak mérlegei pedig duzzadnak a nagy nyereségektől. Tavaly alig kaptunk kenyeret, nem volt liszt s a malmok fényes üzleteket csináltak.

Szatmár-Németi 1915. szeptember 19.